Holnap kezdődik a tanév, és egyre nyugtalanítóbb hírek érkeznek országon belülről és kívülről egyaránt. A PDSZ nyilvánosan követeli a biztonságos munkavégzés feltételeinek megteremtését, mi pedig összegyűjtöttük a hét legnyomósabb érvet amellett, miért nem kellene a 2020/2021-es tanévet a kormány által szorgalmazott módon elkezdeni.
Miközben Magyarországon rekordmennyiségű új koronavírusos megbetegedést regisztrálnak, a kormány, amikor épp nem 500 ezres támogatást hazudik a leszakadó régiók tanárainak, vagy szapulja az érdekvédelmet, akkor még mindig úgy tesz, mintha minden adott volna az általa „normál”-nak tekintett nevelési é tanévkezdéshez.
Mi úgy gondoljuk, számtalan érv szól amellett, hogy az iskolai, óvodai oktatás erőltetése helyett azon kellene gőzerővel dolgozni, hogy minél hatékonyabb digitális oktatással csökkentsük a járvány negatív következményeit. Itt volna az ideje megszokni a gondolatot: az iskolai, óvodai munka abban a formában, ahogyan azt megszokhattuk, még jó ideig nem folytatható. Nem a távoktatás elleni érveket kellene csokorba szedni, és szajkózni, hanem biztosítani a feltételeket a senki egészségét nem veszélyeztető pedagógiai munkához. Ez pedig jelen pillanatban – akár tetszik, akár nem – kizárólag a jól szervezett, és hatékonyan megvalósított távoktatással kivitelezhető mindenki számára biztonságos módon.
Összeszedtük az öt legaggasztóbb tényt, ami miatt úgy gondoljuk, hogy ha a kormány által szorgalmazott módon kezdjük el a következő tanévet szeptember elsején, az súlyosan károsíthatja, és akár évekre visszavetheti az egyébként is mély válságban lévő magyar közoktatást.
1. Nagyon sok az új koronavírusos beteg
Április óta nem regisztráltak ennyi új koronavírus-fertőzöttet, mint ezekben a napokban. Akkor korlátozó intézkedések sora volt érvényben, az állam (helyesen) nem volt rest beleszólni, ki mikor hova mehet, és hova nem. Ezzel szemben most szemrebbenés nélkül zárna be több száz embert az iskolákba, óvodákba, szakszolgálatokba, köztük tünetmentes vírushordozókat, és olyanokat is, akik a járvány szempontjából veszélyeztetettek.
2. Egyre több a vírusszkeptikus
A hatékony járványügyi védekezésnek megvan az a hátulütője, hogy sokakban azt az érzetet kelti, felesleges és túlzó volt az óvatosság. Sajnos egyre többen vannak a lakosság és így a pedagógusok körében is azok, akik szerint az egész járványdolog felesleges pánikkeltés, netalán valamilyen globális összeesküvés része. Sokak szerint nem azért úsztuk meg viszonylag könnyen tavasszal, mert a fegyelmezettség hatékonyan kezelt egy problémát, hanem azért, mert nincs is probléma.
Ez pedig baj. Ahogyan Jakab Ferenc pécsi virológus professzor fogalmaz:
„A járványtagadók tábora nő, ami egy ilyen légúton terjedő fertőzésnél komoly következményekkel járhat. Elég, ha egyetlen ilyen, magát a szakembereknél tájékozottabbnak tartó fertőzött maszk nélkül felszáll a buszra, és eltüsszenti magát.”
Sajnos az iskoláktól, az óvodáktól és a szakszolgálatoktól sem lehet távoltartani azokat, akik nem hajlandóak betartani a járványügyi védekezés alapvető szabályait, a járványügyi protokoll ugyanis nem kötelez semmire, csak ajánlásokat tartalmaz.
3. Nincs elég takarító
Sehol nem látni nyomát annak, hogy a Klebelsberg Központ vagy az ITM takarítói állások tömegeit hirdetné meg az általa fenntartott intézményekben. Márpedig az világosan látszik, hogy a most rendelkezésre álló személyzettel a járványügyi protokoll ajánlásait, a nap közbeni többszöri fertőtlenítést, az étkezések biztonságos lebonyolítását nem lehet megvalósítani.
Persze lehet kérni a szülőket, hogy küldjenek be a gyermekeikkel fertőtlenítő kendőt (ahogyan ezt sok helyütt meg is teszik), és a nagyobb diákok le is tudják fertőtleníteni maguk után a padokat, székeket, ahogyan a tanárok is értelemszerűen rendben tartják a saját környezetüket. A kisiskolásoktól vagy az óvodásoktól azonban ez nem elvárható, ahogyan az sem, hogy a közös helyiségeket, folyosókat a diákok vagy a tanárok, óvónők fertőtlenítsék.
