A napokban napvilágot látott, hogy miközben a magyar családok jelentős része sokszor a létfenntartásért küzdve otthon igyekezett megoldani a karanténoktatással járó problémákat, addig a Miniszterelnökség dolgozóinak gyerekeire közpénzből fizetett óvónők és tanítók vigyáztak a minisztériumban kialakított VIP gyerekmegőrzőkben.
Ahogyan az a Népszava cikkéből kiderül, összesen bruttó 4,4 millió adófizetői forintot költött a kormány arra, hogy felügyeletet biztosítson a Miniszterelnökség (és az egyik forrás szerint az Igazságügyi Minisztérium) dolgozóinak gyermekei számára a járványügyi vészhelyzet idején. Az ügyről megkérdezték a PDSZ véleményét is, melyet Nagy Erzsébet, az Országos Választmány tagja tolmácsolt a lap számára. Az alábbiakban bővebben is kifejtjük, miért tartjuk bicskanyitogatónak a kettős mérce ilyen szintű működését.
Sietünk leszögezni: nem az a probléma, hogy a legfelsőbb irányítás egyik szerve ilyen módon segítette dolgozóinak folyamatos munkavégzését. Sőt, ez önmagában inkább üdvözlendő, gondos munkáltatóra utaló intézkedés, és még az sem feltétlenül lenne probléma, hogy mindezt közpénzből valósították meg, hiszen a kedvezményezett dolgozók állami feladatot ellátó személyek.
A baj az, hogy mindeközben magyar családok százezrei maradtak segítség nélkül,
az ügyeletes gyermekfelügyeletet ellátó pedagógusok és óvodapedagógusok pedig nem is álmodhattak olyan extra jövedelemről, mint ami a minisztériumi bébiszittelésért járt.
A gyermekfelügyelet megoldása a veszélyhelyzet alatt országos probléma volt. Ezzel a gonddal küzdöttek az orvosok, buszsofőrök, bolti eladók és még sorolhatnánk a munkaköröket, amelyek home office-ból nem megoldhatók. De ilyen gondjuk volt azoknak az óvodapedagógusoknak is, akik esetében az önkormányzat kinevezéstől eltérő foglalkoztatást rendelt el.
A minisztériumban ráadásul ezek szerint valamiféle “tanoda” is nyílt,
hiszen tanítók foglalkoztak kis csoportokban a gyerekekkel. Miközben egy tavalyi törvénymódosítással éppen most számolják fel az országban az ún. tanulócsoportokat, azaz azokat a közösségeket, amelyekbe magántanulóként kimentették az állami iskolarendszerrel elégedetlen, kellő anyagiakkal rendelkező szülők a gyermekeiket.
Két hónap a minisztériumban = 27 év az óvodában
A kettős mérce a bérezésben is érzékelhető. A szerződött óvodapedagógusok, akik a főállásuk mellett végezték a rájuk bízott munkát, havi bruttó 300 ezer forintot kerestek, vagyis annyit, amennyit a pedagógus-előmeneteli rendszer szerint egy Pedagógus I. fokozatba sorolt óvodapedagógus legalább 27 év jogviszonyban töltött idő után kapna. A minősített, Pedagógus II. fokozatba soroltak esetében ugyanehhez a bruttó bérhez legalább 18 évet kell dolgozni.
A VIP tanítók megbízási díjait (havi bruttó 412.500 ft) a pedagógus-előmeneteli rendszerrel összevetve azt kapjuk, hogy ilyen bruttó bérhez Pedagógus I. és II. fokozatban soha nem lehet jutni. Kizárólag a Mesterpedagógus besorolásúak keresnek havi bruttó 400 ezer Ft fölött, de csak legalább 27 év jogviszonyban töltött idő után. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a kollégák bruttó havi illetményük fölött kapták a 300 ill. 400 ezer forintot meghaladó megbízási díjakat, akkor egyszerűen nincs olyan pedagógus-fizetési fokozat és kategória, amivel összevethető a keresetük.
Hiszen ebben az időszakban a havi jövedelmük a tudományos fokozattal rendelkező, Kutatótanár minősítéssel bíró kollégák havi bruttó 500 ezer Ft körüli illetményénél is jóval magasabb volt.
Fontos aláhúzni: nem a gyermekfelügyeletre, minisztériumba beszervezett pedagógusok kerestek sokat, hanem a pedagógus-bértábla szerinti illetmények az alacsonyak.
Ennek oka, hogy a pedagógus-illetményeket 2015-től elválasztották a minimálbértől, az illetményalap számításához meghatározott vetítési alap még mindig a 2014. évi minimálbér.
Látható, hogy
ha a minisztérium közvetlen látókörében van egy adott tevékenység, azt valahogy máshogy sikerül “beárazni”.
Ahogyan az sem számított, hogyan tud eleget tenni a pedagógus a minisztériumi gyermekfelügyelet mellett eredeti munkaköri feladatának. Szükség volt rá, ezért különutakon “beszerezték”, és megfizették a munkáját, ami láthatóan értékes és fontos. Jó lenne, ha nemcsak a minisztérium berkein belül történő munkavégzésre terjedne ki a pedagógusok tisztességes megfizetése – a PDSZ ezért küzd több mint 30 éve.
A VIP gyerekfelügyelet a fenti formában egyértelműen aggályos, az állam nem tehet ily módon különbséget pedagógus és pedagógus között. A feladat egyszerű: a munkát tisztességesen meg kell fizetni. Ez az eset pedig bebizonyította, hogy ezt meg lehet csinálni.
Mindemellett elfogadhatatlan, hogy a minisztérium egy baráti polgármester ismeretségi körén keresztül szervez be – közpénzből – saját használatú bébiszittereket, vagyis
nincs az ország életének olyan szelete, ahol ne mutyialapon történnének a dolgok.
Vajon miért csak az idősgondozást „hirdették meg” az óvodapedagógusoknak? Miért kell egy polgármester kapcsolati hálójába tartozni ahhoz, hogy valaki tisztességes bért kapjon a plusz munkájáért? Itt volna az ideje véget vetni a kettős mércének, és a minisztériumban foglalkoztatott pedagógusoknak állami forrásból biztosított bérszínvonalat ki kell terjeszteni a pedagógustársadalom egészére. Így végre megkapnák azt a fizetésemelést, amit az életpályamodell bevezetésekor megígértek nekik.
[frame]
Lépjetek be a PDSZ-be, ne hagyjátok, hogy egyedül harcoljunk tovább! Segítsetek, még ma!
[/frame]
