Sok mindent lehetne tenni, hogy a következő tanév hatékonyabb, biztonságosabb és elviselhetőbb legyen, gyereknek-diáknak és oktatásban dolgozónak éppúgy, mint szülőnek – akkor is, ha, ne adj isten, újabb járványügyi korlátozásokra kerülne sor. Az oktatásirányítás azonban úgy készül a következő tanévre, mint tavaly: sehogy.
A nyár ijesztően hasonlóan telik az oktatásirányításnál, mint legutóbb, holott egyre több jel utal arra, hogy a járványnak még nincs vége. Egyetlen feladatot lengettek be az iskoláknak: de azt is ingyen, szabadságról hazarángatott pedagógusokkal szerették volna elvégeztetni. (Sajnos, sok esetben – mint cikkünkből rövidesen kiderül – teljesen feleslegesen bizony el is végeztették.) De hogy kik adják ezeket az utasításokat, az valójában börleszkbe illő: a jelek szerint egyre több kormányzati szerv ugráltathatja a szabadságát töltő pedagógust úgy, hogy az oktatásirányítás szervei csak az események után száguldva próbálhatják kijavítani a szakmaiatlan, esetenként jogellenes elvárásokat.
Mindezek mellett természetesen a követeléseinkről egyáltalán nem beszélnek: az azonnali bérrendezésről, a túlmunka megszűntetéséről, a munkakörülmények javításáról. De a tanárhiányt, ami az oktatásban dolgozónak egyértelmű realitás, azért vehemensen tagadják.
Ami viszont a lényeg: a következő tanév bizonytalanságait előre csökkenteni hivatott, konkrét előrelépés nem sok történt – értelmes intézkedések, felkészülés helyett a kormány megint megosztó, botrányt kavaró módon vasvillázza a vizet: jött melegellenes rendelet, illetve egy még meg sem érkezett térkép elé írt üdvözlőlevél – egyenesen a miniszterelnöktől.
Oltásügy: a vagdalkozáson túl még mindig semmi
Most, a nyár derekán meglehetősen sok fontos dolgot tehetne a kormány az oktatásban. Például fel lehetne már most készülni egy olyan tanévre, ahol van esély arra, hogy a már sajnos jól ismert problémákkal szembesülünk (megjelent a vírus az osztályban? karanténba került a fél osztály? hiányos lett a tanári kar? akadozik a digitális oktatás? nincs elég eszköz a családoknál? stb. stb.): egy kis nyári felkészüléssel gyors, hatékony válaszok állhatnának rendelkezésre az egész évben. Ahogy a „laboratórium” Ausztriában, itt is meg lehetne aztán szervezni a tesztelést, fel lehetne készülni a hatékony járványkezelésre az osztályokban, óvodai csoportokban, intézményekben – hogy ne úgy álljunk a vihar közepén, ahogy az elmúlt két tanévben, hogy gyakorlatilag minden fejlemény eltitkolni való meglepetésként éri az oktatásirányítást. Ha tényleg fontos az oltottság, ezen belül valamilyen szinten prioritás a 12 évnél idősebb diákok oltása, a probléma pedagógusokra, iskolákra tolása helyett esetleg fel lehetne tenni a kérdést: hol vannak a tájékoztató anyagok, amelyek a szülőknek szólnak? Nem erre kellene költeni talán értelmetlen konzultációk és népszavazás helyett?
Sajnos, a kormány (vagy annak egyes intézményei) talál így is elfoglaltságot az oktatásban dolgozók számára – és nem mindig tűnik annyira fontos szempontnak, hogy ezek ne teljesen értelmetlen, üres intézkedések legyenek, amelyek csak arra jók, hogy a munkavállalókat vegzálják, a szülők idegeit borzolják.
Kezdődött azzal, hogy munkatársaink, pedagógusok sok helyről jelezték: az emberminisztérium az iskolákkal szerette volna – teljesen egyértelműen nyári ingyenmunkában – elvégeztetni a 12 év feletti diákok oltásával kapcsolatos feladatok jó részét. Meg is írtuk, hogy ingyenmunka nincs, pláne nem szabadság alatt, és ha munkavégzésre utasítanak, akkor bizony nyilatkozzon írásban az utasítást kiadó személy, hogy az elvárt munkavégzés a szabadság megszakításának számít. Javasoltuk, addig ne is vegye fel senki a munkát egy kósza email kapcsán, akármennyire hivatkoznak is minisztériumi, esetleg fenntartói utasításra.
Cikkünk megjelenését követően úgy értesültünk – a Népszava tudósításából –, hogy vissza is vonták az utasítást, és az erről szóló minisztériumi közlemény megfogalmazói sem tudtak átlépni sértettségükön, hiszen ahelyett, hogy elnézést kértek volna az átgondolatlan utasításért, inkább ekézték kicsit a szakszervezeteket – a „baloldal szekértolójának” nevezve őket.
