Amióta elindult a nedolgozzingyen.hu, ez az egyik leggyakrabban visszatérő kérdés Facebook posztjaink alatt. Mármint a „Hol voltatok Gyurcsány idején?!” kérdés után, de erről majd egy másik cikkben mesélünk (spoiler: pl. tüntetésen voltunk.) Most azt foglaljuk össze röviden, hogyan akadályozza a hatalom a legális sztrájkot, illetve hogy miért nem kezdeményezhet a PDSZ jogszabályellenes munkabeszüntetést, bármennyire is indokolná azt a magyar oktatásban mostanra kialakult helyzet.
A szakszervezetek egyik legfontosabb érdekérvényesítő eszköze a sztrájk. Éppen ezért egy jól működő demokráciában megkérdőjelezhetetlen a munkavállalók sztrájkhoz való joga, és ha körülnézünk a világban, alig van olyan nap, hogy ne élnének ezzel a jogukkal valamelyik szektor dolgozói valamelyik környező országban.
A sztrájk nem kellemes: plusz kiadás, illetve bevételkiesés a munkáltatónak, fennakadás, sokszor szintén plusz kiadás az ügyfeleknek – és a dolgozóknak sem nagy öröm tétlenül ülni a munkahelyükön, bármennyire is úgy tűnhet annak, aki nem sztrájkolt még soha. Éppen ezért csak akkor szokás a sztrájk eszközéhez nyúlni, ha az egyéb megoldási kísérletek kudarcot vallottak.
Törvényes visszaélések
A sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény 2010-es módosításáig Magyarországon is érvényesülhetett a sztrájkjog: ha a tárgyalások kudarcot vallottak, megalakultak a sztrájkbizottságok, és azokban az ágazatokban, ahol ezt a törvény előírja (pl. tömegközlekedés, távközlés, közművek), megindultak az elégséges szolgáltatásról szóló tárgyalások. Azonban akkor is lehetett jogszerűen sztrájkolni az előre meghirdetett időpontban, ha a minimális szolgáltatásokról nem sikerült megállapodni.
Az egyik gond az, hogy a jelenleg hatályban lévő törvény alapján nem egyértelmű, a nevelő-oktató intézményekben folyó tevékenység az elégséges szolgáltatás körébe tartozik-e egyáltalán. Vagyis ha a pedagógusok sztrájkolni akarnak, kötelesek-e elégséges szolgáltatást biztosítani.
Azonban ennél sokkal súlyosabb probléma – sőt a PDSZ szerint egyenesen jogsértés – az a változtatás, hogy a törvény immár az elégséges szolgáltatásról szóló megállapodás létrejöttéhez (tehát nem a tárgyalásokhoz) köti a munkabeszüntetés jogszerűségét.
Nem kell túl nagy képzelőerő ahhoz, hogy belássuk: a sztrájkban ellenérdekelt félnek – vagyis a minisztériumnak, illetve a tankerületeknek (mint kiderült, ez sem annyira egyszerű) – egyáltalán nem sürgős a megegyezés az elégséges szolgáltatásokkal kapcsolatban.
Megegyezés híján a bíróságnak kell döntenie az elégséges szolgáltatásokról. Márpedig az utóbbi hónapok azt mutatják, hogy ezt ők sem sietik el. A fenti bizarrnak tűnő anomáliák az okai annak, hogy a PDSZ 2019 januárjában kezdeményezett sztrájkját sikerült egészen a mai napig megakadályozniuk. Nézzük csak meg, mi is a pontos kronológiája a sztrájk állami szintű akadályozásának. Figyelem, sok és – jó okkal idegesítő – jogi hercehurca következik!
Sztrájkkrónika 2019-ből
2019. január 11-én a PDSZ sztrájkbizottságot alakított 7 általános, illetve 5 ágazati követelés ügyében, melyek közül a legfontosabb a rabszolgatörvény visszavonása, a pedagógusok bérének mindenkori minimálbérhez igazítása, illetve az oktatási intézmények gazdasági és szervezeti autonómiájának visszaállítása (a követelések teljes listája itt olvasható).
