Február 13-án a PDSZ online fórumot szervezett elismert szakemberek részvételével „Nemzeti-e a NAT?” címmel. Mindazok, akik nem csak a kormánytól kapott narancssárga szemüvegen át képesek szemlélni az oktatás ügyét, egyértelműen nemmel felelnek erre a kérdésre. De a közel két órás kerekasztal-beszélgetésen számos más probléma is előkerült, illetve arról is sok szó esett, hogyan lehetne ezt jól csinálni.
A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete havonta nyilvános fórumon vitat meg egy-egy aktuális ügyet, melynek keretében mindig igyekszünk megszólaltatni az adott téma szakértőit. Ezeket a fórumokat élő videóban közvetítjük Facebookon, a felvételek utólag is megtekinthetők. Ezúttal a NAT 2020 volt a téma, ami az utóbbi hetekben rég nem tapasztalt tiltakozáshullámot indított el az országban, és komoly esély lehet arra, hogy a pedagógustársadalom a szülőkkel és a diákokkal összefogva erős nyomást gyakoroljon a kormányra, és hatékonyan lépjen fel a hazai oktatás megreformálásáért.
A mostani beszélgetés résztvevői az oktatással kapcsolatos területek széles spektrumát lefedik:
- Fehér Tibor Dániel pszichológus
- Kopcsik István, a Magyarországi Roma Parlament képviselője
- Miklósi László, a Történelemtanárok Egyletének elnöke
- Nahalka István oktatáskutató
- Nagy Erzsébet, a PDSZ Országos Választmányának tagja
- Romankovics András, a Tankönyvesek Országos Szakmai Egyesületének elnökhelyettese.
A beszélgetést Komjáthy Anna, a PDSZ Országos Választmányának tagja moderálta, és ő fogalmazta meg a kiinduló kérdést is: Nemzeti szellemiségű-e valóban az új NAT, vagy csak a lózungok szintjén lobogtatja a nemzettudat fontosságát?
Az alábbiakban összefoglaljuk a mintegy kétórás beszélgetés legfontosabb tanulságait és kérdésirányait, az eseményről készült teljes videót megtekintheted itt.
NAT 2020: az igazi nemzetrombolás
Elsőként adta magát a kérdés, hogy hogyan definiálható a nemzet, és hogy az új alaptanterv megfelel-e ennek a definíciónak. A válaszokban előkerültek a leggyakrabban használt nemzetfogalmak (államnemzet, kultúrnemzet), és az is egyértelműen kimondatott, hogy a NAT 2020 egyik nemzetfogalomnak sem felel meg.
Egyfelől ez a szöveg legfeljebb a fővárosban élő, felső középosztálybeli szülők gyerekeinek a NAT-ja, de még nekik is alig teljesíthetőek ezek az elvárások. Az oktatás alapdokumentumának szánt irat egyáltalán nem számol semmiféle kulturális, jövedelmi vagy regionális különbözőséggel, az átjárhatóság lózungjával takarózva egységes elvárásokat fogalmaz meg minden diák számára függetlenül attól, hogy hová, milyen anyagi körülmények közé és milyen kulturális közegbe született. A diákok mintegy 30%-át kiadó hátrányos helyzetű és/vagy leszakadó térségekben élő gyerekeket ez az alaptanterv kizárja a nemzet fogalmából, hiszen nekik, illetve tanáraiknak semmi esélyük nincs az ebben foglaltakat teljesíteni.
Hogyan lehet nemzeti valami úgy, hogy állampolgárai közel egyharmadáról nem vesz tudomást?
Másfelől ez a dokumentum teljes egészében az érintett tanárok, szülők, diákok, illetve az őket képviselni hivatott szakmai és civil szervezetek bevonása nélkül készült, még a hivatalos udvari gittegyletként funkcionáló Nemzeti Pedagóguskart se nagyon kérdezték meg. Ezt az alaptantervet a magyar államhatárokon belül élő, magyarul beszélő, magukat magyarnak valló emberek megkérdezése nélkül írták, vagyis a nemzet nem legitimálta, így legfeljebb a nevében lehet nemzeti. Valójában a Kormányzati Alaptanterv név sokkal találóbb lenne rá.
