Kíváncsiak voltunk, milyen visszhangja van az iskolaőrségnek a rendvédelmi szakemberek körében. Hogy képet kapjunk róla, beszélgettünk Pozsgai József exrendőrrel, aki szolgálati éveit Baranya megyében töltötte, és azóta is eleven kapcsolatban van korábbi kollégáival.
Egyre több részlet kerül napvilágra a szeptembertől bevezetendő iskolaőrséggel kapcsolatban. Ezeknek fényében a PDSZ álláspontja továbbra is az, hogy az iskolaőrség a kormány elhibázott válasza az iskolai erőszak problémájára, ami hosszú távon várhatóan nem enyhíteni, hanem eszkalálni fogja a problémát.
A PDSZ és a rendőri érdekvédelem közötti kapcsolat nem újkeletű. Annak idején pl. Baranya megyében közösen léptünk fel, amikor a kormány 2011-ben megszüntette a korkedvezményes nyugdíjat, a visszamenőleges hatályú intézkedéssel rendőrök százait tette jogfosztottá, és hozta méltatlan helyzetbe anyagilag és erkölcsileg egyaránt. A Baranya Megyei Szakszervezetek Akcióegysége azóta is igyekszik képviselni mindazok érdekeit, akiket egy elszenvedett jogsérelem mellett sokszor még a titoktartás kötelezettsége is terhel. A szeptembertől bevezetendő iskolaőrség kapcsán ismét felélénkült köztünk a párbeszéd, a tapasztalt exrendőrt, Pozsgai Józsefet kérdeztük arról, milyen visszhangja van a volt rendőrök körében ennek a kormány által szorgalmazott megoldásnak.
[frame]
Jogfosztott rendőrök
A korhatárelőtti ellátásról és szolgálati járandóságról szóló törvény többek közt kimondja, hogy 2012. januárjától az 57 évesnél fiatalabb szolgálati (közismertebb nevén korkedvezményes) nyugdíjasok, akik főleg a rendőrök és katonák közül kerültek ki, a korábban nyugdíjként folyósított ellátás helyett ennek szja-val csökkentett összegét kapják, amennyiben nem mennek vissza dolgozni az ún. szenior állományba.
Mindezek érdekében még alkotmányt is módosított a kormány, így vált lehetségessé a korkedvezményes nyugdíjak csökkentése, szociális ellátássá alakítása vagy megszüntetése. Ezzel évtizedek óta meglévő szerzett jogok váltak semmissé, és alapvetően átalakult a rendőri életpálya.
[/frame]
„Ahol sas voltál, oda nem mégy vissza verébnek.”
Ahogyan arról már több forrás is hírt adott, az elmúlt napokban pont azokat a volt rendőröket kínálják meg személyre szóló levélben az iskolaőri pozíciókkal, akiket évekkel ezelőtt komoly jogvesztéssel sújtott a Nemzeti Együttműködés Rendszere. Ez már önmagában is minimum abszurd, az pedig egyenesen bicskanyitogató, hogy a folyamatosan kapacitásgondokkal küzdő rendőrség, szolgálatban lévő rendőrökkel kézbesítteti ki az ajánlatot tartalmazó leveleket:
Pozsgai József elmondása szerint komoly felháborodást kelt az exrendőrök körében, hogy a szervezet, amelyet sokan évtizedekig szolgáltak, nem állt ki mellettük, mikor a költségvetés rajtuk spórolt, de most azt várja tőlük, hogy önként álljanak be „sulizsarunak”. Vérmérséklettől függően nevetnek vagy dühöngenek a helyzeten, de az biztos, hogy nem sokan akarnak verebek lenni ott, ahol sasok is voltak már.
Még akkor sem, ha a felajánlott 220 ezres bruttó fizetés pont tízezerrel több, mint amit egy pályakezdő tanár hazavisz. Ráadásul a pedagógusoktól már évek óta megvonták a nem anyagi juttatásokat, az iskolaőröknek viszont évi 200 ezer forintnyi cafeteria is jár. Vagyis eljutottunk oda, hogy
egy jó fizikumú, egészséges, frissen végzett pedagógus anyagilag jobban jár, ha inkább iskolaőrnek megy a tanítás helyett.
Akinek pedig nem derogál a veréblét, és a korhatár előtti járadéka mellé bezsebeli az iskolaőri fizetést, minden bizonnyal többet fog keresni, mint a körülötte tanító pedagógusok többsége, de egyes esetekben még az intézményvezetőknél is többet vihet haza. Pedig őket azért szépen kistafírozta a kormány.
Maga az exzsaruknak kiküldött levél egyébként semmivel sem tartalmaz többet, mint a nyilvánosan hozzáférhető álláshirdetés. Az, hogy mégis ennyi időt és energiát szánnak arra, hogy személyesen keressék meg vele a korábbi rendőröket arra utal, hogy nem tolonganak a jelentkezők erre a posztra.
