Hoffmann Rózsa volt közoktatási államtitkár minapi nyilatkozata alapján egyértelműen tudathasadásos állapot uralkodik a kormányban. A Fidesz kezd reménytelenül belegabalyodni a szexuális felvilágosítással kapcsolatos mestertervéből kikandikáló drótkupacba.
A kormánynak továbbra sem sikerült kitalálnia, mit ért az „iskolákban folyó LMBTQ-propaganda” alatt, avagy mit ért a homoszexualitás népszerűsítése alatt, amelyek ellen törvényeket hoz. Elmaradtak a tanulók tömeges oltásának előkészületei, ezekkel kapcsolatban az oktatási kormányzat nem csak a pedagógusokat, de a szülőket sem tájékoztatja – és nem folyik semmilyen felvilágosító kampány az ügyben. Nyoma sincs a szükség esetén bevezetendő digitális tanrenddel kapcsolatos felkészülésnek. No és természetesen semmilyen eszközzel nem kezelik a pedagógusok béremelésével, munkaterhelés-csökkentésével kapcsolatos súlyos anomáliákat sem. A kormányzat nem siet ezen égető kérdések megválaszolásával.
A fentiek helyett „előre” menekül, hiszen „beszéljünk inkább másról!”. Most éppen Hoffmann Rózsa, leszerepelt köznevelésért felelős államtitkárt rántották elő a szekrényből, leporolták, és hagyták beszélni. Beszélt is: szerinte
a szexuális felvilágosításra szükség van az iskolákban, de csak 14 éves kor után, amikor biológiailag és szellemileg is elég éretté válnak a gyermekek.
Dicséretes, új elem, hogy a szexuális felvilágosításra mégis szükség lehet az iskolában – némiképp röhejes ugyan, hogy a Hoffmann Rózsa által képviselt kormányzati(?) álláspont szerint a gyermekek 12 éves kortól már szabadon szexelhetnek és akár szülhetnek is, a szexuális felvilágosítással azonban várni kellene 14 éves korig, amíg a felvilágosításra szellemileg és biológiailag is megérnek.
[frame]
Miért írjuk, hogy 12 éves kortól? Azért, mert Fidesz maga jelezte, hogy szakértői szerint a gyermekek szexuálisan aktívak 14 év alatt – olyannyira, hogy erről külön jogszabályban rendelkezett a büntető törvénykönyvben: ez volt a 2013 júliusában érvénybe lépett új Btk. egyik következménye.
A vitában akkoriban sokan egy 2010-es felmérési adatsorral indokolták álláspontjukat: ezek szerint akkoriban a lányok átlagosan 13.9 évesen, a fiúk 13.5 évesen veszítették el szüzességüket. Ezt az érvelést egyébként maga az előterjesztő is előveszi: a korhatárokkal kapcsolatos módosításokat azzal indokolja, hogy „fiatalok szexuális érése, pszichoszexuális fejlettsége napjainkra jelentősen eltér” a 70-es évekbeli állapotoktól. A fideszes többségű parlamenten végül át is ment az érvelés, ezért a hatályos büntető törvénykönyv szexuális visszaélésről szóló paragrafusai szerint az a 18 éven aluli, aki 14 és 12 év közötti gyermekkel létesít szexuális kapcsolatot, ma már nem büntethető ilyen cselekményért.
A fentiek fényében tehát legalábbis meglepő, hogy a Fidesz szerint a szexelés rendben van 12 és 14 év között, de a szexuális tanácsadásra még nem érett a gyermek, csak ha már betöltötte a 14. életévét.
A témáról bővebben:
https://index.hu/belfold/2013/08/08/mar_buntetlenul_szexelhetnek_a_tinik/
https://ujbtk.hu/btk-szabad-a-tiniszex/
[/frame]
Ez volna az a szándék, amelyről Hoffmann Rózsa így fogalmazott: „[a szexuális felvilágosítás] során azt is szem előtt kell tartani, hogy a gyermek olyan környezetben és értékrend szerint nőjön fel, ami az életet és a haza javát szolgálja az egyéni boldogulásuk mellett”? Azaz a haza javát az szolgálja, ha szülni azért szül a felvilágosításra még biológiailag nem alkalmas közjószág?
