Összefoglaló cikkünk a májusi érettségi elé

2020. április 30. A kormányzat háborúzik. A harci cselekmény tárgya: az érettségi. Tűzön-vizen át, átgázolva érveken és logikán, mégis megvalósít egy májusi érettségit. Ami minden lesz, de jogszerű, egyenlő feltételekkel lebonyolított, korrekt már biztosan nem.

Ezt az érettségit nem lenne szabad a meghirdetett módon lebonyolítani május negyedikén. Ezt már nem csak mi és az a 30 másik szakmai szervezet tudjuk, akik hónapokkal ezelőtt felajánlották szakértelmüket a kormányzatnak, de mára már a kormánypárt sok szereplője számára is világos. Az érettségi ugyanis egy fétissé vált a kormányzat kezében, egy harci feladattá, amit mindenáron teljesíteni kell. A harci cselekmény végrehajtásához minden lehetséges eszközt bevetettek. Pedig idejekorán ésszerű érvekkel jelentkezett náluk szinte minden komolyan vehető szakmai és érdekvédelmi szervezet. De a háborúhoz ellenfélre is szükség van.

[promo title=”egyedul”]

A szakmai szervezetek több jól működő alternatív megoldást is javasoltak, amelyek a kontaktok számát minimálisra csökkenthették volna. A PDSZ álláspontja melletti érveket pedig – leginkább – maga a kormányzat szolgáltatta. Minden, amit a PDSZ az elmúlt hetekben tett, egyetlen célt szolgált: hogy rászorítsa a kormányzatot a szakmai szervezetekkel folytatott egyeztetésre, hogy olyan megoldást dolgozzanak ki, ami biztosítja az érettségi biztonságát, jogszerűségét, szakmaiságát és a diákok közti egyenlőséget. Alig néhány nappal a május 4-i érettségi előtt elmondhatjuk, hogy a felsorolt szempontok egyike sem fog érvényesülni hétfőn.

Egészségügyi megfontolások

A PDSZ nem orvosi szervezet, tehát nem is akart járványügyi tanácsokkal előállni. Így – szinte kizárólag a kormányzat és az oktatásirányítás által szolgáltatott információkból kiindulva – a kezdetektől fogva arra próbálta felhívni a figyelmet, hogy az érettségizők és hozzátartozóik között is pont annyi krónikus beteggel kell számolni, mint a szélesebb társadalomban – ezt a számot a kormányzati források is 30%-ra taksálják. Emellett azt is figyelembe kell venni, hogy sok háztartásban veszélyeztetett korú, idős ember is él. Éppen ezért 30 ezer fő körül lehet azok száma, akiknek különösen aggályos ezen az érettségin részt venniük.

Müller Cecília tisztiorvos április 29-én arról tájékoztatott, hogy az érettségin résztvevők körében nem éri el az egy százalékos átfertőzöttséget a vírus terjedése. Ez, bár alapvetően megnyugtatónak hangzik, nem az: ha valóban csak az érettségizők és résztvevők egy százaléka fertőződik meg, akkor az 900 embert jelent, akik haza is viszik ezt a betegséget, ezzel megbetegítve – ha a konzervatív számításnál maradunk – még legalább egy, de inkább több embert. Ha 2000 beteggel számolunk, abból 30 százalék – a krónikus betegek – súlyos lefolyású betegségre számíthatnak, ebből a hatszáz főből – a kormányzat saját statisztikái szerint – nagyjából háromszáz igényel majd kórházi ellátást, fele pedig várhatóan a legsúlyosabb következményekkel kell szembenézzen. Ezek csak a visszafogott, konzervatív számítások. Hogy magas-e ez a szám, vagy alacsony, mindenki maga döntse el – a PDSZ szerint viszont egy emberélet is sok egy amúgy ezer sebből vérző írásbeli érettségiért.

