Mindenki ismeri a „vasalódeszkás” testnevelőtanárt. És a videóját, amit azért készített, hogy kicsit felvidítsa a válsághelyzetben ledermedt diákjait. Ma már több százezren látták, alaposan megjárta a médiát is. Kevesen tudják, hogy a nagy sikert nem igazán vette jó néven mindenki. A vasalódeszkás testnevelőtanárt ugyanis komolyan meghurcolták.
[frame]
„Imádjuk a tornatanárt, aki vasalódeszkán tanítja az úszást – Az online tanórák világában talán a testnevelést oktatók azok, akik a legtöbb kihívással találkozhatnak. A makói gimnázium oktatója zseniálisan oldotta meg a feladatot!” nlc.hu
„A makói József Attila Gimnázium tesitanára remek videóval rukkolt elő. /…/ Ez a videó is bizonyítja, a tanárok mindent megtesznek, hogy a diákok ne szenvedjenek hiányt semmiből a koronavírus miatt. Jár a taps!” Eduline
„Zseniális: vasalódeszkán tanítja az úszást a makói tesitanár (videóval)” szeged 365.hu
„Ön a Makói József Attila Gimnázium pedagógus munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottjaként /…/ az iskola tanárához méltatlan módon, nem kellő komolysággal és szakmaisággal oktatott. /…/ A vizsgálat megerősítette, hogy Ön nem az adott helyzetnek megfelelően járt el, és a vizsgálat során Ön elismerte, hogy szerette volna jelen helyzetben „felrázni” a diákokat, és humorosan közelíteni meg a témát, hogy ezzel is aktivizálja őket.”
„…fennálló közalkalmazotti jogviszonyával összefüggésben /…/ írásbeli figyelmeztetésben részesítem /…/.”
[/frame]
Vezsenyi László jó kedélyű ember. Elkötelezett pedagógus, aki a hirtelen jött népszerűséggel nem kívánt kezdeni semmit – a mai napig arról sem nyilatkozott senkinek, hogy milyen súlyos problémái támadtak az – egyébként mindenki által szeretett, népszerű – videó miatt.
László ugyanis ma nem taníthat. A tankerület vezetője és az intézmény igazgatója minden nap elvárják tőle, hogy leadja aznapi tananyagait, amiket ő lelkiismeretesen el is küld – azok azonban nem érik el a diákjait. A csoportjait ugyanis elvették tőle. Annak ellenére is, hogy nívódíjas pedagógus, diákolimpikonok kerültek ki a keze közül. A videó ugyanis megbocsáthatatlan bűn a helyi oktatásirányítás szemében.
Annak alkalmából beszélgettünk Vezsenyi Lászlóval, hogy a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete neki ítélte a Civil Kurázsi Díjat, amit a szervezet azoknak az oktatási dolgozóknak ítél oda, akik a legbátrabban állnak ki jogaikért.
Beszéljünk kicsit a videóról. Egyik nap felkeltél, és eszedbe jutott, hogy vasalódeszkás videót fogsz forgatni? Hogy történt ez?
[nevet] Nem, dehogy… egy egészen konkrét problémát szerettem volna így megoldani. Arról van szó, hogy amikor beütött a járványügyi vészhelyzet – mint minden más tantestületben –, nálunk is lázasan gondolkodni kezdtünk a kollégákkal, hogy milyen felületeken, hogyan végezhetjük a távoktatást. Mi egyébként a Google Classroomot választottuk. El is kezdünk dolgozni rajta – mi, a testnevelők, eleinte úgy gondolkodtunk, hogy a gyerekeknek elsősorban tartásjavító gyakorlatokat fogunk küldeni – hiszen innentől kezdve igen sokat görnyednek majd a számítógép fölött.
Eztán jött az utasítás, hogy testnevelésből is kellenek csoportok, tananyagok. Mi létre is hoztuk ezeket a csoportokat – ki is értesítettük a diákokat. De nagyon döcögve haladtak a dolgok.
Miért?
