Jó vagy rossz volt a célzott tesztelés?

A célzottnak nevezett tesztelési folyamatot a hét elején – alig másfél héttel a beharangozott indulást követően – a kormány különösebb indoklás nélkül leállította. Felmerül a kérdés: mire volt jó ez az egész? Összefoglalónk a célzott tesztelésről.

Az oktatási intézmények célzott tesztelése a héten – különösebb indoklás nélkül – leállt. A kormányzat nem kötötte az orrunkra, miért indult, ahogy azt sem, miért állt le – nekünk azonban húsbavágóan fontos a tanulságok levonása. A felületeinken is sokan kérdezik tőlünk:

Jó, vagy rossz, hogy leállították?

A kérdésre több válasz is adódik – azonban az kijelenthető, hogy

ha már egyszer elindult a folyamat, a leállítás mindenképpen rossz döntés volt.

Vegyük sorra, hogy miért is mondjuk ezt.

December elsején arról tájékoztatta az operatív törzs a közvéleményt, hogy az általános iskolákban, az óvodákban és a szakképzésben összesen 3 127 pozitív személyt szűrtek ki a gyorstesztekkel. Ez a szám azt is jelenti, hogy – az alkalmazott tesztelési módszer miatt – a pozitívak tényleges száma letesztelt személyek körében 4 600 fő körül lehetett. (Kis kiegészítés: ehhez a számhoz jönne hozzá a nem teszteltek körében hasonló arányban megtalálható nagyjából 1400 személy, továbbá a jelenleg is betegállományban lévők – róluk egyáltalán nem szolgáltattak adatokat, bele sem számolták őket a statisztikába. Feltételezhető egyébként, hogy a nem teszteltek körében megtalálható karanténban lévők között amúgy egy magasabb fertőzöttségi arányról beszélhetünk, de mivel ezek számát is titkolják, nem tudunk pontos számokat mondani. Azaz a tesztek alapján nagyjából 6 ezer ember mindenképpen fertőzöttnek tekinthető a teljes dolgozói létszámban – nagyon optimista számítással is.)

A lényeg azonban az, hogy már az első héten 3 127 olyan felnőttet sikerült kiszűrni, aki tünetmentesen járt dolgozni az iskolákba, óvodákba.

A tesztelést tehát egy olyan pillanatban állítják le, amikor bebizonyosodott, hogy van értelme – ha más okból nem is, hát azért, hogy legalább a kiszűrt, tünetmentesen fertőző felnőttek ne fertőzzenek tovább.

Azt, hogy a következő hetekben a tesztek milyen számban bukkantak volna fertőzőképes, tünetmentes hordozókra, innentől már nem tudhatjuk. Azaz a további potenciálisan fertőzőképes vírushordozók bent maradtak a rendszerben – azután is, hogy ez a szám – Maruzsa Zoltán beszámolója szerint – a tesztelt intézmények egyharmadából(!) származik. Azaz a kormány által közölt kevés adat alapján is jól látható, hogy a vírus intézményi elterjedtsége igen magas.

És itt megérkezünk ahhoz a kérdéshez, hogy

Miért nem volt megfelelő a tesztelés?

Ahogy az imént levezettük, a rendszerben most mindenképpen maradt nagyjából 1500–2900 olyan személy, akiket az első kör után nem tudtak kiszűrni, viszont nagy valószínűséggel fertőznek – méghozzá, jó eséllyel, tünetmentesen.

A fertőzést kevesen tudják olyan hatékonyan terjeszteni, mint például egy pedagógus: ha csoportbontások is szerepelnek a menüjén – értsd: oktat például több osztályból összeválogatott nyelvórai csoportokat, testnevelést, akármit – akkor napi szinten sokszáz diákkal találkozhat. Nem beszélve természetesen a tanári szobáról, öltözőről sem.

A célzott tesztelés leállításával lemondunk arról, hogy ezeket tovább szűrhessük.

Pedig az oktatási intézmények szűrése – ha igaz a kormány állítása, miszerint az oktatás folyamatos működésének biztosítása nemzetgazdasági érdek – szintén az: nemzetgazdasági érdek. Ebből a szempontból tehát kiemelkedően érthetetlen, hogy mi indokolja a tesztelési körök felfüggesztését.

Miért nem volt megfelelő az eljárás?

Hogy a folyamat ezer sebből vérzett, azt szinte mindenki a saját bőrén tapasztalta. A pozitív eredményt kapott kollégákat ugyan hazaküldték, de a kontaktjaik kutatása, az osztályaik karanténba terelése teljesen esetlegesen zajlott – intézményenként más-más tapasztalatokról számolnak be a nekünk írók.

Ha egy pozitív felnőttet elcsípett ez a vizsgálat, már csak azért is indokolt lett volna letesztelni a tanári kart, vagy akár a diákokat is, mivel ennek a tesztnek – míg a pozitív eredményei igen nagy valószínűségűek – igen bizonytalan a negatív eredménye. Ha valóban az intézmény üzembiztossága lett volna a cél, akkor az érintett intézmény munkavállalóit újra kellett volna tesztelni egy megbízhatóbb (pl. PCR) tesztelési módszerrel. Erre nem került sor.

A közösségben maradt, potenciálisan fertőző felnőtt viszont tovább fertőz – méghozzá meglehetősen hatékonyan (lásd fent). Ennek egyébként számos további oka van: a kormány nem írja elő az intézményekben a maszkviselést, az általános iskolai, zsúfolt tantermekben lehetőség sincs a távolságtartási szabályok figyelembe vételére.

