Emlékeztek még a jóságos Kásler miniszter által adott tavaszi 500 ezer forintos jutalomra? Amiről aztán kiderítettük, hogy egyrészt bruttó, másrészt nem jutalom, hanem plusz munkát kell végezni érte? Eljött a lepapírozás ideje, és mi továbbra is azt mondjuk: ez az úgy nevezett elismerés kísértetiesen hasonlít egy pályázatra, amivel töbletmunka és nem kevés adminisztráció jár, valódi pedagógiai haszna viszont erősen kétséges.
A Covid-19 járvány első hullámának egyik tanulsága az volt, hogy az oktatásban dolgozók központi segítség híján csak magukra számíthatnak. Jóllehet a kormány sikertörténetként igyekezett tálalni a digitális tanrendet, az rengeteg túlmunkát és több tízezres kiadást jelentett az érintett tanárok többségének:
Mindeközben az is egyértelművé vált, hogy diákok ezreinek sérült a tanuláshoz való joga, a leszakadó régiókban ugyanis sokan egyáltalán nem tudtak bekapcsolódni a digitális tanrendbe. Ezeknek a diákoknak az esélye egy kiegyensúlyozott életre és a majdani anyagi biztonságra járványtól függetlenül is nagyjából a nullával egyenlő, a tavaszi digitális tanrend csak még mélyebbre lökte őket a szakadékba, ami az ország gazdagabb és szegényebb fele között tátong.
Nagyon jókor jött tehát az emberminiszter bejelentése: 400 hátrányos helyzetű település 10.500 pedagógusa és oktató munkát közvetlenül segítő munkatársa részesül egyszeri, 500 ezer forintos juttatásban, tavaszi megfeszített munkájuk elismeréseként.
Mi voltunk azok, akik megírták, hogy jutalomról szó sincs, a beígért összeg fedezetéül egy uniós forrásból megvalósítandó projekt szolgál,
melynek keretében a résztvevő pedagógusoknak és NOKS munkatársaknak plusz munkát kell végezniük a valójában bruttó 500 (vagyis nettó kb. 300) ezer forintért cserébe:
Az EMMI persze szokásához híven csípőből hazugozott minket, ahogy a csövön kifért, váltig állította, hogy a pénz a 10.500 tanárnak jár, nem kell külön tenni érte semmit, a PDSZ pedig csak a lakosság megtévesztésén dolgozik. Azóta eljutott hozzánk egy levél, amiből egyértelműen kiderül: a pénzért cserébe felzárkóztatási projektmunkát kell végezni, és azt dokumentálni is kell:
Márpedig az olyan pénz, amiért plusz munkát kell végezni, és ezt utólag adminisztratíve is igazolni kell, az nem sima juttatás, pláne nem jutalom, az bizony pályázat, hiába kerüli ezt a szót gondosan a minisztérium, és hívja projektnek a folyamatot. Szóval nagyon úgy tűnik, hogy ismét nem mi voltunk azok, akik nem mondtak igazat.
Jó-jó, de ettől mégiscsak jobb lesz a szegény gyerekeknek – örüljünk ennek
Vessünk hát egy közelebbi pillantást arra, miből is áll ez a nempályázat. Ahogyan azt tavasszal is megírtuk, a kiírás plusz feladatokat és feltételeket ugyan tartalmaz, de módszertani vagy más egyéb segítséget, továbbképzést, eszközöket ezek megvalósításához nem. A nempályázat célja a digitális kompetenciák és a pozitív énkép megerősítése és a közösség újraépítése, mindemellett elvárás, hogy az igazolatlan hiányzások száma ne növekedjék az előző évi adatokhoz képest. Ezek mindenképp támogatandó célok, hiszen mindannyian tudjuk, hogy az ország leszakadó régióiban komoly probléma a lemorzsolódás, sok olyan gyerek esik ki az oktatásból különböző szociokulturális okok miatt, aki képességei alapján pedig sokra vihetné.
A nempályázatban résztvevő pedagógusok a hozzánk is eljuttatott dokumentum szerint két részletben kapják meg az úgy nevezett elismerést, ehhez igazolniuk kell, hogy teljesítették a nempályázatban támasztott feltételeket. Hogy milyen módon? Rá kell kattintani a Kréta rendszerben a megfelelő rubrikákra. Ezekre itt:
Igen, ennyi. Ja, nem: arra is figyelni kell, hogy ne legyen több igazolatlan óra a Krétában, mint tavaly ilyenkor.
De ezen túl (eddig legalábbis) semmi utánkövetés, semmi elégedettségmérés, semmi utólagos elemzés, az úgy nevezett valóság továbbra is hidegen hagyja az oktatás vezetőit.
Ahogyan a szakmai feltételeket nem biztosította az EMMI a saját maga által megfogalmazott (és általunk is maximálisan támogatott) célok eléréséhez, úgy az eredményesség sem érdekli a legkisebb mértékben a sem.
A lényeg, hogy le legyen papírozva, és lehessen lobogtatni az adatokat: lám-lám, a jóságos miniszternek hála csökkent az igazolatlan órák száma, és az oktatás mérföldes lépéseket tett a leszakadó régiók felzárkóztatására.
Nyilván legyártják majd a kötelező snitteket az MTVA híradója számára arról, ahogyan a mosolygós gyerekek zárkóznak felfele, és a lakájmédia fogyasztói is rendszeresen hírt kaphatnak róla, mennyire rendben van minden.
De azok a kollégák, akik nap mint nap vívják egyre sziszifuszibb harcukat a mélyszegénységben vagy egyéb szociokulturális nehézséggel élők oktatásáért, mindössze nettó 300 ezer forint körüli összeget és némi plusz adminisztrációt kapnak cserébe. Meg az elvárást, hogy legyenek hálásak, hiszen másoknak még ennyi sem jut. A többit pedig szokás szerint oldják meg, ahogy tudják.
Arról már nem is beszélve, hogy
mindeközben pedig azokat a tanodákat, melyeknek több évtizedes tapasztalatuk van a felzárkóztató munkában, és valódi sikereket is fel tudnak mutatni szép számmal, éppen most vérezteti ki a kormány.
Az itt dolgozó pedagógusok sem bruttó, sem nettó 500 ezer forintot nem kapnak, ehelyett teljes mértékben olyan állampolgárok adományaira vannak utalva, akik a magyar kormánnyal és Kásler Miklóssal ellentétben valóban szívükön viselik a leszakadó térségekben élő diákok sorsát.
Te is láthatod: az oktatásért felelős miniszter lassan már akkor sem mond igazat, ha köszön. Ne hagyd, hogy egyedül harcoljunk ellene, csatlakozz még ma!
[frame]
[/frame]
