In memoriam 3. melléklet

A laikus szemlélő számára akár még logikusnak is tűnhet az, ahogyan a kormány igyekszik kezelni az egyre égetőbb pedagógushiányt. Miért kellene óvodapedagógus egy ebédeltetéshez? Miért ne taníthatna egy vegyész kémiát? Ebben a cikkben elmondjuk, miért nem tartjuk jó megoldásnak a végzettségekkel kapcsolatos törvényi elvárások lazítását.

Szeptember 1-én hatályba lépett a „326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet a pedagógusok előmeneteli rendszeréről és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény köznevelési intézményekben történő végrehajtásáról”, ami lényegében a köznevelésben ellátandó munkakörökkel kapcsolatos legfontosabb szabályokat foglalja össze, és ami kiegészíti a tavaszi rendkívüli jogrend idején fű alatt megváltoztatott köznevelési törvényt.

https://nedolgozzingyen.hu/2020/04/29/vegzettseg-nelkuli-pedagogusokkal-epulhet-tovabb-a-kozoktatas/

Már elkendőzhetetlen a munkaerőhiány

Nincs elég tanár, nincs elég óvónő. Mindenki tudja ezt, aki munkája vagy gyerekei révén kapcsolatban áll iskolával, óvodával. Akik a szakmában dolgoznak, azok pedig azt is látják, hogy egy-két éven belül a helyzet súlyosbodni fog, amikor egy időben több ezer pedagógus vonul majd nyugdíjba.

Az óvodákban már évek óta bevett gyakorlat a jogszabályellenes működés, ugyanis hosszú ideje megoldhatatlan az ország nagy részében, hogy az óvodai ellátás teljes idejében óvodapedagógus legyen a gyerekekkel. Erre a kormány ahelyett, hogy a fizetések megemelésével vonzóbbá tenné a szakmát, és megakadályozná az óvodapedagógusok tömeges pályelhagyását, inkább megváltoztatta a jogszabályt: „ha az óvoda reggel 8.00 óra előtt vagy a délutáni időszakban nem fejlesztő, iskola-előkészítő vagy más, kifejezetten nevelési jellegű foglalkozást szervez, ezen időszakokban a gyermekek felügyeletét nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő munkakörben foglalkoztatott személy is elláthatja.” A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a legtöbb helyen csak délelőtt lesznek óvodapedagógusok a gyerekek között, a többi időszakban óvodapedagógus szakképesítés nélküli munkaerők végzik mindazt a munkát, amit eddig óvodapedagógusok végeztek.

Márpedig ez nagy baj. Egy óvodában ugyanis nincs olyan időpillanat, amikor ne zajlana fejlesztő foglalkozás. Fejlesztő foglalkozás a játék az udvaron, a meseolvasás, a spontán beszélgetés vagy éneklés, fejlesztő foglalkozás a cipőkötéstől a szalvétahasználatig minden, ami az óvodában történik. Az óvoda nem gyerekmegőrző, hanem oktatási intézmény, óvónőnek lenni pedig egy szakma, aminek elsajátításához éveken át tartó tanulásra, komoly elméleti alapokra és sok gyakorlatra van szükség. Ez a módosítás nem más, mint a szakma lezüllesztése, ami ellen az ország óvodapedagógusai petícióval tiltakoznak:

https://nedolgozzingyen.hu/2020/09/04/tiltakozz-te-is-az-ovodak-lezullesztese-ellen/

Miért menne tanárnak az, aki pénzt is kereshet?

Az iskolákat érintő változtatások közös eredője: kezdeni valamit azzal a ténnyel, hogy bár a tanári szakképesítést adó felsőoktatási képzések népszerűek a felsőoktatásba kerülők között,

alig vannak, akik tanárként akarnak dolgozni.

Rengeteg tanári végzettségű friss diplomás eleve más területen áll munkába, sokan pedig még azelőtt elhagyják a pályát, hogy gyakornokból pedagógussá minősítenék őket. Ami nem is csoda, hiszen a gyakornoki fizetés messze alatta van gyakorlatilag bármilyen kezdőfizetésnek, ami a versenyszférában ezzel a végzettséggel elérhető. Akit pedig kedvenc varázsszavunk, a hivatástudat mégis a pályán tart, azt jó eséllyel felőrli majd a folyamatos túlterhelés és a rengeteg túlmunka, hiszen bevett gyakorlat a frissen érkezett fiatalokra lőcsölni mindent, amit csak lehet.

