Azon a napon, ahogy megjelentek a járványügyi szigorításokról szóló jogszabályok a Magyar Közlönyben, Szlávik János, a Dél-pesti Centrumkórház infektológus főorvosa, az operatív törzs tagja is nyilatkozott a Mandinernek. A nyilatkozat bizonyos részeiből azonban kiderül: a befolyásos járványügyi szakember az állam feladatait szintén a társadalommal – közelebbről most a pedagógusokkal – végeztetné el.
A Magyar Közlönyben megjelent járványügyi szigorításokkal foglalkozó rendeletből kiderül: az élet számos területén durva szigorítások tapasztalhatók mától. Sok esetben olyanok is, amelyeket sokan megkérdőjeleznek: például az általános és mindenkire kiterjedő kijárási tilalom, ami még az esti kocogást, egészségügyi sétát sem engedélyezi az állampolgároknak.
Soknak tűnik, de nagyon nem elég
Ehhez képest legalábbis meglepő az a lazaság, amivel a kormány az általános iskolákat és az óvodákat kezelné: dolgozókat és oda járó gyerekeket és családjaikat ugyanis továbbra sem védi senki és semmi. Nincsenek új távolságtartási szabályok, azt pedig tudjuk, hogy többnyire maszkviselés se. Napközben nincs takarítás, nem tesztelnek. A kormány által bejelentett célzott tesztelésről még ma sem derült ki, hogy micsoda, de a lakosság teszteléséről nincs szó.
Elmondhatjuk tehát, hogy ez az intézkedés a gyerekekkel dolgozókat továbbra sem védi. Nem derül ki, hogy miért változna a helyzet, hogy hogyan javulnának azok a tapasztalatok, hogy a kontaktkutatás vagy elmarad vagy rengeteget késik. Vagy hogy amikor felbukkan coviddal fertőzött az intézményben, hogyan történhetne végre gyors és hatékony intézkedés a rendkívüli szünet vagy a digitális munkarend elrendeléséről.
Aki megteheti, ezért továbbra se vigye gyermekét óvodába, ne küldje iskolába!
[frame]
Cikkeink a gyerekek otthontartásának témájában:
ÍGY TERJED A KORONAVÍRUS AZ OKTATÁSBAN
MIRE HIVATKOZZ, HA OTTHON TARTANÁD A GYEREKEDET? PÉLDÁUL MARUZSA ZOLTÁN ÁLLAMTITKÁRRA
MIT TEHET A SZÜLŐ, HA AZ INTÉZMÉNYVEZETŐ NEM HAJLANDÓ IGAZOLNI A GYEREK HIÁNYZÁSÁT?
[/frame]
Az infektológus inkább a társadalommal oldatná meg az állami feladatokat
Ugyanazon a napon, amikor megjelent a fenti szigorítást részletező rendelet, Szlávik János adott interjút a Mandinernek. Ebben Szlávik több olyan kijelentést is tett, amit mindenképpen kommentálnunk kell.
A kormányzati intézkedéseket régóta udvariasan elégtelennek nevező főorvos az oktatás kapcsán ezt nyilatkozta:
[frame]
„…ő nagyon nem iskolabezárás-párti, nemcsak azért, mert ez a vírus gyerekekre a legritkábban veszélyes, hanem azért is, mert ha „bezárnák az általános iskolákat, akkor az összes szakdolgozó, nővér, fiatal orvos otthon maradna a gyerekkel, és ez tragédia lenne az egészségügy számára”. A szülőknek azt üzeni, ne a gyerek miatt aggódjanak, hanem maguk és a nagyszülők miatt.”
[/frame]
Nagyon sajnálatosnak tartjuk, hogy Szlávik János annyi hónap után először nyilatkozik az oktatásról. Egyrészt azért, mert hónapok óta petícionáltuk az Operatív Törzset, aminek ő is tagja, a minisztereket, az államtitkárokat, gyakorlatilag mindenkit, mivel mi sem vagyunk iskolabezárás-pártiak: azt kértük tőlük még a nyáron, hogy
- A középiskolákat és a felsős osztályokat, ahol a gyermek nem igényel szülői felügyeletet, állítsák át távoktatásra.
- A fennmaradó területen az alsósokat kis csoportokra szétosztva biztonságosan megoldható a távolságtartás.
- A pedagógusok számára kéthetenkénti tesztelést vezessenek be, ahol kiderül, hogy megjelent a fertőzés, karantént rendeljenek el a teljes intézmény számára.
Sajnálatos, hogy amíg javaslatainkra a kormány egy része sorosozással reagált, addig Szlávik főorvos is csendben maradt. Pedig ez a megoldás lehetővé tette volna, hogy az intézmények akadálytalanul működjenek, a járvány terjedését monitorozni lehetett volna, a felsősök akár rendszeresen találkozhattak volna kirándulásokon, a szülők – köztük az egészségügyi dolgozók is – akadálytalanul járhattak volna dolgozni. Az óvodákban pedig rég meg kellett volna hozni a 3 éves kortól kötelező óvodalátogatás ideiglenes felfüggesztését, és megengedni, hogy aki otthon el tudja látni, annak ne kelljen bejáratnia a gyermekét: az így felszabaduló térben biztonságosabban el lehetne helyezni a többi gyermeket.
