Ezen a hétfői napon a PDSZ valószínűleg több üzenetet kapott szülőktől és pedagógusoktól, mint valaha. Bátor kiállás, megfélemlítés, tragédiák és rengeteg panasz: ezek jellemezték a szakemberek által is élesen kritizált intézménynyitást. Összefoglalónk.
Az alábbiakban bemutatjuk, hogy zajlott a viharos április 19-i nap. Szó lesz bátor kiállásról, aprólékosan kidolgozott, ám teljesen jogalap nélküli megfélemlítési kísérletekről (és arról is, mit lehet ezek ellen tenni!), bemutatjuk, hogy élték meg kollégáink a kikényszerített nyitási napot.
Ne hagyd magad megfélemlíteni!
Míg sok helyen tudomásul vette a fenntartó, hogy a munkatársak nem érzik biztonságosnak a jelenléti oktatást, és ezt igyekeztek saját hatáskörben meg is oldani, bőven érkeztek hozzánk segélykérések munkatársaktól.
Nagyon fontos tudni: míg az utasítás megtagadásához jogod van, a munka megtagadásához nincs. Éppen ezért hangsúlyoztuk a formalevélben is, amit megírtunk a számotokra, hogy kizárólag a kontaktussal járó feladatok teljesítését tagadjátok meg, de a digitális munkavégzést továbbra is folytatjátok.
Így jártak el Répcelakon is, ahol a munkáltató – különösen ízléstelen módon –, egyenként hívta be a munkavállalókat „elbeszélgetésre”. A teremben pedig már bent ült a tankerületi igazgató, a tankerület jogásza és az intézményvezető is.
A PDSZ jogsegélyszolgálata részéről Nagy Erzsébet avatkozott bele a folyamatba: kijelentette, hogy az utasítás megtagadása egy munkavállalói jog, illetve egyben kötelezettség. A munkavállalóknak pedig joguk van közösen tárgyalni erről az intézményvezetővel vagy a munkavállalói jogok gyakorlójával – így semmi esetre sem hívhatják be külön-külön a munkavállalókat, ha ők ez ellen tiltakoznak.
Így végül közös egyeztetésre került sor, amelyben a tankerületi központ igazgatója visszavonta a korábban kilátásba helyezett büntetést, a munkavállalók pedig kaptak bizonyos garanciákat a munkavégzésre nézve. Folyamatban van a hétfői napra a répcelakiak számára jogellenesen kiadott szabadságok visszavonása, és a munkanap otthoni munkavégzésként történő visszamenőleges elrendelése. Ugyanakkor az ügynek fontos tanulságai vannak mindenkinek, aki hajlandó felemelni a szavát és kiállni a jogaiért.
1 A legfontosabb: ilyen helyzetben azonnal kérj segítséget a PDSZ jogsegélyszolgálatától – ne menj be felkészületlenül, mert a veled szemben ülők abban érdekeltek, hogy te minél jobban megrémülj. Éppen ezért olyan dolgokat fognak megfogalmazni, amelyekről már csak azért sem tudhatsz, mert nincs meg a megfelelő jogi felkészültséged.
2 Ne egyedül menj bele egy ilyen helyzetbe: mindenképpen ragaszkodj hozzá, hogy együtt, a többiekkel vagy hajlandó megjelenni, de legrosszabb esetben is vigyél magaddal tanút.
Ilyen helyzetben jogod van a szakszervezeti tisztségviselőt képviseleteddel megbízni, aki nem csak tanúként, közvetítőként, hanem a nevedben is eljárhat.
3 Nincs olyan, hogy most, azonnal el kell döntened, mit akarsz. Bármikor tudsz időt kérni – és kérj is időt. Ezt a veled szemben ülőknek kötelességük megadni. Ezalatt megtárgyalhatod a többiekkel a történteket, jogi tanácsért fordulhatsz hozzánk, a PDSZ-hez, és magad is átgondolhatod a további lépéseket.
4 Ne pánikolj! A veled szemben ülők nincsenek olyan helyzetben, hogy megfelelő jogi érvekkel tudják alátámasztani a mondandójukat. Ha hirtelen nem csak az intézményvezetőd van jelen, hanem feltűnik egy tankerületi igazgató, egy jogász, akkor egészen biztos lehetsz benne, hogy fontosnak tartják, hogy rádijesszenek. Hát ne ijedj meg: többen vagytok, és a jog is a ti oldalatokon áll.
Nem egyedül kell megvívnod ezeket a csatákat: továbbra is segítünk, ahogy a répcelakiaknak is segítettünk.
A megfélemlítés a legósdibb trükk a nagykönyvben – nem kell bedőlni neki.
