„Én eddig csak filmen láttam bíróságot belülről, de ezt nem hagyhattam szó nélkül.” – interjú a pécsi művészeti gimnáziumból kirúgott keramikussal

Ritecz Szilvia pécsi keramikus több mint harminc évnyi oktatásban végzett munkával és számos kiállítással a háta mögött kapta meg a felmentését ez év május 13-án. Az ok: Szilvia krónikus betegként és veszélyeztetett hozzátartozói ápolójaként nem volt hajlandó védőfelszerelés nélkül tantermeket fertőtleníteni az érettségi vizsgák idején. A rendkívüli felmondás indoklása szerint a keramikus nem teljesítette kötelességét, és viselkedése nem összeegyeztethető a közalkalmazotti jogviszonnyal. Az alábbi interjúból viszont kiderül, hogy a rendkívüli felmondás valójában retorzió, amit azért kell elszenvednie, mert kiállt az igazáért.

A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete Civil Kurázsi Díjat adományozott azoknak, akik a szervezet szerint a közelmúltban legbátrabban álltak ki a jogaikért. Az egyik díjazott Vezsenyi László, a „vasalós tesitanár”, aki pár napja nyilatkozott nekünk:

https://nedolgozzingyen.hu/2020/06/12/a-vasalodeszkas-tanar-buntetese/

A másik díjat Ritecz Szilvia kapta, akiknek története szintén tele van bicskanyitogató és abszurd fordulatokkal egyaránt.

A keramikusművész saját bevallása szerint fél életét a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakgimnáziumban töltötte; maga is ott tanult, és több mint 30 éve dolgozik az intézményben. Nagyon szereti ezt az iskolát, több kollégájával mély barátságot ápol, és sok régi diákja jár vissza hozzá. Most mégis kénytelen búcsút mondani a helynek, ami eddig szinte a második otthona volt, az illetékes tankerület ugyanis rendkívüli felmondással elbocsátotta.

Az alábbi, telefonon készített interjúban Szilvia elmeséli, milyen történések húzódnak a háttérben. A beszélgetés több szempontból tanulságos: egyrészt kirajzolódik belőle az a jogellenes gyakorlat, ami a pécsi intézmény mindennapjait áthatotta, másfelől Vezsenyi László történetéhez hasonlóan arról is képet kaphatunk, hogyan packáznak a tankerületek vezetői a munkavállalóikkal azt gondolván, bármit megtehetnek. Erős a gyanú, hogy a két Civil Kurázsi Díjas története nem egyedülálló, számtalan ilyen sztori lehet még a magyar oktatásban. Reméljük, Szilvia és László bátorságát látva mind többen állnak a nyilvánosság elé, és harcolnak meg az igazukért.

Nevelési és oktatási munkát közvetlenül segítő munkatársként dolgoztál a művészeti gimnáziumban. Mit jelentett számodra a digitális oktatás bevezetése?

A digitális oktatás ideje alatt végig otthon dolgoztam. A műhelyben végzett oktató tevékenységet nyilván nem lehet digitálisan megvalósítani, de az iskolából hazavitt anyagokkal az otthoni műhelyemben folyamatosan alkottam: ajándéktárgyakat készítettem a saját intézményem számára, illetve jutalomként kiosztható plaketteket egy általános iskola megbízásából. A későbbi történések szempontjából fontos elmondanom, hogy a telefonomat mindig magamnál tartottam, és az e-mailjeimet is folyamatosan nyomon követtem, hiszen ez utóbbi volt a munkahelyi kommunikáció elsődleges csatornája.

Ha jól tudom, a kirúgásoddal záródó eseménysorozat is egy e-maillel kezdődött.

Igen. Április 27-én este kaptam egy levelet, hogy napok óta nem tudnak elérni telefonon, ezért másnap reggel nyolcra menjek be az intézményvezető-helyetteshez. Én másnap be is mentem, és az első dolgom volt utánajárni, miért nem tudtak elérni telefonon. A portán és a titkárságon helyesen szerepelt a számom, viszont kiderült, hogy máig sem tudni miért, az intézményvezető-helyettes az öt évvel ezelőtti számomon próbált elérni. Egy irodával kellett volna odébb mennie, hogy ellenőrizze a számot, de ő ezt valamiért nem tette meg.

Sikerült vele tisztázni a félreértést?

Az igazgatóhelyettes nem szólt hozzám, pedig tudta, hogy bent vagyok. Ellenben

a takarítónő kezembe nyomott egy felirat nélküli flakont, egy rongyot és egy gumikesztyűt, és közölte, hogy azt a feladatot kapom, fertőtlenítsem le a bútorokat és a kilincseket azokban a termekben, ahol az írásbeli érettségik lesznek.

