A kormány, a sztrájk, az SZFE és a sapka esete – avagy hogyan csináljunk mindenkiből hülyét úgy, hogy hülyének tettetjük magunkat
A kormány ismét Charlie Chaplin-szintű börleszket mutat be a sztrájkjogokkal kapcsolatban. Ez persze ne tévesszen meg senkit: a mókás orraesések, azaz az értelmetlen levelekbe foglalt valóban nevetséges és konkrétan röhejes kifogások azonban nem a kormánynak fájnak. Hanem mindenkinek, aki ma Magyarországon komolyan venné munkavállalói jogait. Neked, nekünk.
Nem várt helyről kaptunk levelet előző cikkünk megjelenését követően az SZFE munkavállalói mellett meghirdetett szolidaritási sztrájkunk ügyében: valamiért az ITM államtitkára küldött választ – „véletlenül” nem kissé kicsúszva a törvényes határidőkből (gondolni sem merünk arra, hogy a kései válasz talán azért született, hogy ne sikerüljön október 1-én sztrájkba lépnünk).
Levelet kaptam, life!
Természetesen örülünk, hogy nem mondjuk az állami méneskezelő vállalat vezetője válaszolt a Miniszterelnökségnek írt sztrájklevelünkre, de mi tagadás, meglepett bennünket az események ilyen alakulása: nem gondoltuk volna, hogy az ITM lenne illetékes ebben a kérdésben. Továbbra is várnánk, hogy a miniszterelnök jelölje ki az úgynevezett még elégséges szolgáltatásokkal kapcsolatban tárgyaló személyt, de azért bírósághoz is fordultunk, mert hát a törvényes határidőknek és a törvénynek, úgy általában, álláspontunk szerint akkor van értelme, ha nem csak velünk tartatja be őket az állam, hanem, mondjuk, az állammal is betartatja őket az állam.
Azonban továbbra is azon gondolkoztunk, hogy
vajon miért jut az Innovációs és Technológiai Minisztérium kezébe a Miniszterelnökségnek szóló levelünk, és miért gondolja, hogy ő illetékes ebben a kérdésben, amikor minisztériuma messze nem felel még csak a közoktatás feléért sem?
Még izgalmasabb kérdés, hogy miért gondolja Bódis József felsőoktatásért, innovációért és szakképzésért felelős államtitkár, hogy ezt a levelet, amelyben a közoktatásban dolgozók sztrájkjáról van szó, neki kellene megválaszolnia? Egyáltalán, miért gondolja, hogy illetékes a kérdésben?
A meglepetésünk csak tovább fokozódott, amint végigolvastuk a levelet. Ugyanis ezt a levelet Bódis államtitkár azért írta meg, hogy közölje velünk: az ITM nem illetékes a kérdésben. Ez tényleg meglepő csavar a történetben, mert mi valóban tisztában vagyunk azzal, hogy az ITM nem illetékes a kérdésben. Igazából ez is az oka annak, hogy amikor a levelet megírtuk, azt nem az ITM-nek, vagy akár az állami méneskezelő vállalatnak címeztük, hanem Orbán Viktor miniszterelnöknek, a Miniszterelnökségre.
Nem neked írom e dalt
Jóval nagyobb probléma, hogy szerinte a Kormány sem illetékes. Márpedig ez nem így van – még ha valóban annyiban igaza is lehet, hogy az ő és az ITM illetékessége legalábbis kétséges az ügyben. (Persze, miért kell más leveleire válaszolgatni, mondhatnánk, és akkor nincs ez a probléma.) A Miniszterelnökségnek és Orbán Viktornak az illetékességére abból az ítéletből következtethetünk, amelyet akkor adott ki a Kúria, amikor a kormány úgy próbálta a PDSZ rabszolgatörvény elleni sztrájkját ellehetetleníteni, hogy álláspontjuk szerint nem a fenntartókat kellett volna megkeresnünk az elégséges szolgáltatásokról szóló egyeztetési kérésünkkel. Ebben az ügyben a kormány elérte, hogy hosszas jogi hercehurca vegye kezdetét. Ennek végére a Kúria tett (közel egy évvel a meghirdetett sztrájk időpontját követően!) pontot, ami végül a kormánynak igazat adva kijelentette:
„A tervezett nyomásgyakorlás csak akkor lehet észszerű, ha a sztrájkot kezdeményező fél a sztrájkköveteléseket teljesíteni képes féllel egyeztet és állapodik meg a törvény által meghatározott kérdésekben”
Azaz a bíróság – helyben hagyva az első és másodfokú bíróságok döntését – konkrétan azt mondta ki jogerősen, hogy a PDSZ-nek, ha a sztrájkkövetelésben érintett munkáltató nem határozható meg, a még elégséges szolgáltatások ügyében is a kormánnyal kell egyeztetnie. Azzal a kormánnyal, amit – tudomásunk szerint – nem egy Bódis József nevű ITM-államtitkár, hanem egy Orbán Viktor nevű miniszterelnök vezet.
