Hagyják abba a pedagógusnapi gyalázatot – helyette azonnali bérrendezést!

Pedagógusnap környékén annyi meghökkentő, groteszk módon megalázó történetet hallottunk ajándékozásról és jutalmakról, hogy úgy döntöttünk, gyorsfelmérésben nézünk rá, kapnak-e manapság a pedagógusok jutalmat. Nem volt hiábavaló az érdeklődésünk.

„Semmit sem kaptunk, Orbán Viktor levelét leszámítva. Azt az Oktatási Hivatal küldte emailben.”

Ez volt a legtipikusabb válasz arra a kérdésre, amelyet néhány napja tettünk fel: hogy zajlott a te intézményedben az ajándékozás? Kaptatok-e jutalmat? A válaszadók egy része már a felmérést sem nyitotta meg, csak annyit kommentelt a Facebook-oldalunkra, hogy „sehogy” vagy hogy „semmit”. Az általános és talán történetinek is tekinthető tapasztalat szerint a pedagógus nem kap jutalmat pedagógusnapon.

Legalább ne vasárnap lenne a pedagógusnap. Ahogy a köztisztviselők napja, vagy a Semmelweis-nap, a pedagógusnap is lehetne hétköznap. Így legalább egy szabadnapot kaphatnánk” – írja egy kollégánk.

Megalázó „figyelmesség”

A PDSZ álláspontja természetesen nem az, hogy jutalmakat követelnénk kollégáinknak.

A PDSZ az azonnali bérrendezést, a mindenkori bérek minimálbérhez kötését, a túlórák nyilvántartását és kifizetését követeli valamennyi intézményben!

A pedagógusnap kezelése azonban igen jól mutatja, mit gondol az állam és a munkáltatók a nevelésben-oktatásban dolgozók munkájáról. A tapasztalat pedig az, hogy nem sokat: a válaszadók túlnyomó része szerint semmi sem történt e jeles napon, és még a valóban jobb körülmények között dolgozó egyházi és magánintézmények körében sem volt egyáltalán általános a jutalmak, elismerések osztogatása.

A felmérésünket 1735 fő töltötte ki, legtöbben Budapestről (382 fő, 22%), legkevesebben pedig Nógrádból (34 fő) – egyébként valamennyi megyéből szép számmal válaszoltak kérdéseinkre. A legtöbben általános iskolákból (47.8%), óvodákból (16.6%), majd gimnáziumokból (12.2%) illetve szakképző intézményekből (10.4%) jelentkeztek. A felmérés témájának megfelelően egy intézménytípusból, a felsőoktatásból nem érkezett válasz.

Amit rögtön az elején le kell szögeznünk: a pedagógusnapi jutalom egyáltalán nem jellemző juttatás ma Magyarországon. A válaszadók mindössze 13 százaléka, 225 fő jelezte, hogy kapott egyáltalán bármilyen jutalomnak tekinthető dolgot az ünnepnap alkalmából.

A válaszadók 87 százaléka semmilyen jutalmat, elismerést nem kapott.

Pénzbeli elismerést a válaszadók alig több mint 3 százaléka, azaz 55 fő kapott:

Amikor e három százalék pénzbeli elismeréséről beszélünk nem feltétlen kell komolyabb juttatásra gondolni. Az 55 fő harmada kapott 2000 forint vagy annál kisebb összegű jutalmat. Olyan is akadt, aki 200 (kettőszáz) forintos jutalomban részesült, ő így kommentálta ezt a gesztust:

„Ez nem jutalom, ez megalázás”.

A pénzbeli jutalomban részesülők 20 százaléka kapott 1000 forintot, vagy annál kevesebbet. Népszerű volt a 600 forintos összeg, ennek hatan is „örülhettek”.

