Vírusos intézménynyitás

Minden rendben. Nyitunk. Nagyszerűek voltunk. Legyőztük a járványt. Sajnos, az oktatási intézmények megnyitása rengeteg égető kérdést felvet, amikre sehol sem látni a válaszokat.

Akár megnyugtatónak is lehet gondolni, amit a napokban tapasztaltunk: az oktatási kormányzat végre – úgy tűnik – a PDSZ és a szakma kéréseinek megfelelően gondolkodik az iskolák újranyitásáról. Maruzsa Zoltán legalábbis erre utaló kijelentéseket tett – Facebookon. Eszerint az iskolákban bevallottan gyermekfelvigyázás történik majd, a tanév már az online rendszerben fejeződik be.

Sőt akár azt is kiolvashattuk a Facebook-üzenetekből, amit nyomatékosan kértünk: a gyermekfelvigyázásba bevont kollégákat önkéntes alapon válogassák ki, az iskolákban szervezett programokat, felzárkóztató tanfolyamokat szervezzenek, amelyekért a résztvevőket extra díjazásban részesítsék, hiszen ez a tevékenység nem része munkakörüknek. Ez valóban örvendetes elmozdulás a Kásler-féle agresszív, basastílusú, ámbár teljesen értelmetlen számmisztikától (mennyi az annyi? nyolcvan…)

Mégis, van itt egy pár apróság, ami mellett nem lehet elmenni.

Az egyik, hogy örvendetes dolgokról értesültünk – de a vonatkozó jogszabályok nem nagyon követik ezeket a nagyszerű terveket.

Érdemes lenne kicsit abbahagyni a tiktok-kormányzást,

mert bár izgalmasak a Facebook-videók, és valóban, a Magyar Közlönyben nincsenek lájkok és megosztások, azaz inherensen unalmasabb műfaj, mégis, érdemes lenne visszaterelni a dolgok folyását az olvasható és értelmezhető jogszabályi mederbe.

Erre gyakori válasz a kormányzattól, hogy „hát a PDSz nem akarja, hogy túlszabályozzák a dolgokat” – ami persze nettó porhintés, hiszen a munkavállalók jogait, juttatásait mindenképpen szeretnénk nyomtatásban látni a Közlöny lapjain, kimondottan azért, mert a vészhelyzet diktálta ad-hoc kormányzás során így is bőven sérülnek a munkavállalói jogok. Valóban nem szerettük volna, hogy az igazgatónak harminc oldalas beadványt kelljen kitölteni egy csomag krétáért, de a vészhelyzeti kormányzást, ha lehet, ne soroljuk ebbe a kategóriába.

[promo title=”rajott”]

Az, hogy a kormányzat most túláradó örömmel veregeti a saját vállát, amiért „időben bezárták” az iskolákat, megtették az intézkedéseket, elég fura abból a szempontból, hogy amikor a PDSZ ezt kérte, válaszul Orbán Viktor reggel még befenyítette a pedagógusokat, estére már bejelentette a zárást. Ha ezek az óvintézkedések olyan jól tervezettek átgondoltak voltak, annyira jól működtek, akkor kicsit furcsa az a logika, hogy most, amikor a kormányzat szerint

magasabb az esetszám, mint az intézmények bezárásakor,

nyugodtan megnyitják az intézményeket. Nem világos, hogy van vírusveszély, vagy nincs. Márpedig a kérdésre adott válasznak fontos következményei vannak.

Van vírus vagy nincs vírus?

A kormányzatnak – akinél az összes epidemiológiai adat, a védekezéssel kapcsolatos információk gyűlnek – el kellene döntenie végre: van vírusveszély, avagy nincs? Ha a számaik szerint most több a fertőzött, mint amikor bezárták az iskolákat, akkor most miért nagyobb a biztonság? Ha nincs, akkor azt illene kijelenteni, abbahagyni a napi szintű válságkezelést, mindenki menjen a dolgára, nincs itt semmi látnivaló.

Vagy mégis van vírusveszély? Ezt is értjük. De akkor felmerül a kérdés:

ha nyitjuk az iskolákat, az óvodákat, a bölcsödéket, a szakszolgálatokat, akkor milyen rendelkezéseket hoztak a védekezésről?

Hol lehet arról olvasni, hogy milyen összegeket csoportosítottak át intézményfertőtlenítésre? Milyen rendszerben történik? Milyen védelmi intézkedéseket javasolnak az egyes intézményekben? Ezekről sajnos nem szól a Magyar Közlöny, de még csak a Facebook-on, vagy tiktokon sem leltünk vonatkozó kormányzati iránymutatásokat, sem kapcsolódó lájkokat.