Nem hagyhatjuk
Azaz kijelenthetjük, hogy a mellébeszélés, a ködösítés és a hazudozás mellett egy újabb taktika jelent meg a kormánynál, amikor az érdekvédőkkel tárgyal: a levelekre való illetéktelenül válaszolgatás. Illetéktelen intézkedéssel már tavaly is találkozhattunk, amikor Latorcai államtitkár érezte úgy, hogy a közszolgálatban dolgozók mellett hirdetett szolidaritási sztrájkunk jogszerűségét egy nappal a sztrájk megtartása előtt bíróságon megtámadhatja. A szolidaritási sztrájkot ezzel az akciójával sikerült megakadályoznia.
Annyit ígérhetünk, hogy ezt az ügyet, ha kell, Strasbourgig visszük.
Mindannyiunk érdeke, hogy a kormány ne akadályozhasson meg úgy sztrájkokat, érdemi érdekképviseletet, hogy semmibe veszi még az általa kreált törvényszörnyeket is. Az SZFE-n dolgozó kollégáinkat pedig továbbra is támogatni fogjuk jogsegéllyel és minden más módon, ami a rendelkezésünkre áll.
A sztrájkhoz fűződő jog alapvető fontosságú, ha olyan társadalmat szeretnénk, amelyikben a munkavállalót nem lehet a végtelenségig kiszipolyozni.
Ha ezt a jogunkat elveszik, azzal nem is a múlt századba, hanem a 19-dikbe térünk vissza. Közös érdekünk és feladatunk, hogy ezt megvédjük.
Hogy miért van ez így?
A sztrájk bejelentését megelőző első lépésként a törvény azt írja elő a szakszervezeteknek, hogy állapodjanak meg a munkáltatókkal a sztrájk alatt biztosítandó még elégséges szolgáltatásokról. Helyesebben, a Fidesz által módosított sztrájktörvény már a megegyezést is a sztrájk feltételéül teszi. A PDSZ ezért intézett levelet Orbán Viktor miniszterelnökhöz. Ebben arra kértük, jelölje ki azt a személyt, akivel megegyezhetünk a kétórás sztrájk alatti minimális szolgáltatásról. Erre a levélre aztán nem kaptunk választ a törvény által előírt határidőn belül – csak Bódis József írt nekünk levelet, amiben megosztotta velünk benyomásait a sztrájkunkkal kapcsolatban.
Ha érdekel bővebben is, hogyan tiporja a földbe a kormány a sztrájkhoz fűződő jogainkat, akkor olvasd el ezt a cikket is:
Lapzárta után
Már megírtuk a cikkünket, amikor ismét csengetett a postás. A Fővárosi Törvényszék Munkaügyi Kollégiuma írt nekünk. A döntés ismét csak azt mutatja, hogy ma nem gyakorolhatók a munkavállalói jogok, hogy nem lehetséges sztrájkolni az oktatásban.
Indoklásában a Bíróság nem minősíti azt a jogsértést, hogy a kormányzat nem reagált megkeresésünkre. Viszont megemlíti az indoklás elején, hogy a kérelmező, azaz a PDSZ, „a Színház-és Filmművészeti Egyetem munkavállalóinak sztrájkjával egyidejűleg, de legkorábban 2020. szeptember 21-én kétórás szolidaritási sztrájkot hirdet. /…/ A Színház- és Filmművészeti Egyetem sztrájkbizottsága 2020. október 1. napján reggel 8 órától sztrájkot hirdetett.”
Az indoklás további része nem mentes a meglepetésektől. Mivel a kormányzat a törvényes határidőn belül nem válaszolt a kérelmünkre, a bíróság nem azt a következtetést vonta le, hogy a kormányzat törvényt sértett, hanem azt állapította meg, hogy “A kérelmezők azonban nem jelölték meg kérelmükben a sztrájk pontos időpontját” – mivel keresetünket a kormányzat jogsértése miatt október 1-én, azaz a sztrájk tervezett napján adtuk be.
Azaz a Bíróság nem tartotta fontosnak kimondani, hogy a kormányzat törvényes határidőket nem betartva válaszolt megkeresésünkre. Ami még nevetségesebbé teszi az egész eljárást, az az, hogy Bódis államtitkár fenti levelét a Bíróság döntésének kézbesítése után postázták.
Mit tehetünk?
Felmerül a kérdés, van-e értelme ezeknek az adminisztratív úton eltaposott sztrájkoknak. Hiszen az egész egy borzasztó és reménytelen cirkusz – mondják többen is. Igen, az – és érthetően csekély vigasz az is, hogy az SZFE sztrájkbizottságát a PDSZ jogsegélyszolgálata támogatja, segíti. Akkor mégis miért csináljuk? Erre egyszerű a válasz: mert előbb-utóbb érvényt fogunk szerezni az igazunknak.
Először is a megadott határidőn belül – nekünk ugyanis muszáj a határidőket betartani – be fogjuk nyújtani a fellebbezésünket. Valamikor pedig valamelyik ügyünk Strassbourgban fog kikötni, ahol meg fogják állapítani, hogy a magyar állam semmibe veszi a magyar munkavállalók jogait. Ha ezt nem tesszük, a magyar kormány büntetlenül tehet velünk, amit csak akar. Ezt nem hagyhatjuk.
És hogy hogyan tiltakozunk legközelebb, hogy annak értelmes kimenetele is legyen? Kövessétek az oldalunkat – rövidesen jelentkezünk!