A legmagasabb összeget kapó kollégák történetei kevésbé tűnnek hihetőnek. Két fő jelezte ugyanis, hogy 200 ezer forint feletti összeget kapott. A két kitöltő egyike 250, másikuk 235 ezer forintot jelölt be jutalomként, majd egyikük feltette a költői kérdést, miszerint „Elég sok emelést kaptunk az utóbbi években. A digitális oktatás idején azok is megkapták a teljes fizetésüket, akik napi 30 percet töltöttek “tanítással”. Miért kellene automatikusan jutalmat kapnunk? Mire?” – ha valaki ennyire nem járatos abban, ami az intézményekben történik, élünk a gyanúperrel, hogy ez a történet talán nem teljesen kerek – ahogy persze a jelzett jutalom sem.

A pénzbeli jutalmak nagyobb része azonban 20 és 70 ezer forint között alakult és jellemzően egyházi fenntartók fizették ki, illetve akadt néhány óvoda, ahol a települési önkormányzat fizetett jutalmat.

Az egyik „szerencsés” kolléga – a PDSZ álláspontjával nagyon egybecsengő módon – így jellemzi az átvett jutalmat:

Nem könyöradományt várok. Tisztességes fizetést, megoldható mennyiségű munkát (ha lehet kevesebb értelmetlen adminisztrációt), ne fejkvóta alapú legyen a finanszírozás az iskolákban, mert nem biztos, hogy reális és torzítja a résztvevők értékrendjét. A tantestületnek legyen joga a saját vezetői megválasztására. Némi társadalmi megbecsülést. Ne értelmetlen dolgokat-értelmetlen mennyiségben tanítsunk, különböző képességű gyerekek képtelenek ekkora tempóban együtt haladni, így mindenki frusztrált. Rendes továbbképzéseket, korszerű anyaggal az értelmetlen minősítések helyett. Ne én csináljak a magam megünneplésére műsort, amit 17 órától kell az egész tantesületnek végigülni. Ha ez összejönne, nekem nem is kell külön ünnepség, elismerés, pénz.”

Többen is írtak egy olyan gyakorlatról, ami szintén nem erősíti a csapatszellemet: a vezető által kijelölt egy-két fő kapott nagyobb összegű pénzbeli elismerést.

Egy másik elterjedt megoldás, amely szerint a nevelőtestület tagjai bedobtak valamennyi pénzt a közösbe, majd elmentek belőle bográcsozni, étterembe, esetleg rendeltek egy pizzát. Egy-két esetben pár száz forinttal a fenntartó is beszállt ebbe – de ez sem volt általános. Csakhogy ezt sem mindenki engedhette meg magának. A kezdő pedagógusok nyomorúságos körülményeiről tanúskodik kollégánk üzenete:

Semmi nem volt. Kedden volt egy szokásos értekezlet, amin x. napirendi pontként szóba jött, hogy “kapunk” 600Ft-ot, és úgy lenne érdemes elkölteni, hogy még mindenki ad hozzá saját zsebből, és elmegyünk egy étterembe. Egyelőre leszavaztuk. Ha végülis megyünk, én akkor sem tudok menni, mert saját zsebből egy forintot sem tudok ilyesmire kifizetni, mivel gyakornok vagyok és a múlt hónapban új hűtőt kellett vennem.

Bérletet sem tudok azóta venni, gyalog járok dolgozni.”

„Jutalom”-tárgyak

A tárgyakkal, ezzel-azzal történő jutalmazás alig valamivel volt elterjedtebb, mint a pénzbeli: a válaszadók 9%-a, 161 fő részesülhetett ilyenben.

10 ezer forint vagy annál magasabb értékű ajándékban hat fő részesült az 1735 kitöltő közül. Azaz a kitöltők 0.3%-a.