Márpedig, ha van vírusveszély, akkor egy sor kérdés merül fel, amire szeretnénk válaszokat kapni. Ezekből intézménytípusonként rengeteg merül fel, de íme néhány a legfontosabbak közül:

1 Ha egy boltba csak maszkban megengedett bemenni, egy óvodai, iskolai közösség, ahol – közhely – sokkal hatékonyabban terjed bármilyen vírus, ez alól a rendelkezés alól kivétel lesz? Egy bolti eladónak nem kell megtörölnie a vásárló orrát, kicserélnie a pelenkáját, segíteni a vérző orrán, a játszótéri sérülésén. Hogyan tud működni egy óvoda, bölcsőde, egy alsótagozatos osztály úgy, hogy a pedagógus, a dadus nem hajol a gyerek fölé, nem törli meg a csöpögő orrocskáját? Vagy erre van valamilyen protokoll már, amiről mi még nem tudunk?

2Az óvodák, bölcsődék helyzete a legsúlyosabb: itt már előírták, hogy csak két hétre zárhatnak be az intézmények. A szabadságokat hogyan vehetik ki az oktatási dolgozók? Míg nyári szünet lesz az intézményekben, a gyerekes kollégák gyerekeire ki vigyáz, amíg ők nyitva tartanak?

3A pedagógusok és óvodapedagógusok átlagéletkora 54 fölött van. Ha a kormányzat úgy dönt, van vírushelyzet, hogyan gondoskodik ezek védelméről? Vagy nincs erre szükség? Ha nincs, miért nincs? Miért nem vezet be egy egységes szűrési protokollt az oktatásban dolgozók számára?

4Ha megbetegszik valaki, mi történik? Bezárják az intézményt? Karanténba kerül több száz család? Mi a protokoll erre az esetre?

5Hogyan dolgozik – például – egy logopédus ebben a rendszerben? Maszkban nem igazán tudja elvégezni a munkáját. Mi az elképzelés erre?

6A szakszolgálatok megnyitásával visszatérnek a terápiára járó gyerekek. Őket „békeidőben” is leginkább a nagyszülők vitték az alkalmakra – most, hogy a szülők vissza kell térjenek a munkahelyeikre, még inkább ez lesz a helyzet. Ez valóban rendben van így?

Hosszan lehetne még sorolni a Facebookon, sajtóban bejelentett és részlegesen a jogszabályokban is megjelenő tervekkel kapcsolatban felmerülő problémákat. Egy dolog azonban biztos:

az intézmények megnyitását kevésbé a szakmaiság, mintsem a gazdasági kényszer diktálja

– ezt a kormányzat sem cáfolja. A munkavállalók támogatása ebben a helyzetben elég fontos feladata lett volna egy gondoskodó államnak – a nemzetközi példák ellenére Magyarországon ez fel sem merült. A kiszolgáltatott munkavállalók pedig kénytelenek maguk megoldani a problémáikat. Ahelyett, hogy a munkavállalókat támogatnák, ahogy a legtöbb európai országban ez így történik, gyerekfelügyeletet szerveznek számukra – ezzel „támogatják” a hazai munkavállalókat, újranyitják az iskolákat, óvodákat, bölcsödéket.

Tegyék ezt körültekintően, adjanak valós válaszokat a felmerülő rengeteg kérdésre. Mert az égető  problémák és a rájuk adott válaszok felelősségét nem tisztességes az állampolgárra, a pedagógusra, oktatási dolgozóra, vezetőre hárítani. Ők helyben igyekezni fognak – de a problémakezelés helye igenis a kormányzatnál van. Végezzen a kormányzat felelős munkát.

[frame]

Nem megy nélküled! Mikor akarsz végre tenni valamit?

Nem megy nélküled. Nem megy a kollégád nélkül. A PDSZ egy olyan, alulról szerveződő közösség, ahol nincsenek fizetett tisztviselők: csak az országos választmány elnöke kap – bértábla szerinti – juttatást, és még egy ember, bértábla szerinti fél juttatást. Nincsenek szolgálati autók. Itt te vagy, egyedül, a fókuszban. Mi nem állami pénzekből élünk, hanem leginkább mi dobjuk össze magunknak a pénzt, amiből a Te érdekeidet képviseljük. Itt jössz Te a képbe.

Rád három okból van szükségünk: hogy mutassuk, egyre többen vagyunk (ez így is van szerencsére), hogy egy gyorséttermi menü árával te is hozzájárulj az erőfeszítéseinkhez, és hogy részt vegyél, hogy harcolj velünk.

Csatlakozz, mert különben átlépnek rajtunk. Nincs időnk várni.

[/frame]

Hasonló cikkek