Maruzsa Zoltán nemrég megjelent, Magyar Nemzetnek adott interjúja nem tartalmaz meglepetéseket: a 2019-20-as tanév a világjárvány ellenére sikertörténet, a magyar közoktatás remekül vette az akadályokat, hála a kormány bőkezű gondoskodásának. Az alábbi cikkben kicsit árnyaljuk az államtitkár úr hurráoptimizmusát, mert vele ellentétben mi testközelből ismerjük napjaink magyar közoktatását.
Azért van, amiben egyet kell értenünk Maruzsa Zoltánnal: lehetett volna rosszabb is, mindent összevetve az előző tanév a rendkívüli helyzet ellenére sikeresen lezajlott, vagy ahogyan ő fogalmaz: „számos országtól eltérően úgy tudtunk átállni az új munkarendre, hogy egyetlen napot sem szünetelt az oktatás”. Csakhogy ez nem az oktatásirányítás intézkedéseinek köszönhetően, hanem sokkal inkább azok ellenére van így.
Az, hogy az előző tanév nem ment a levesbe, a tanárok, a diákok és a szülők emberfeletti munkájának, rugalmasságának és nem utolsósorban pénzbeli ráfordításainak köszönhető.
Egy oktatás ugyanis nem attól lesz digitális, hogy hétfőtől úgy hívjuk, hanem attól, hogy alapvetően más szemlélettel közelítjük meg a tanulás/tanítás folyamatát, új módszertannal, új eszközökkel végezzük azt a pedagógiai munkát, amelynek megszokott kereteit kevés kivételtől eltekintve még mindig a megkövült poroszos rendszer adja. Vagyis pár nap alatt kellett (volna) átlépnünk a 19. század végéből a 21-dikbe, és ebben bizony a magyar oktatásirányítás teljesen magára hagyta a közoktatás szereplőit:
Végigolvasva az interjút az látszik, hogy az államtitkár érvkészlete kimerül az adminisztratív adatok sorolásában: nem maradt el tanítási nap, kerültek jegyek az e-naplóba, kevesebb lett a bukás, picivel jobbak lettek az érettségi eredményei – szerinte legalábbis, az összesített adatok azt mutatják, hogy az idei érettségi eredmények a korábbi évek átlagait hozták. Van azonban egy rossz hírünk:
Az ember nem kartotékadat.
A Kréta sok mindent elbír, utólag is könnyedén manipulálható, és tekintve, hogy számos érettségi vizsgabizottság elnök nélkül kezdte meg a munkáját, az érettségi vizsgák törvényessége is minimum aggályos. Arra pedig külön kíváncsiak lennénk, honnan tudja ennyire biztosan Maruzsa úr, hogy senki nem fertőződött meg a vizsgák során.
A számok mögött ráadásul nem látszanak az egyéni történetek: a diákok, akik elbukták az őszi tanévkezdést a felsőoktatásban, mert krónikus betegek, vagy ilyen személlyel élnek egy háztartásban; a megfélemlített kollégák, akik abban a tudatban vettek részt a vizsgán, hogy veszélyeztetik krónikus, beteg hozzátartozóik egészségét, amit oly nagy gonddal óvtak a karantén alatt; vagy azok a kollégák, akik nem hagyták magukat megfélemlíteni, kiálltak az igazukért, elszenvedve a retorziókat, akár a kirúgást is:
Azon már meg sem lepődünk, hogy a valódi szakmai egyeztetés nélkül kidolgozott, alapjaiban elhibázott NAT-ot szintén sikerként említi az államtitkár, ahogyan annak erőltetett menetben történő bevezetését is. Sokszor elmondtuk már, miért gondoljuk, hogy a NAT bevezetését el kellene halasztani, és át kellene dolgozni ezt a dokumentumot, a PDSZ álláspontja nem változott ezzel kapcsolatban.
Az a fránya matek
Azonban a legabszurdabb kijelentéseket Maruzsa Zoltán az úgy nevezett béremeléssel kapcsolatban teszi. Az aggodalomra, miszerint egy pótlék bármikor levehető, így reagál: „Utoljára a baloldal kormányzása alatt, 2008–2009 folyamán vettek el bért a pedagógusoktól a 13. havi bérek kivezetésével. Azóta és azelőtt sem volt példa csökkentésre, sőt átfogó, átlagosan ötvenszázalékos pedagógus-béremelést hajtottunk végre.” Nem tisztünk megvédeni a korábbi, baloldali kormányokat, „tüntikéztünk” ellenük is épp eleget, 2008-2009-ben is:
Azt azonban szolidan elhallgatja az államtitkár, hogy akkor egy gazdasági világválság kellős közepén voltunk. Most azonban a kormány szerint a magyar gazdaság üstökösként ível felfelé, maga mögött hagyva a hanyatló nyugat nagy részét is, mégsem érkeznek hírek arról, hogy bárki is vissza akarná vezetni a 13. havi fizetést. Ellenben az elmúlt tíz évben eltűnt a cafeteria, a fizetett túlórák, és a pedagógusok bérét még mindig a 2014-es minimálbér alapján számítják.
Amivel a pályakezdők még jól is járnak Maruzsa úr szerint: „A vetítési alap törvényi szintű emelésével egyébként a pályakezdők rosszabbul jártak volna, hiszen ők most 18 százaléknyi pluszt könyvelhetnek el.” Nem tudjuk, a kormány tagjai milyen alternatív matematika szerint számolnak, de segítségként ismét idetesszük azt a táblázatot, amiből kiderül, egy pályakezdő pedagógus egyetemi végzettséggel nem 18, hanem 52%-kal keresne többet, ha a 2020-as minimálbér alapján számolnák a fizetését:
Nos, így nem vett el semmilyen juttatást a pedagógusoktól a FIDESZ-kormány.
Ha azt várják, hogy ezektől a fizetésektől lesz vonzó a tanári pálya a fiatalok számára, és ettől fognak visszatérni a pályaelhagyók, még nagyon sokáig kell várniuk.
Csakhogy addig az oktatás, vagyis az ország jövője menthetetlenül tönkremegy. Ezért nem hagyjuk annyiban, ezért küzdünk a modern, minőségi közoktatásért, ami nem az ingyenmunkán, hanem a pedagógusok anyagi és erkölcsi megbecsülésén alapul. Mindeközben szívesen egyeztetnénk Maruzsa Zoltánnal, ezt többször kértük is, de valamiért minket nem hívtak meg a Köznevelési Egyeztető Tanácsra. Talán mert mi nem mondtuk volna, hogy köszönjük a baksist, a kicsinek is örülünk. Viszont ott is szóvá tettük volna, mennyi pénzt lop el a pedagógusoktól a kormány évről évre:
[frame]
Lépjetek be a PDSZ-be, ne hagyjátok, hogy egyedül harcoljunk tovább! Segítsetek, még ma!
[/frame]