Újabb fordulat: kiderült, az utasítás visszavonását csak a Pedagógus Kar részéről erősítették meg, a hozzánk érkezett jelzések alapján visszavonólevelet nem kaptak az iskolák. Ám tudomásunk szerint nem is kérte számon senki az intézkedés elmaradását. Azaz joggal gondolhattuk, hogy az EMMI most inkább csendben várja, hogy elintéződjön a dolog magától. Aki leadta, leadja, annak köszönik, aki nem teljesíti az utasítást, annak nem mennek utána.
Már megírt cikkünk publikálását megelőzően pedig újabb fordulat történt: Maruzsa Zoltán közoktatási államtitkár arról tájékoztatott bennünket, hogy
[frame]
„Értesüléseikkel ellentétben sem az Emberi Erőforrások Minisztériuma, sem az Innovációs és Technológiai Minisztérium részéről kommunikációt nem tapasztalhattak a 12 éven felüli tanulók oltásának megszervezésével, előkészítésével kapcsolatban. A kellő időben az Operatív Törzs sajtótájékoztatóján ismertetni fogjuk a teendőket az érintettekkel.”
[/frame]
A fenti közlésnek viszont alaposan ellentmond mindaz, amit fent olvastunk: szabadságukról berendelt kollégáink sora tanúsíthatta, hogy valamilyen kommunikációt azért bizony tapasztalhattunk, olyannyira, hogy egyeseknek a szabadnapjai bánták.
Ezért visszakérdeztünk: egy sor intézményekhez eljuttatott fenntartói levél támasztja alá, hogy márpedig tapasztalhattunk kommunikációt – azok honnan jöttek? Kérdésünkre válaszolva az államtitkár elmondta, hogy úgy van, ahogy írta: ezek
„még júliusi levelek, egyes kormányhivatalok (és ők ugye nem az EMMI és nem az ITM) helyben elkezdtek önállóan szervezkedni, de ezt már akkor mederbe tereltük”.
A fenti káosz igen egyértelműen azt mutatja, hogy
ma már nem csak az oktatásirányítás, de például a kormányhivatal is bármikor ugraszthatja az éppen szabadságon levő pedagógust.
Az értelmetlen, vagy hibás utasításokról pedig az oktatásirányítás meglehetősen ad-hoc jelleggel szerez tudomást. Úgy tűnik, kijelenthető, hogy ma már nem tudhatjuk, hány gazdája van az oktatásnak. Ezt pedig saját bőrükön tapasztalták azok a kollégáink, akik szabadságukról berendelve hajtottak most végre egy olyan feladatot, aminek elvégzésére valakik utasítottak valakiket – teljesen önjáróan.
Arra, hogy akkor ki és hogyan szervezi meg a diákok oltását, a mai napig nem sikerült konkrét választ adni. A PDSZ továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy az oltások megszervezése nem az oktatásban dolgozók feladata, és nem az iskolák dolga. Nem csak azért utasítjuk el ezt a feladatot, mert a tanév előkészítésével kapcsolatos feladatok is számolatlanok az amúgy is létszámhiányos munkavállalói közösségekben – nem teljesen függetlenül az kormány által az oktatásban előidézett kaotikus állapotoktól – de azért is, mert
a PDSZ álláspontja szerint aggályos hogy az iskola olyan érzékeny adatokat kezeljen, mint az oltási regisztráció vagy az oltottság megléte, illetve hiánya.
Az EMMI továbbra sem tudott semmilyen értelmes választ adni arra, hogy mindezek után hogyan és ki szervezi mindezek után a kiadott, majd visszavont utasításban megjelölt feladatokat.
Szerencsétlenségünkre, a miniszterelnök azonban igen aktív
A miniszterelnök nagyon szeret levelezni az oktatás legkülönbözőbb szereplőivel. Ha a fizetéseink rendezésével, a túlmunka megszűntetésével legalább fele annyi időt költött volna, mint levélírással, valószínűleg a szakszervezetek is kevesebb fejfájást okoznának számára.
Sajnos, úgy tűnik, egyelőre a miniszterelnöki levélírásban csúcsosodik ki az oktatásért végzett munka a miniszterelnöki stáb részéről: a napokban teljesen érthetetlen levelet kaptak az intézményvezetők a miniszterelnöktől. A levél apropója ezúttal egy olyan térkép volt, amit egyelőre még senki sem látott, hiszen az iskolák még meg sem kapták, és amelyet egyébként a Visegrádi Együttműködés keretében adtak ki valakik.