A komédiába hajló Hoffmann-nyilatkozat nyilván gumicsont, amivel a civilek, újságírók és szakszervezetek lehallgatásáról és a fent részletezett intézkedések elmaradásáról kívánnák elterelni a figyelmet.
Nem kevésbé aggályos Fodor Gábor volt közoktatási miniszter nyilatkozata sem, önmagában azért, mert valós problémaként, lehetséges helyzetként foglalkozik azzal a senki által még soha nem tapasztalt, tartalma szerint is ismeretlen abszurditással, miszerint az LMBTQ-lobbi megjelent az iskolákban. Fodor kreativitására jellemző, hogy sikerült a „gendert” is idekevernie, hiszen a volt miniszter szerint nincs helye a „genderlobbinak” sem az iskolákban.
Ehhez szeretnénk hozzáfűzni, hogy a PDSZ a klingonlobbit és a hobbitblobbit sem látja szívesen az óvodákban és az iskolákban.
[frame]
Mivel láthatóan rettenetesen szenved a kormányzat, hogy mit tegyen annak érdekében, hogy minél kevesebbet foglalkozzon a közvélemény a számára kellemetlen dolgokkal, adnánk néhány tippet. Íme, foglalkozzon a PDSZ által kismilliószor felvetett, valós problémákkal:
1. A közalkalmazotti státusz és illetménytábla rendezése (emelése).
2008 óta nem változott a közalkalmazotti bértábla. Folyamatban van a Kjt. hatálya alóli kiszervezés, amely sok szempontból hátrányos. Tartozzon ismét az önkormányzati és állami intézményrendszer teljes egészében a Kjt. hatálya alá!
2. A pedagógusok kötelező óraszámának, illetve neveléssel-oktatással lekötött munkaidejének legalább a korábbi közoktatási törvényben foglaltak szerinti visszaállítása.
Jelenleg nincs kötelező óraszám, hanem heti 32 óra kötött munkaidő és azon belül neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, jellemzően heti 22-26 óra. Ez azt eredményezte, hogy sok esetben a felső határ szerinti óraszámot állítják be a tantárgyfelosztásba, így jelentősen nőtt a munkateher.
3. A kötelező óraszám felett ellátott tanórák, foglalkozási órák rendkívüli munkaidőként történő kifizetése.
Jelenleg a helyettesítések zömét ún. eseti helyettesítésként rendelik és számolják el, ebből következően nem fizetik ki. Ezzel tovább nőtt az ellátandó órák számának növekedésén túl a munkateher.
4. A pedagógus-illetményrendszer egyes fizetési fokozataihoz és kategóriáihoz tartozó besorolási illetmények minden esetben az aktuális minimálbérből mint illetményalapból kerüljenek kiszámításra.
2015 óta nem változott az illetményalap. A vetítési alap még mindig a 2014. évi minimálbér.
5. A pedagógusilletmények minimálbérhez kötésének eltörlése miatt a pedagógusokat ért veszteségek kompenzálása.
6. A sztrájktörvény módosítása annak érdekében, hogy kiszámítható, törvényes keretek között kerülhessen sor a munkabeszüntetésre mint végső eszközre.
A sztrájktörvényben a sztrájk még elégséges szolgáltatásról szóló megállapodáshoz kötésének megszüntetése.
7. Állítsák helyre a szakszervezetekkel történő érdekegyeztetés rendszerét!
Valódi érdekegyeztetésre van szükség a munkavállalói és munkaadói oldallal a látszategyeztetések helyett, amelyekben a kormány saját kreatúriával ültetné egy kerekasztalhoz a szakszervezeteket.
8. Vonják vissza a Nemzeti Alaptanterv legutóbbi változatát, kerüljön sor a témában szakmai egyeztetésre!
Nem átideologizált, szakmai egyeztetés nélkül készült alapdokumentumokra van szükség, hanem szakmai és társadalmi konszenzuson alapuló tartalmi szabályozásra.
9. Önálló oktatási minisztériumot!
Az emberi erőforrások minisztériuma alkalmatlan a közszolgáltatások teljes rendszerének koordinálására és képviseletére a kormányban.