Elégtelen kiképzés, aránytalanul nagy felelősség
A pontos képzési programot nem ismerjük, de az egészen bizonyos, hogy egy négyhetes gyorstalpalón senkit nem lehet kiképezni egy ilyen komplex feladatkör ellátására. Pozsgai József a legfőbb gondnak azt játja, hogy alapvetően pedagógiai, szociális, sok esetben mentális vagy egészségügyi problémákat akarnak megoldani rendvédelmi eszközökkel, ami fából vaskarika. Azt, hogy az iskolai közösség részeként legyen rendőr bizonyos intézményekben, nem tartja eleve ördögtől való ötletnek, de úgy gondolja, ez mindenképp egy külön szakma kellene legyen, éveken át tartó speciális felkészüléssel. Ráadásul a legmotiváltabb, legfelkészültebb rendvédelmi személy se ér semmit önmagában, ha nem egy komplex pedagógiai, gyógypedagógiai, szociális és egészségügyi ellátórendszer részeként működik.
Ezzel szemben egyik napról a másikra kitaláltak egy pozíciót, aminek abszolút tisztázatlan már a jogállása is. A hivatalos tájékoztatásból annyit tudunk, hogy az iskolaőr kényszerítőeszköz ellátására jogosult, közfeladatot ellátó személy. Vagyis abban különbözik a tanártól, hogy használhat gumibotot. Azt is tudjuk, hogy
az iskolaőr a rendőrség állományának tagja, viszont nem szolgálati viszonyban, hanem munkaviszonyban dolgozik – ez a jogállás abszolút értelmezhetetlen.
Főleg, hogy az eddigi hírek szerint az iskolai munka során az iskolaőr az intézményvezető utasításai alapján dolgozik. De nem tudjuk, hogy az iskolaőr része e nevelőtestületnek, vagy nem, egy konfliktusos, erőszakos helyzet kezelése során adhat-e utasításokat a pedagógusnak vagy csak ajánlásokat tehet – és nagyon sok még a megválaszolatlan kérdés.
[frame]
Terápia helyett gumibot?
Különösen aggasztó, hogy azon intézmények között, amelyben szeptembertől iskolaőr is dolgozik, számos EGYMI (Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény) is található. Ezekben az iskolákban tanulásukban akadályozott, értelmi fogyatékos, autista vagy egyéb tanulási nehézséggel küzdő diákok tanulnak. A kormány azonban gyógypedagógusok és pedagógiai asszisztensek helyett kényszerítő eszközökkel felszerelt, egyenruhás tekintélyszemélyeket küld mindenféle gyógypedagógiai előképzettség nélkül. Ez súlyosan veszélyezteti a diákok megfelelő oktatáshoz és emberi méltósághoz való jogát. Gondoljunk bele, mivel járhat, ha például egy súlyos viselkedési problémákkal küzdő, autista diákot megfelelő terápiás szakember helyett egy iskolaőr „vesz kezelésbe”.
[/frame]
Mindezek alapján Pozsgai József úgy látja, hogy mire beköszönt a tél, megérkeznek az első perek is, amelyeket szülők (vagy akár pedagógusok) indítanak aránytalan iskolaőri fellépés miatt, vagy azért, mert egy adott helyzetet nem sikerült megfelelően kezelni, és az erőszakos cselekmény iskolaőri jelenlét ellenére megtörténik. Egy a győri késeléshez hasonló esetben például jó eséllyel semmilyen megelőző hatással nem bírt volna a tény, hogy van valahol az épületben egy „sulizsaru”. Viszont azokban az intézményekben, ahol lesz iskolaőr,
rajta fog csattani minden meg nem oldott helyzet, minden kezeletlen konfliktus, őt fogja megtalálni szülő, pedagógus, tankerület egyaránt.
Egy esetleges bírósági eljárás során viszont nem áll mögötte senki. Azoknak, akik átlátják a helyzet összetettségét, eszük ágában sincs elvállalni egy ilyen, eleve teljesíthetetlen feladatot, még ha akadnak is majd páran, akik anyagi okokból belevágnak.
Ráadásul a rendőrség is ugyanazokkal a problémákkal küzd, mint a közoktatás: kevés az ember, akik még nem hagyták el a pályát, azok túlterheltek, és alulfizetettek. Gyakorlatilag haldoklik a középfokú rendvédelmi képzés, a főiskolát végzett tisztek előtt pedig nincs igazi karrierút, évekig rostokolnak egy helyben, mert ebben a monolit hierarchiában csak kihalásos alapon lehet feljebb jutni. Komoly bérfeszültség forrása is lehet a tény, hogy azok a rendőrök, akik sokszor a bőrüket viszik a vásárra a bűnüldözés során, jóval kevesebbet keresnek majd, mint egy iskolaőrnek állt exzsaru, aki a korhatár előtti járadéka mellé megkapja az iskolaőri fizetést és a cafeteriát is.
Az iskolaőrség tehát nem megoldás. A PDSZ már hónapokkal ezelőtt megfogalmazta azt a 11 pontot, amely mentén lehetségesnek látja az iskolai agresszió megoldását. Továbbra is ezt tartjuk az egyetlen hatékony, célravezető útnak, ezért továbbra is követeljük, hogy a kormány saját udvari gittegyletei helyett a valódi érintettek képviselőivel egyeztessen, és egy alternatív erőszakszervezet létrehozása helyett a már meglévő ellátórendszereket tegye alkalmassá a problémák kezelésére. Például az iskolaőrségre szánt pénz átcsoportosításával.
[frame]
Lépjetek be a PDSZ-be, ne hagyjátok, hogy egyedül harcoljunk tovább! Segítsetek, még ma!
[/frame]