Itt pedig ismét megtalálod a cikket, ahol leírjuk, hogyan járjatok el, ha úgy érzitek, meg kell tagadjátok a jelenléti munkát az intézményben:
Rengeteg furcsa hír
Sajnos, a 19-ei intézménynyitás környékén is nagyon sok furcsa hír borzolta a kedélyeket. Kezdődött azzal, hogy még a múlt héten a közoktatási államtitkár szakszervezeti partnerünkre, a Pedagógusok Szakszervezetére (PSZ) hivatkozva legitimálta az intézménynyitást. Ami azért is megdöbbentő volt, mert a PSZ-szel és több szakszervezettel közösen egyeztünk meg arról, hogy a szervezetek együtt lépnek fel a nyitással kapcsolatos kérdésekben.
Ehhez képest az államtitkár tájékoztatójából nem csak az derült ki, hogy a PSZ külön tárgyalt az oktatásirányítással, de sajnos az is, hogy nem tartják a fontosnak a kontaktussal járó, jelenléti oktatással kapcsolatos utasítást megtagadók melletti kiállást. Ezt megerősítette az is, hogy az egyre nagyobb felháborodás hatására napokkal később kiadott közleményükből pont ez, a legfontosabb pont maradt ki.
Sajnos a PSZ elnökének, Szabó Zsuzsának az ATV-ben adott interjúja is megerősítette mindezt. Elmondta, hogy megítélésük szerint a répcelakiak „megtagadták a munkát” – ez természetesen nem így van, a répcelakiak ugyanis munkát végeztek, online oktattak. Szabó azt is elmondta, hogy a PSZ nyújtott jogi segítséget a nevelőtestületnek – erről sajnos sem a répcelakiak, sem az ügyben ténylegesen eljáró PDSZ jogsegélyszolgálata nem tudott. Az viszont bizonyosan nem segítség, ha egy országos televízióban „munkamegtagadásnak” nevezi az egyébként jogszerű utasításmegtagadást.
A répcelakiak azt demonstrálták kitűnően és sikeresen, hogy ha összefognak, akkor szóba sem kerülhet, még az utasítás megtagadásakor sem, az azonnali hatályú, rendkívüli felmentés, azaz a “kirúgás”. Ellenben megfogalmazhatnak követeléseket – amelyeket a munkáltató kénytelen teljesíteni!
A PDSZ eljárása kapcsán tehát sokat „finomodott” a munkáltató hozzáállása a kollégákhoz és a kérdéshez. A répcelakiaknak pedig ezúton is gratulálunk – a PDSZ országos választmányának egyes tagjai javasolták, hogy az idei Civil Kurázsi díjra tantestületüket is jelöljük. Ezt tavaly ketten kapták megosztva: a szintén munkamegtagadással vádolt és meghurcolt pécsi keramikus oktató, és a vasalódeszkás tanárként elhíresült testnevelő. Az ő ügyeikben szintén a PDSZ járt el – és itt, az NDi-n írtuk meg először ezeket a történeteket.
Nagyon szeretnénk, ha az egység, a megállapodások a másik érdekvédelmi szervezettel valódi együttműködés formáját öltenék, és nem esetleges, saját érdekek mentén folyó, ideig-óráig tartó kooperációkról lenne szó. Ahogy azt is, hogy legalább az alapvető jogszabályi kérdésekkel tisztában lennének azok, akik egy médiumban nyilatkoznak.
Hasonlóan furcsa volt a minisztérium kijelentése, miszerint „szinte valamennyien” munkába álltak a pedagógusok – hiszen nem is arról volt szó, hogy bárki is megtagadná a munkát. Sajnos, ilyen körülmények között nehéz pontos képet kapni arról, hogy pontosan mi történik az ország intézményeiben. Persze nem lehetetlen, hiszen rengeteg üzenetet kapunk a pdszkorona [kukac] gmail [pont] com címünkre. Ezekből az alábbiakban bemutatjuk a legmellbevágóbbakat.
(Az alábbiakban idézett szövegeket néhol kismértékben módosítottuk, hogy ne legyenek beazonosíthatók az adott intézmények, személyek.)
Koronás óvodás a lélegeztetőn
„Mi egy viszonylag kicsi tagintézmény vagyunk, értelmileg akadályozott gyerekeket tanítunk. Óvodai, alsós és felsős iskolai csoportjaink is vannak. /…/”
Ebben az intézményben a pedagógusok alig pár százaléka jelent meg az intézményben 19-én, a többiek digitális munkarendben folytatták az oktatást. A pedagógiai asszisztensek nagy része azonban megjelent – már csak azért is, mert ők a legkiszolgáltatottabbak. Forrásunk szerint ha „ha együtt nézzük, a dolgozók 67%-a ment be ma munkába. Akik nem mentek be, azokat a Tankerület ma összeírta!” Látható, hogy a tankerület olyan pótcselekvést végez, aminek konkrét célja semmi más nem lehet, csak a megfélemlítés.