A PDSZ nyári javaslata éppen ezért az volt, hogy osztálytermi oktatásban csak az alsósok részesüljenek – nekik van leginkább szülői felügyeletre szükségük otthon, és őket lehetett volna az intézményekben felszabaduló területen kisebb csoportokba osztva, biztonságosabban oktatni tovább.

Hasonló okokból kértük a kötelező óvodába járás átmeneti felfüggesztését is a kormánytól, hogy aki nem igényli az óvodai ellátást, annak ne kelljen külön igazolnia a hiányzásait, nyugodtan maradhasson otthon gyermekével. A felszabaduló területen pedig hatékonyabban lehetett volna elkülöníteni a gyerekeket.

Azért írtuk, hogy ez lenne a megoldás, hogy elkerüljünk egy olyan helyzetet, amikor az oktatási intézmények, óvodák, iskolák külön-külön válnak működésképtelenné. Ami pedig – nem meglepő – nagyjából be is követezett mára.

Persze, ehhez sem ártott volna, ha az állam biztosítja a megfelelő eszközöket: például maszkokat, plexi arcvédőket. Semmilyen ilyen irányú erőfeszítés nem történt – és mára minden jel szerint pontosan ott tartunk az intézményrendszer átfertőződöttsége terén, amit el szerettünk volna kerülni.

Miért nem folytatják?

Igazából senki sem tudja a választ. Talán azért nem, mert a célzott teszteléssel a kormány célja az is lehetett, hogy bebizonyítsa: nincs annyira elterjedve a vírus az oktatási intézményekben. Vagy hogy lám, mégsem végeztek kevés tesztet. Csakhogy a számok körüli bűvészkedés annyira szerencsétlenül sikerült, hogy már az első sajtótájékoztatón bemutatott következtetések, számolási hibák is rettenetesen átlátszóak voltak.

Könnyen lehet, a kormánynak fontosabb azt az üzenetet kommunikálni, hogy nincsenek sokan fertőzöttek, mint konkrét biztonsági intézkedéseket tenni annak érdekében, hogy valóban ne is legyenek.

Erre utalnak a már említett trükközések a számokkal, de az is, ahogy például Gulyás Gergely a tesztelési kör közepén nem arról beszélt, hogy az intézmények 20%-ánál, hanem hogy azok egyötödénél találtak eseteket. (Ugyanezt az adatot Maruzsa államtitkár később 30 százalékra módosította.) De volt szó 2.4, majd 1.6 százalékos, 1.3 százalékos arányról is. A koronamatematikáról és ezekről az adatokról az Átlátszó írt egy hasznos anyagot, illetve mi is részletesen foglalkoztunk vele:

Mit tehetünk akkor mi?

Általánosságban tehát elmondható, hogy a tesztelés leállításával –akármilyen hajmeresztő módon kommunikálta az eredményeket a kormány – nagyon nem jártunk jól.

A kormányzati propagandagépezet viszont nem állt le: vadul működik, érthetetlen „jóhírekkel” bombáznak mindenkit. Ugyanakkor a 100%-os táppénzek kifizetése ügyében is csak a bejelentések történtek meg, a bürokrácia a mai napig nem egyszerűsödött – akárhogy is ígérgette azt Gulyás Gergely. Azaz karácsonyra sokunknak igen kevés pénz fog jutni idén.

Amit viszont megtehetünk, az a következő:

1 Viseljünk maszkot vagy arcot védő plexit! Ne törődjünk a molesztálással, jogunk van az órán is viselni ezeket, még akkor is, ha a saját pénzünkből kell megvenni őket.

2 Osszuk meg az adatokat a PDSZ-szel: jelentsük az intézményünkben bekövetkezett megbetegedések tényét az erre a célra kialakított felületeken.

3 Lépjünk be a PDSZ-be: mivel egyre többen vagyunk, egyre erősebb a hangunk is. Ha belépünk a szakszervezetbe, azzal súlyt adunk a követeléseinknek és nem csak magunkban füstölgünk.

[frame]

Ha úgy gondolod, hogy nem laktál jól az ígéretekkel, itt az idő: lépj (be) most!

Ha zavar, hogy a kormány azt ígér, amit akar, de teljesíteni csak neked kell, ha zavar, hogy milyen helyzetben van a szakmánk, akkor az alábbi űrlap kitöltésével csatlakozz a PDSZ-hez, és harcolj velünk! Havonta egy hamburgermenü áráért segítsd a munkánkat, és biztosítsd a hátteredet arra az esetre, ha téged is jogsértések érnének!

[/frame]

Ezek a cikkek is érdekelni fognak

Cikkünket 2020.09.12-én 09:48-kor minimálisan módosítottuk a tesztelés eredményeivel kapcsolatos kérdések bemutatásával, továbbá néhány stiláris jellegű változtatással.

Kincse Szabolcs

Kincse Szabolcs

Hasonló cikkek

Béremelés és ki nem fizetett túlmunka – csak tagoknak

Ebben az írásunkban hozzájutsz azokhoz a tartalmakhoz, amelyeket csak tagoknak tettünk elérhetővé. Miről van benne szó? Miért jár a felmentési idejüket töltőknek is a béremelés? Hogyan tudod behajtani az elmaradt díjazást a 2023. december 31-éig végzett eseti helyettesítésért és egyéb többletmunkáért, ha közoktatásban vagy szakképzésben dolgozol? – Ezekhez adunk szerkeszthető, frissített mintadokumentumokat is. Miért jár a felmentési idejüket töltőknek is […]

Ez a cikk csak PDSZ-tagok számára érhető el. Még nem vagy tag? Lépj be!

Tovább olvasom »