A szakképzés tervezett átalakítása pedagógusok tízezreit minősíti át „oktatóvá”, fosztja meg eddig garantált jogaiktól, de a diákok, egyéb munkakörökben dolgozók jogai is csorbulni fognak. Az érdemi előkészítés nélküli jogalkotásnak pedig az egész rendszerben súlyos következményei lesznek.
A közalkalmazotti törvény (Kjt.) hatálya alá tartozó több százezer foglalkoztatott jelenleg Magyarországon az egyetlen valóban relatíve erős jogvédelemmel és garanciákkal rendelkező foglalkoztatotti csoport.
Ha mi, „oktatók” átkerülünk a munka törvénykönyve (Mt.) hatálya alá, akkor megszűnik a kötelező állásfelajánlás rendszere, így a munkavállalóktól könnyedén megszabadulhatnak egyszerű felmondással. A felmondási idő jóval kevesebb (max. 90 nap), mint a felmentési idő (akár 60 nap+ 6 hónap is lehet). A végkielégítés legfeljebb 6 hónap, a Kjt. hatálya alatti 8 hónaphoz képest.
Megszűnik a kötelező felmentés a 40 év szolgálati időt elérő nők számára, és búcsút inthetünk a jubileumi jutalomnak is.
A munkabér az lesz, ami a munkaszerződésbe bekerül…
Van olyan, aki komolyan gondolja, hogy a felek alkupozícióban lesznek? Hogy mindenki 30%-os béremelést kap? Hogy a Kjt hatálya alóli kikerülve elhárulnak az akadályok a béremelés elől?
[promo title=”strucc;egyedul”]
Csak hogy nyilvánvaló legyen: a Kjt nem akadálya annak, hogy akár a köznevelésben, akár a szakképzésben tevékenykedők magasabb illetményt, munkabért kapjanak!
Hosszú távú megoldást jelenthetne például a bérek minimálbérhez kötése is, ami megakadályozná a béremelések elinflálódását.
Következtetések
- A szakképzésben dolgozók elveszítik a Kjt által nyújtott garanciákat, kedvezményeket, egy bizonytalan béremelés fejében. A hasonló munkakört betöltők jövedelmére vonatkozó utalás ugyanis megfoghatatlan, homályos, számtalan vitára adhat okot a későbbiekben.
- A háromévenkénti soros előre lépések hiányában hosszú időre „bebetonozódhatnak” a keresetek, emellett az előmeneteli- és illetményrendszer hiánya óriási bérfeszültségeket generál.
- A munkaidő-beosztás – ezen belül az ellátandó órák számának – szabályozása teljességgel hiányzik a törvényből. A törvény szélesre tárja az ajtót a „rabszolgatörvény” alkalmazásának is.
A szakképzés tervezett átalakításának romboló hatásai megjósolhatók
Pedagógusok tízezrei lesznek kitéve hivatásuk degradálásának, megalázásának, veszítik el tanult, gyakorolt és gyarapított tudásuk értelmének jelentős részét.
[frame]
Kérd te is a szakképzési törvény visszavonását! Írd alá a Palkovics László miniszternek szóló petíciót, még ma!
[/frame]
Az átalakítást jellemző súlyos jogi ellentmondások, hiányosságok következtében csorbulnak mind a diákok, mind a tanárok, dolgozók jogai. Az egész rendszerben pedig súlyos károkat okoz az a bizonytalanság, amelyet az érdemi szakmai előkészítés nélküli erőltetett jogalkotás von maga után.
A szakképzési törvény szakképző intézményekként a technikum és a szakképző iskola típusait nevezi meg (16.§ (1), az itt foglalkoztatottak pedig– az igazgatón és azigazgatóhelyettesen kívül – „az oktatók” [40.§ (1) bek.)].
Az „oktató” elnevezés azt sugallja, hogy a tervezet különbséget kíván tenni a pedagógus (ÉrtSz: „Neveléssel, oktatással hivatásszerűen foglalkozó személy.”) és a pusztán oktató (ÉrtSz: oktat/oktatás /oktató: szervezett formában vkit vmire tanító; ismeretek előadója stb.) között. Az előbbi hivatás, az utóbbi munka…
Úgy néz ki továbbá, hogy a 14–18 éves fiatalokat is megkülönbözteti a tervezet felfogása egymástól, mintha a köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (Nkt.) hatálya alatt tanuló gimnazistáknak és a szakképzési törvény alá eső szakképzési intézménybelieknek más-más fejlődési szükségleteik lennének. Az előbbieket professzionális nevelők sokoldalúan segítik a tanulásban, személyiségük kibontakoztatásában, az utóbbiaknak majd átadják a meghatározott törzsanyagot…
A pedagógus és az oktató kötelességeinek összehasonlítása
Tanulságos a pedagógus kötelességei (Nkt. 62. §) és az oktató kötelességei (törvénytervezet 48.§) passzusok összehasonlítása. A szakképzési törvénytervezet szövege nyilvánvalóan „szemezget” a Nkt. szövegéből – kitörölve az irreleváns vagy feleslegesnek ítélt részeket.