Az intézmény óvodájába végül nagyon sok szülő vitte be a gyerekét hétfőn, annak ellenére is, hogy egy igen megrázó hír is ismertté vált az intézményben – egy kisgyermek súlyos betegsége, a csoporton belül.
“Az óvodába a gyerekek 85%-a bejött […] ma, őket 3 asszisztens felügyelte.
Ebből az óvodából egy gyerek lélegeztető gépen van!
A szülők annak ellenére küldték be őket, hogy tudták, nem lesz velük pedagógus, és hogy alapvetően a szülő ápolásin van otthon a gyermekével, nem dolgozik. Indokuk, nem bírják tovább a valóban sok idegrendszeri problémával küzdő gyerekeikkel egyedül otthon”
Forrásunk elmondta, hogy az ebben az intézményben dolgozókkal szemben nagyon nem volt méltányos a tankerület. Sem azzal a pedagógussal, aki önhibáján kívül maradt ki az oltási programból, sem azzal, akinek saját orvosa nem javasolta az iskola látogatását, közeli hozzátartozója krónikus betegsége miatt: őket „kényszerszabadságra” küldték (sokszor, sok helyen megírtuk, hogy ilyen nincs, és nem is lehetséges!) De hasonlóképpen nem volt méltányos a tankerület azzal a kollégával sem, aki fogyatékos gyermeket nevel, és nem küldené iskolába, sem azzal akinek post-covid tünetei vannak – egyikük szabadnapokat vett ki, a másik pedig kénytelen volt betegen is bemenni dolgozni.
Míg a kolléga úgy látja, hogy a közvetlen intézményi vezetés megértő és konstruktív, addig a tankerület hozzáállásával már egyáltalán nincs megelégedve:
„A Tankerület nem látja be, hogy speciális helyzetünk védtelenebbé tesz minket, mint egy átlag pedagógust, tevékenységünk sokszor közelebb áll a szociális gondozáshoz, mint a pedagógiához! Alapvetően a gyógypedagógia, mint szakterület a kormány vakfoltjára került már több, mint 10 éve!”
Totális zsúfoltság
Ebben a kelet-magyarországi általános iskolában a kormány tervei szerint alakult minden: az 1.-4. évfolyamon összesen mindössze két hiányzóról számolt be forrásunk.
„Teltházas tantermek, a mai esős idő miatt egymás hegyén hátán az óraközi szünetekben a gyermekek. Ma segítséget szerettem volna kérni a helyi szakszervezeti megbízottól, hogy mégis milyen jogszabályok védik ilyen esetben a tanítókat, vállrántást kaptam és azt a választ, hogy ha nem végzem el a jelenléti oktatást, megkapom a „munkakönyvemet”...
Elég komoly probléma, ha a szakszervezeti megbízott így járt el – arról, hogy mit lehet tenni, részletesen itt írtunk.
Forrásunk beszámolója szerint nyoma sincs annak, amiről szakszervezeti partnerünk „megállapodott” a minisztériumban: nincsenek osztálybontások, hatalmas és általános a zsúfoltság.
„Első osztályosaim [ma] mindannyian jelen voltak, természetesen ők maszk nélkül. Írás óra: egyik gyermek kezét fogom, kanyarítjuk a q betűt és ekkor akkorát tüsszentett, hogy még a maszkom alatt is voltak „cseppek.”
Ezt csak úgy leírtam, nem az első és nem is az utolsó eset, harminc éve tanítok, sok mindent megtapasztaltam már. Az első oltást 8 napja kaptam meg, egyébként krónikus beteg vagyok. Szeretnék még az unokáimban majd gyönyörködni. Remélem megérem! Igazából nem tudom milyen lehetőségeim vannak a táppénzen kívül, mert nem óhajt sem a vezetőség,sem a szakszervezeti megbízott tájékoztatni!”
A kollégával a PDSZ felvette a kapcsolatot – ahogy a hatóságoknak is jeleztük, hogy az intézményben tapasztalható zsúfoltság komoly járványügyi probléma.
Értelmetlenül szigorkodó vezetők
Teljesen értetlenül állunk az előtt, hogy egyes intézmény- és tankerületi vezetők milyen megfontolásból fekszenek keresztbe a munkájukat lelkiismeretesen végezni kívánó, a gyerekeket segíteni szándékozó munkatársaknak.