A legmagasabb értékű ajándékot hárman kapták – SZÉP kártyára kaptak 75, 90 és 100 ezer forintnyi összegeket. Ők „egyéb fenntartók” – alapítványi, egyházi intézmények – munkavállalói. Egyikük így ír erről a helyzetről:

SZÉP kártyára kapunk karácsonykor és ped. nap környékén 90.000 Ft-ot, plusz karácsonykor ajándék csomagot, ped. napon kis ajándékot, most egy református hit témájú könyvet. Ez egy kis református iskola. Tisztában vagyok kivételes helyzetünkkel és hálás vagyok érte.”

Akadt még egy darab strand és uszodabelépő a tantestületnek 50 ezer forint értékben, kétnapos nevelőtestületi kirándulás 25 ezer forintért, illetve egy 10 és egy 20 ezer forintos, élelmiszerüzletbe szóló bevásárlási utalvány.

A fennmaradó 146 ajándékozott átlagosan 1600 forint értékben kapott ajándékot. Igen népszerű megoldás volt az

egy szem bonbon

például. Ennek értékét egyik kollégánk 100 forintra taksálta – és sajátos formában kapták meg az ünnepeltek:

„Valamikor az asztalunkra került a nap során, egyetlen szó sem hangzott el róla.”

Másik kollégánknál árnyalatnyival zajlott máshogy a bonbonosztás:

„Az asztalra tették a tanáriban, ott találtuk, majd az intézményvezető elárulta, hogy a tankerület küldi.”

Népszerű ajándék volt a somlói galuska, az egy szál virág is – de több helyen kapott a teljes tantestület például egy darab cserepes virágot, főleg muskátlit vagy kánnát – ez utóbbit több helyen is adták.

A legérdekesebbek azonban azok az „ajándékok” voltak, amelyekkel – józan ésszel – nem sokat lehet kezdeni. Kinek jutna például eszébe egy darab keményfedeles, négyzetrácsos füzetet adni ajándékba, ezzel a körítéssel:

„Tízórai szünetben az igazgatóhelyettes felolvasott egy idézetet, az intézményvezető átadta a füzetet.”

Az egy darab notesszel, egy könyvjelzővel és pár ragadós tappanccsal megajándékozott kolléga a következő szavakkal számol be a felemelő pillanatokról:

„Kaptunk egy levelet, amin volt egy fa, és egy négysoros idézet. Azt kinyomták a tanáriba a táblára. Másnap mindenki asztalára ki volt rakva a kis notesz, meg a könyvjelző a tappancsokkal. Sokatmondó pillantásokat váltottunk xD”

Vajon jobban jársz-e, ha egy szelet tortát kapsz ajándékba? Nem biztos:

„Kiküldték a tortát. Mi 8 csoportos óvoda vagyunk, szóval van alsó és felső szint. A drága konyhás csajszi nem szólt a felső szintnek, így mi nem is kaptuk meg az adott napon. A tortából 15szelet varázslatos módon el is tűnt. A többi délelőtt 9órától este 6ig kint volt a konyhai asztalon. Másnap kiderültek a dolgok s azt mondtuk, hogy ezt már köszönjük, nem kérjük. Katasztrofális a helyzet. Állandóan csak az elvárások, illetve számonkérések. Juttatás, dícséret pedig nulla.”

De nem mehetünk el szó nélkül a igen népszerű virágajándékok mellett sem. Idézzük fel, hogy zajlott az ajándékozás egy budapesti gimnáziumban – annál is inkább, mert a beszámolók alapján ez a fajta „csoportos” ajándékozás szintén igen elterjedt a fenntartók körében:

„Két szépen felöltözött tanker munkatárs hozott a tantestületnek (90 fő) egy cserép virágot. A titkárságon van, hogy mindenki megcsodálhassa. Évek óta ezt kapjuk. Boldogságunk leírhatatlan, mint sejthető. Ez így megalázóbb, mint ha nem adnának semmit.”