Ugyanez igaz az idősebb korosztályra is. Az emberek nem azért nem mennek tanárnak, mert ne tudnák, vagy ne akarnák megszerezni az ehhez szükséges végzettséget, hanem azért, mert nem éri meg.

Amíg a magyar pedagógusok 30%-kal a diplomás minimálbér alatt keresnek, addig az alacsonyabb végzettségi elvárások se fognak tömegeket terelni a tanári hivatás felé.

Nemigen van ugyanis olyan felsőfokú végzettség, amivel ne lehetne többet keresni a tanári béreknél. Ezért azt gondolni, hogy valaki vegyészként, informatikusként, tolmácsként vagy fizikusként egy félévnyi szakmódszertan előadással a leckekönyvében rohanni fog tanítani, több mint naivitás, ez a valóság teljes figyelmen kívül hagyása. Nyilván lesz pár óra, amit ideiglenesen el lehet majd látni ily módon, de hogy az illetők az első adandó alkalommal venni fogják a kalapjukat a jobb bérezés érdekében, az szinte borítékolható.

Tudni és tanítani nem ugyanaz

Azt sem érdemes elfelejteni, hogy a pedagógia az nem valami úri huncutság, hanem egy tudományág. Az, hogy valaki pedagógus, nemcsak tárgyi tudást jelent, hanem mindazokat az elméleti, módszertani és gyakorlati ismereteket is, amit egy tanári szakképesítést adó képzési program elvégzése jelent. Máshogy kell tanítani egy óvodából épp kikerülő kisiskolást, mint egy kiskamaszt vagy egy érettségi előtt álló majdnem felnőttet.

[frame]

A legfontosabb változások:

Általános iskolában a 16 óráig tartó délutáni foglalkozások közötti szünetek és az étkezések időtartama alatt a tanulók felügyeletét NOKS (nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő) munkatárs is elláthatja, . E feladatot 2020. szeptember 1-jétől nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő munkakörben foglalkoztatott személy is elláthatja, nem csak pedagógus.

Óvodapedagógust csak a délelőtti fejlesztő foglalkozások megtartására kötelező alkalmazni (lásd fentebb).

Ha a pedagógus-munkakör megfelelő végzettséggel és szakképzettséggel rendelkezővel nem tölthető be, akkor a megfelelő pedagógus-szakképzettség megszerzéséig, de legfeljebb egy alkalommal, vagy több egymást követő jogviszony esetén mindösszesen öt évig határozott időre foglalkoztatható az is, aki

a) a tantárgynak megfelelő szakmai tanár felsőfokú végzettségi szinttel és szakképzettséggel,

b) felsőfokú végzettségi szinttel és a tantárgynak megfelelő, felsőoktatásban természettudomány képzési területen szerzett szakképzettséggel rendelkezik, feltéve, hogy vállalja a megfelelő tanári szakképzettség megszerzését.

A két tanítási nyelvű iskolában a célnyelvi civilizáció tantárgyat taníthatja, aki

a) az oktatott célnyelvnek megfelelő nyelvtanári végzettséggel, szakképzettséggel rendelkezik, vagy

b) a történelmet célnyelven taníthatja, vagy

c) pedagógus végzettséggel és szakképzettséggel rendelkezik és az anyanyelve megegyezik az iskola célnyelvével.

Pedagógus-munkakörben foglalkoztatható

a) a digitális kultúra tantárgy oktatására, aki informatika vagy számítástechnika szakos tanári,

b) a technika és tervezés tantárgy oktatására, aki technika szakos tanári,

c) vizuális kultúra tantárgy oktatására, aki művészettörténet tanári,

d) hon- és népismeret tantárgy oktatására, aki történelem, magyar nyelv- és irodalom, vizuális kultúra, ének-zene szakos tanári végzettséggel és szakképzettséggel rendelkezik.

Ha az intézmény a mindennapos testnevelést részben a kerettanterv testnevelés tantárgyra vonatkozó rendelkezéseiben meghatározott oktatásszervezési formákkal, műveltségterületi oktatással valósítja meg, akkor a testnevelés tantárgy tanítására alkalmazható az is, aki az adott oktatásszervezési formához, műveltségterülethez igazodó szakirányú felsőfokú végzettséggel rendelkezik.