10. A szakképzés legyen újból a közoktatás része!
A szakképzésben dolgozó oktatók legyenek ismét pedagógusok, és mind az intézményekre, mind az abban dolgozókra vonatkozzon a közoktatási törvény (nem véletlen a megfogalmazás).
11. Szűnjön meg a Klebelsberg Központ és a tankerületi központok rendszere! Az intézményfenntartás kerüljön legfeljebb járási szintre!
Érvényesüljön a fenntartásban a szubszidiaritás elve, és szűnjön meg a felesleges központosítás.
12. Több pénzt az oktatásnak!
Növeljék az oktatásra szánt összegeket és az oktatásra szánt pénzek részarányát a költségvetésben!
13. A tanárképzés lebutítása nem megfelelő reakció a tanárhiány megoldására. Intézményi autonómiát a közoktatástól a felsőoktatásig!
A tanárképzés reformjára valóban igen nagy szükség van, de olyan reformra, amelyben a korszerű módszertani ismeretek és gyakorlat nagyobb arányban kerül a kurzusok tematikáiba. Ne központilag előírt, lebutított tartalommal, ideológiai irányvonalak mentén írják elő, hogy mit kell oktatni a tanárképzésben és a közoktatási intézményekben!
14. Felül kell vizsgálni és át kell alakítani a pedagógus-előmeneteli rendszert, a jelenlegi, minden szempontból alkalmatlan minősítési és tanfelügyeleti rendszert meg kell szüntetni!
A minősítési és tanfelügyeleti rendszer alkalmasság mérésre nem megfelelő, rengeteg kifizetetlen többletmunkával jár, emellett megalázó és a pedagógusdiploma értékét és megbecsültségét csökkentő rendszer.
15. Szabad tankönyvválasztást!
Ismét legyen szabad tankönyvpiac, és a pedagógusok szabadon választhassanak a tankönyvkínálatból. Jelenleg csak a tankönyvjegyzékben felsorolt tankönyveket lehet rendelni, a kínálat pedig nagyon szűkös.
16. Rideg integráció helyett valódi integrációt!
Rideg integráció alatt azt értjük, hogy a nagyon eltérő fejlesztést igénylő gyermekek együttes nevelése-oktatása egy közösségben történik, de a pedagógus nem kap szakmai segítséget, gyakorlatilag magára van hagyva (nem elegendő számú szakember, pl. fejlesztő pedagógus, pedagógiai asszisztens).
17. Töröljék el a szakszervezetek reprezentativitásának mérését!
A reprezentativitás mérése diszkriminatív, értelmetlen, nem beszélve arról, hogy csak a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó munkáltatóknál működő szakszervezetekre vonatkozik, mivel az munka törvénykönyve már a fogalmat sem tartalmazza (márpedig például a teljes szakképzés ez utóbbi alá tartozik most).
18. Szűnjön meg a Nemzeti Pedagógus Kar!
Nincs szükség az állam által létrehozott és finanszírozott, korporatív szervezetre.
[/frame]
MOST lépj be a PDSZ-be, ha nem akarod, hogy átlépjenek rajtad!
Talán elsőre nem tűnik annyira látványos hibának, ha nem áldozol az érdekeid képviseletére, mint annak, amikor nem fizeted az áramszámládat, és kikapcsolják nálad a villanyt. Nem kapcsolja rád senki a villanyt. A hűtő azonnal leolvad, nem működnek a háztartási gépek… dráma van.
A képviseleted elhanyagolása nem ennyire látványos, viszont sokkal pusztítóbb következményekkel jár: tovagyűrűző hatásai lesznek. Míg a villanyt azonnal visszakapcsolják, amikor befizeted a díjat, ha nincs képviseleted, nem lesz hirtelen jobb a helyzeted, amikor mégis befizetsz. Mulasztásod következményeit évekig szenvedni fogod – alacsony megbecsültség, fizetés, társadalmi státuszod, munkakörülményeid romlása, és még sorolhatnánk. A helyzet egyre romlani fog. A végén meg még nehezebb lesz a változás, mert a munkáltató hozzászokott: rajtad át lehet lépni, téged egyszerű leszerelni.
A munkavállalói jogainkat kemény harcokban tudjuk csak kiküzdeni, és kizárólag akkor, ha sokan álltok mögöttünk.
Lépj be ma, itt:
