2020 július 1-étől a szakképzésben dolgozó oktatók, pedagógusok és egyéb munkavállalók kikerülnek a közalkalmazotti törvény hatálya alól. Ez a változtatás azóta komoly aggodalmakat kelt, hogy tervként felmerült. A PDSZ birtokában lévő jogi állásfoglalás szerint az aggodalmak nagy része jogos, az érintett munkavállalók alapvetően hátrányosabb jogi környezetben dolgozhatnak tovább.
Dr. Nyitrai Károly, a PDSZ ügyvédje elkészítette jogi állásfoglalását a szakképzésben dolgozó munkavállalókat érintő jogállásváltozásról. A dokumentumból kiderül, hogy bár érződik némi szándék a joghátrányok enyhítésére, a szakképzésről szóló 2019. évi LXXX. törvény (a továbbiakban Szakképzési tv.) egyértelműen hátrányosabb helyzetbe hozza azokat, akik eddig közalkalmazotti jogviszony keretében dolgoztak a szakképzésben. A következőkben összefoglaljuk, milyen következményekkel jár a Szakképzési törvény a munkabéreket, a munkaidőt és az érdekképviseletet illetően.
A jogi állásfoglalás teljes szövegét itt találod:
Munkabér, végkielégítés, jutalom
A törvény szerint az érintettek munkabére a jogviszonyváltozás után sem lehet kevesebb, mint a 2020. március 1. és május 31. között kifizetett illetmény számtani közepe. Ez jó hír, és a Szakképzési törvény promócióját célzó kormányzati kommunikációnak is ez a központi eleme. De az ördög persze a részletekben rejlik.
A jogszabály ugyanis nem az alapbér, hanem a munkabér kifejezést használja, ezért nem teljesen egyértelmű, hogy ezt alapbérként vagy alapbér+bérpótlék(ok) kombinációjaként értelmezik. Ha az utóbbi értelmezés lesz a gyakorlat, akkor azok, akik eddig kaptak valamilyen bérpótlékot (pl. osztályfőnöki pótlék), azok nagy eséllyel rosszabbul járnak, hiszen semmi garancia nincs arra, hogy ezt továbbra is kapni fogják.
Az új jogállás elvileg lehetőséget ad a magasabb, piaci alapú bérezésre, gyakorlatilag azonban legalább ilyen könnyen vezethet a fizetések befagyasztásához is.
Az mindenesetre bizonyos, hogy a közalkalmazotti jogviszonnyal járó kiszámíthatóság a múlté.
Ha valaki nem járul hozzá az új jogviszony keretei közötti továbbfoglalkoztatásához, végkielégítés jár neki a Kjt. 37. § (2), illetve (4)-(6) bekezdése alapján. Kivéve, ha az érintett munkavállaló 2020. július 2. és augusztus 30. között köznevelési intézménnyel vagy szakképző intézménnyel foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt létesít. Ekkor ugyanis nem jár végkielégítés, a már megkapott végkielégítést pedig vissza kell fizetni.
Akinek határozott időre szóló kinevezése van, és nem kíván az új jogviszony keretében ugyanott tovább dolgozni, annak nem jár végkielégítés, viszont ki kell fizetni a kinevezés végéig hátralévő időre járó (maximum 12 havi) illetményt. Ez az összeg viszont (ellentétben a végkielégítéssel) akkor is jár, ha a munkavállaló akár már július 2-án újra elhelyezkedik.
[promo title=”rajott”]
Ha munkáltatói felmondásra kerül a sor, a jogállásváltozást megelőzően közalkalmazotti jogviszonyban, illetve az ezt követően munkaviszonyban eltöltött időt egyaránt figyelembe kell venni a végkielégítés meghatározásánál, és a munkavállaló számára kedvezőbb módon, vagyis a 2020. július 1-én érvényes Kjt. alapján kell megállapítani a felmondási időt, illetve a végkielégítést.
A közalkamazotti törvény hatálya alól kikerülő munkavállalókat érő egyik legnagyobb hátrány a jubileumi jutalom feltételeinek megváltozása. Eddig ugyanis a közalkalmazotti jogviszony volt a jubileumi jutalom alapjául szolgáló feltétel, függetlenül attól, hogy hány munkahelyen volt állásban a munkavállaló. Mostantól azonban ez a konkrét – a jogállásváltozás során foglalkoztató – szakképzési intézmény és a munkavállaló között fennálló munkaviszony tartamára korlátozódik. Vagyis ha valaki idén 28. éve tanár, és 6 éve dolgozik abban a szakképző intézményben, ahol a jogállásváltozás éri idén július 1-én, akkor a Szakképzési törvény értelmében két év múlva nem jár neki a 30 éves jubileumi jutalom.
Hogyan változik a munkaidő?
A legfontosabb változás, hogy az eddigiektől eltérően a foglalkoztatásra egy speciális, éves munkaidő-keret alapján kerül majd sor. Valószínűleg ezt az egyes szakképző intézmények az SZMSZ-ükben fogják rögzíteni, az azonban bizonyos, hogy az Mt. szerint az éves időkeretet írásban rögzíteni kell, és írásban kell közölni a munkavállalóval is.
A negyvenórás munkahetet kiváltó éves munkaidőkeret az eddigieknél jóval rugalmasabb munkaszervezést tesz lehetővé a munkaadó számára, a munkavállalók azonban számos számukra előnytelen változásra is felkészülhetnek. A munkaadónak a munkaköri feladatok éves beosztásánál, illetve a menet közben eszközölt változások esetében is nagy szabadsága van,
anélkül tud ezentúl többletfeladatokat delegálni, hogy ezért túlórát kellene fizetnie.
A fentiek azt is jelentik, hogy a munkaidő eddigi hármas felosztását is az éves munkaidőkeret viszonylatában kell vizsgálni. Tehát az egy évre megállapított munkaidőkeretből:
- 80% kötött munkaidő
- ebből 70% (osztályfőnökök esetében 65%) kötelező foglalkozás, a fennmaradó rész kötelező foglalkozáson túli, szakmai oktatással összefüggő feladat
- 20% kötetlen munkaidő
Megváltozik az elrendelhető helyettesítések szabályozása is: az új tanévtől havi 16 eseti helyettesítést rendelhetnek el az oktatók részére. Ebbe nem tartoznak bele a be nem töltött munkakörhöz tartozó feladatok, illetve a tartósan távollévő kollégák helyettesítése – ezeket külön megállapodás keretében kell elláttatni, és egyoldalúan senkit nem lehet rá kötelezni.
A munkaidő-beosztás szabályai nem változnak, de, ahogyan erről mi is írtunk, ezeket eddig sem volt szokás betartani az oktatásban.
Érdekképviselet jogállásváltozás idején
A munkáltatónak fontos kötelezettségei vannak a jogállásváltozás hatályba lépését megelőzően, és kiemelten fontos, hogy ezeket számon is kérjék a szakképzési intézményekben működő érdekképviseleti szervek:
- A közalkalmazottakat, a képviselettel rendelkező szakszervezeteket és a közalkalmazotti tanácsokat legalább 30 nappal július 1. előtt írásban tájékoztatni kell a jogállásváltozás időpontjáról, okáról és a közalkalmazottakat érintő jogi, gazdasági és szociális következményekről.
- Ugyanezen a határidőn belül a képviselettel rendelkező szakszervezetekkel és a közalkalmazotti tanáccsal konzultációt kell kezdeményezni a közalkalmazottakat érintő egyéb tervbe vett intézkedésekről.
- Az írásbeli tájékoztatónak az egyes munkavállalók viszonylatában tartalmaznia kell, hogy biztosított-e a továbbfoglalkoztatásuk, és arról is, hogy mik az újonnan kötendő munkaszerződés tartalmi elemei. Vagyis
legkésőbb május végén írásban kell tájékoztatni a munkavállalókat arról, hogy 2020. július 1-től mennyi lesz a munkabérük, hol lesz a munkavégzés helye,
illetve arról is, milyen kötelezettségeknek, meddig kell eleget tenniük a jogviszonyuk megtartása érdekében (pl. valamilyen végzettség megszerzése).
Az írásos tájékoztatás kézhez vételétől számított 15 napon belül a munkavállalónak nyilatkoznia kell, hogy elfogadja-e a továbbfoglalkoztatást vagy nem. Ha nem fogadja el, vagy nem nyilatkozik időben, a munkáltató legkésőbb a jogállásváltozás napjáig, tehát július 1-ig tájékoztatja a jogviszonyának megszűnéséről. Ebben az esetben a végielégítésről fentebb leírtak lépnek érvénybe.
Fontos tudni, hogy
a jogállásváltozás nem jelenti a szakképzési intézményekben működő közalkalmazotti tanácsok megszűnését.
A jogállásváltozás a szakképzési intézményekben működő szakszervezeti csoportok és a közalkalmazotti tanácsok működését csak annyiban érinti, hogy a továbbiakban kizárólag az Mt. rendelkezései vonatkoznak rájuk, a Kjt. előírásai nem. Értelemszerűen megmaradnak az üzemi tanácsok is, hiszen nem áll fenn olyan körülmény, ami a Munka törvénykönyve szerint a megszűnésükkel járna.
Nők és NOKS-ok
A július 1-étől érvénybe lépő jogállásváltozás azokat a női munkavállalókat is egyértelműen negatívan érinti, akik 40 évnyi munkaviszonyt követően szeretnének nyugdíjba menni. Jelenleg kérhetik jogviszonyuk felmentéssel történő megszüntetését, amelyet a munkáltató a köteles végrehajtani, és a jogviszony megszűnésekor 35 év közalkalmazotti jogviszony után jár a 40 éves jubileumi jutalom. Ráadásul a felmentési idő felében az érintett dolgozót fel kell menteni a munkavégzés alól. Nos, ezek a jogok július elsejétől szintén elvesznek.
A nevelő- és oktatómunkát közvetlenül segítő munkakörben dolgozó munkavállalók (pl. iskolatitkárok) szintén rosszul járnak. Jó eséllyel elesnek a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 32/A. §-ában foglalt 7-10%-os illetményemeléstől, amelyet a minimálbérre, ill. garantált bérminimumra kell kötelezően rakni, erre ugyanis semmiféle garancia nincs a Szakképzési törvényben, sem egyéb más, kapcsolódó jogszabályban.
A fentebb ismertetett anomáliák mellett a szakképzési reform az oktatás oldaláról is problematikus, még mindig nincsenek ugyanis kerettantervek, és hiányoznak a szakmai vizsgakövetelményeket felváltó képzési kimeneteli követelmények is.