Én erről ekkor hallottam először.

Jól értem, egy takarítónő adta ki neked a munkát?

Igen. Én egyrészt rákérdeztem, hogy maszkot kapok-e, másrészt jeleztem, hogy ő nem a főnököm, vagyis nem rendelhet el nekem munkát. Erre a takarítónő kiabálni kezdett velem, amit az intézményvezető-helyettes, aki elvileg aznap reggelre berendelt magához, végighallgatott. Végül én mentem oda hozzá, és kérdeztem meg, hogy mi ez az egész. Ekkor elmondta, hogy nem voltam elérhető, de mostantól három napig az lesz a dolgom, hogy tantermeket fertőtlenítsek, és ugyanezt kell tennem a vizsganapokon is a vizsgák lezárultával, miután kimentek a diákok.

Egyedül kellett ezt a munkát végezned?

Nem, egy adminisztrátort is kirendeltek. Van munkavédelemben dolgozó ismerősöm, pontosan tudom, hogy az ilyen jellegű munkát pontos protokoll szerint kell végezni jegyzőkönyvvel, adatlappal, előzetes tájékoztatással és megfelelő védőfelszereléssel. Amellett, hogy ez így teljesen szabálytalan, járványvédelmi szempontból is aggályos. Mi van akkor, ha én megfelelő tájékoztatás hiányában nem jól végzem el a fertőtlenítést, és valaki megbetegszik? Kié a felelősség? Ráadásul krónikus betegségem van, és két veszélyeztetett korú hozzátartozómat is én látom el.

Mindezt a felettesednek is elmondtad?

Igen, ő pedig azt válaszolta, hogy jogomban áll nemet mondani, és elmenni táppénzre. Én mindezek ellenére elvégeztem az arra a napra kiszabott munkát: 5 terem padjait és székeit fújtam le a vegyszerrel, és töröltem le a ronggyal, ugyanezt tettem a teljesen zárt folyosó összes kilincsével is. A vegyszer rövidesen marni kezdte a szemem, és köhögési rohamot okozott, ezért a műhelyből elhoztam a kerámiák mázolásánál viselt maszkot, és abban fejeztem be a munkát. Kifelé menet lefényképeztem a nagy flakont, amiből szórófejes flakonokat utántöltötték, és otthon utánanéztem a használt szernek. Ekkor ijedtem meg csak igazán, mert többek közt az szerepelt a leírásban, hogy ha zárt térben használják,

minden 5 négyzetméternyi lefertőtlenített felület után 5 perc szünetet kell tartani egy átszellőztetett helyiségben. Ehhez képest én öt alig szellőztetett termet törölgettem végig egyhuzamban.

Mihez kezdtél ezután?

Több évtizede PDSZ-tag vagyok, ezért az első dolgom volt felhívni Nagy Erzsit. Ő megerősített abban, hogy ez így teljesen szabálytalan, és felvilágosított, milyen jogszabály alapján van jogom megtagadni a munkavégzést, mivel az súlyosan veszélyeztetné az egészségemet. Ezenkívül javasolta, hogy jelentsük be a dolgot a munkavédelmi hatóságnál, amit meg is tettünk. Mellesleg a háziorvosomat is felhívtam, de ő azt mondta, hogy ilyen indoklással nem vehet táppénzre.

Hátra volt még két napnyi fertőtlenítés. Mit tettél?

Másnap bementem reggel dolgozni, ahol immár írásban akarták kiadni a feladatot, de én közöltem, hogy nem fogom elvégezni a fertőtlenítést, és egész nap a műhelyben dolgoztam. Az intézményvezető ebben a három napban nem volt bent az iskolában, ezért ismét próbáltam beszélni a helyettessel. Elmondtam, hogy nem a takarítással van bajom, hiszen eddig is én takarítottam a műhelyt, de ezekkel a vegyszerekkel nem vagyok hajlandó az egészségemet kockára tenni, rendeljen el nekem más munkát. Ő ehelyett eléggé minősíthetetlen stílusban rendre utasított, és szabályosan visszazavart a műhelybe. Én vissza is mentem, de előtte közöltem vele, hogy ez így nincs rendben, és lépéseket fogok tenni, hogy kiálljak az igazamért.

Ritecz Szilvia

Milyen lépéseket tettél?

