Orbán Viktor: hány halottig megy az orosz rulett?

A miniszterelnök egy furcsa hangulatú interjút adott, amelyben láthatóan a kérdezővel jóelőre alaposan leegyeztetett kérdésekre válaszol.

A miniszterelnök beszél

Orbán Vikor és kommunikációs stábja úgy dönthettek, hogy a miniszterelnök ez alkalommal stílusában visszafogottabb és óvatosabb nyilatkozatot tesz. Tartalmát tekintve azonban a mondandója továbbra is elfogadhatatlan.

1Nem szerencsés, ha a Nemzeti Konzultációnak hívott gyakorlat bármilyen módon befolyásolja a vírushelyzet kezelését – és egyáltalán nem csak azért, mivel az semmilyen módon nem ellenőrizhető, nem igazolható, ismeretlen emberek írják meg, ismeretlen szempontok alapján, majd ismeretlen emberek értékelik ki. Azért sem szerencsés, mert nem jó ötlet, ha olyan szakmai kérdésekben, mint például a vírus elleni védekezés, közfelkiáltással szavaz az éppen választ adni hajlandó, nem kimondottan reprezentatív tömeg.

2Az, hogy „az országnak működnie kell”, nekünk, közoktatási dolgozóknak is igen nyilvánvaló. Csakhogy belülről nézve pont olyan folyamatok indultak el, amelyek ezt a célt lehetetlenítik el: a járványügyi protokoll nélkül hagyott intézmények esetlegesen reagálnak a kihívásokra, a pedagógusok pedig magukra vannak hagyva – jól látható, hogy a központi akarat az ő folyamatos dolgoztatásuk, megbetegedésig.

3Igen rosszul hangzó mondatok azok, amelyeket az iskolák bezárásáról mondott a miniszterelnök: az a tény, hogy addig

nem gondolkoznak az iskolák bezárásáról, amíg a halálozások száma nem emelkedik,

értelmezhetetlen és megmagyarázhatatlan. Megkérnénk a miniszterelnököt, hogy világosan fejezze ki, hány halálos áldozat után lehet majd áttérni digitális munkarendre az egyes intézményeknél? Miért zavarja a miniszterelnököt, ha az érintett intézmények digitális munkarendre térnek át, amikor épp indokolt?

A miniszterelnök kijelentései vérfagyasztóak és megmagyarázhatatlanok. Egy olyan interjúban, aminek minden mozzanatát előre átbeszélték a kérdezővel, ilyen mondatokat véletlenül nem lehet kiejteni. A nehéz gazdasági helyzetet a miniszterelnök okozta, amikor a gazdaságélénkítésre szánt összegeket saját barátainak utalta ki hitbizományba, amikor a katás kisvállalkozókat hozta lehetetlen helyzetbe a járvány kellős közepén, amikor úgy döntött, nem támogatja a munkáltatókat a munkavállalók megtartásában. Ezek a mondatok megint arról szólnak, amiről a kormányzás az elmúlt időszakban: a felelősség áthárításáról. Csakhogy most az életünkről is szó van – valljon színt a miniszterelnök!

4 „nem akarunk visszalépni a digitális oktatáshoz” – mondta a miniszterelnök. Apróság ugyan, de igen fontos abban a helyzetben, amikor az egész kormányzati sajtótömeg a NAT-ról beszél: a digitális oktatás nem csak a veszélyhelyzetekre van kitalálva. Ugyan valóban igaz, egy ilyen válsághelyzetben előnyösen alkalmazható, annyira azért nem jó jel, ha a „digitális oktatás” szóösszetétel 2020-ban kizárólag ilyen kontextusban merül fel a miniszterelnök oktatással foglalkozó interjújában.

Nem lenne haszontalan, ha a miniszterelnök elidőzne egy keveset az EMMI folyosóin, megkérdezne néhány embert valamelyik óvodában, általános vagy középiskolában. A hét végén bejelentett intézkedések zöme ugyanis egyszerűen érthetetlen: ahelyett, hogy tömeges tesztelés és kontaktkutatás történne, megmagyarázhatatlan intézkedéssort kaptunk a nyakunkba.

A most hozott intézkedések: sebtapasz egy nyílt törésre

Bevezetik a lázmérést az iskolákban október 1-én. Ismét egy olyan nagyszerűen hangzó intézkedés, aminek semmilyen feltétele nem adott, sem tárgyi, sem személyi. Az iskolákba eddig 1 (azaz egy) darab lázmérő jutott eddig el. Ha egy 800 fős intézmény valamennyi tanulóját így engedjük be, az több, mint egy órát vesz igénybe – nem beszélve arról, hogy az egymástól másfél méteres távolságra álló diákok egy közel másfél kilométeres sort alkotva állnak majd – hol is?