Még elrettentőbb viszont, hogy a Facebookon megtalálható cikkeink alatt számtalan olyan komment található, ahol érintett diákok, szüleik írják le, hogy mindenképpen részt vesznek az érettségin – annak ellenére is, hogy a veszélyeztetett csoportokba tartoznak (hajmeresztő, de szervátültetettekről, krónikus betegekről egyaránt szó volt a kommentekben). Hogy miért vesznek részt mégis ha krónikus betegségük van? Vagy azért, mert nem tudják, mivel jár, ha nem vesznek részt (elúszik-e a felkészülés, az egyetemi, főiskolai felvételi), vagy azért, mert – és ez egy igen elkeserítő érv egy ilyen polémiában –hazafiak. Igen, a kormányzati kommunikáció ezt a szakmai kérdést sokak szemében sikeresen tette hazafiassági kérdéssé – amellett, hogy a részvétellel járó kockázatokat elhallgatta, bagatellizálta.

Az, hogy megjelenhet a betegség az érettségin, csak olyan elejtett mondatokból derült ki, mint amikor Maruzsa államtitkár „humorosan” megjegyezte, lázmérésre már csak azért sincs szükség, mert bármelyik diák bevehet két Cataflamot, ezzel elfedve valódi egészségi állapotát. Ez nyílt beismerése annak, hogy a kormányzat tudatában van annak, jelen körülmények között beteg, a vírust terjesztő diákok is megjelenhetnek az érettségin. Akik nem azért mennek el, mert 17 diák egy álegyeztetésen megszavazta azt, hanem azért, mert ilyen helyzetbe hozta őket a kormányzat: úgy érzik, el kell menniük, nincs más választásuk – nincs alternatívájuk. Ezt kommunikálja „győzelemként” a kormányzat.

A kormányzatnak a mellébeszélés helyett tehát kötelessége lett volna azon diákoknak is üzenni, akik érintettek, vagy érintett családokban élnek. El kellett volna mondania nekik

  • Mik a kockázatai számukra/hozzátartozóik számára a részvételnek?
  • Milyen megbetegedési aránnyal számol a kormányzat ezen az érettségin?
  • Hogyan tanulhatnak tovább szeptembertől, ha ezt az érettségit most kihagyják?

A tankerületi igazgatók kommunikációjában viszont már megjelent az vonal is, hogy az érettségit megtagadó tanárok „nem teszik kötelességüket” – holott fogalmuk sem lehet, ezek a pedagógusok milyen krónikus betegségekkel küzdenek, ápolnak-e otthon beteg embert. Ahogy az is hajmeresztő egy köztisztviselő szájából, ha úgy gondolja, a meggyőződésből tiltakozó pedagógusok véleménye kevesebbet ér, erkölcsi tartásuk megkérdőjelezhetőbb pusztán azért, mert… ő az igazi hazafi.

A lényeges kérdésekkel tehát nem foglalkozott a kormányzat, ehelyett vagdalkozott és ködösített, sok diákot ezzel berángatva egy – bizony – jogi szempontból is sajátosan támadhatónak tűnő érettségibe.

Jogi szempontok

A májusi érettségi egyik igen komoly problémája, hogy jogi szempontból is több sebből vérzik. Az érettségi lebonyolítását jogszabály szabályozza. Amennyiben a jogszabálynak nem megfelelő módon alakul a szervezés, úgy annak eredménye támadható.

Márpedig számos visszásságra hívtuk fel az elmúlt hetekben a figyelmet:

  • A felügyelő tanárok nem lehetnek képzetlenek – mégis diákok, kormányhivatali tisztségviselők is szóba jöttek felügyelőként.
  • A felügyelő tanárok nem kapták kézhez határidőn belül megbízásaikat.
  • A diákok nem kapták meg időben értesítéseiket – holott erről is jogszabály rendelkezik.
  • Érettségi elnökökkel is rosszul áll a szervezés: több helyről jelezték, hogy alig négy-öt nappal az érettségi előtt még mindig nincs érettségi elnök (jogszabály szerint 15 nappal az esemény előtt minden helyen ki van jelölve az elnök), holott az ő szerepe megkerülhetetlen. Az elnök felügyeli ugyanis a jogszabálynak megfelelő lebonyolítást. Ilyen körülmények között sok helyen egyszerűen jogszerűtlenül történik az érettségiztetés.

Mindezek a problémák megint csak felvetik azt a kérdést, miért kellett a szakmai szervezetek ajánlásait figyelmen kívül hagyva ragaszkodni az érettségi jelen körülmények között történő lebonyolításához? Ha ráadásul felmerült egy őszi érettségi megszervezésének lehetősége, miért ragaszkodtak foggal-körömmel mégis ehhez az időponthoz? Ez is azt erősíti, hogy az érettségi egy háborús eszköz volt a kormányzat kezében, egy fegyver – csak mi nem tudhatjuk, mi célt szolgált ez a harc.