Egyrészt Nagy Erzsivel közösen bejelentettük a munkavédelmi szabálytalanságot a hatóságnál, másrészt – mivel személyesen nem volt módom vele beszélni, hiszen nem volt bent – az intézményvezetőmnek leírtam a történteket, és kértem, hogy adjanak nekem olyan munkát, ami nem veszélyezteti az egészségemet.

Lett ezeknek valami következménye?

Még május 30-án kijött a munkavédelmi felügyelet ellenőrizni, és május 4-én hétfőn, az érettségik első napján már azt láttam, hogy egy külsős cég végzi a fertőtlenítési munkákat.

Mit gondolsz, először miért ilyen módon, más munkakörben dolgozó kollégákkal próbálta az iskolavezetés megoldani a fertőtlenítést? Ez volt a bevett gyakorlat, vagy te voltál a bögyükben valamiért?

Mindkettő. Korábban is számtalanszor kellett már nem munkaköri feladatot megoldani. Én volt, hogy kézbesítettem, volt, hogy porszívóztam, de az is megtörtént, hogy egy e-mailen kapott táblázat alapján osztottak be a portára mindenféle előzetes egyeztetés nélkül. Én ezt akkor szóvá is tettem, mert szerintem ennek nem ez a módja.

Vannak rendkívüli helyzetek, amiket meg kell oldani, de hát egy hajóban evezünk, miért nem lehet ezeket előzetesen megbeszélni?

Tulajdonképpen most is ez volt a legnagyobb bajom. Ha erről előzetesen egyeztetett volna velem az iskolavezetés, akkor szóltam volna időben, hogy ezt így nem tudom vállalni, és végezhettem volna valamilyen más hasznos munkát. Akár takarítást is. De nem így történt.

Hogyan zajlottak az érettségi napjai?

Mivel az iskolai műhely a már fertőtlenített folyosón volt, oda nem mehettem be dolgozni. Az intézményvezetővel május 4-én, az első érettségi vizsga napján tudtam beszélni személyesen először. Konkrétan rákérdeztem, hogy mit dolgozzak így, hogy nem mehetek be a műhelybe. Erre ő azt mondta, hogy a munkát, amit adott, azt megtagadtam, így keressek magamnak valami dolgoznivalót. Így a hátralévő napokban a könyvtárban segítettem a könyvtáros kolléganőt, ő adta ki nekem a feladatokat. Az intézményvezető egyébként szóban elmondta, meg van győződve róla, hogy szabályosan járt el, és jól osztotta ki a feladatokat.

A felmondásod indoklásában az szerepel, hogy szabálytalanul, engedély nélkül elhagytad a munkahelyedet. Ez mit jelent?

Alapesetben a munkaidőm kilenctől ötig tart. Mint mondtam, április 28-áig én is home office-ban dolgoztam, mint mindenki más. Ezt követően nyolcra jártam be, és akkor mentem haza, amikor mindenki más, vagyis délután kettőkor – ez igaz a könyvtárban ledolgozott munkanapokra is, hiszen a könyvtáros, aki kiadta a munkát, szintén elment kettőkor. Megjegyzem, az épület kongott az ürességtől, az irodai dolgozók is rövidített munkaidőben dolgoztak váltott munkarendben, tehát volt olyan nap, amikor be se jöttek. Szóval nem tudom értelmezni ezt a vádat, hacsak nem azt jelenti, hogy délután ötig bent kellett volna maradnom az üres iskolában.

Hogyan történt a felmentés?

Május 13-án fél kettőkor szólt az intézményvezetőm, hogy kettőre vár a tankerületben a tanügyi referens. Még pont időben odaértem. Ott hárman vártak: a referens, a tankerület jogásza és az intézményvezető-helyettes,

előttük három példányban a közös megegyezéssel való jogviszony-megszüntetés, illetve a rendkívüli felmentés, mondták, hogy választhatok.

Én rákérdeztem, hogy nem kellene-e velem is itt lennie egy jogi képviselőnek, de szerintük erre nem volt szükség. Én nem voltam hajlandó egyik papírt sem aláírni, így kezembe nyomták az azonnali felmentésemet, amivel én rögtön fel is kerestem a PDSZ jogsegélyszolgálatának jogászát. Írtam Hajnal Gabriellának, a Klebelsberg Központ igazgatójának is, hogy vizsgálja felül a felmondásomat, neki két hétig tartott, hogy válaszoljon, és ne tegyen semmit. Így most munkaügyi bíróságon keresek jogi elégtételt.