A miniszterelnök kurta levelében melegen üdvözli a térképet, amit majd egyszer megkapnak az iskolák, majd kifejezi reményét, hogy a térkép hatására a gyermekeink nem csak azt fogják tudni, hogy van Párizs és Brüsszel, hanem azt is, hogy van Prága, Pozsony és Varsó. A Visegrádi Együttműködésről pedig szintén meleg szavakkal ír, mondván, az van olyan sikeres és irigylésre méltó, mint a Benelux államok (Figyelem! Brüsszel!) együttműködése.
Levele végén a miniszterelnök gyors váltással megköszöni az intézményvezetőknek („és az egész tanári karnak!”) a járvány alatt tanúsított helytállásukat is. (Itt azért aláhúznánk ismét, hogy emailekkel nem nagyon lehet fizetni a boltban.) Köszönjük, üdvözettel.
Sisteregnek a nyári rendeletek
Míg a miniszterelnöki köszöntő apropóját képező visegádi térkép még nem látható az iskolákban, szintén a miniszterelnök kézjegyével született meg az a rendelet, ami viszont nagyon is létező dolgokat tesz láthatatlanná.
A kormány annyira tart a megfigyelési botrány által vert hullámoktól, hogy még egy bőrt kíván lehúzni a melegellenes törvényről. Hátha senki sem beszél többet arról, hogy ők tetszés szerint hallgathatnak le ellenzéket, szakszervezeteket, civileket.
Ez alkalommal a kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló érvényes kormányrendeletet egészítették ki néhány melegellenes fordulattal. A rendelet értelmében nem szabad „kirakatban elhelyezni”, „közszemlére tenni” „nevelési-oktatási, gyermek- és ifjúságvédelmi intézmény, valamint templom és vallásgyakorlásra rendelt más hely bármely bejáratától számított 200 méteres távolságon belül” forgalmazni, illetve a „többi terméktől elkülönítve csak zárt csomagolásban” lehet forgalmazni a „születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, a szexualitást öncélúan ábrázoló, valamint a homoszexualitást megjelenítő, illetve népszerűsítő” „termékeket”.
Azaz a kormány lehallgatással kapcsolatos botrányos gyakorlata helyett a kormány szerint beszéljünk inkább arról, hogy a kormány a melegeket támadja.
Rendben, legyen, pár szót megér ez a rendelet is: teljesen abszurd, hogy olyan szexuális minták megjelenítését tiltják, amelyek mindennapiak, ráadásul társadalmunkban igen nagy hányadban vannak jelen, amelyeket a művészetek több ezer éve dolgoznak fel, amelyek eddig az általános műveltség részeként oktatási intézményekben is megjelentek a tananyagokban.
Teljesen abszurd, hogy az iskolák bejáratától 200 méteren belül alkoholt (boltban, étteremben) és dohányterméket (nemzeti dohányboltokban) szabad értékesíteni, de Rimbaud, Faludy, Szapphó köteteit nem.
Természetesen a nemrég kihirdetett rendelet továbbra sem visz bennünket előre annak megértésében, hogy mit ért a jogalkotó a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérés, a nem megváltoztatása, valamint a homoszexualitás megjelenítése és népszerűsítése alatt.
A PDSZ véleménye, hogy a kormány immár az abszurd határait feszegeti, és ezek az intézkedések nem segítik a megfigyelési botrányról történő figyelem elterelését sem. Javasoljuk, hogy ezek helyett olyan feladatok megoldására fordítsák energiáikat, mint jobban megvizsgálni, mit csinál a miniszterelnök „laborja”, Ausztria az oktatásban. Ausztriában a diákokat hetente háromszor tesztelik, ezek közül az egyik alkalom PCR-teszt. Teszik ezt annak érdekében, hogy az oltatlan populációban, de akár az oltatlan diákok között, ne szabadulhasson el a járvány.
Ha még ezek után is unatkoznának, akkor még néhány elfoglaltságot ajánlunk figyelmükbe:
- A nevelésben-oktatásban dolgozók fizetéseinek megnyugtató rendezése a szakszervezetek bevonásával.
- A túlmunka megszűntetése.
- A tanárképzéssel kapcsolatos tervek, munkaanyagok azonnali nyilvánosságra hozatala.
- A NAT felülvizsgálata a szakszervezetek és civil szervezetek, szakértők bevonásával.
…és még sok tippünk lenne arra, hogyan lehet hasznossá tenni ezeket a fülledt, nyári napokat. Ha nagy fába nem vágnák a fejszét a nagy melegben, akkor esetleg érdemes lenne nekiugrani a 12 év feletti diákok oltásának jogszerű és méltányos megszervezésének – ha nekilátnak, talán szeptemberre sikerülni is fog.
[frame]
Frissítés: megérkeztek a térképek is!