[promo title=”strucc”]
A kormány közel másfél hónap alatt sem tett eleget a sztrájktörvényben előírt egyeztetési kötelezettségének, azaz nem jelölt ki tárgyalópartnereket, akikkel a szakszervezet leülhetett volna. Mivel az egyeztetés meghiúsult, a PDSZ február 26-án bejelentette, hogy megkezdi a munkáltatóval, vagyis az EMMI-vel az elégséges szolgáltatásról szóló egyeztetést. Érdemes megjegyezni, hogy ugyanezen a napon a PDSZ szolidaritási sztrájkot hirdetett a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete (MKKSZ) 2019. március 14-ére szervezett kétórás figyelmeztető sztrájkjának időtartamára.
Márciusban a PDSZ összesen háromszor tárgyalt az EMMI-vel, mindannyiszor eredménytelenül. Mindeközben a március 14-ére bejelentett, 2 órás szolidaritási sztrájkot még azokban a tankerületekben is leállították, ahol megegyezés született az elégséges szolgáltatásokról. Ez ügyben a PDSZ bírósághoz fordult, amely ki is mondta, hogy dr. Latorcai Csaba államtitkár – a levelét továbbító Klebelsberg Központ és a tankerületek közreműködésével – jogellenesen akadályozta meg a PDSZ által szervezett szolidaritási sztrájkot.
Május 1-én a PDSZ a hónap végére, azaz 29-ére jelentette be saját sztrájkját a fentebb említett követelésekkel. Mivel az EMMI-vel nem sikerült megegyeznie az elégséges szolgáltatásokról, egyúttal keresetet nyújtott be a bírósághoz azok megállapítása ügyében. A bíróság azonban a törvényben megszabott határidőn belül nem reagált a keresetre. Mivel a jogszerű sztrájk lehetőségének feltételei így nem voltak adottak, a PDSZ kénytelen volt a sztrájkfelhívást visszavonni.
„Teszek a törvényre, sztrájkolni akarok!”
Ezen a ponton álljunk meg egy pillanatra! Miért is ilyen puhány a szakszervezet? Miért nem keményebb, miért nem „áll bele a buliba”? Miért kell egyeztetni az elégséges szolgáltatásokról, ha az oktatás-nevelés nem is esik egyértelműen ennek hatálya alá? Vég nélkül egyeztetetni, harcolni a bíróságokon elég rosszul néz ki, meg nehezen is lehet elmagyarázni, mi történik. Miért nem hívja hát sztrájkba a pedagógusokat a PDSZ az erről való egyeztetés nélkül?
Ha így tenne, a minisztérium minden bizonnyal bíróságon kérné a sztrájk jogellenességének kimondását. Márpedig ha ez megtörténik, akkor minden résztvevőnek számolnia kell a jogellenes munkamegtagadás következményeivel, ami az elbocsátáson túl akár a munkáltató részéről benyújtott kártérítési igény is lehet.
A PDSZ – felelős módon gondolkodva – nem akarja kitenni ennek a tagságát. Úgy tűnik mindemellett, hogy a pedagógustársadalom sem annyira vevő egy jogszerűtlen sztrájkra. Ehelyett a PDSZ kész nemzetközi bíróságig is elmenni, hogy az érvényben lévő sztrájktörvény jogtipró voltát kimondassa, és a PDSZ-el szemben megvalósult törvénysértésekért jogi elégtételt vegyen. Nem elhanyagolható eredmény lenne, ha a PDSZ elérné a céljait: innentől nem lehetne megakadályozni a pedagógussztrájkokat puszta pingpongozással. Nemzetközi bíróságokhoz fordulni viszont
csak akkor van mód, ha a hazai jogorvoslat minden lehetőségét kimerítettük.
Ezért fellebbeztünk a bíróság 2019. június 7-én kelt végzése ellen, mely a PDSZ elégséges szolgáltatások megállapítására vonatkozó kérését elutasította. És ezért fordultunk a Kúriához, mikor a bíróság másodfokon is elutasította a PDSZ kérelmét.
