Az egyik legfőbb érv a szakképzés Kjt. alóli kiszervezése mellett az volt, hogy az ott dolgozók így előnyös béralku után végre igazán versenyképes fizetésekhez jutnak majd. Ehhez képest még mindig nem dől a lé a szakképzésben dolgozók pénztárcájába, és nem úgy tűnik, hogy az aktuális minimálbér-emelés bármennyire is érintené a szakképzésben dolgozók béreit.
Ahogyan arról mi is beszámoltunk, nagy nehezen sikerült tető alá hozni egy 4%-osnak mondott, valójában 3,6%-os minimálbér-emelést, amelynek következtében a garantált bérminimum is emelkedik. Sietünk leszögezni, hogy ezt az emelkedést a PDSZ több más szakszervezettel együtt nem fogadja el, ennek mértéke már önmagában problematikus, különösen annak tükrében, hogyan hagyott magára a kormány mindenkit a saját cimboráin kívül a járvány okozta gazdasági válságban.
Ami viszont még nagyobb baj, hogy még ez a kicsi emelés sem jelenik meg az oktatási dolgozók többségének fizetésében, azt ugyanis immár hét éve ugyanakkora minimálbér alapján számítják. Csak az visz haza több pénzt februártól, akinek annyira alacsony a fizetése, hogy azt fel kell húzni a garantált bérminimum szintjére.
Kíváncsiak voltunk, mi a helyzet a szakképzésben, amelynek dolgozóit a majdani versenyképes fizetésekre vonatkozó ígérgetések közepette vonták ki a Közalkalmazotti törvény hatálya alól a tavalyi év során.
Vajon degeszre keresik-e már magukat a szakképzésben dolgozók?
A szakképzés átalakítása a tavalyi év legmélyrehatóbb változása volt az oktatás területén. A tanárokat elkezdték oktatóknak hívni, bevezettek egy bizarr értékelési rendszert, megérkeztek a munkaszerződés-ajánlatok, amelyekről aztán sokszor az is kiderült, hogy nem igazán egyeznek a végleges verzióval.
Az egyik legfőbb érv a szakképzés Kjt. alóli kiszervezése mellett az volt, hogy az ott dolgozók így a jóval kedvezőbb piaci viszonyok között, egy béralkuban előnyös pozícióból indulva, versenyképes fizetésekért dolgozhatnak majd ezután.
Az persze a mai napig nem világos, hogy a Közalkalmazotti törvény miben gátolta, hogy a szakképzésben dolgozók többet keressenek.
Ha lett volna erre irányuló szándék, azt a Kjt. és a pedagógusi bértábla keretein belül is meg lehetett volna valósítani.
Ráadásul az is hamarosan kiderült, hogy valódi béralkuról szó sincs, sőt néhányan, ha lehet, még a korábbiaknál is kiszolgáltatottabb helyzetbe kerültek.
A mostani minimálbér-emelést követően gyors felmérést végeztünk a PDSZ szakképzési munkacsoportjában, hogy tapasztalható-e ennek bármilyen pozitív hatása a fizetésekre nézve. Egyelőre úgy tűnik,
a „versenyképes” szakképzési béreket érintetlenül hagyja a változás, ami a piaci verseny összes többi szereplőjénél érezteti a hatását,
még ha nem is a kívánatos mértékben.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy tagjaink beszámolói szerint a szakképzésben dolgozók kaptak „pulykapénzt” tavaly decemberben, mégpedig eléggé tisztességes, 150-300 ezer forint összegben – erről a közoktatási dolgozók legfeljebb álmodhatnak. Azonban ez sem új gyakorlat, már az átalakítás előtt is jellemzően nagyobbak voltak az év végi jutalmak a szakképzésben, mint az oktatás többi szegmensében, és természetesen szó nincs arról, hogy bárkitől is sajnálnánk ezt az extra juttatást.
Az viszonyt tény, hogy az oktatás dolgozói továbbra is a közszféra páriái, akiknek a fizetése továbbra is messze elmarad a diplomás minimálbértől. Mindez pedig annak a következménye, hogy a bértábla alapját továbbra sem a mindenkori, hanem a hét évvel ezelőtti minimálbér adja,
épp ezért követeljük folyamatosan a pedagógus-bértábla azonnali korrekcióját és a szakképzésben dolgozók bérének reálértékét megőrző emelést.
Változást akarsz? Mutasd meg! Lépj be a PDSZ-be!
Ha zavar, hogy a kormány azt ígér, amit akar, de teljesíteni csak neked kell, ha zavar, hogy milyen helyzetben van a szakmánk, akkor az alábbi űrlap kitöltésével csatlakozz a PDSZ-hez, és harcolj velünk! Havonta egy hamburgermenü áráért segítsd a munkánkat, és biztosítsd a hátteredet arra az esetre, ha téged is jogsértések érnének!
[frame]
[/frame]
