Bombasztikus videóinterjúban jelentette be Kásler Miklós az emberi erőforrások minisztere, hogy félmilliós jutalomban részesíti az ország pedagógusainak egy részét a digitális oktatással összefüggésben.
A sodró ritmusú beszélgetés oktatási vonatkozásai az alábbiak:
[frame]
Vannak az országban olyan hátrányos helyzetű települések, ahol diákok talán jobban leszakadtak. Mivel segíti a kormányzat ezeket a településeket, illetve ezeket az iskolákat?
A nyár azzal telt el, hogy az esetleges hátrányokat és lemaradásokat a pedagógusok megpróbálták pótolni, és ez így lesz a következő időszakban is. Elismerve és nagyrabecsülve ezt a munkát, a kormány úgy döntött, hogy négyszáz hátrányos helyzetű településen 10 500 pedagógus és a pedagógusi munkát segítő embereknek bruttó 500 ezer forintos támogatást fog kiutalni.
Mit üzen miniszter úr a magyar pedagógusoknak és mindazoknak a családoknak, akik iskoláskorú gyereket nevelnek?
Én nagyon sikeres évet kívánok, nyugodtabb menetet, elkészült az új NAT, ami értékorientált, klasszikus európai és magyar hagyományokat, értékeket mutat fel, a legeslegkorszerűbb ismeretek birtokában, nagyon korszerű módszerekkel. Én azt kívánom, hogy gazdagodjanak gyermekeink, ismeretekben is és lélekben is.
[/frame]
Nehéz bármit is mondani ezekre a nagyszerű hírekre, hiszen – mondhatnánk – a PDSZ is hasonló követelésektől volt hangos az elmúlt hetekben, hónapokban. Mi emlegettük ugyanis az alacsony osztályhelyzetű tanulókkal kapcsolatos intézkedéseket a járványügyi vészhelyzetben:
„Tegyék lehetővé a leszakadó régiók és az alacsony osztályhelyzetű tanulók speciális igényeinek megfelelő felzárkóztató programok bevezetését az érintett intézményekben!”
…és, ugye, mi voltunk azok is, akik felhánytorgatták a kormányzatnak, hogy semmit sem tett azért, hpgy kárpótólja a pedagógusokat a digitális munkarend idején megnövekedett költségeik miatt is, egy egyszeri százezer forintos juttatással:
„A pedagógusok kapjanak egyszeri, 100 ezer forintos juttatást pénz vagy cafeteria formájában a tavaszi időszakban végzett extra munka és az extra kiadások kompenzálására.”
Most mégis úgy állunk itt, mintha váratlanul egy puputevét kaptunk volna ajándékba: szép, szép, bizonyára értékes is, de hát mi egy pulóvert kértünk. Nyilvánvalóan jó dolog a puputeve, de ettől még fázni fogunk. Emellett, úgy tűnik, a kutyafuttatóba sem engedik majd be.
Sok pénz, nem sok pénz
Először is, beszéljünk egy kicsit erről a nagyvonalú gesztusról, ami az oktatási dolgozók nagyjából öt százalékát érhette váratlanul. Ötszáz bruttó az testvérek között is vagy háromszáz nettó, csoda jó dolog ez. Nagyon is örülünk neki, hogy egyes kollégákkal kegyes volt a nagytekintélyű kormányzat, és hirtelen némi pénzt juttatott nekik.
Sajnos azonban észre kell vegyük a puputevét a szobában:
A PDSZ a 100 ezer forinttal kapcsolatos követelését azért fogalmazta meg, mert egy olyan felmérést készítettünk, amelyben igen átfogóan, a legtöbb megyére kiterjedve, falusi és városi pedagógusokat is megkérdezve mértük fel, mennyibe került az elmúlt félévben digitális oktatás a kollégáknak. A logikánk az volt, hogy az egy évre kivetített költségnek legalább egy részét fedezze az oktatási kormányzat – ezért kértünk 100 ezer forint azonnali kifizetést minden pedagógusnak.