Ezzel szemben Szlávik ma a pedagógusokra hárítaná a felelősséget.
Tőlük várná azt az áldozatot, hogy az egészségügyi dolgozók érdekében valamennyi általános intézményt tartsák nyitva. Anélkül, persze, hogy valaki válaszolna arra a kérdésre: mi fogja garantálni, hogy a fertőzés intézményi terjedése bármilyen módon is monitorozva legyen? Hogy a járványügyi intézkedések ne késsenek 6-8 napokat? Vagy ne maradjanak el teljesen? Vagy hogy legyen korrekt kontaktkutatás? A hozzánk áradó reklamációk százai tanúskodnak minderről ugyanis.
Miért nem végzi el a dolgát az állam?
Belátható, hogy a fenti intézkedések megoldására annyi garancia van, mint a mindenkinek járó, november eleji ingyenes influenzaoltásra: azaz semennyi. De nem is ez a kérdés.
A kérdés az, hogy azt a jogos igényt, amit Szlávik jelzett, miért nem az operatív törzsben veti fel? Miért nem ennek megoldásán dolgoznak? Miért kell a zsúfolt általános iskolákkal és az ott dolgozók veszélyeztetésével megoldani ezt a feladatot?
Az állam ugyanis szervezett már gyermekmegőrzőt önkéntes kollégák részvételével, extra díjazásért. Persze, ez esetben csak a Miniszterelnökség egyes dolgozóinak gyermekei számára, de azért sikerült összehozniuk, hogy a tavaszi járványügyi vészhelyzet idején magánovi/magániskola működjön ott. Ahogy akkor is írtuk, nem az volt ezzel a megoldással a probléma, hogy a legfelsőbb irányítás egyik szerve ilyen módon segítette dolgozóinak folyamatos munkavégzését. A gond az volt, hogy ezzel a gonddal küzdöttek az orvosok, buszsofőrök, bolti eladók és még sorolhatnánk a munkaköröket, amelyek home office-ból nem megoldhatók. Ekkor is jó lett volna Szlávik doktor hangját hallani az ügyben.
Felmerül a kérdés, amit Szlávik is átgondolhatott volna:
nem az lenne inkább a járható út, hogy a feladat megoldására koncentrálunk, hogy egyes intézményekben ilyen szülők gyermekeinek szervezünk olyan helyeket, ahol a digitális oktatásban felügyelettel vehetnek részt?
Hogy lehet, hogy nem ez jut rögtön a kormányzat eszébe? Hogy lehet, hogy a felmerülő feladatokat reflexszerűen a megvédendő rendszerek kockáztatásával próbálják megoldani?
Mi a helyzet a gyerekekkel?
Szlávik János arra is kitért, hogy szerinte a megfertőződő egészségügyi dolgozók nem a munkájuk során betegedtek meg. Ez egy nagyon sajnálatos általánosítás a főinfektológus részéről. Ugyanez a problémája az oktatásban dolgozóknak is:
teljes és átfogó állami igyekezet tapasztalható annak megakadályozására, hogy a dolgozó megkaphassa a foglalkozási megbetegedésért járó 100%-os táppénzt.
Hát persze: hogy ha nem a munkahelyen betegszik meg a dolgozó, akkor ez nem jár neki. Máris lehet a maradékot Semjén Zsolték vadászati világkiállítására, vagy olimpiai atlétikai stadion építésére tölteni.
Na de, ha az egészségügyi dolgozó nem a munkahelyén, COVID-os betegeket kezelve betegszik meg, akkor hol?
Szlávik János – interjúja végén – erre is válaszolt:
[frame]
„a megbetegedettek sem a munkájuk során fertőződtek meg, hiszen védőfelszerelést viselnek, hanem otthon a gyerekektől, rokonoktól, ismerősöktől kapják el a fertőzést.”
[/frame]
Azaz Szlávik János szerint a gyerekek a pedagógusokra nem veszélyesek, az egészségügyi dolgozókra viszont igen.
Hogyan védi az egészségügyi dolgozókat tehát azoktól a gyerekektől a megbecsült főorvos, akik az átfertőzött intézményekből hazaviszik a megbetegedést?
A következtetést ezúttal az olvasóra bízzuk.
[frame]
Ne törődj bele! Jogod van az egészséges munkakörnyezethez! Csatlakozz hozzánk, és harcoljunk egy normálisabb oktatásért!
Az alábbi űrlap kitöltésével csatlakozz a PDSZ-hez, és harcolj velünk! Havonta egy hamburgermenü áráért biztosítsd segítsd a munkánkat, és biztosítsd a hátteredet arra az esetre, ha téged is jogsértések érnének!
[/frame]