Nyelvvizsga hiányában pedagógus-munkakör betöltéséhez előírt végzettséget igazoló oklevéllel nem rendelkező személy határozott időre szóló közalkalmazotti jogviszony keretében foglalkoztatható legfeljebb egy alkalommal a gyakornoki idő lejártáig szóló határozott idejű munkaviszonyban. Közalkalmazotti jogviszonyban gyakornokként alkalmazható az is, akinek még nincs meg a nyelvvizsgája, és ezért nem vehette át az oklevelét. Ebben az esetben a minősítő vizsga letételének feltétele az előírt nyelvvizsga-bizonyítvány megszerzése. Az e bekezdés alapján foglalkoztatott személyt az általa betöltött pedagógus-munkakörhöz előírt, megszerzendő végzettsége és szakképzettsége alapján kell besorolni.

Alapfokú művészeti iskolában zeneművészeti ágban az azonos tanszakhoz tartozó tantárgyakat taníthatja az is, aki bármely, az adott tanszakhoz tartozó tantárgy tanításához megfelelő felsőfokú végzettségi szinttel és szakképzettséggel rendelkezik, és vállalja, hogy a 98. § (14) bekezdés szerint elsajátítja a tantárgy tanításának módszertanát, továbbá legalább százhúsz órás akkreditált pedagógus-továbbképzés keretében elsajátította az adott tanszak tantárgyainak oktatásához szükséges módszertani ismereteket. E bekezdésben foglaltak szerint legfeljebb egy alkalommal, vagy több egymást követő jogviszony esetén mindösszesen öt évig határozott időre foglalkoztatható az is, aki vállalja a megfelelő pedagógus-továbbképzés elvégzését (tanári szakképzettség megszerzése helyett).

[/frame]

A 2020. szeptember 1-étől hatályos rendelkezés alapján (lásd a keretben) az intézményvezető mérlegelésén múlik, hogy ezt a tudást adottnak tekinti-e. Kérhet igazolást az állásra jelentkező oklevelét kiállító intézménytől, vagy átlapozhatja a leckekönyvet, és néhány abban szereplő tanegység alapján tanárként alkalmazhat lényegében bárkit, akinek szakirányú végzettsége van. Márpedig ekkora tanárhiány mellett vélelmezhető, hogy az intézményvezetők nem lesznek különösebben szőrösszívűek. Ami érthető is, hiszen vagy felvesznek valakit, akinek nincs megfelelő végzettsége, vagy szétdobják az ellátatlan órákat, még több pluszmunkát terhelve a beosztotjaikra.

Különösen visszás helyzetet teremt, hogy mindeközben az egyetemi szintű pedagógia szakot továbbra sem veszik figyelembe az illetmény megállapításánál, sőt egyre többször kapunk arról híreket, hogy azokat is visszasorolják, akik esetében korábban figyelembe vették a pedagógia szakos tanári diplomát.

Összeségében ebből a rendeletből leginkább az nyer megerősítést, hogy természettudományos tantárgyak tanítására lasszóval se lehet tanárt fogni, ez a terület végleg elesett, már csak a koronavírus-járvány miatt átmenetileg munka nélkül maradt diplomások feltűnésében bizakodnak a döntéshozók.

A fenti jogszabály legfeljebb látszatmegoldás lehet, az égető pedagógushiány enyhítéséhez rendszerszintű beavatkozásra van szükség:

  • a mindenkori minimálbérhez kell igazítani a pedagógusilletményeket
  • a kötelező óraszámot heti 22 órában kell rögzíteni
  • a túlmunkát minden esetben ki kell fizetni.

Ezek azok az intézkedések, amelyek alapul szolgálhatnának a magyar közoktatás rendbetételéhez, a pedagógus szakma társadalmi presztízsének visszaállításához.

Ahhoz, hogy az oktatást ne politikai érdekek irányítsák, te kellesz! Állj közénk ma!

Ahhoz, hogy hatékonyak legyünk, hogy elérjük a céljainkat, nem kell sok, csak a te csatlakozásod. Tedd meg magadért, járulj hozzá havonta egy gyorséttermi menü árával a küzdelmekhez!

Lépj be a PDSZ-be, ne hagyd, hogy egyedül harcoljunk tovább! Segíts magadon, még ma!

[frame]

[/frame]

Kamrás Orsolya

Kamrás Orsolya

Hasonló cikkek