Ahogy a híradásokból hallottuk, társszakszervezetünk, a PSZ örömteli módon tette magáévá ezt a követelésünket az oktatási kormányzattal folytatott személyes, ám sajnálatos módon nem túl produktív tárgyalásai során.
Azaz kijelenthetjük: ezt a követelésünket ezzel a kormány nem teljesítette.
Az 500 ezer forintos egyszeri támogatással kapcsolatban is – bár örülünk, hogy kollégáink megkapják – komoly averzióink vannak.
Nem támogatás, hanem feladat?
Ha csak Kásler miniszter említett interjújából indulunk ki, akkor azt biztosan kijelenthetjük, hogy ez az 500 ezer forint semmit sem segít azon, amit kértünk a kormányzattól, hogy tegye lehetővé a leszakadó régiók és az alacsony osztályhelyzetű tanulók speciális igényeinek megfelelő felzárkóztató programok bevezetését az érintett intézményekben. Azaz ez a követelésünk sem teljesült ezzel.
Megtaláltuk viszont azt a pályázatot, amely az 500 ezer forintos pénzek kiosztásáról rendelkezik. Az államtitkárság – kérdésünkre – meg is erősítette, hogy erről az EFOP-pályázatról van szó.
[frame]
[/frame]
Jó ha tudjuk, hogy Kásler miniszter szavaival szemben semmiféle „támogatásról” nincs szó: az EFOP-pályázat egy feladat megvalósításához kötendő összeg. Azaz a Klebelsberg Központ számára kiírt 6.43 milliárd forintos keretösszegű pályázat keretében a kedvezményezett
pedagógus kétoldalú megállapodást köt majd a Klebelsberg Központtal, hogy tanóráin megvalósít egy másfél oldal hosszan felsorolt követelményrendszert.
Ez a projekt alapvetően figyelemre méltó lehetne, de leginkább bizarrnak tűnik: a teendők között olyan feladatok szerepelnek, mint az, hogy
„a tanév keretében a pedagógusnak, valamint a nevelő és oktató munkát segítő alkalmazottaknak ezért kiemelt figyelmet kell fordítania a digitális oktatásba való bekapcsolódáshoz szükséges kompetenciák megerősítésére; a közösség újraépítésére; felelősség és énkép megerősítésére; egyéni motivációk kialakítására, a „tanulás öröm” megerősítésére.”
Mindezt úgy kell tegyék a kollégák, hogy módszertani ajánlásokról egy szó sem esik a pályázatban – ugyanakkor a pályázat már rendelkezik arról, hogy a Kréta rendszerben legyen egy „tanórához kapcsolódó felületet, melyben jelölésre kerülhet, hogy a projektben elvárt szemlélettel került-e az adott tanóra megtartásra vagy sem.”
Azaz nehéz eldönteni, hogy ez most puputeve-e, vagy pulóver formájú puputeve. Egy biztos:
- Ez egyáltalán nem egy egyszerű támogatás, ahogy Kásler úr atyaian elővezette videóinterjújában,
- A program aránytalanul komoly követelményeket támaszt a résztvevő pedagógusokkal szemben nettó 300 ezer forint körüli összegért cserébe – amelyekhez nem látszanak a kompetenciák, a tudásmegosztási módszertanok, a keretösszeg pedig nem tűnik elegendőnek ahhoz, hogy ilyesmi megvalósulhasson. Honnan kap módszertant a pedagógus a rengeteg nagyszerű cél megvalósulásához?
- Az sem világos, hogy az olyan diákokat oktató pedagógusok, akik ugyan a támogatási körbe tartozó településeken élnek, de máshova járnak iskolába (mert pl. az adott településen nincs felső tagozat), hogyan részesülnek ebből a keretből? Ugyanis ilyen eset igen sok van.
- Külön izgalmas kitétel a visszafizetési kötelezettség. Ugyanis a „kásleri támogatást”, részben vagy egészben, vissza kell fizetni, ha egyes „indikátoroknak” nem felelt meg az intézmény, pl. „ előző tanév félévében kimutatott arányhoz viszonyítva” növekedett az iskolai hiányzások aránya.