A sokadik meglepetés volt, hogy mielőtt élesíthettük volna cikkünket, egy hétre az azokat átadó levélre, meg is érkeztek az Orbán Viktor által előre beharangozott térképek az iskolák egy részébe.
A lengyel kormányzati agytröszt OSW koncepciója alapján kidolgozott és a varsói Wydawnictwo Kartograficzne Polkart által kiadott térképeken valóban a négy visegrádi ország áll a fókuszban – Csehország, Lengyelország, Szlovákia és Magyarország. Ami viszont igen jó kérdés: minek a fókuszában áll a négy ország?
Ha csak a térképekről tájékozódunk, igen csak mellbevágó, hogy a négy országot szoros kapcsolatok fűzik… Ázsiához. A térkép szerint a négy visegrádi ország legfontosabb kapcsolatai a keleti kereskedelmi útvonalak: a vasúti közlekedési folyosók közül csak a keleti irányúak láthatók a térképen, de még a tengeri útvonalak is úgy vannak feltűntetve, hogy a nyugat-európai kikötők közül kizárólag a keleti árukat a térség felé forgalmazni tudó nyugat-európai kikötők jelennek meg. Mindez már csak azért is érdekes, mert a térség geopolitikai-gazdasági szempontból összehasonlíthatatlanul több kapcsolattal rendelkezik a nyugat-európai régióval, mint a Kelettel – hogy mást ne mondjunk, kivitelünk elenyésző részét adja a keleti kapcsolat a nyugatihoz képest.
A térképek ilyen szempontból erősen torzítják a jelenleg érvényes gazdasági-politikai viszonyokat. Magyarország és a régió keleti beékelődését sejtetik, holott ez nem csak politikai és gazdasági értelemben nem igaz, de még katonailag sem: térségünk és a Visegrádi Együttműködés biztonságáért is a Nyugat-Atlanti Szövetség felel.
Nem egészen világos, hogy milyen okból avatkozik bele a kormány egy politikailag motivált térképpel az oktatásba? És ha már térképet készítenek, a készítők miért nem voltak képesek objektív munkát végezni, olyan térképet kiadni, ami korrektül feldolgozza a térség gazdasági-kereskedelmi dependenciáit – és nem sejtet egy olyan hamis kapcsolatot, ami csak politikai nyilatkozatok szintjén értelmezhető csupán?
És ha már így alakult, vajon miért ilyen súlyosan tendenciózus a térkép? Milyen célt szolgál egy ilyen ideologikusan megszerkesztett – elvileg – oktatási segédanyag?
Megannyi kérdés.
[/frame]
MOST lépj be a PDSZ-be, ha nem akarod, hogy átlépjenek rajtad!
Szó nélkül kifizeted a lakásbiztosításodat? Az autódét? Teketória nélkül kifizeted a telefonszámládat is?
Mit gondolsz: ha nem áldozol arra, hogy valaki képviselje az érdekeidet a munkáltatóddal szemben, akkor végül kinek az érdekei kerekednek felül? Mi történik, ha ez így megy tovább?
Elértéktelenedik a munkád, nem becsülnek meg, összemegy a fizetésed, nem vesznek emberszámba. Nem számítasz.
Mi, a PDSZ-nél keményen képviseljük az érdekeidet. Nem teketóriázunk: a tagjaink érdekében járunk el, mindenekelőtt.
De nélküled nem megy! Ezért kell belépned. Csak együtt jutunk valamire.
Ha nem fizetjük be a számlánkat, egyszer csak lekapcsolják a szolgáltatást, az áramot, a telefont. Ha befizettük, visszakapcsolnak. Ez igen egyszerű – de nem ilyen egyszerű a helyzet a munkahelyeddel, a képviseleteddel kapcsolatban.
Talán elsőre nem tűnik annyira látványos hibának, ha nem áldozol az érdekeid képviseletére, mint annak, amikor nem fizeted az áramszámládat, és kikapcsolják nálad a villanyt. Nem kapcsolja rád senki a villanyt. A képviseleted elhanyagolásának viszont tovagyűrűző hatásai lesznek: míg a villanyt azonnal visszakapcsolják, amikor befizeted a díjat, ha nincs képviseleted, azt évekig szenvedni fogod – alacsony megbecsültség, fizetés, társadalmi státuszod, munkakörülményeid romlása, és még sorolhatnánk. A helyzet egyre romlani fog. A végén meg még nehezebb lesz a változás, mert a munkáltató hozzászokott: rajtad át lehet lépni, téged egyszerű leszerelni.
[frame]
A munkavállalói jogainkat kemény harcokban tudjuk csak kiküzdeni, és kizárólag akkor, ha sokan álltok mögöttünk.
Éppen ezért lépj be ma, itt:
[/frame]