Káosz a köbön
Az új NAT-ról szóló érdemi vitát alaposan megnehezíti az a fejetlenség, ami évek óta jellemzi a magyar oktatásirányítást. A kormányzat módszeresen lerombolta a sokszínű tankönyvpiacot, megkurtította a tanári szabadságot, semmibe veszi a diákok fizikai és mentális igényeit, és tönkretesz szinte mindent, amihez hozzáér. Ennek a pusztításnak a kvintesszenciája ez az alapdokumentum is.
Ráadásul ennek nem feltétlenül kellene így lennie, hiszen a Csépe Valéria által kidolgozott előző NAT-verzió, ha nem is volt hibátlan, egy szakmailag igényes, gondosan kidolgozott szöveg volt. Nem is beszélve a még korábbi, 2010 előtti NAT-okról, amiket ugyan szintén számos kritika ért, de európai mércével mérve jóval modernebb szövegek voltak, amelyek jól működtek az oktatás kereteit megadó dokumentumként.
Normális esetben a közoktatásnak három pilléren kellene nyugodnia:
- nemzeti alaptanterv, ami tartalmazza a koncepcionális alapokat, a közoktatás keretrendszerét
- központi kerettanterv, ami tartalmazza az elvárt tudásterületeket tantárgyakra és évfolyamokra lebontva
- tankönyvek, amelyek a fentiek alapján összeállítva tartalmazzák a konkrét tananyagot
[promo title=”rajott”]
Egy jól működő oktatási rendszerben a fentiek alapján minden iskola el tudja készíteni a saját pedagógiai programjához illeszkedő helyi tantervét, az egyes pedagógusok pedig az általuk választott tankönyvet alapul vevő tanmeneteiket.
Ehelyett most van egy konkrét ismeretekkel telezsúfolt NAT-saláta, ami jobban hasonlít egy hevenyészett tankönyvhöz, mint egy alaptantervhez, és amiben teljesen szervetlenül beleírt, inkoherens szakaszokkal barmoltak szét egy korábban jól megírt szakmai anyagot. Viszont még mindig nincsen kerettanterv (UPDATE: már van, de hiányos), miközben áprilisi határidőt szabtak az iskolák számára helyi tanterveik elkészítéséhez, és ugyanígy nincsenek új tankönyvek sem. Ebben a káoszban kellene megkezdeni a tanítást ez év szeptemberétől a NAT 2020 alapján.
Hogyan lehet nemzeti valami úgy, hogy ellehetetleníti a munkát az egész ország közoktatása számára?
Persze erre lehet mondani, hogy a lelkiismeretes és igényes pedagógus továbbra is lelkiismeretesen és magas szakmai színvonalon tanít majd. A gyakorló pedagógusok nagy része különben sem olvasta egyik NAT-ot sem, és nem is kíváncsi rá. De egyrészt az nagyon nincs rendben, hogy aki jól akar tanítani, az folyamatosan kénytelen jogszabályt szegni, hiszen óhatatlanul képtelen lesz „leadni” az előírt tananyagmennyiséget, márpedig jelenleg ez a helyzet. Másrészt a NAT-ban megfogalmazott elvárások a kimeneti oldalt is meg fogják határozni előbb-utóbb, ez pedig már a hétköznapi tanítási gyakorlatra is rányomja a bélyegét, különösen az érettségi előtti évfolyamokban.
Ismét azt a következtetést kell levonnunk, hogy ez a NAT valójában KAT, melynek célja a magyar oktatás további lezüllesztése. Ez alapján a regnáló kormányzat nem akar mást, mint olyan embereket képezni, akik George Carlin szavaival élve „épp elég okosak ahhoz, hogy gyártósoron dolgozzanak, ugyanakkor épp elég buták ahhoz, hogy elfogadják azt a helyzetet, amiben vannak”. Mi ez, ha nem nemzetrombolás?