A diákok nagyon lassan csatlakoztak a csoportokhoz. Nem fért a fejükbe, hogy milyen lehet az a testnevelés, ami digitális. Volt diák, aki csatlakozás helyett rámírt, hogy „ne már, tanár úr – ez most tényleg történik? Valóban számítógépen fogunk tesizni? Most ez tényleg megtörténik?”
Azaz a gyerekek igen kevéssé voltak motiváltak, nem értették, mi folyik… és hát nem voltunk jelen, személyesen, hogy elmagyarázzuk nekik. Vagy hogy kicsit feldobjuk őket.
És ekkor támadt egy jó ötleted…
Igen, hát mi is egymásra néztünk először, hogy akkor mi legyen. Kérdeztük a vezetőt, ő azt mondta mosolyogva, hogy „hát legyetek kreatívok”. Na, ekkor jött az ötlet a párommal, hogy mi lenne, ha csinálnánk egy vicces videót, hogy egy kicsit feldobjuk a gyerekeket. Akik aztán motiváltabbak is lesznek majd, és végül csak felmennek majd csatlakozni az oldalra.
Felvettük otthon többször is, hatalmasakat nevettünk – aztán kiválasztottuk a legjobban sikerült verziót. Amit aztán fel is töltöttem a youtube-ra.
Csatlakoztak eztán a gyerekek? Sikerült az akció?
Sajnos, erről már fogalmam sincs.
Miért nincs?
Másnap reggel telefonált a vezetőm, hogy azonnal szedjem le a videót, mert a tankerület vezetője fel van háborodva, tajtékzik. Én nagy nehezen le is szedtem a videót – nem vagyok egy kimondott youtube-guru – ekkorra már olyan 1700 megtekintésnél jártunk.
Aztán meg azért hívott, hogy azonnal menjek be az iskolába. Innentől már semmit nem tudok, mert azonnal elvették a csoportjaimat.
Most több verziót is találni a videóból, sok százezer megtekintéssel. Azért csak eljutott hozzád, hogy mi volt az általános fogadtatása?
Én 150 diákot tanítok – ezek közül többen már este elkezdtek mémeket gyártani rá (a felhők között repülök a deszkával, ilyesmik). Egyből arra gondoltam, hogy na, de jó, sikerült kicsit feldobnom őket. Állati viccesek voltak a rólam készült mémek [nevet].
A sajtó is imádta egyébként, egy csomó helyen megjelent, értették a humort, sokan láthatóan a pedagógiai célt is. Négy televízióműsor is keresett, hogy nyilatkozzak. Nem tűnt úgy, hogy negatív fényt vetnék az iskolára, ahol tanítok. De Szécsi Tamás és Risztov Éva is meleg szavakkal nyilatkoztak róla.
Ha egy kis eszünk lett volna, elárverezhettük volna az elhíresült vasalódeszkát az iskola céljaira…
De nem ezt történt, ugye. Hanem komolyan megbüntettek.
Igen, aznap letiltottak a tanításról.
Ez mit jelent konkrétan? Milyen büntetéseket eszeltek ki neked a tankerületnél?
Hát… először is jött az írásbeli figyelmeztetés. Annak ellenére is, hogy nyilvánvalóan nem oktatóvideót készítettem – ezt azzal indokolták, hogy az iskola pólója van rajtam. Ami már csak azért is vicces indoklás, mert mindenki tudja: testnevelés órákon az iskola pólóit viseljük, mivel én vezettem be ezt. Minden osztály választhat magának egy iskolapóló-színt – így aztán meg lehet különböztetni őket egymástól, amikor, mondjuk, három osztály osztozik a csarnokon egyszerre.
Aztán viszont jött egy sor elég megalázó intézkedés.
Milyen intézkedések?
Először is át kellett adnom a tanulói csoportjaimat a kollégáimnak. Ez egy igen megalázó dolog. Mintha valami bűnöző lennék, vagy nem is tudom… A lényeg, hogy a továbbiakban nem küldhettem a diákoknak semmilyen digitális anyagot. Azaz most úgy nem taníthatok, hogy közben nem is vagyok felfüggesztve.
