Kinek lesz jó valójában az iskolaőrség?
A köznevelési törvény újabb módosításával a kormány ahelyett, hogy érdemben kezelné az iskolai erőszak problémáját, ugyanazt csinálja, mint egy igazi agresszor: előbb üt, aztán kérdez. Sok még a kérdés a konkrét megvalósítással kapcsolatban, de az már tisztán látszik, hogy az iskolaőrséggel legkevésbé a tanárok járnak jól.
A diákok és tanárok ellen irányuló, fokozódó agresszió évek óta súlyos probléma. A PDSZ már 2019 októberében jelezte az EMMI felé, hogy itt volna az ideje szakmai egyeztetést kezdeményezni ezzel kapcsolatban, de a tavaly decemberi győri késeléses ügy kellett ahhoz, hogy Maruzsa Zoltán válaszra méltasson minket.
Az már ekkor látszott, hogy
az államtitkár pedagógus létére legkevésbé pedagógiai megoldásokat keres,
de a szociálpolitikai vonatkozások is hidegen hagyják, kizárólag a Btk. felől képes szemlélni a problémát. Hajmeresztő javaslatairól és az oktatásirányításban megfigyelhető káoszról hosszabban is írtunk annak idején, ugyanakkor a kormányzat konstruktív kritikusaiként konkrét javaslatokat is megfogalmaztunk 11 pontban.
Még a laikusok számára sem rakétatudomány meglátni, hogy az iskolai (vagy bármilyen) erőszak ellen pusztán rendfenntartói szigorításokkal fellépni legfeljebb rövidtávú eredményekkel járhat. Ha a felelős irányítók nem tesznek érdemben az erőszakhoz vezető okok és körülmények megszüntetése ellen, az hosszú távon nem fog enyhülni, sőt akár még nagyobb erővel eszkalálódhat is.
Erődemonstráció helyett valódi megoldásokat!
A PDSZ 11 pontjában részletesen elmondjuk, szerintünk milyen konkrét oktatás- és szociálpolitikai intézkedések kellenének ahhoz, hogy esély legyen az iskolai erőszak érdemi csökkentésére. Persze mindaz, amit a PDSZ javasol (több pedagógiai asszisztens és iskolapszichológus, érzékenyítések és képzések, a pedagógusok anyagi és mentális kiszolgáltatottságának csökkentése – többek közt), sok pénzbe kerül, és a megvalósítás ideje bőven túlnyúlik egy-egy választási cikluson, viszont más országokban számtalanszor bebizonyosodott, hogy hosszútávon szükség van ezekre a lépésekre – többnyire az iskolai erőszak kérdésétől függetlenül is.
Nem sok illúziónk volt azzal kapcsolatban, hogy a javaslataink nyitott fülekre találnak-e, de a most törvénybe foglalt kezelési módnál azért többet vártunk volna. A PDSZ vezetősége sajtóközleményben fogalmazta meg aggályait az iskolaőrség bevezetésével és a tanárok elleni erőszak büntethetőségi korhatárának leszállításával kapcsolatban.
Amellett, hogy a kormány leegyszerűsítő megoldása nehezen tekinthető többnek puszta erődemonstrációnál, ami önmagában mit sem ér, ráadásul
a megvalósítással kapcsolatban is több kérdés tisztázatlan.
Nem tudjuk,
- hogy minek alapján került meghatározásra az a 140 szakiskola és 350 egyéb intézmény, ahol az iskolaőri rendszert bevezetik.
- hogy az iskolaőrséget ellátó személyek kapnak-e olyan típusú képzést, amely a közoktatási intézmények speciális körülményeire szabottak.
- hogy az „általános rendőrségi feladatok ellátására alkalmas szerv” alá tartozó több ezer iskolaőrt, ki és milyen hatáskörrel utasíthatja majd a közoktatási intézmény falain belül.
- hogy ennek a sokakat és érintő kérdésnek a megoldásáról miért nincs társadalmi egyeztetés, vita.
Ez csak a kezdet?
Félő azonban, hogy az iskolarendőrség csak az első lépés valami felé, de ez a valami nem az iskolai erőszak érdemi megoldása. Az egészen nyilvánvaló, hogy egy iskolafolyosókon grasszáló marcona iskolaőr önmagában nem ér semmit.
Ahhoz, hogy a projekt a hatékonyságnak legalább az illúzióját táplálni tudja, kell valamiféle infrastruktúra: kellenek például kamerák, kell egy külön operatív szoba, ahonnan ezeket nyomon lehet követni, kellenek eszközök és emberek az adminisztrációhoz is.
Vagyis az egész iskolaőr projekt egyfelől jó apropó az iskolák teljes bekamerázásához és a személyes szabadság további kurtításához.
Másfelől viszont jó eséllyel ismét egy irgalmatlan pénzszórásba fog torkollni, és nagy tétben fogadnánk rá, hogy már megvannak azok a NER-közeli cégek, amik a még ki sem írt tendereket már a zsebükben tudhatják. Ahogyan azt már láttuk a Krétától az étkeztetésig, a tankönyvektől a külföldi nyelvtanfolyamokig számtalan esetben.
Az egy dolog, hogy az iskolaőrség nem lesz hatékony, viszont félő, hogy folyamatos táptalajt ad a jogsértésekhez és a nyomásgyakorláshoz. De még nagyobb aggodalmunk az, hogy
azokat a milliárdokat, amiket pedagógusképzésre, iskolapszichológusokra, pedagógiai asszisztensekre és szociális munkásokra, szociális jelző- és ellátórendszerre, nagyobb pedagógusbérekre és fizetett alkotói szabadságra kellene költeni, ugyanúgy baráti zsebekbe fogja folyatni a kormányzat, ahogyan nagyjából minden mást is az elmúlt tíz évben.
A PDSZ sajtóközleményét letöltheted innen:
Nem megy nélküled! Mikor akarsz végre tenni valamit?
Nem megy nélküled. Nem megy a kollégád nélkül. A PDSZ egy olyan, alulról szerveződő közösség, ahol nincsenek fizetett tisztviselők: csak az országos választmány elnöke kap – bértábla szerinti – juttatást, és még egy ember, bértábla szerinti fél juttatást. Nincsenek szolgálati autók. Itt te vagy, egyedül, a fókuszban. Mi nem állami pénzekből élünk, hanem leginkább mi dobjuk össze magunknak a pénzt, amiből a Te érdekeidet képviseljük. Itt jössz Te a képbe.
Rád három okból van szükségünk: hogy mutassuk, egyre többen vagyunk (ez így is van szerencsére), hogy egy gyorséttermi menü árával te is hozzájárulj az erőfeszítéseinkhez, és hogy részt vegyél, hogy harcolj velünk.
Csatlakozz, mert különben átlépnek rajtunk. Nincs időnk várni.