Az elmúlt napokban az oktatásirányítás legkülönbözőbb bugyraiból érkeznek a meglepőbbnél meglepőbb ötletek – valószínűleg csak azért, hogy ne tudjuk leírni: BÉREMELÉS, MUNKAKÖRÜLMÉNYEK.
A kormány védekezőállást vett fel az oktatásban: teljes mértékben tisztában vannak azzal, hogy munkatársaink többsége rohamosan szegényedik el, hogy a bérhelyzet, a munkakörülmények fenntarthatatlanok – mégsem foglalkoznak a konkrét, égető problémákkal. Mint például azzal, hogy
a nevelésben-oktatásban dolgozók 97.4%-a küzd anyagi problémákkal: számukra az azonnali bérrendezés létfontosságú.
Enélkül, és a munkakörülmények megnyugtató rendezése nélkül bizonyosan tovább mélyül a tanárhiány.
Varázslat!
Ehelyett a kormány inkább az angol humor kedvelőinek igyekszik a kedvében járni: Rétvári Bence államtitkár úgy döntött, hogy bebizonyítja, mennyivel több most a tanár, mint valaha. Ehhez persze nem úgy járt el, ahogy az ember egy komoly politikustól elvárná: hogy megnézi, valójában hány pedagógus hiányzik a rendszerből: hány tanulói csoport van ma Magyarországon, és ehhez képest hány pozíció betöltetlen. Nem, valamilyen érthetetlen oknál fogva azzal az egyébként teljesen irreleváns adattal próbálta bizonyítani igazát, hogy hány pedagógus jut 1000 gyerekre. Mit sem törődve tehát azzal, hogy egyáltalán mekkora a valós hiány.
Ha ez nem lenne elég, a két teljesen irreleváns adatot sikerült neki így ábrázolnia egymás mellett:
Ha valaki nem értené elsőre, hogy mi a probléma, annak kedvéért megmutatjuk egy olyan ábrán a két oszlopot egymás mellett, amin jól látszik a két szám egymáshoz való viszonya:
Igen: az államtitkár pedagógusoknak szóló ábráján egy mindössze 9 százalékos különbség 33 százalékosként lett feltűntetve.
Nem igazán jó célcsoportnak szánták a grafikonnal való csalást az EMMI spindoktorai: a pedagógusok, bármily fáradtak, azért számolni még tudnak.
Ha ez nem lenne elég, a kapcsolódó posztban mindenkiről, aki elégedetlen a fizetésével, gyakorlatilag „baloldaliként” beszél (jobboldaliként kevesebb pénzből is be kell érni vajon?), és elsüti azt a tréfát is, hogy a járvány alatt „10%-kal nőttek a pedagógus bérek (sic!)” – holott mindenki tudja, hogy semmilyen bérrendezés nem történt, a többség egy 10%-ot sok helyen messze el nem érő pótlékot kapott. A tény pedig tény maradt: a pedagógusok nagy része a bérminimumot keresi, a sok esetben az átlagfizetést még messze alulról nyalogató maximális fizetési osztály eléréshez pedig alig kell várniuk 42 évet, ami messze a leghosszabb idő az egész Európai Unióban.
Az államtitkár posztját itt elárasztották a pedagógusok felháborodott kommentjei – mi nagyjából nyolcszázat számoltunk össze. Annyira népszerűtlen lett Rétvári posztja, hogy ez már a sajtónak is szemet szúrt: Szétszedik Rétvári Bencét a kommentelők a saját oldalán – írta erről cikkében a HVG.
A rend hamarosan helyreállt: a sok elégedetlenkedő pedagógust letiltották Rétvári oldaláról, a hozzászólások tömegét törölték az államtitkár posztja alól, alig 15-20, zömében gyurcsányozó és baloldalazó kommentet fennhagyva.
Biztosan sokat segít ez az akció Rétvári és az EMMI megítélésén.
Jön, jön, jön: pedagógiai technikum – és az okj-s tanárok?
Meglepően alakulnak a dolgok a szakképzésben – legalábbis Pölöskei Gáborné helyettes államtitkár bejelentése szerint. Indulnak ugyanis a pedagógiai technikusi képzések!