Ennek ellenére viszont utasítottak, hogy a tananyagokat attól még el kell készítenem, és minden nap reggel el kell küldenem.
Hogy működik ez pontosan?
Én itthon összeállítom a három-négy csoportomnak szóló anyagot, azt összerakom, leírom az utasításokat – majd az egészet elküldöm emailben az igazgatónak és a tankerületi vezetőnek. Ennyi. A gyerekek nem látják őket.
Ezekre reagáltak valaha is?
Egyetlen alkalommal, amikor azt gondolták, hogy nem küldtem el az aznapi adagot – nem vették észre, hogy előző nap este már átküldtem.
De azt is kiadták, hogy tanulmányoznom kell a Nemzeti Pedagóguskar etikai kódexét és a nemzeti alaptantervet is. A tankerület vezetője azt is elvárta volna, hogy az igazgatóm ezekből „kérdezzen ki”. Szerencsére, ez utóbbitól az igazgató végül eltekintett.
De az egész dolog aránytalanul megalázó volt.
Próbáltál valahova jogorvoslatért fordulni?
Nagyon sokat köszönhetek a PDSZ jogi szolgálatának, Nagy Erzsinek személyesen is – rengeteget segítettek. Ez a díj meg… ez most nagyon feldobott, mert, őszinte leszek, nagyon elvesztettem a kedvemet. Tényleg nehéz beszélni róla, mennyire magam alatt voltam. Én pedagógus vagyok, azért maradtam a pályán, mert szeretem csinálni. Nyilván nem a pénzért. [nevet]
Írtam még Hajnal Gabriellának is [a Kebelsberg Központ vezetője – a szerk.], aki három hét után annyit válaszolt, hogy forduljak panaszommal a tankerület vezetőjéhez. Azaz ugyanahhoz az emberhez, aki ezeket az aránytalan büntetéseket kiszabta rám.
Perelsz?
Hát… nézd, megnézem, hogy alakulnak a dolgok szeptembertől. Hajnal Gabriella egyébként arról tájékoztatott, hogy három évig perelhető ez a dolog, tehát nem kell elsietnem. Átgondolom.
Amúgy sem a per tenné helyre ezt a dolgot, szerintem. Itt inkább lelki sérülés van, engem ez nagyon mélyen megviselt. A szüleim is pedagógusok voltak: apukám iskolát igazgatott, anyukám tanító volt. Ők erről az egészről semmit sem tudnak, meg is szakadna a szívük.
Annyit tudok mondani, hogy nekem most marhára elment a kedvem a tanítástól, 30 év után. Borzasztó csalódott vagyok.
Hogy eltiltottak a diákjaimtól – ezt rettenetesen aránytalannak érzem. Nem biztos, hogy a jövőben a pályán akarok maradni – de majd eldől még ez.
[frame]
Látod? Igen könnyen átléphetnek rajtunk. Rajtad áll, meddig mehet ez!
Nem megy nélküled. Nem megy a kollégád nélkül. A PDSZ egy olyan, alulról szerveződő közösség, ahol nincsenek fizetett tisztviselők: csak az országos választmány elnöke kap – bértábla szerinti – juttatást, és még egy ember, bértábla szerinti fél juttatást. Nincsenek szolgálati autók. Itt te vagy, egyedül, a fókuszban. Mi nem állami pénzekből élünk, hanem leginkább mi dobjuk össze magunknak a pénzt, amiből a Te érdekeidet képviseljük. Itt jössz Te a képbe.
Rád három okból van szükségünk: hogy mutassuk, egyre többen vagyunk (ez így is van szerencsére), hogy egy gyorséttermi menü árával te is hozzájárulj az erőfeszítéseinkhez, és hogy részt vegyél, hogy harcolj velünk.
Csatlakozz, mert különben átlépnek rajtunk. Nincs időnk várni.
[/frame]
