Mi lesz a gyerekekkel?
Nem sztrájkolsz, mert nem akarsz kiszúrni a gyerekekkel. Megveszed a szükséges eszközöket a saját pénzedből, mert nem akarsz kiszúrni a gyerekekkel. Egyedül látsz el egy egész óvodai csoportot egész nap, hónapokon át, mert nem akarsz kiszúrni a gyerekekkel. Inkább utazol a saját költségeden, és dolgozol ingyen az osztálykirándulás alatt, mert nem akarsz kiszúrni a gyerekekkel. Összeszorított fogakkal húzod az igát, míg bele nem rokkansz, mert nem akarsz kiszúrni a gyerekekkel.
Van egy rossz hírünk.
Minél tovább tűrsz, annál tovább lesz rossz mindenkinek. Leginkább neked, de a gyerekeknek és a szüleiknek is. A jelenlegi oktatási rendszer ugyanis nemcsak a dolgozóit teszi tönkre, hanem azokat is, akikért működnie kéne: a gyerekeket, a jövőnket.
Ma egy óvodás kisgyerek nem akkor kezdi az iskolát, amikor érett rá, hanem amikor betölti a 6. életévét. Ma egy gimnazista diák közel annyi órát ül iskolai tanórán hetente, mint amennyit a szülei dolgoznak. És utána még leckét kell írnia, edzésre, különórára mennie, mert a verseny kegyetlen, ha jó iskolát, jó állást, jó életet akar, bírnia kell az iramot. Embertelen mennyiségű és idejétmúlt tananyag, ütött-kopott, vagy éppen csillivilli, de használhatatlan eszközök, sokszor méltatlan körülmények, omladozó falak, lepukkant vécék és tornatermek, na meg a túlhajszolt, kiábrándult, kiégett pedagógusok. Ez jut a mai magyar diákoknak, mert a mai magyar oktatás felelősei ennyire becsülik őket.
Szóval, ha tényleg nem akarsz kiszúrni a gyerekekkel, ne hagyd, hogy ez így menjen tovább!
Állj ki magadért, a kollégáidért és a diákjaidért, állj ki a jövőért! Harcoljuk ki együtt, ami jár nekünk: a túlórákért járó juttatásokat, az emberhez méltó munkakörülményeket, a színvonalas oktatást.