- A program inkább egy gyors látszatintézkedésnek tűnik abban a formában, amit eddig látunk belőle: egy csapásra elmondhatják, hogy kezelik a leszakadó régiók igényeit és lám, a pedagógusok is kaptak egy kis pénzt.
Osztogatós
Amúgy is nagyon szerencsétlennek és károsnak tartjuk azt a megoldást, hogy a kormányzat nagy ritkán egy-egy összeg erejéig premizálja a munkavállalók egy részét. Ez rossz gyakorlat. Különösen akkor az, amikor a követeléseink alapvető eleme az a Fidesz és a kormány által is megígért, törvénybe is foglalt majd elkaszált elv, miszerint a pedagógus-bértábla tételei a mindenkori minimálbérhez igazítva emelkedjenek.
Ez az alapkövetelésünk már csak azért is rettenetesen fontos, mivel emiatt ma minden egyes pedagógus havi nettó 100-300 ezer forinttal keres kevesebbet, mint amennyit kapnia kéne – a kormány ígéretei alapján. Az, hogy a kormányzat változatlanul a 2012-es minimálbérhez köti a pedagógusbértáblát azt eredményezte, hogy a bértábla jelentős részén már mindenki a bérminimumot kapja, mert törvény szerint egyszerűen nem lehet kevesebbet fizetni, emellett hozzájárult a szakma elöregedéséhez, az utánpótlás megszűnéséhez.
A kiesett bevételek kompenzálásárhoz pedig egyszeri, 60 százalékos bérfejlesztést kértünk a szakmának. Ma, amikor jól látható, hogy ismét sokezer pedagógus tűnt el a rendszerből szeptemberre, érdemes lenne feltenni a kérdést:
kinek lesz vonzó egy olyan állás, ahol bérminimumot kereshet, és időnként – ha a dolgok megfelelően alakulnak – dobnak neki egy kis koncot?
Jobb menetet kívánunk!
A puputeve jelenléte akkor lesz teljesen egyértelmű, amikor ráül a kanapéra: azaz amikor megkérdezik a minisztert, mit üzenne a pedagógusoknak. Jobb menetet?!
Akkor, amikor az oktatási ágazatot ezer probléma nyomasztja, kezdve a szakképzés átalakításától az óvodától-iskoláig betarthatatlan járványügyi protokollokig, a miniszternek egyetlen üzenete fogalmazódik meg, láthatóan egyetlen dolog villanyozza fel: az új NAT. Mindezt úgy mondja el, hogy egyértelmű: a miniszternek fogalma sincs arról mi fán terem egy nemzeti alaptanterv, hogy annak mit kell „felmutatnia”.
„Jó tévét akarok” – mondta hasonló helyzetben hazánk történelmének eddigi legsikeresebb vállalkozója.
Igen, Kásler miniszter válasza jól mutatja, mi a probléma: ahelyett, hogy egy kis időre félretették volna a nehezen értelmezhető, ideológiailag-politikailag fűtött kultúrkampfjukat, hogy fel lehessen készülni a szeptemberi iskolakezdésre, csak a NAT-ra tudtak gondolni, semmi másra. Ezért aztán továbbra sincs válasz a legégetőbb kérdésekre – csak a gyermeteg odamondogatásban jeleskedik az EMMI. Tényleg a NAT a legnagyobb probléma most? Tényleg?
Kívánjuk, hogy gazdagodjon a miniszter úr ismeretekben is és lélekben is a következő tanévben, mert láthatóan van még hova fejlődnie az oktatással kapcsolatos kérdésekben.
[frame]
Megelégedsz egy-két konccal, vagy hajlandó vagy kiállni magadért?
Ahhoz, hogy megakadályozzuk a hazugságokat, hogy elérjük a céljainkat, nem kell sok, csak a te csatlakozásod. Tedd meg magadért, járulj hozzá havonta egy gyorséttermi menü árával a küzdelmekhez!
Lépj be a PDSZ-be, ne hagyd, hogy egyedül harcoljunk tovább! Segíts magadon, még ma!
[/frame]