A diákok érdekei

Félretéve azt, hogy egyetlen diákot, és annak hozzátartozóit sem szeretnénk betegen látni egy érettségit követően, arra is érdemes gondolni, hogy mik a diákok érdekei ebben az eljárásban. A most érettségizőknek nem csak a járványhelyzet stresszét kellett elviselniük – de a távoktatásra történő átállás is komoly nehézségeket jelentett.

Egy normál időszakban az érettségi előtti hónapok a nyugodt felkészülés időszakai. Ez alatt a tanárok igyekeznek a lehető legjobban felkészíteni diákjaikat a megmérettetésre. Erre idén lehetőség csak nagyon korlátozottan adódott. A kormányzat is sokáig lebegtette, vajon megtartja-e az érettségit május 4-én, majd az időpont kihirdetését követően is kiderült, hogy az időpont „nincs kőbe vésve”. Ez a lebegtetés nagyon nem segítette a felkészülést.

Különösen megsínylették ezt azok a diákok, akik családi háttere nem ideális az otthoni tanuláshoz. Az esélyegyenlőség az írásbeli vizsgák erőltetésével hatalmas csorbát szenved – az elmúlt évekkel szemben is hatványozottan igaz az az állítás, hogy azok tudnak jól érettségizni most, akiknek ezt támogató családi hátterük lehetővé teszi.

A kormányzat sokszori felszólításra sem tárgyalta emellett az esti tagozatokon érettségizők problémáit. Ők idősebbek, sokan élnek együtt krónikus beteggel. Az ő lehetőségeikről szintén nem esett szó.

Álláspontunk szerint a diákok érdekeit az szolgálta volna megfelelően, ha egy késő nyári-őszi időpontra hirdették volna meg az írásbelit – ha már feltétlenül ragaszkodnak hozzá –, majd az azt megelőző hetekben döntöttek volna arról, hogy biztonságos-e már annak lebonyolítása, vagy esetleg érdemes-e valamelyik alternatív lebonyolítási módszerhez nyúlni. Ezt a menetrendet pedig korrektül kommunikálhatták volna, lehetőséget adva a diákoknak a kiszámítható, nyugodt felkészülésre, tanáraiknak a felkészítés befejezésére.

No és ezzel időt nyertek volna, saját maguknak a szakmailag kifogásolhatatlan szervezésre – mert annak ellenére, hogy már csak a járványügyi helyzet miatt is ennek az érettséginek a történelem egyik legjobban szervezett érettségijének kellett volna lennie, a szervezés mégis hajmeresztő hibákkal zajlik.

Fejetlenség

Az érettségi lebonyolításáért felelős államtitkár előszeretettel mutogat a PDSZ-re, mint a szervezés nagy kerékkötőjére. Pedig az érettségi május 4-i időpontja nem most született: azok a szervezési problémák, amikről mi is szóltunk rég kiküszöbölhetőek lettek volna, ha időben elkezdenek foglalkozni a szervezéssel, illetve ha hajlandóak egyeztetni a szakmai szervezetekkel. Nem tették.

Az államtitkár úgy csinál, mintha nem saját maga lebegtette volna az érettségi időpontját. Holott ő volt az, aki egyszemélyi döntést hozhatott minderről. Az egy dolog, hogy senki, így ő sem volt egyszerű helyzetben a járványügyi helyzetnek köszönhetően – a transzparencia hiánya azonban egyben a kiszámíthatóság húsbavágó hiányát is jelentette, minden résztvevő, tanár, diák szülő, intézményvezető számára egyaránt.

A káoszban létrejött bizottságok összetétele – finoman szólva is – vegyes lett: egymást nem ismerő embereknek kell majd hatékonyan együtt dolgozniuk. Ez „békeidőben” sem szokott jól működni.