Ez az alaptanterv teljesíthetetlen elvárások elé állít minden érintett felet, az ezáltal okozott frusztráció és különböző mentális és fizikai problémák, illetve a hatéves korban kötelezővé tett iskolakezdés pedig tovább növeli többek közt az iskolai agressziót is. Amit szintén nem megoldani akar az oktatásirányítás, inkább a tanárok nyakába ülteti a Nagy Testvért, számos pedagógiai és személyiségi jogi problémát felvetve ezzel.
Merre van az előre?
Abban az összes résztvevő egytértett, hogy a jelenlegi helyzetre nincs gyors megoldás, és momentán a legégetőbb feladat elérni, hogy ezt az alaptantervet visszavonják. Az új NAT legtöbb hibájának oka az előkészítetlenség. Hiányoznak az alapozó helyzetelemzések, a szakmai egyeztetések, és a tanárképzés sincs összhangban a közoktatási rendszerrel. Ráadásul az egész magyar pedagógia, függetlenül a regnáló politikai rendszertől, több évtizedes lemaradásban van a modern pedagógia eredményeihez képest, vagyis mindattól, ami a fejlett világ országainak oktatásában már mindennapos gyakorlat. Ezt a lemaradást nem lehet pár év alatt behozni.
A legfontosabb a párbeszéd, és az, hogy a viták során a politikai és ideológiai érvek helyett elsősorban szakmai szempontok kerüljenek elő. Ugyanakkor az is elengedhetetlen, hogy a pedagógusok öntudatra ébredjenek, kiálljanak magukért, illetve hogy készek legyenek folyamatosan tanulni. Mindez persze alig kivitelezhető a mostani leterheltség mellett, és tanult tehetetlenség is sokakat visszatart. De itt be is zárul a kör. A tanárok csak akkor tehetnek valamit a leterheltség és a tehetetlenség ellen, ha felemelik a fejüket, és ki állnak az érdekeik mellett. Ezt pedig akkor tehetik hatékonyan, ha minél többen tesznek így, és lépnek be például a szakszervezetbe.
És hogy milyen lenne egy jó közoktatás? Milyen lenne egy jó NAT? Az alábbiakban konszenzus volt a beszélgetés résztvevői között:
- a jó NAT irányelveket tartalmaz, konkrét tananyagot nem
- ezt jól megírt, szakmailag megalapozott minta-kerettantervek egészítik ki, amelyek közül minden iskola ki tudja választani a profiljának leginkább megfelelőt, és az alapján készíti el a helyi tantervet
- a lehető legnagyobb szabadságot kell adni a tanároknak tanmenetük összeállításában, és a mindennapos tantermi munkában
- sokszínű tankönyvpiacra van szükség, amelyet mindenekelőtt a piac törvényei befolyásolnak, nem pedig a kormányzati akarat
- radikálisan csökkenteni kell a kötelező tananyagot, körülbelül a jelenlegi követelmény egyharmadára
- erősíteni kell az interdiszciplinaritást, a tantárgyakon átívelő tanítást
- kompetenciaalapú oktatásra van szükség, ami nem a múltra, hanem a jövőre koncentrál: olyan készségeket fejleszt, amelyekkel a diákok felnőtt korukban boldogulni tudnak a munkaerőpiacon és a világban, mint pl. kritikus gondolkodás, csapatmunka, digitális kompetenciák.
A jelenlévők azzal köszöntek el, hogy a kerettanterveket is érdemes volna megvitatni. Azóta Oktatási Hivatal elkezdte nyilvánossá tenni a központi kerettanterveket, szóval hamarosan várható egy újabb kerekasztal-beszélgetés a témában.
Addig is informálódj, szerveződj, csatlakozz!
[frame]
[/frame]
Borítókép forrása: Fortepan/Morvay Kinga