Az idei év slágere azonban minden bizonnyal a 2021/2022-es tanévre szóló tanári zsebkönyv volt. Ebben a kérdésben megoszlottak a vélemények – sokak szerint az értéke akár az 1500 forintot is elérhette, mások szerint nem képvisel pénzben kifejezhető értéket. Akárhogy is, ebben a dunántúli általános iskolában nem akárki adta át az izgalmas és elmés ajándékot – nem is értjük, miért zúgolódtak a kollégák:

„Kijött az iskolába a tanker vezetője átadni azoknak, akiknek lyukas órájuk volt ott volt. A kollégáknak hozott zsebnoteszt és tollat, majd kérte önkéntes jelentkezésüket a nyári ügyeletbe. Nagy volt a felháborodás a közöttünk.”

(Nem tudjuk elégszer hangsúlyozni: nincs kötelezően önkéntes jelentkezés a nyári táborokba! Olvasd el összefoglalónkat a nyári táborokkal kapcsolatban!)

Ebbe a Komárom-Esztergom megyei gimnáziumba is megérkezett a pedagógus kalendárium:

„Átküldték futárral, kioszthattuk magunknak. Kísérőlevél sem volt hozzá.”

Még szerencse, hogy a miniszterelnök levele „mindenkihez” szólt.

Az egyik legemlékezetesebb ajándékot ebben a dunántúli gyógypedagógiai intézményben kaphatták a munkatársak: egy darab golyóstoll – összefűzött, vonalas lapokkal. Kollégánk így ír a nagy napról:

„Az iskolatitkár rohangászott utánunk egész nap a tollal, amivel mindjárt alá is írhattam, hogy megkaptam.”

Mi az értelme a pedagógusnapnak?

Ez a kérdés hangzik el leggyakrabban a tesztünket kitöltő több mint másfélezer kolléga üzenetei között. Ők azok a 87% ugyanis, akik semmiféle jutalmazásban, elismerésben nem részesültek. A túlnyomó többség ugyanis hátbaveregetést sem igen kapott. Valóban: mi értelme van a pedagógusnapnak?

Esetleg az, hogy még jobban elkeseredjenek a még a pályán lévők:

„Nem várnám el a jutalmat, de rendes fizetést igen . Olyan elkeserítő, hogy ennyire nem érdekli a vezetőséget, hogy legalább fizikailag, tárgyiasult formában adjon mindenkinek egy köszönő levelet.”

Szakképzésben dolgozó pedagógus kollégáink esetében – úgy tűnik – a fenntartó már tartja is magát ahhoz, hogy az ott dolgozók nem pedagógusok:

„35 évnyi pedagógusként eltöltött idő után a remekbe szabott szakképzési átalakulás eredményeként először történt meg velem, hogy nemhogy jutalmat vagy egy szál virágot nem kaptunk ebből az alkalomból, hanem még gratuláló, köszöntő szavakat sem.

Miért is kaptunk volna, hiszen minket képzett pedagógusból oktatóvá minősítettek.”

Több kollégánk vetette fel, hogy legalább a Semmelweis-naphoz, a köztisztviselők napjához hasonlóan a pedagógusnap is lehetne hétköznap, így legalább egy szabadnaphoz juttatva a munkavállalókat:

„Sehogy nem zajlott. Szülők nem is tudják mikor van pedagógus nap. Lehetne nem vasárnap, hanem hétfő, ami plusz pihenőnap lenne.”

A pedagógusnap igazi tétje

Mi a PDSZ-nél azonban úgy gondoljuk, hogy van tétje a pedagógusnapnak. Az a véleményünk, hogy minden nevelésben-oktatásban dolgozót, pedagógust, óvodai és szakképzésben dolgozót, NOKS-ost és szakszolgálatost – azaz

valamennyi kollégánkat megilleti az elismerés mindazért, amit az elmúlt időszakban véghez vittek.