Pölöskeiné szerint ez nagyon jó dolog lesz, mert az itt képzett középfokú végzettségű személyek kitűnően alkalmazhatóak lesznek pedagógiai asszisztensként, óvodákban, iskolákban, sőt, a szülők is nagyon örülhetnek majd nekik, hiszen bébiszitterként is nagyszerűen beválhatnak majd.
Pölöskeiné vízióihoz azonban igen fontos lenne hozzáilleszteni a realitást:
míg finanszírozott pedagógiai asszisztensi álláshelyek alig vannak az intézményeknél, tanárhiány annál inkább.
Tehát a legjobb esetben is az az eredmény várható a hihetetlen projekttől, hogy az itt végzett, középfokú képzettségű személyek nem találnak nyitott pedasszisztensi pozíciót az intézményekben – azaz nem tudnak elhelyezkedni. Rosszabb esetben azonban
ők lehetnek az eddig viccből emlegetett okj-s tanárok, akikkel majd befoltozzák a tanárhiány által keletkezett lyukakat.
Persze, ma már okj sincs, az azonban biztos, hogy ha ezeket az embereket használják majd a tanárhiány enyhítésére, csak a tanulók járnak rosszul. A tanárképzés „NAT-központú” átalakítása után ez a döntés is csak a minőség további brutális romlását vetítené elő.
A kormányzatnak inkább az elfogadható és versenyképes bérkörnyezet megteremtésére kellene összpontosítania, és megszűnik a gondosan leplezni kívánt tanárhiány is.
Tanárhiány? Bérgondok? Oktatásban dolgozók elszegényedése? Itt a megoldás: hazafias nevelés!
Alig egy hete adtunk hírt arról, hogy a kormányzat újabb ellenőrzési formákkal próbálja majd megregulázni a pedagógusokat – mert míg másra, mint például az intézmények digitális módszertani, járványügyi felkészítésére nincs ideje, az egyre elégedetlenebb munkatársak szekálására annál is inkább.
Ebbe a sorba tartozik az a képzés is, amit most az Oktatási Hivatal hirdetett meg, és amit a Nemzeti Közszolgálati Egyetem valósít meg. A képzési program a regényes „Pályakezdő pedagógusok képzése: Nemzeti közszolgálat a pedagógushivatásban” címet kapta, és az OH és az egyetem közösen jegyzett levélben kéri az intézményvezetőket, hogy ugyan, hadd nyújtsanak „tartalmas útravalót, szemléletformáló lehetőséget /…/ a pályafutásuk elején járó, gyakornok besorolású pedagógusoknak.”
Hurrá, gondolhatnánk, hiszen nagy szükség lenne a pedagógiai módszertannal kapcsolatos tréningekre, kimondottan az ezzel kapcsolatos szemléletformálásra – különös tekintettel a digitális tanrendben is kamatoztatható pedagógiai kompetenciák fejlesztésére.
Amikor azonban elolvassuk a levelet, egészen bizarr dolgot találunk:
úgy tűnik, az OH szerint ebben a pillanatban a legfontosabb nemzeti identitásformálással kapcsolatos tudnivalók továbbadása.
Szó sincs itt szakmailag kamatoztatható kompetenciákról: a képzési program gerince a hazaszeretetről, a pedagógus elhivatottságáról, és egyéb ezoterikus „ismeretek” átadásáról szól.
Azaz a kormányzat a fiatal pedagógusok képzésében a legfontosabbnak ebben a pillanatban az agitprop-jellegű, propagandát találja.
Szomorú és egyben nevetséges is ez a – realitásoktól immár tökéletesen elszakadó – erőfeszítés.
[frame]
MOST lépj be a PDSZ-be, ha nem akarod, hogy átlépjenek rajtad!
A munkavállalói jogainkat kemény harcokban tudjuk csak kiküzdeni, és kizárólag akkor, ha sokan álltok mögöttünk. Ha nem vagyunk elegen, nem lesz elegendő a fizetésünk, nem lesznek emberi munkakörülményeink – viszont lehet rettegni a munkahelyeken csöndben, behúzott farokkal.
Változást! Most!
Lépj be ma, itt:
[/frame]
