Az Erzsébet-táborokban bevett gyakorlat, hogy az ott táborozó, sokszor a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő gyerekekkel érzékeny adatokra rákérdező kérdőívet töltetnek ki. Bár a válaszadás elvileg önkéntes és szülői beleegyezéshez kötött, a kérdőívek tartalma több mint aggályos, azok felhasználhatóságáról már nem is beszélve.
Úgy gondoljuk, már az sincs egészen rendben, hogy a rászoruló gyerekek táboroztatását egy az egyben egy világnézetileg határozottan elkötelezett, adófizetői pénzekből gigantikusra duzzasztott szervezet, az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány végzi, miközben a civil szervezeteket Soros-bérenc közellenségnek kiáltja ki a regnáló kormány. Főleg, hogy
ezekben a táborokban a Kárpát-medencei pedagógusok többnyire ingyen, a törvényesen járó bértől messze elmaradó pénzért vagy ételutalványokért cserébe dolgoznak.
De a táborban a gyerekek által kitöltetett, hozzánk eljuttatott kérdőívek egyenesen botrányosak.
Mint ahogyan az a fotókon látszik, a kérdőívek olyan érzékeny adatokra kérdeznek rá, amelyek alapján a kitöltők személye egyértelműen beazonosítható.
Mindemellett olyan szubjektív tapasztalatokra, érzelmi viszonyulásokra is rákérdeznek a felmérés készítői, amelyek amellett, hogy szigorúan bizalmas információk, egy sima bekarikázós kérdőíven nem is igazán mérhetők fel szakszerűen.
A 18. kérdés például
arra kéri a táborozó gyerekeket, hogy osztályozzák 1-től 5-ig a családjukat, a szüleiket, a testvéreiket, az osztályközösségeiket és a tanáraik többségét (Sic!).
A következő kérdésben pedig ugyanígy ötös skálán kell értékelniük a kapcsolatukat a szüleikkel, testvéreikkel, nagyszüleikkel, osztálytársaikkal, tanáraikkal, nem sokat javít a helyzeten, hogy itt osztályzatok helyett szmájlik jelzik az egyes fokozatokat.
Nem kell szakembernek lenni ahhoz, hogy tudjuk, hogy az ilyen jellegű kérdések megválaszolásához több órányi beszélgetésre, közös játékra lenne szükség, egy ilyen papírlap legfeljebb az otthonuktól egyébként is távol levő gyerekek megzavarására alkalmas.
De nagy valószínűséggel nem is az a valódi cél, hogy a táborozó gyermekek lelkivilágáról kapjanak képet ennek a felmérésnek a kiagyalói, hiába bújnak a neves pszichológusról elnevezett Kopp Mária Intézet mögé. Az így nyert adatok viszont
marketing és propaganda célú kiadványok célzott terjesztésére kiválóan alkalmasak,
ahogyan arra is, hogy statisztikai adatokat szolgáltassanak olyan jövőbeni dokumentumok számára, amelyekről jelenleg semmilyen információnk nincs.
A tábor nem kompetenciamérés
A Facebook-posztunk alatt kialakult polémiából több dologról is képet kaphatunk. Egyrészt arról, hogy a kérdőív kitöltetése bevett gyakorlat, ahogyan az éves kompetenciamérések során is töltetnek ki önkéntes alapon hasonlót a szülőkkel. Csak amíg utóbbi a felmérések eredményeinek differenciálására szolgáló háttéradatok kérése, addig a táboroztatás során végzett ilyen jellegű kérdőívezés sima adathalászat.
Egy rászoruló gyerekek számára szervezett táborban egyféle kérdőívet tartunk elfogadhatónak: a turnus végén végzett elégedettségmérést.
Ráadásul a szülők semmilyen információt nem kapnak a megbízóról, vagyis a Kopp Mária Intézetről, ahogyan arról sem, hogy milyen célra fogják felhasználni az eredményeket.
Többen érvelnek azzal, hogy a felmérés önkéntes, nem kötelező válaszolni, és a táboroztatással kapcsolatos tájékoztatóból is ez derül ki. Azonban olyan információkat kaptunk, hogy szóban több alkalommal is gyakoroltak nyomást a szülőkre és a pedagógusokra, a táborozás előfeltételeként megnevezve a kérdőív kitöltését. Ami tekinthető ugyan túlkapásnak, de túl sokszor fordul elő ahhoz, hogy az egész kérdőívezési gyakorlat ne legyen botrányosan inkorrekt.
[frame]
A PDSZ mielőbbi válaszokat vár a következő kérdésekre:
- Milyen kapcsolatban áll a Kopp Mária Intézet az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvánnyal?
- Milyen szakmai testület, milyen elvek mentén, milyen céllal dolgozta ki a táborokban használt kérdőíveket?
- Milyen formában fogják feldolgozni a kapott adatokat?
- Mikor, milyen formában fogják nyilvánosságra hozni a felmérés eredményeit?
- Mi történik a kitöltött kérdőívekkel?
[/frame]
Amíg ezekre a kérdésekre nem kapunk választ, a fenti kérdőíveket nem tudjuk másnak tekinteni, mint törvénytelen adatgyűjtésnek. A fenti kérdéseket Szűcs Tamás, a PDSZ Országos Választmányának elnöke levélben eljuttatta Maruzsa Zoltán államtitkárnak, Hajnal Gabriellának, a Kleblsberg Központ elnökének, valami Aáry-Tamás Lajosnak, az oktatási jogok biztosának. A levelet itt találod:
[frame]
Együtt erősek vagyunk! Csak együtt vagyunk erősek!
Ahhoz, hogy bármit is elérhessünk, össze kell fognunk! Ezért kell belépned a PDSZ-be: mert három és félezer tag szép szám ugyan egy alulról szerveződő, rendszerváltó szakszervezetnél, de nem elegendő, ha erőt akarunk demonstrálni!
Az elmúlt hónapokban megállás nélkül dolgoztunk rengeteg ügyön: szakképzésben dolgozókén, az óvodai dolgozók hajmeresztő ügyein, a vészhelyzet alatt elbocsátottak ügyein. Kiálltunk az egész szektorért, nem csak a tagjainkért. De nagyon, nagyon sok a munka – nem győzzük a lépést tartani, ha nem álltok ki mellettünk, hogy mi is kiállhassunk mellettetek!
Ahhoz, hogy tényleg keményen meg tudjuk szorongatni a mindenkori oktatásirányítást és az ennek utasításait kollégáik érdekeit semmibe véve, vakbuzgalommal végrehajtó vezetőket, nincs más megoldás: be kell lépnetek.
Be kell lépnetek, mert ez az alapvető minimum ahhoz, hogy bármi is történhessen. Be kell lépnetek, mert néhány ezer ember nem tudja 150 ezer érdekeit cipelni a vállán. Be kell lépnetek azért is, mert nincsenek csodák: előbb-utóbb mindannyian kerültök majd olyan helyzetbe, hogy szükségetek lesz az érdekérvényesítésre. Be kell lépnetek, mert szükség van olyan új emberekre, akik hajlandóak tenni a jogaikért!
És végül azért is be kell lépnetek, mert havi egy gyorséttermi menü árát rá kell áldozzátok a jövőtökre. Arra, hogy bebiztosítsátok magatokat a jogsértések ellen! Aki nem tesz semmit, azzal bármit meg lehet csinálni.
Lépjetek be a PDSZ-be, ne hagyjátok, hogy egyedül harcoljunk tovább! Segítsetek, még ma!
[/frame]