Mindezt pedig egy olyan rendelkezés kedvéért, amelyről ordít, hogy a tesztelés helyett kívánnák bevezetni – talán pont azért, mert tesztekre nem kíván, avagy kapacitás hiányában nem tud költeni a kormányzat. Kár, hogy erről nem kérdezte a belemenős riporter a miniszterelnököt, érdekelt volna bennünket a válasz.

Gulyás Gergely, a miniszterelnök kollégája, a napokban arról tájékoztatta a közt, hogy alig akad 60-65 éves pedagógus, ők pedig választhatják a távoktatást. Gulyás mindkét állítása abszurd, amivel valószínűleg a korszakos cseh rendező, Jiří Menzel emléke előtt kívánt tisztelegni. Azt ugyanis nem feltételezzük róla, hogy hazudna: hiszen persze, hogy 16-18% az nem „alig” – ennyi ugyanis a 60 fölötti pedagógusok aránya jelen pillanatban. Illetve persze, hogy nincs olyan, hogy a pedagógus „választja” a távoktatást. Azt ugyanis az Operatív Törzs rendeli el – érthetetlen módon, mert például pont ezt a döntést tényleg meg lehetett volna hagyni az intézményeknél. Azok, akik kérik a munkavégzés alóli felmentésüket nem csak fizetés, de egészségügyi ellátás nélkül is maradnak, ha nem sikerül magukat táppénzre kiíratni. Ha sikerül táppénzre menniük, akkor pedig keresőképtelenek – tehát sem így, sem úgy nem távoktatnak. A fertőzéstől tartó pedagógus tehát jövedelem nélkül marad, ha pedig indokolt és szerencséje van, akkor 60 százalékos táppénzen lesz. Milyen jó lett volna hallani, ha erre rákérdeznek a miniszterelnöknél. Ugyanis

ha kilépnek a Gulyás szerint jelentéktelen számban dolgozó veszélyeztetett korúak, nyugodtan kijelenthetjük: összeomolhat az oktatás.

Vagy esetleg Gulyás Gergely érkezik helyettesíteni az intézményekbe?

Lássák el a sebet végre!

Itt lenne az ideje ellátni a nyílt törést, miniszterelnök úr! Itt lenne az ideje valós kérdésekre, valós válaszokat adni!

Mi mindent megteszünk: folyamatosan tájékoztatjuk a Klebelsberg Központot az esetekről, amelyekből jóval több van, mint amennyit a sajtóban elmondanak, és kétségtelenül jóval több karanténesemény történik, mint amennyit a koronavirus.gov.hu oldal feltüntet (a mai napig egészen pontosan nullát). Legyen adatnyilvánosság! Tüntessék fel a részleges és teljes karanténokat a hivatalos koronavírus tájékoztató oldalon! Jogunk van értesülni a bennünket érintő adatokról, miniszterelnök úr!

Az abszurd teteje, hogy egy sor szakmával továbbra sem képes elszámolni az oktatásirányítás. Protokolljaiban (vagy amiket protokoll gyanánt elővezet), teljesen figyelmen kívül hagy egy sor, irányítása alá eső szakterületet, mint például nevelési tanácsadás; gyógypedagógiai tanácsadás; korai fejlesztés; oktatás és gondozás; fejlesztő nevelés; szakértői bizottsági tevékenység; logopédiai ellátás; konduktív pedagógiai ellátás; gyógytestnevelés; kiemelten tehetséges gyermekek, tanulók gondozása valamint a továbbtanulási, pályaválasztási tanácsadás. Egységes, kidolgozott, átgondolt protokollokat kérünk az oktatásirányítástól, az érintettek bevonásával!

Az átfertőzöttség egyre nyilvánvalóbb – azonban adatokkal nem rendelkezünk. Érintett pedagógusokat nem tesztelnek, a diákokat is maximum karanténba küldik, sok esetben úgy, hogy az érintett diák testvére például tovább jár iskolába vagy óvodába. A protokollok – finoman fogalmazva – esetlegesek, az intézkedések kerülik a logikát. Elképesztő például az a helyzet is, hogy ha egy pedagógus visszaállna dolgozni, mivel a munkahelyén káosz van, hiányzik a munkája, azt saját pénzből finanszírozott tesztekkel teheti ma meg. Vagy ha éppen felüti a fejét a megbetegedés, az általa oktatottak szoros kontaktnak minősülnek, de ő maga nem.

Egységes járványügyi protokollokat kérünk, korrekt, kimerítő tesztelési programokkal! Kontaktkutatást és ingyenes teszteket követelünk minden érdekeltnek – ne a szülőnek, pedagógusnak kelljen kifizetnie a teszteket!

Adatnyilvánosságot és valós intézkedéseket várunk el az oktatásban!