COVID és iskolanyitás: nem a szülőkkel kellene megoldatni ezt a problémát!

Két komoly hírt kell a napokban feldolgoznia annak, aki követi a kormány nyitási kommunikációját. Az egyik alapján most már biztosak lehetünk abban, hogy az érintett szülők többsége nem ért egyet a kormánnyal és nem hiszi, hogy biztonságos a korai intézménynyitás. A másik hír viszont a kormánnyal kapcsolatos: nagyon úgy tűnik, hogy a kormány inkább a szülőkkel vitetné el a balhét – döntsék el ők, mit akarnak a csemetéjükkel tenni. Ehhez pedig egy jól ismert eszköz használatát ajánlják a figyelmünkbe.

A szülők nem tartják biztonságosnak a 19-ei intézménynyitást

Április 12-én látott napvilágot a Szülői összefogás gyermekeink jövőjéért közösség felmérésének eredménye, amelynek keretében mindössze két és fél nap alatt(!) több mint 85 ezer szülő nyilatkozott arról, hogy mi a véleménye az iskolák, óvodák április 19-i újranyitásáról. Az eredmények magukért beszélnek:

a nyilatkozó szülők 76.3%-a inkább nem tartja biztonságosnak az intézmények megnyitását a járványnak ebben a fázisában.

A válaszadók 29,4%-a bizonytalan abban, hogy visszaengedi-e a gyermekét az iskolába április 19-én. Mindössze 34,7% jelenti ki, hogy biztosan visszaengedi, 33,5% azonban nem akarja visszaengedni. Ennek ellenére nagyon úgy tűnik, hogy a kormányzat a szülőkre fogja hárítani a gyerekeikkel kapcsolatos döntés felelősségét.

Az is igen érdekes fejlemény, hogy a szülőknek igen kis része, csupán 8.9%-a venné igénybe az ügyeletet.

Ez is azt bizonyítja, hogy a kormányzat vagy rosszul méri fel, amit a szülők gondolnak az intézmények április 19-ei újranyitásáról – vagy egyszerűen más szempontjai vannak, és nem kimondottan érdekli, mit gondolnak az érintettek.

(A felmérésről szóló teljes kiértékelés ezen a linken olvasható).

Már nem a kormány, hanem a szülő felelőssége

A fenti eredmények tükrében némiképp mellbevágó az az igyekezet, amellyel a kormányzat egyre több helyen népszerűsíti azt a lehetőséget, hogy ha nem szeretnénk járatni a gyermekünket az intézményekbe, akkor az „csak rajtunk múlik”.

Legutóbb Maruzsa Zoltán közoktatási államtitkár nyilatkozott ebben az szellemben a Hír TV-ben.

Ami már csak azért is megdöbbentő, mert a 2020 tavaszi zárás során a PDSZ ilyen ügyek százaiban járt el a Klebelsberg Központ felé – az intézményvezetők ugyanis nem ismerték annyira a jogszabályt, hogy tudják: alapos indok esetén nincs mérlegelési lehetőségük, és igazolniuk kellene a hiányzást. Márpedig egy pandémia igen alapos indok.

Az ilyen ügyek egyébként annyira megszaporodtak az idei tanév elejétől, hogy 2020. november elején kénytelenek voltunk külön cikkben segítséget nyújtani a szülőknek az ügyben:

Mit tehet a szülő, ha az intézményvezető nem hajlandó igazolni a gyerek hiányzását?

Azaz ősszel a kormányzat még egyáltalán nem ölelte keblére azokat a szülőket, akik otthon kívánták tartani a gyermeküket a koronavírus-járvány miatt. Mi változott?

A kormánynak nem kell a felelősség – és fizetni sem szeretne

A megoldás egyszerű – sajnos. A saját bázisának kommunikáló, saját népszerűsége bűvkörében álló kormányzat nyitni akar – vagy legalábbis ezt akarja kommunikálni. Ennek a nyitásnak a leglátványosabb, legkézzelfoghatóbb eleme a nevelési-oktatási intézmények nyitása. Ezért lebegteti ezt a kormányzat – annak ellenére is, hogy gyakorlatilag minden szakértő egyetért abban: a nevelési-oktatási intézmények megnyitása elsietett és potenciálisan veszélyes.

De a nyitással – és a kérdés szülőkre hárításával – nagyon komoly előnyökhöz is juthat a kormány: nem kell megindokolnia a továbbiakban, hogy miért nem fizeti ki azokat a támogatásokat, amelyeket a legtöbb európai ország kifizet.

Hiába követeljük a bértámogatást, a munkaadók támogatását, a gyermekeikkel otthon maradni kényszerülők támogatását: a nyitott iskolára mutatva azt lehet mondani, „tessék visszamenni dolgozni”…

…akkor is, ha már rég nincs munka.

A szülők viszont ezzel sokszorosan rosszul járnak

1 Nincs olyan szabály, hogy annak, aki otthon tartja a gyermekét, az iskolának bármilyen segítséget is kellene nyújtania. A gyermek felkészítése kizárólag az ő feladata lesz. Az iskola pedig akkor sem tudná ezt megszervezni, ha történetesen akarná: a pedagógus nem képes egyszemélyben egyszerre digitális oktatást és tantermi oktatást is bonyolítani.

2 Míg az igazolási kérelemnél – a járványra hivatkozva – az intézményvezetőnek nincs mérlegelési lehetősége, az osztályozóvizsgával kapcsolatban viszont nagyon is van. A gyakorlat pedig az, hogy nagyon sok helyen akkor is osztályozóvizsgára kerül sor, ha érdemjegyekkel osztályozható a 250 órányi hiányzást túllépő diák.

3 Sérül a diák tanuláshoz való joga is – hiszen annak érdekében, hogy biztosítsák az élethez és egészéghez való jogát, a tanuláshoz való joga csorbul. Ez megengedhetetlen akár néhány diák vonatkozásában is – de ha a fent idézett felmérés adatait nézzük, akkor jól látható, hogy a válaszadók egyharmada nem fogja iskolába küldeni a gyermekét, egyharmada pedig bizonytalan – ez hatalmas szám.

A legnagyobb gond azonban a felelősségé. A kormány nem csak ennek a súlyos és nehéz döntésnek a felelősségét tolja a szülőkre – fel sem merül benne, hogy sok esetben nincs is döntési lehetősége a szülőnek, és jobb meggyőződése ellenére kell bevinnie a gyermekét az intézménybe – egész egyszerűen anyagi okokból. Ez elfogadhatatlan.

Bőven itt az ideje annak, hogy a kormány végre megértse:

nyitás helyett támogatást!

PDSZ a Miniszterelnöknek: nyitás helyett támogatást!

Ezekre a cikkekre is kíváncsi lehetsz

• Teendők az első sokk után
• A legfontosabb tudnivalók a státusztörvény szerinti tájékoztatásról és a nyilatkozattételről – iratmintával!
• Kihirdették a bosszútörvény végrehajtásáról szóló rendeletet
• A pedagógusok jogellenes „szívatásával” kezdődik a tanév
• Újabb rendelettervezet – augusztus 31-ig lehet véleményezni, szeptember elsején már hatályba is lép