Jó vagy rossz volt a célzott tesztelés?

A célzottnak nevezett tesztelési folyamatot a hét elején – alig másfél héttel a beharangozott indulást követően – a kormány különösebb indoklás nélkül leállította. Felmerül a kérdés: mire volt jó ez az egész? Összefoglalónk a célzott tesztelésről.

Az oktatási intézmények célzott tesztelése a héten – különösebb indoklás nélkül – leállt. A kormányzat nem kötötte az orrunkra, miért indult, ahogy azt sem, miért állt le – nekünk azonban húsbavágóan fontos a tanulságok levonása. A felületeinken is sokan kérdezik tőlünk:

Jó, vagy rossz, hogy leállították?

A kérdésre több válasz is adódik – azonban az kijelenthető, hogy

ha már egyszer elindult a folyamat, a leállítás mindenképpen rossz döntés volt.

Vegyük sorra, hogy miért is mondjuk ezt.

December elsején arról tájékoztatta az operatív törzs a közvéleményt, hogy az általános iskolákban, az óvodákban és a szakképzésben összesen 3 127 pozitív személyt szűrtek ki a gyorstesztekkel. Ez a szám azt is jelenti, hogy – az alkalmazott tesztelési módszer miatt – a pozitívak tényleges száma letesztelt személyek körében 4 600 fő körül lehetett. (Kis kiegészítés: ehhez a számhoz jönne hozzá a nem teszteltek körében hasonló arányban megtalálható nagyjából 1400 személy, továbbá a jelenleg is betegállományban lévők – róluk egyáltalán nem szolgáltattak adatokat, bele sem számolták őket a statisztikába. Feltételezhető egyébként, hogy a nem teszteltek körében megtalálható karanténban lévők között amúgy egy magasabb fertőzöttségi arányról beszélhetünk, de mivel ezek számát is titkolják, nem tudunk pontos számokat mondani. Azaz a tesztek alapján nagyjából 6 ezer ember mindenképpen fertőzöttnek tekinthető a teljes dolgozói létszámban – nagyon optimista számítással is.)

A lényeg azonban az, hogy már az első héten 3 127 olyan felnőttet sikerült kiszűrni, aki tünetmentesen járt dolgozni az iskolákba, óvodákba.

A tesztelést tehát egy olyan pillanatban állítják le, amikor bebizonyosodott, hogy van értelme – ha más okból nem is, hát azért, hogy legalább a kiszűrt, tünetmentesen fertőző felnőttek ne fertőzzenek tovább.

Azt, hogy a következő hetekben a tesztek milyen számban bukkantak volna fertőzőképes, tünetmentes hordozókra, innentől már nem tudhatjuk. Azaz a további potenciálisan fertőzőképes vírushordozók bent maradtak a rendszerben – azután is, hogy ez a szám – Maruzsa Zoltán beszámolója szerint – a tesztelt intézmények egyharmadából(!) származik. Azaz a kormány által közölt kevés adat alapján is jól látható, hogy a vírus intézményi elterjedtsége igen magas.

És itt megérkezünk ahhoz a kérdéshez, hogy

Miért nem volt megfelelő a tesztelés?

Ahogy az imént levezettük, a rendszerben most mindenképpen maradt nagyjából 1500–2900 olyan személy, akiket az első kör után nem tudtak kiszűrni, viszont nagy valószínűséggel fertőznek – méghozzá, jó eséllyel, tünetmentesen.

A fertőzést kevesen tudják olyan hatékonyan terjeszteni, mint például egy pedagógus: ha csoportbontások is szerepelnek a menüjén – értsd: oktat például több osztályból összeválogatott nyelvórai csoportokat, testnevelést, akármit – akkor napi szinten sokszáz diákkal találkozhat. Nem beszélve természetesen a tanári szobáról, öltözőről sem.

A célzott tesztelés leállításával lemondunk arról, hogy ezeket tovább szűrhessük.

Pedig az oktatási intézmények szűrése – ha igaz a kormány állítása, miszerint az oktatás folyamatos működésének biztosítása nemzetgazdasági érdek – szintén az: nemzetgazdasági érdek. Ebből a szempontból tehát kiemelkedően érthetetlen, hogy mi indokolja a tesztelési körök felfüggesztését.

Miért nem volt megfelelő az eljárás?

Hogy a folyamat ezer sebből vérzett, azt szinte mindenki a saját bőrén tapasztalta. A pozitív eredményt kapott kollégákat ugyan hazaküldték, de a kontaktjaik kutatása, az osztályaik karanténba terelése teljesen esetlegesen zajlott – intézményenként más-más tapasztalatokról számolnak be a nekünk írók.

Ha egy pozitív felnőttet elcsípett ez a vizsgálat, már csak azért is indokolt lett volna letesztelni a tanári kart, vagy akár a diákokat is, mivel ennek a tesztnek – míg a pozitív eredményei igen nagy valószínűségűek – igen bizonytalan a negatív eredménye. Ha valóban az intézmény üzembiztossága lett volna a cél, akkor az érintett intézmény munkavállalóit újra kellett volna tesztelni egy megbízhatóbb (pl. PCR) tesztelési módszerrel. Erre nem került sor.

A közösségben maradt, potenciálisan fertőző felnőtt viszont tovább fertőz – méghozzá meglehetősen hatékonyan (lásd fent). Ennek egyébként számos további oka van: a kormány nem írja elő az intézményekben a maszkviselést, az általános iskolai, zsúfolt tantermekben lehetőség sincs a távolságtartási szabályok figyelembe vételére.