Ebben a közép-magyarországi általános iskolai osztályban csupán két gyermek jelent meg a hétfői tanítási napon. Az osztály két pedagógusa közül az egyik covidos, a másik krónikus beteg. Utóbbi kezdeményezte, hogy a gyerekek számára kielégítő módon oldják meg a helyzetet:
„a [krónikus beteg] tanítónő online órát akart tartani a gyerekeknek, de az igazgatónő nem engedte. [E helyett inkább] helyettesítőket jelölt ki a 2 bentlévő gyerekhez.
Végül a 22 szülő együtt levelet írt a tankerületnek, és az igazgatót kérték meg arra, hogy továbbítsa azt. Az igazgató megtagadta a level továbbítását.”
Nehéz logikát találni ebben az eljárásban – és mi is csak azért írjuk itt le, mert egyáltalán nem egyedi eset. Számos ilyen ügyben jártunk el a hétfői napon – ahogy egyébként ebben is.
A helyzetet jól érzékelteti, ami ebben a kisvárosban történik: adatközlőnk intézményében a pedagógusok fele maradt otthon és oktatott online – emellett a diákok több mint fele szintén nem jelent meg hétfőn. Az ügyeletet és a napközit alig pár gyermek veszi csak igénybe.
Forrásunk intézményvezetője korrektül áll a kérdéshez, és igyekszik mindenre megoldást találni, így például elfogadja, hogy a kollégák streamelik az órákat az otthon maradóknak:
„Intézményvezetőnk azt mondta, hogy nem tudja-fogja megakadályozni ha a tanítók közvetítik az órákat, s teszi is a többség. [Emellett] minden beadott otthonmaradós szülői kérelmet elfogad.”
Azonban nem ez a helyzet a másik intézményben:
„A város másik iskolájában az hangzott el, hogy nem csinálhatják ezt, mert a tanker megtiltotta.”
Felmerül a kérdés
vajon miért zavarja a tankerületet, ha valaki streameli az óráját az otthon maradt gyerekeknek?
Ez az eljárás nyilvánvalóan nyomásgyakorlás az otthon maradt szülőkre: vigyék be a gyerekeiket. Természetesen ellentétes a gyermek, a szülő és a pedagógus érdekeivel is. Ami nem világos, hogy kinek jó ez: kinek az érdekében jár el így egy vezető?!
Szintén elképesztő és teljesen érthetetlen eljárás, amikor az intézményvezető igyekszik megakadályozni, hogy a szülők leadhassák kérelmeiket. A hajmeresztő eljárásról egy budapesti általános iskolából számolt be forrásunk:
„Nagyon meg van bonyolítva az otthonmaradási kérelem benyújtása, mert nem fogadják el online elküldve. Személyesen be kell hoznia a szülőnek.”
Természetesen ebben az ügyben is eljártunk.
Felelőtlenség és félelem
A PDSZ jogsegélyszolgálata – csak 19-én hétfőn – százat meghaladó segélykérést, rengeteg visszajelzést és beszámolót fogadott.
A hozzánk özönlő üzenetekből, segítségkérésekből egyértelmű:
nem csak az intézménynyitás, de az azzal kapcsolatos eljárások, intézkedések igazi okai is teljesen homályosak.
Érthetetlen, hogy hogy meri megkockáztatni a fenntartó, hogy megfélemlítéssel vegye rá a munkavállalókat arra, hogy ne gyakorolják jogaikat. Érthetetlen, miért, milyen utasítások alapján próbálják megakadályozni egyes tankerületek, intézményvezetők, hogy az ezt igénylő szülők otthon maradhassanak gyermekeikkel.
Végül teljességgel felfoghatatlan, hogy miért tiltják meg egyes pedagógusoknak, hogy külön foglalkozhassanak az otthon maradó gyerekekkel?
Továbbra is kérjük, hogy osszátok meg velünk tapasztalataitokat a pdszkorona [kukac] gmail [pont] com címen.
[frame]
Azt akarod, hogy legyen végre szavad ?! Máshogy nem fog menni: csatlakozz hozzánk!
Egyre többen vagyunk – de még mindig nem elegen! Együtt ki fogjuk harcolni az emberhez méltó munkakörülményeket!
Csatlakozz hozzánk,
ha azt szeretnéd, hogy az oktatásban dolgozóknak valóban számítson a hangja, hogy ne lehessen egy kézlegyintéssel lesöpörni, amit követelünk. Ha azt akarod, hogy hatékony érdekképviseleted legyen, ha azt szeretnéd, hogy egy határozott, a tagjai, a társadalom érdekében a népszerűtlen dolgokat is kimondó, harcos és sikeres szervezet álljon mögötted! Hidd el, a jogaid megérik havonta egy gyorséttermi menü árát!
Rád van szükség – MOST van szükség rád!
[/frame]