4. Hiányzik a megfelelő tesztelés, a vírushordozók észrevétlenül köztünk járnak
Az eddigi tapasztalatok alapján egyetlen hatékony módja van a koronavírusos megbetegedések és az ebből következő halálesetek kordában tartásának: a folyamatos és tömeges tesztelés. Azok az országok, amelyek sikeresen vették fel a harcot a vírus ellen, vagyis arányaiban alacsony volt a halálozások száma, idejében elkezdték, és széles körben tették hozzáférhetővé a vírusteszteket. Ez akkor is így van, ha a gyorstesztek nem adnak tévedhetetlen eredményt. Sőt épp azért kellene sokkal, de sokkal több gyorstesztet végezni, mert egy teszt nem teszt. Ezzel szemben
Magyarországon még azt sem tesztelik automatikusan, aki egy igazolt koronavírusfertőzött személlyel él egy háztartásban.
5. A gyerekek hetekig terjeszthetik a járványt, akár teljesen tünetmentesen is
Egy az Euronews által augusztus 29-én bemutatott dél-koreai kísérlet szerint a kisiskolás korú gyermekek orrában három hétig is kimutatható marad a COVID-19 kórokozója. Mindeközben a gyerekek többsége teljesen tünetmentes, vagy enyhe tüneteteket mutat. A kísérlet egy újabb igazolása annak, hogy a koronavírus elleni küzdelemben kardinális kérdés, mihez kezdünk az iskolás korú gyerekekkel.
Tény, hogy a kisiskolásoknál nagy törést és komoly problémát jelent, ha nem találkozhatnak személyesen a tanáraikkal és az osztálytársaikkal. Ez különösen igaz azokra a gyerekekre, akik most kezdik az iskolát, most tanul(ná)nak meg írni, olvasni, számolni. De nem szabad eltekinteni attól a ténytől, hogy
a tesztelés nélkül iskolába küldött gyerekek komoly egészségügyi kockázatot jelentenek,
különösen veszélyeztetett korú vagy egészségügyi állapotú családtagjaik és pedagógusaik számára.
6. Az intézmények lényegében tehetetlenek a vírushordozó gyerekekkel és fiatalokkal szemben
Gyakorlatilag semmilyen eszköz nem áll rendelkezésére az iskoláknak arra, hogy falaikon kívül tartsák a vírussal fertőzött diákokat. Ha valaki augusztus 27-én jött haza egy horvátországi nyaralásból, kedden minden további nélkül iskolába, óvodába küldheti a gyerekét, függetlenül attól, hogy épp aznap zárják le az ország határait járványvédelmi célzattal.
Az iskolák, óvodák, szakszolgálatok dolgozói pedig kénytelenek mindezt szó nélkül tűrni. Nem kérhetnek negatív tesztet a gyerek belépése előtt, nem kötelezhetik (legfeljebb kérhetik) a szülőt arra, hogy két hétig ne jöjjön iskolába vagy óvodába a diák, ha külföldről jött haza. A legtöbb, amit tehetnek, hogy írásbeli nyilatkozatot kérnek a szülőktől arról, hogy a gyermekük egészséges, és hőmérőznek a bejáratnál. Már ha a szülők összedobták az érintésmentes hőmérők árát.
Merthogy
a tankerülettől nemhogy hőmérők, sok helyre még fertőtlenítőszerek sem érkeztek.
Miközben a híradók képein talicskával tolják a fertőtlenítőszeres flakonokat, hozzánk sorra érkeznek a jelzések arról, milyen áldatlan állapotok uralkodnak.
És miközben a bolti eladókat, pénztárosokat plexi fal védi, a háziorvosok egy jelentős része pedig lényegében telefonon rendel, a tanárok, óvónők, pszichológusok, gyógypedagógusok naponta akár több száz diákkal kontaktálnak, komoly fertőzésveszélynek kitéve magukat, a kormány járványügyi protokollja ugyanis egy átlagos magyar iskolában hely és ember hiányában egyszerűen kivitelezhetetlen.
7. A pedagógusok több mint egyharmada elmúlt ötven éves, száz pedagógusból hét pedig a hatvanadik életévét is betöltötte.
Arról nincs közvetlen adatunk, hányan küzdenek krónikus betegséggel, de az bizton kijelenthető, hogy egy nagyobbacska városnyi magyar pedagógusnak van komoly aggódni valója egy esetleges vírusfertőzéssel kapcsolatban.
A fentiek miatt a PDSZ nyilvános közleményben követeli a kormánytól a biztonságos munkavégzés körülményeinek megteremtését és folyamatos fenntartását. Ellenkező esetben a munkavállalónak joga van megtagadni a munkavégzést (Mt. 54. §).
[frame]
Ne rettegj! A PDSZ nem hagy magadra!
Ahhoz, hogy megakadályozzuk a hazugságokat, hogy elérjük a céljainkat, nem kell sok, csak a te csatlakozásod. Tedd meg magadért, járulj hozzá havonta egy gyorséttermi menü árával a küzdelmekhez!
Lépj be a PDSZ-be, ne hagyd, hogy egyedül harcoljunk tovább! Segíts magadon, még ma!
[/frame]