A PDSZ nyári javaslata éppen ezért az volt, hogy osztálytermi oktatásban csak az alsósok részesüljenek – nekik van leginkább szülői felügyeletre szükségük otthon, és őket lehetett volna az intézményekben felszabaduló területen kisebb csoportokba osztva, biztonságosabban oktatni tovább.

Hasonló okokból kértük a kötelező óvodába járás átmeneti felfüggesztését is a kormánytól, hogy aki nem igényli az óvodai ellátást, annak ne kelljen külön igazolnia a hiányzásait, nyugodtan maradhasson otthon gyermekével. A felszabaduló területen pedig hatékonyabban lehetett volna elkülöníteni a gyerekeket.

Azért írtuk, hogy ez lenne a megoldás, hogy elkerüljünk egy olyan helyzetet, amikor az oktatási intézmények, óvodák, iskolák külön-külön válnak működésképtelenné. Ami pedig – nem meglepő – nagyjából be is követezett mára.

Persze, ehhez sem ártott volna, ha az állam biztosítja a megfelelő eszközöket: például maszkokat, plexi arcvédőket. Semmilyen ilyen irányú erőfeszítés nem történt – és mára minden jel szerint pontosan ott tartunk az intézményrendszer átfertőződöttsége terén, amit el szerettünk volna kerülni.

Miért nem folytatják?

Igazából senki sem tudja a választ. Talán azért nem, mert a célzott teszteléssel a kormány célja az is lehetett, hogy bebizonyítsa: nincs annyira elterjedve a vírus az oktatási intézményekben. Vagy hogy lám, mégsem végeztek kevés tesztet. Csakhogy a számok körüli bűvészkedés annyira szerencsétlenül sikerült, hogy már az első sajtótájékoztatón bemutatott következtetések, számolási hibák is rettenetesen átlátszóak voltak.

Könnyen lehet, a kormánynak fontosabb azt az üzenetet kommunikálni, hogy nincsenek sokan fertőzöttek, mint konkrét biztonsági intézkedéseket tenni annak érdekében, hogy valóban ne is legyenek.

Erre utalnak a már említett trükközések a számokkal, de az is, ahogy például Gulyás Gergely a tesztelési kör közepén nem arról beszélt, hogy az intézmények 20%-ánál, hanem hogy azok egyötödénél találtak eseteket. (Ugyanezt az adatot Maruzsa államtitkár később 30 százalékra módosította.) De volt szó 2.4, majd 1.6 százalékos, 1.3 százalékos arányról is. A koronamatematikáról és ezekről az adatokról az Átlátszó írt egy hasznos anyagot, illetve mi is részletesen foglalkoztunk vele:

Mit tehetünk akkor mi?

Általánosságban tehát elmondható, hogy a tesztelés leállításával –akármilyen hajmeresztő módon kommunikálta az eredményeket a kormány – nagyon nem jártunk jól.

A kormányzati propagandagépezet viszont nem állt le: vadul működik, érthetetlen „jóhírekkel” bombáznak mindenkit. Ugyanakkor a 100%-os táppénzek kifizetése ügyében is csak a bejelentések történtek meg, a bürokrácia a mai napig nem egyszerűsödött – akárhogy is ígérgette azt Gulyás Gergely. Azaz karácsonyra sokunknak igen kevés pénz fog jutni idén.

Amit viszont megtehetünk, az a következő:

1 Viseljünk maszkot vagy arcot védő plexit! Ne törődjünk a molesztálással, jogunk van az órán is viselni ezeket, még akkor is, ha a saját pénzünkből kell megvenni őket.

2 Osszuk meg az adatokat a PDSZ-szel: jelentsük az intézményünkben bekövetkezett megbetegedések tényét az erre a célra kialakított felületeken.

3 Lépjünk be a PDSZ-be: mivel egyre többen vagyunk, egyre erősebb a hangunk is. Ha belépünk a szakszervezetbe, azzal súlyt adunk a követeléseinknek és nem csak magunkban füstölgünk.

[frame]

Ha úgy gondolod, hogy nem laktál jól az ígéretekkel, itt az idő: lépj (be) most!

Ha zavar, hogy a kormány azt ígér, amit akar, de teljesíteni csak neked kell, ha zavar, hogy milyen helyzetben van a szakmánk, akkor az alábbi űrlap kitöltésével csatlakozz a PDSZ-hez, és harcolj velünk! Havonta egy hamburgermenü áráért segítsd a munkánkat, és biztosítsd a hátteredet arra az esetre, ha téged is jogsértések érnének!

[/frame]

Ezek a cikkek is érdekelni fognak

Cikkünket 2020.09.12-én 09:48-kor minimálisan módosítottuk a tesztelés eredményeivel kapcsolatos kérdések bemutatásával, továbbá néhány stiláris jellegű változtatással.

Hasonló cikkek

Aki nem lép egyszerre…

nemcsak, hogy nem kap rétest estére, de könnyen találja magát partvonalon kívül. Mialatt nem hajlandóak a tankerületi központok felvenni szakképzett pedagógusokat, mert annak idején úgy

Tovább olvasom »

Sehogy sem jön ki a matek

A sztrájktörvény alapján kezdeményezett egyeztetés után pár héttel, 2024. május 23-án az EFOP PLUSZ Oktatási Albizottság ülésén, amelynek a PDSZ képviselője is tagja, ismét meghallgattuk

Tovább olvasom »