Annál is inkább, mert a felmentés több valótlanságot tartalmaz. Például nem derül ki belőle, hogy én egy napig fertőtlenítettem a termeket, amitől rosszul lettem, egyértelműen veszélyeztette az egészségemet. Ha valaki ebből a szövegből indul ki, azt gondolja, nem csináltam semmit. Vagy azzal érvel a volt munkáltatóm, hogy csak azokkal végeztetett fertőtlenítési munkát, akik amúgy is dolgoznak veszélyes vegyszerekkel – ez rám, keramikusra igaz, de a velem együtt fertőtlenítő adminisztrátorra nem, pedig ő is ott fújkált és törölgetett mellettem.

Egyértelmű, hogy a rendkívüli felmentés aránytalanul súlyos intézkedés. Szerinted mi állhat a háttérben?

Én nem voltam túl népszerű az iskolavezetés körében, mert sosem rejtettem véka alá a véleményemet, és mindig kiálltam az igazam mellett. Ettől függetlenül szerintem ha végül meghunyászkodom, és lehajtott fejjel fertőtlenítek napokig, ahogyan a kollégáim, valószínűleg elült volna a dolog még az iskolára szabadított hatósági ellenőrzés ellenére is. Nem számítottam ilyen súlyos következményekre, mikor behívtak a tankerülethez, azt gondoltam, kapok egy fegyelmit, és ezzel el lesz intézve. De az az igazság, hogy

nem bántam meg semmit, ha előre tudtam volna, hogy ki fognak rúgni, akkor is így cselekedtem volna.

Nagyon nehéz helyzetbe kerültem, életem egy meghatározó korszaka véget ér most. Akárhogyan is alakul az ügyem, én már nem akarok visszamenni ebbe az iskolába dolgozni, az összes holmimat elhoztam. Egyébként is negatív tendenciákat látok már évek óta, a szakmai órák száma például egyre kevesebb. Biztosan nem lesz könnyű, ami előttem áll, én eddig csak filmen láttam bíróságot belülről, de ezt akkor sem hagyhattam szó nélkül. És nagyon jól esik, hogy a PDSZ nekem ítélte ezt a díjat, mert ez is megerősít abban, hogy helyesen cselekedtem.

A kollégáid körében milyen visszhangja volt ennek az ügynek?

Mivel mindenki otthon dolgozott, nem nagyon találkoztam a többségükkel. Négy kollégámmal tartom szorosabban a kapcsolatot, ők megdöbbentek. Ugyanakkor azt is tudom, hogy a nemrégiben tartott tagozati értekezleten nem is hangzott el, hogy már nem dolgozom ott. Én úgy gondolom, sokan vannak, akik egyetértettek velem, de nem mertek szólni – ez a hozzáállás sajnos általános.

És most mi lesz, hogyan látod a jövőt?

Sok nehéz időt megéltem már, és a munkám szeretete mindig átsegített a problémákon. Az otthoni műhelyemben most is folyamatosan dolgozom, közben lakásfelújításban vagyunk, ezek lekötik az energiáimat. Mindeközben munkát keresek.

A tankerület nagyon magabiztos. Retorziót gyakoroltak felettem, és végre megszabadultak egy kellemetlenkedő dolgozótól. Az ügyvédem, akit – tagként – a PDSZ biztosít nekem, viszont optimista, szerinte a bíróság nekem fog igazat adni, de az eljárás hosszú lesz, legalább egy év. Akárhogyan is lesz, én nem cselekedhettem másként, és kész vagyok vállalni ennek a következményeit.

[frame]

Látod? Igen könnyen átléphetnek rajtunk. Rajtad áll, meddig mehet ez!

Nem megy nélküled. Nem megy a kollégád nélkül. A PDSZ egy olyan, alulról szerveződő közösség, ahol nincsenek fizetett tisztviselők: csak az országos választmány elnöke kap – bértábla szerinti – juttatást, és még egy ember, bértábla szerinti fél juttatást. Nincsenek szolgálati autók. Itt te vagy, egyedül, a fókuszban. Mi nem állami pénzekből élünk, hanem leginkább mi dobjuk össze magunknak a pénzt, amiből a Te érdekeidet képviseljük. Itt jössz Te a képbe.

Rád három okból van szükségünk: hogy mutassuk, egyre többen vagyunk (ez így is van szerencsére), hogy egy gyorséttermi menü árával te is hozzájárulj az erőfeszítéseinkhez, és hogy részt vegyél, hogy harcolj velünk.

Csatlakozz, mert különben átlépnek rajtunk. Nincs időnk várni.

[/frame]

Kamrás Orsolya

Kamrás Orsolya

Hasonló cikkek