Úgy tűnik, immár semmi nem állhat az ún. egyetemi modellváltás, vagyis az állami felsőoktatás einstandolása útjába. De miért baj ez, mikor a világ tele van sikeresnél sikeresebb alapítványi fenntartású egyetemekkel? És vajon miért nincs az rendben, hogy az új szakok indításához a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara jóváhagyása kell?
Elsőre jól hangozhat az érv, miszerint egy csomó elit egyetem működik alapítványi formában. Ezeket az univerzitásokat azonban nem a fenntartó állam szervezte ki, és finanszírozza tovább alapítványi formában, hanem magánemberek kezdeményezésére jöttek létre, és működnek ilyen módon. Ezzel szemben
az a rendszer, hogy az állam a saját maga által alapított alapítványokon keresztül finanszírozza a saját tulajdonában lévő egyetemeket, fából vaskarika.
A magyar egyetemeket fenntartó alapítványok alapítói jogait a magyar állam (értsd: a regnáló kormány) gyakorolja, és teljesen önkényesen állítja össze a kuratóriumokat, amelyek teljes hatalommal bírnak az alapítványok, vagyis az általuk fenntartott egyetemek működése felett. És ne legyenek illúzióink, az eddigi tapasztalatok alapján jó NER katonák fognak ülni azokban a kuratóriumokban, akiknek ha azt mondja a gazdájuk, hogy nevezzék át az egyetemüket Nemzeti Nagycirkusszá, azt is zokszó nélkül meg fogják szavazni.
Ezzel az egyik probléma az, hogy az eddig se túl laza pórázon tartott magyar egyetemeknek még annyi mozgásterük se lesz, mint eddig, a teljes állami egyetemi szféra egy kézben fut össze. Azt pedig már számos alkalommal, nem olyan rég például a tankönyvkiadók bekebelezésénél/kivéreztetésénél is láthattuk, milyen hatással van a minőségre, ha megszűnik a verseny.
Emellett egy ilyen struktúrában könnyedén háttérbe szorulhatnak a szakmai szempontok, és komolyan veszélybe kerülnek az alapkutatások is. Arról már nem is beszélve, milyen joghátrányt jelent a dolgozók számára, hogy kikerülnek a Közalkalmazotti törvény hatálya alól.
Az egyetemek alapítvánnyá történő kiszervezése is egy újabb bizonyítéka annak, hogy a kormány eltökélt szándéka kivezetni a Közalkalmazotti törvényt a magyar jogrendből.
A tízmillió gyári munkás országa
Talán még ennél is súlyosabb probléma, hogy az egyetemek einstandolásával Magyarország ismét egy hatalmas lépést tett az olcsó összeszerelőüzemmé válás felé. Természetesen az nagyon is üdvös, ha folyamatos a párbeszéd a munkaerőpiac, a gazdaság, illetve az oktatás és a tudományos szféra szereplői között. De az
egészen abszurd, hogy a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara dönthessen arról, elindulhat-e egy képzés, vagy nem.
Az az ország, ahol üzleti szereplők véleménye felülírhatja a tudomány szempontjait felsőoktatási ügyekben, nem sok jóra számíthat a jövőt illetően. Hogy miért? Mert a tudomány egy nagyon drága, nagyon hosszú időre szóló befektetés, és nincs az a profitorientált piaci szereplő, aki ne csábulna el nagyon könnyen, ha válaszhatja helyette a rövidtávú megtérülést. És akkor még mindig abból indulunk ki, hogy az iparkamara élén egy szakmai döntéseket hozó figura áll. Holott erről szó nincs, Parragh László ehelyett Orbán Viktor kottájából zengi nap mint nap a magyar gazdaság dübörgéséről szóló dicshimnuszait, szembe köpve a saját érdekközösségét is.
Nem véletlen, a korábban bevett gyakorlat szerint minden újonnan indítandó felsőfokú képzéssel kapcsolatban a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság mondta ki az utolsó szót. Ők azok, akik ismerik a nemzetközi és a hazai szabályozást, rálátnak a felsőoktatás egészére, és komoly rutinjuk van a témában. Vagyis ők azok, akik értenek hozzá. Az Nftv. 67. § (4) alapján már eleve szakértői vélemény szükséges pl. a mesterszakok elindításához, semmilyen szakmai vagy jogalkotási kényszer nem indokolja, hogy ez megváltozzék.
Természetesen az Akkreditációs Bizottság sem légüres térben létezik, mindig is komoly lobbitevékenység és persztízsharc zajlott a képzések akkreditációjával kapcsolatban, és ismét hangsúlyozzuk: nagyon is kívánatos a folyamatos párbeszéd a felsőoktatás és a gazdaság szereplői, illetve a felsőoktatás és a mindenkori kormány között.
Itt azonban párbeszédről szó sincs. A kormány továbbra is gőzerővel dolgozik azon, hogy joystickkal irányíthatóvá tegye az ország utolsó szegletét is.
Az egyetemek alapítványosítása ráadásul arra is jó, hogy egy esetleges kormányváltás idején is kézben lehessen tartani a gazdaságnak ezt a sok milliárdos szeletét, hiszen az alapítói jogok bármikor átruházhatók.
Ezzel pedig nagy múltú szellemi műhelyek, évtizedek alatt kiépített infrastruktúrák és nem utolsó sorban hatalmas ingatlanvagyon szállhat a jelenlegi hatalom kegyeltjeinek a kezébe, visszafordíthatatlan károkat okozva az országnak.
[frame]
Neked is eleged van a magyar oktatás lezüllesztéséből?
Ne hagyd annyiban! Gyere közénk, és harcoljunk együtt az ország oktatásáért, az ország jövőjéért! Lépj be a PDSZ-be még ma!
[/frame]