Az Nkt. a pedagógus fő feladatát a nevelés és oktatás összefüggő kettősségében jelöli ki, ezen belül pedig kiemeli az előírt törzsanyag elsajátíttatásának kötelezettségét (a sajátos nevelési igényű tanulókra figyelve). A tervezetben csak az utóbbira esik hangsúly: „meghatározott törzsanyag átadása, elsajátításának ellenőrzése (a sajátos nevelési igényű tanulókra figyelve).
Míg az Nkt. szövege a modern, az egyén szükségleteinek megfelelő fejlődést segítő iskolamodell eszménye felé való haladást tükrözi, addig a szakképzési törvény az 1970-80-as években is már túlhaladott „letanító iskola” modelljére tekint vissza. Amott a pedagógus kötelessége a tanulók személyiségfejlődésének minél teljesebb segítése, itt az oktató „anyagot átad”, „ismereteket nyújt”…
Következtetések
- Ez az iskolázási modell (a tananyagközlés, az ismeretátadás prioritásával) nem képes teljesíteni a legfőbb hivatását, a tanulók szocializációját, azaz társadalmivá tételét.
- A tanulónak sérül a minőségi oktatáshoz való joga. Az azonos életkorú fiatalok a gimnáziumban – az Nkt. előírásaiból is következően – széleskörű fejlesztésben részesülnek, a technikumban, a törvényszöveg szerint elegendő az ismeretek közlése (szóban, írásban, kivetítve stb.) …
- Az oktató szerepe, jelentősége szűkül, működésének hatékonysága és értelmessége kétséges. A pedagógusszakma degradálódik, a dilettantizmus az iskola falai között is teret nyer. A pedagógiai kompetenciákra a tervezet szerint nincsen is olyan nagy szükség – az ismeretközléshez tényleg minek is! –, így az ismeretközlésen túlmutató pedagógiai tevékenység – mert a szakmai hozzáértés azt mondatja, hogy kell lennie ilyennek! – jórészt az egyes oktatók hivatástudatára, elkötelezettségére, munkabírására stb. van rábízva.
Teljes bizonytalanság, avagy hogyan lesz az általános iskolásból technikus?
A 8. osztályos tanuló ágazatot választ, a sikeres alapvizsga után szakmát választ. Az iskola már a beiskolázás pillanatában tudja, hogy melyik szakmát indíthatja. De valóban biztosítva lesz-e a tanulónak az a jog, hogy a 10. évfolyam végén válasszon? A beiskolázás pillanatában érti-e a szülő, hogyan működik – elvileg – ez a struktúra?
Értheti-e egyáltalán, amikor maguk az iskolák sem tudhatják, melyek a pontos tantárgyak, azoknak mi a szakmai tartalma. Nincsenek meg a pontos kimeneti követelmények sem.
Az érettségi szabályok sincsenek hozzáigazítva a technikumi rendszerhez: 12. évfolyam végén az előrehozott közismereti érettségik lehetősége, a 13. évfolyamon teljesítendő szakmai, ill. idegen nyelvi vizsga. Nem tisztázott, hogy pontosan milyen feltételekkel tanulhat majd tovább a technikumot végzett fiatal a „szakmájában”.
Következtetések
- A tanárok nem tudhatják pontosan, hogy ki, mit fog tanítani – nyilván azt sem, hogy kinek, hiszen most igazán nehéz prognosztizálni a 2020. szeptemberi osztályok
létszámadatait.
- A diákok pedig nem tudhatják, hogy pontosan mit fognak tanulni, illetve megint úgy kezdik meg a képzéseket, hogy tisztázatlanok a kimeneti követelmények.
Cikkünk borítóképe
Munkásőr-parancsnokok látogatása a Timót utca 3., MÜM 2. sz. Szakmunkástanuló Intézetben, 1959. Fortepan/FSZEK gyájtemény, / Sándor György. Sándor György fotója.
[promo title=”Promo2″]
