Rétvári Bence örül, csak azt nem tudjuk, minek

Hacsak nem annak, hogy talált az OECD-országok oktatásáról szóló legutóbbi jelentésben egy olyan táblázatot, amelyben Magyarország az első helyen áll. Sajnos mi azonban tovább is lapoztunk a dokumentumban, amiből kiderül: a magyar kormánynak továbbra sincs túl sok oka a büszkeségre.

Aki mostanában az Origóra téved, ismét olvashat egy örömujjongást arról, mennyire jó nekünk. Az objektivitással nemigen vádolható, híradásnak álcázott propagandacikk annak örvend annyira, hogy az OECD oktatásról szóló éves jelentése szerint „Magyarországon nőttek az egyik legnagyobb mértékben az oktatási kiadások”. A cikk arra az információra alapoz, hogy míg az OECD országokban az oktatásra fordított összeg növekedése 2012 és 2017 között átlagosan 1,3 százalék, addig Magyarországon ez az arány 4 százalék. Ha önmagában nézzük ezt a növekedést, még örvendetesnek is tűnhet, bár a pénztárcánkon valamiért nem látszik az az 50 százalékos béremelés, amit ebben az időszakban az államtitkár szerint kaptunk, és mintha még mindig eléggé lepukkantak lennének a vécék az iskolák jelentős részében, hiába a „több mint 900 helyszínen zajló” iskolai fejlesztések.

Ha azonban kicsit tovább görgetjük a jelentést, például oda, ahol azt mutatják a grafikonok, hogy a nemzeti össztermék hány százalékát költik közoktatásra az egyes országok, hamar lehervad a mosoly az arcunkról. Ebben a tekintetben ugyanis Magyarország jóval az OECD átlag alatt teljesít, a mezőny utolsó harmadában kullog.

Akkor sincs sok okunk a fanfárokat megszólaltatni, ha azt nézzük meg, mennyit költ az ország egy nappali tagozatos diákjára évente, itt is bőven a mezőny utolsó harmadára esik Magyarország, lemaradva többek közt Csehország, Szlovénia vagy Lengyelország mögött.

Persze eleve nem sok értelme van annak, hogy kontextus nélküli adatokat lobogtatva próbáljunk érvelni valami mellett. De nem nehéz belátni, hogy ha eddig havonta 5000 forintot költöttem almára, de idén 6000-et fogok, hiába lesz nagyobb arányú az almára költött összeg növekedése az eddig 10000, idéntől 11000 forintot költő egészségmániás szomszédom költésének növekményénél, attól még kettőnk közül ő lesz az, aki többet elmajszol ebből az ízletes gyümölcsből.

Zsonglőrködés a számokkal

Rétvári Bence annak is örül, hogy az OECD-átlag 88 százalékához képest nálunk az óvodáskorúak 92 százaléka vesz részt az óvodai oktatásban. Az az államtitkár úr szerencséje, hogy a jelentés arra nem tér ki, hány óvónő látja el ezt a gyerekmennyiséget, így nem derül ki az sem, mekkora munkaerőhiánnyal küzdenek az óvodák, ahová a kormány erőnek erejével beterelte a hároméves gyerekeket ahelyett, hogy a szüleikre bízta volna a döntést ezzel kapcsolatban.

Elsőre az egy magyar pedagógusra jutó 12 gyerek is jó aránynak tűnik. Azt csak az oktatással közvetlenül kapcsolatban lévők tudják, hogy ugyan a nyugat-európai országok többségében valóban több diák jut egy tanárra, viszont jóval több pedagógiai asszisztens, pszichológus és adminisztratív dolgozó segíti a munkát, így nem kell a tanároknak négy-öt munkakörben helytállni egyszerre. Főleg nem egy érettségizett árufeltöltő fizetéséért. Arra meg végképp kíváncsiak lennénk, milyen mozit néz Rétvári Bence, amikor szerinte a pedagógus utánpótlás biztosításában Magyarország eredményesnek mondható. Hacsak nem a képzési követelmények lazítását tekinti eredménynek, ami ugyanúgy nem fogja megoldani a pedagógushiányt, ahogyan az sem, ha a költségvetésből az eddigi nagyon kevésnél egy kicsit kevésbé kevés fog jutni az ország oktatására.

https://nedolgozzingyen.hu/2020/09/16/in-memoriam-3-melleklet/

A kiábrándító valóság

Nyilvánvalóan sem Rétvári Bencét, sem az Origót nem zavarja munkájában a valóság, különben nem íródhatott volna le olyan arcátlan hazugság, hogy 2012 és 2017 között 50 százalékkal nőttek a pedagógusbérek Magyarországon. Ezzel szemben a valóság az, hogy ma a magyar pedagógusok átlagbére a diplomás átlagbér 60 százaléka, a magyar oktatás dolgozói még 2020-ban is a 2014-es minimálbér alapján számított fizetést kapnak, mindezek következtében egyre fojtogatóbb a munkaerőhiány, a magyar oktatás az utóbbi években a működésképtelenség szélére sodródott.

Ha Rétvári Bencét érdekelné a valóság, hazug lózungok szajkózása helyett mindent megtenne azért, hogy teljesüljenek a PDSZ legfontosabb követelései:

1 A pedagógusbérek vetítési alapja a mindenkori minimálbér legyen.

2 Egy egyszeri nagy arányú, 60 százalékos béremeléssel kompenzálja a magyar állam a pedagógusok által az utóbbi tíz év oktatáspolitikája miatt elszenvedett anyagi hátrányt.

Ha ez megvalósul, nemcsak Rétvári Bence örülhet, hanem minden magyar pedagógus is.

Te is unod, hogy a kormány emberei folyamatosan a képedbe hazudnak? Tegyél ellene, csatlakozz még ma!

[frame]

[/frame]

Kamrás Orsolya

Kamrás Orsolya

Hasonló cikkek

Béremelés és ki nem fizetett túlmunka – csak tagoknak

Ebben az írásunkban hozzájutsz azokhoz a tartalmakhoz, amelyeket csak tagoknak tettünk elérhetővé. Miről van benne szó? Miért jár a felmentési idejüket töltőknek is a béremelés? Hogyan tudod behajtani az elmaradt díjazást a 2023. december 31-éig végzett eseti helyettesítésért és egyéb többletmunkáért, ha közoktatásban vagy szakképzésben dolgozol? – Ezekhez adunk szerkeszthető, frissített mintadokumentumokat is. Miért jár a felmentési idejüket töltőknek is […]

Ez a cikk csak PDSZ-tagok számára érhető el. Még nem vagy tag? Lépj be!

Tovább olvasom »