Az oktatási kormányzatnak kellene az iskolák fertőtlenítéséről és eszközökkel történő ellátásáról is gondoskodnia.  Ezekkel kapcsolatban azonban szintén nyugtalanító hírek érkeznek hozzánk: a fertőtlenítés nem valamilyen jól bejáratott megoldással, szakemberek bevonásával történik. A nekünk író tanárok közül sokan jelezték, hogy alkoholos permettel nekik kell körbejárniuk az osztályokat és „fertőtleníteniük” – amit az érettségi napjain szintén elvárnak tőlük. Mindenféle képzés, előzetes oktatás vagy védőfelszerelés nélkül.

Szintén meglepő, ahogy a segédeszközök használatáról sem sikerült koherens útmutatást adni. Senki sem beszél arról, hogyan lehet fertőtleníteni a diákok által használt atlaszokat, szótárakat. A dolgozatokat az államtitkár szerint 24 óráig „pihentetni” fogják a javítás megkezdése előtt – ez is egy furcsa rendelkezés, hiszen az államgépezet más szintjein más eljárásokat vezettek be, pont ebből az okból: bíróságokon, ügyészségeken 7 napot „ülnek” a levelek, rendőrségeken, tűzoltóságokon 48 órát. Úgy tűnik, az oktatásban hamarabb elpusztulnak a vírusok.

Epilógus

A május negyedikei érettségi igazából egy felesleges gyakorlat – vagy legalábbis mi, egyszerű állampolgárok, nem láthatjuk igazi értelmét. Az érettségi eredmények könnyen megóvhatók lesznek: a szervezés körülményei, a szervezési hibák, a jogszerűtlen megoldások tömege mind gondoskodnak arról, hogy jogilag könnyen támadható legyen ez a megmérettetés, ha rosszul sikerült az érettségi, nem szimpatikus az eredmény.

A kormányzat egyetlen markáns céllal állt neki a májusi érettségi megszervezésének: hogy akármi is lesz, bármilyen érvek is szóljanak ellene, azt tűzön-vizen keresztülviszi. Az érettségi egy politikai eszköz lett számára, egy fétis – és aki ellenvéleményt fogalmaz meg, azt megbélyegzi.

Az igazi végjáték azonban nem az érettségi végével kezdődik el, hiszen a végjáték már véget is ért. Az oktatási kormányzat a szakmai szervezeteket nem tekinti partnernek, nem hajlandó egyeztetni. A kormányzat közérdekű adatokat tart vissza, lehetetlen választások elé állítja a jobb sorsra érdemes diákságot, a szülőket és a pedagógusokat is, akiknek hiányos adatok alapján kell dönteniük, sok esetben súlyos következményeket felvállalva. A felelősség kormányzati elhárítása pedig talán a leginkább visszatetsző ebben a helyzetben.

A kormány nem ment át ezen a vizsgán – akármi is lesz a végeredmény.

[frame]

Ezek a tervek megállíthatók, az intézkedések megfordíthatóak. A munkakörülményeink javíthatók. Az illetményünk emelhető. Az oktatás megújítható. Egy dologra van szükség hozzá: rád! Csatlakozol hozzánk?

Ezekben az órákban mindannyian megfeszítetten dolgozunk azon, hogy tovább oktassuk diákjainkat. Tudnunk kell, hogy sokunknak veszélybe kerülhet a megélhetése, sokunknak az egészsége. Kiemelten fontos, hogy az érdekképviselet ezekben az időkben is képes legyen ellátni a feladatát. Ehhez bizony te kellesz. Csatlakozz hozzánk még ma!

[/frame]

Kincse Szabolcs

Kincse Szabolcs

Hasonló cikkek

Béremelés és ki nem fizetett túlmunka – csak tagoknak

Ebben az írásunkban hozzájutsz azokhoz a tartalmakhoz, amelyeket csak tagoknak tettünk elérhetővé. Miről van benne szó? Miért jár a felmentési idejüket töltőknek is a béremelés? Hogyan tudod behajtani az elmaradt díjazást a 2023. december 31-éig végzett eseti helyettesítésért és egyéb többletmunkáért, ha közoktatásban vagy szakképzésben dolgozol? – Ezekhez adunk szerkeszthető, frissített mintadokumentumokat is. Miért jár a felmentési idejüket töltőknek is […]

Ez a cikk csak PDSZ-tagok számára érhető el. Még nem vagy tag? Lépj be!

Tovább olvasom »