A PDSZ nem jutalmakat akar a pedagógusnapon. Azonban ragaszkodunk a következőkhöz, és ezeket a céljainkat minél előbb el kívánjuk érni:

  1. Igazságos és mielőbbi bérrendezést! Szüntessék meg a megalázó fizetéseket, amiből egy pályakezdő már egy albérletet sem tud kifizetni! Gyalázatos, hogy sok kollégánk bérminimumot keres!
  2. A bértáblák mindenkori minimálbérhez kötését! Ne fordulhasson elő az, amit 2014 óta folytat a kormány: hogy hagyja elinflálódni közel kétszázezer ember bérét, mert nem hajlandó betartani a 2010-es kampányban tett ígéretét, miszerint a bértábla összegeit a minimálbér növekedésével arányosan növelik! A közalkalmazotti bértábla pedig 2008 óta változatlan, ezért akikre ez vonatkozik, kivétel nélkül minimálbért vagy garantált bérminimumot kapnak, legyenek bármelyik fizetési osztályban. Elegünk van a nyomorból!
  3. A túlórák nyilvántartását és kifizetését! Nem tűrjük tovább, hogy a túlórákat csak bírósági eljárással való fenyegetéssel hajlandók sok helyen kifizetni a munkatársainknak! A nyomorúságos fizetések miatt kialakult munkaerőhiány miatt a nevelés-oktatás kizárólag azért működik, mert hajlandóak vagyunk túlórázni! Fizessék ki, amivel tartoznak! Ne az állam legyen a legnagyobb élősködő munkaadó!
  4. Emberhez méltó munkakörülményeket! Kompetencia, és nem politikai hűség alapján választott vezetőket! Beleszólást a saját intézményünk életébe! Az értelmetlen központosítás megszűntetését! Az állami intézmények lebontásának megállítását! Nyugalmat!

Együtt erősek vagyunk! Csak együtt vagyunk erősek!

Ahhoz, hogy bármit is elérhessünk, össze kell fognunk! Ezért kell belépned a PDSZ-be: mert ötezer tag szép szám ugyan egy alulról szerveződő, rendszerváltó szakszervezetnél, de nem elegendő, ha erőt akarunk demonstrálni!

Az elmúlt években, hónapokban megállás nélkül dolgoztunk rengeteg ügyön: szakképzésben dolgozókén, az óvodai dolgozók hajmeresztő ügyein, a vészhelyzet alatt elbocsátottak ügyein. Némelyik ügyünk híres lett, mint például a “vasalódeszkás tanár” ügye, de a túlnyomó többségről nem olvastok a médiában.

Kiálltunk egész szektorért, nem csak a tagjainkért. De nagyon, nagyon sok a munka – nem győzzük a lépést tartani, ha nem álltok ki mellettünk, hogy mi is kiállhassunk mellettetek!

Ahhoz, hogy tényleg keményen meg tudjuk szorongatni a mindenkori oktatásirányítást és a kollégáik érdekeit semmibe véve, az utasításokat vakbuzgalommal végrehajtó vezetőket, nincs más megoldás: be kell lépnetek.

Be kell lépnetek, mert ez az alapvető minimum ahhoz, hogy bármi is történhessen. Be kell lépnetek, mert néhány ezer ember nem tudja 150 ezer érdekeit cipelni a vállán. Be kell lépnetek azért is, mert nincsenek csodák: előbb-utóbb mindannyian kerültök majd olyan helyzetbe, hogy szükségetek lesz az érdekérvényesítésre. Be kell lépnetek, mert szükség van olyan új emberekre, akik hajlandóak tenni a jogaikért!

És végül azért is be kell lépnetek, mert havi egy gyorséttermi menü árát rá kell áldozzátok a jövőtökre. Arra, hogy bebiztosítsátok magatokat a jogsértések ellen! Aki nem tesz semmit, azzal bármit meg lehet csinálni.

Lépjetek be a PDSZ-be, ne hagyjátok, hogy egyedül harcoljunk tovább! Segítsetek, még ma!

Ezek a cikkek is érdekelni fognak