Az történt ugyanis, hogy a bíróság mind első, mind másodfokon elfogadta azt az érvét a kormánynak, hogy a PDSZ-nek a kormányt kellett volna megneveznie kérelmezettként. Ami eléggé abszurd kifogás. A pedagógusok munkáltatói jogkörét a tankerületi központokon keresztül az EMMI gyakorolja. Annál is inkább bizarrabb ez az érvelés, mivel évek óta a munkáltatóval kellett megállapodnunk. Az, hogy most – hoppá! – színre lép egy teljesen új szereplő, akivel meg kellene állapodnunk, nyilvánvalóan az időhúzásról, a sztrájkunk elkerüléséről, akadályozásáról szól. A kormány – joggal tartva attól, hogy ez alkalommal nem egy jelzésértékű demonstrációt, „tüntibüntit” szeretnénk tartani, hanem egy komoly, hosszú, érezhető sztrájkot – egészen egyértelműen az időhúzásra játszik.
Hogy ne legyen minden annyira kerek, ezen a ponton még egy teljesen váratlan akadályt gördítettek az utunkba. Míg az alsóbb bírósági szinteket – evileg, legalábbis – szoros határidők kötik, addig a Kúria számára már nincs előírva határidő. Beadványunk például több mint fél éve hever a Kúriánál, nem érkezett rá semmilyen válasz.
Nyilván senki sem gondolhatta volna, és persze mi sem gondoltuk, hogy egy olyan kérdésben, ahol az alsóbb bírósági szintek számára szigorú, maximum néhány hetes határidők vannak előírva annak érdekében, hogy a kérelmező joggyakorlását (azaz a sztrájkot) ne érje bürokratikus korlátozás, a Kúria szintjén egyszer csak megrekednek az ügyek. Az, hogy az ügyünket ilyen hosszú időre jegelték, egyértelműen a kormány malmára hajtja a vizet.
Érthető viszont, hogy ezt a csatát végig kell vívni, mivel enélkül csak akkor tudunk majd jogszerű munkabeszüntetést szervezni, ha azt a kormány hajlandó lenne megengedni. Ez pedig egy lehetetlen helyzet: nyilván csak jó okkal és a számára kényelmes feltételekkel engedélyezne ilyet.
Mit akar a PDSZ?
És hogy miért megyünk bele ebbe az idegölő jogi játszmába? Azért, mert a PDSZ nem egy apró, jelképes, hanem észrevehető, zárt kapuk mögött megtartott sztrájkban érdekelt. Egyebek mellett azt akarjuk elérni, hogy a bértáblákat ne a 2014-es, hanem az aktuális, mai minimálbérhez igazítsák, és hogy az elmaradt összegek kompenzálásaként egy azonnali, 60 százalékos bérfejlesztést garantáljon a kormány az ágazati dolgozók számára. Azt is követeljük, hogy a túlórákat minden esetben fizessék ki, és ne munkaügyi bíróságokon keresztül lehessen csak kivívni az amúgy kijáró béreket. Ehhez pedig
zártkapus, elhúzódó, érezhető sztrájkot tervezünk.
Márpedig – eddigi tapasztalataink szerint – a kormány úgy képzeli el a sztrájkunkat, hogy közben minden egyes oktatási intézményben felügyeletet biztosítunk. Ez pedig – a mi fogalmaink szerint – legfeljebb múló kellemetlenség lehet, valódi társadalmi súlya nincs. Mi valódi sztrájkot akarunk, és úgy érezzük ehhez az oktatási dolgozóknak, nekünk, igenis, jogunk van.
Ezért megyünk végig a hosszú jogorvoslati úton, amelytől az alábbiakat várjuk:
- a bíróság tegye egyértelművé, hogy kivel kell a még elégséges szolgáltatásról egyeztetni;
- a bíróság mondja ki egyértelműen, hogy kiterjed-e a közoktatásra a még elégséges szolgáltatás kötelezettsége;
- a sztrájkjog gyakorlásának érdekében jogi eszközökkel támadjuk a törvényt (alkotmányjogi panasztétellel, de leginkább valószínű, hogy nemzetközi jogorvoslati úton), amelyhez viszont előbb ki kell meríteni az összes hazai jogorvoslati lehetőséget.
És akkor mi van a januári sztrájkkal?
Bejárta a hír a sajtót, hogy januárban sztrájkolni fognak a pedagógusok. Ezt a sztrájkot nem a PDSZ hirdette meg – bár sokan rajtunk kérik számon. Ahogy fent leírtuk, mi már bő egy éve szervezzük a munkabeszüntetést, elég komoly csatákba megyünk bele emiatt. Ráadásul a sztrájkbizottságunk nyitva áll mások előtt is: ha tényleg összefogást szeretnénk, a logika azt diktálja, hogy ne új sztrájkot hirdessenek meg a partnerszervezetek, hanem csatlakozzanak ahhoz, amit mi már jó ideje szervezünk.
Éppen ezért mi
azt javasoljuk az oktatásban sztrájkot hirdető szervezeteknek, hogy csatlakozzanak hozzánk: felesleges két kezdeményezést fenntartani.
Persze, ennek akkor van értelme, ha a másik szakszervezet szintén olyan sztrájkban gondolkodik, mint mi: zárt ajtós, hosszabb ideig tartó, érezhető munkabeszüntetésben, nem pedig egy rövid, „figyelmeztető” sztrájkban. Ez utóbbiban nyilván partner lenne a kormányzat, az is lehet, hogy néhány százalékos béremeléssel ki is próbálná húzni a dolog méregfogát – csakhogy a pedagógusok ma már nem ezt várják a szakszervezetektől, és nem lenne jó, ha a kormányzatnak egy ilyen átlátszó húzással sikerülne éket vernie az érdekképviseletek közé.
Várunk? Nem várunk! Van tervünk!
A sztrájkjog gyakorlásának jogi akadályozása és a bíróságok, főképpen a Kúria időhúzása miatt jogszerű sztrájkot ma nem kezdeményezhetünk, ez világos. Ha te szeretnél sztrájkot szervezni, ugyanezekbe az akadályokba fogsz ütközni, mint mi. Ha mégis úgy döntesz kollégáiddal, hogy beszünteted a munkát a mi követelésinkkel, természetesen melléd állunk – de mi magunk nem kezdeményezhetünk és nem kezdeményezünk jogszerűtlen munkabeszüntetést.
De addig sem adjuk fel a harcot!
Van B-tervünk. Kerestünk ugyanis más utat is arra, hogy amennyiben nem érünk el a fő követeléseinkben eredményt, a munkavállalók le tudják bénítani az intézmények működését. Olyan megoldásokat dolgoztunk ki és dolgozunk ki most is, amelyek teljesen a jogi kereteken belül maradva, támadhatatlan módszerekkel tudják megbénítani az intézmények munkáját. Amennyiben rövid időn belül nem történik érdemi változás, ezekről tájékoztatni fogunk benneteket.
Ki a szakszervezet? Ki a PDSZ?
Végezetül még annyit érdemes elmondani, hogy a szakszervezet Te vagy. Amikor számon kéred, hogy miért nem csinálja ezt vagy azt, akkor gondolj arra, hogy a szakszervezet, legalábbis a PDSZ biztosan, pont annyit tud elérni, amennyire Te hajlandó vagy. Sokan még a kampányoldalainkat sem akarják lájkolni, mert tartanak a retorzióktól. Pedig a tagság egyben biztonság is. Csak akkor jutunk egyről a kettőre, ha összefogunk.
Ha tehát felteszed a kérdést, mit csináltak a PDSZ önkéntesei a sztrájkért, tedd fel magadnak is: te mit tettél?
Van egy tippünk: csatlakozz hozzánk – már a csatlakozással többet tettél akármennyi kommentnél. Ha pedig beleállsz valamelyik ügyünkbe, akkor itt a lehetőség, hogy tényleg változtathass. Mi melléd állunk – melletted állunk. NE dolgozz ingyen!
Minél többen vagyunk, annál nagyobb nyomást tudunk gyakorolni a magyar oktatást tönkretevő kormányra. Csatlakozz még ma!
[frame]
[/frame]
