November 3-án délután újabb sztrájktárgyalási körön voltunk az EMMI-ben. A kormányt ismét Kisfaludy László helyettes államtitkár képviselte.
Meglepő módon a helyettes államtitkár ragaszkodott ahhoz, hogy az egyeztetésről senki se készítsen hangfelvételt, emellett pedig hivatalos jegyzőkönyv se készüljön. Mindezt azzal indokolta, hogy a szakszervezeti oldal „kivitt” információkat a megbeszélésről – elsősorban a legitimációval kapcsolatos problémákkal kapcsolatban. Ez egy igen meglepő fejlemény: a jegyzőkönyv, a hangfelvétel mindkét fél jól felfogott érdeke – de ezt az érvünket végül nem fogadták el Kisfaludyék, így hivatalos rekord nem készülhetett a tárgyalásról.
[frame]
Sztrájkköveteléseinkről, a közös sztrájkbizottság megalakulásáról az előző cikkünkben olvashatsz:
[/frame]
Ehhez képest meglepő volt az a kormányoldali javaslat, hogy megbeszélésünket követően közös közleményt adjunk ki, és amelynek tartalmától a későbbiekben se térjünk el nyilatkozatainkban. A PDSZ álláspontja az volt, hogy eddigi működésének alapvető eleme, hogy teljesen nyilvánossá tette a tárgyalási célokat, feltételeket. Alapvető fontosságúnak gondoljuk a tagság és a szélesebb közvélemény tájékoztatását. Sajnáljuk, hogy a kormány számára a transzparencia ennyire zavaró – még egy ilyen egyeztetés alkalmával is.
Felvetésünkre, hogy természetesen aláírhatunk egy közös nyilatkozatot, de nem vállalhatjuk, hogy csak annak tartalmához igazodva nyilatkozunk – természetesen hacsak sikeresen meg nem egyeztünk a vitás kérdésekben –, a kormányoldal végül letett erről az elképzeléséről.
Ki vagyok én? – 2.
Az első alkalommal az okozott problémát, hogy a kormány képviselője, Kisfaludy László meghatalmazása – enyhén szólva – nem volt teljesen rendben: ahogy korábban már megírtuk, Kisfaludy László megbízólevelén igen világosan az szerepelt, hogy a helyettes államtitkár a PDSZ-szel folytathat tárgyalásokat – a PSZ konkrétan lemaradt a megbízásról. Ekkor úgy álltunk fel az asztaltól, hogy a helyettes államtitkár új megbízólevelet írat majd magának.
A mostani tárgyalási körre a kormányzat egyetlen konkrét vállalása tehát az új megbízólevél kiállítása lett volna, a fent említett hiányosság pótlásával. Nem tudjuk beárazni, hogy pontosan ez mit jelent, de a mai tárgyalási körre
Kisfaludy László megbízólevelén továbbra sem szerepelt szakszervezeti partnerünk, a PSZ.
Sőt, a megbízólevél maga is semmissé vált: megállapítottuk, hogy mivel ebből senki nem kapott konkrét példányt, csak körbeadták legutóbb, most már egyszerűen belső dokumentumnak nevezték. Azaz alapvetően most már nincs is megbízólevél, Kisfaludy helyettes államtitkár saját levele áll rendelkezésünkre ez ügyben, amiben kijelenti, hogy ő a kijelölt tárgyalófél. Némi tanakodás után úgy döntöttünk, hogy egyelőre nagyvonalúan átlépünk ezen a problémán, és folytatjuk a sztrájkkövetelések átbeszélését – annak érdekében hogy végre érdemi egyeztetésekre is sor kerülhessen.
Oltásokról szóló rendeletek – tanárhiány az nincs
Ahogy arról korábban már beszámoltunk, míg a PDSZ – a tudományos konszenzust figyelembe véve – teljes mellszélességgel ajánlja kollégáinak az oltások beadatását, nem tud elmenni a kormány a napokban hozott rendeletei mellett, amelyek kiszolgáltatják az oltást felvenni nem tudó, vagy nem kívánó munkavállalókat a munkaadóknak. Egy olyan intézményrendszerben, ahol a kollégáink a társadalom egészéhez viszonyítva kiugróan magas oltottsági hajlandósággal rendelkeznek, ahol ugyanakkor oltatlan diákok tömegei fordulnak meg mindenféle óvintézkedés nélkül, mert ezen óvintézkedéseket a szakértői ajánlások ellenére sem tartja fontosnak a kormány, ott nem a néhány százaléknyi oltatlan kolléga jelenti a fő veszélyforrást. Emellett a rendeletek átgondolatlanságának köszönhetően számos probléma is felmerül a rendeletekkel kapcsolatban, amelyekre a kormány nyilván nem is gondolt – ezekről cikkünkben olvashatsz részletesebben.
A fenti és a cikkben részletezett okokból a PDSZ és a PSZ sztrájktárgyalói bevették a következő követelést is a sztrájkkövetelések közé:
[frame]
A PDSZ és a PSZ által létrehozott sztrájkbizottság követeli az állami intézményekben elrendelt, koronavírus elleni kötelező oltásról szóló rendelkezés visszavonását!
A közös sztrájkbizottság követeli annak visszavonását is, hogy a nem állami intézményekben a kötelező oltás bevezetéséről a polgármesterek és a munkáltatók határozzanak, ezáltal a döntés felelősségét a kormány olyan szereplőkre hárítsa, akik ehhez sem országos, sem területi járványügyi adatokkal, sem pedig megfelelő szaktudással nem rendelkeznek!
[/frame]
A fenti rendelet tárgyalása közben kitértünk arra is, hogy az amúgy is komoly pedagógushiánytól küzdő intézményekben néhány kolléga kiesése is komoly gondokat okoz. Ekkor hangzott el Kisfaludy László szájából az a tételmondat, amihez a kormány tendenciózusan, valamennyi ellenkező értelmű evidencia ellenére is foggal-körömmel ragaszkodik: „nincs tanárhiány” (a tanárhiány kifejezés nem a mienk, hanem a kormányé – mi – gondolván az óvodapedagógusokra is, ahol szintén komoly gond ez – nem tanár, hanem pedagógushiányról beszélünk). A helyettes államtitkár szerint semmilyen tanulmány, OECD-jelentés, akármi nem utal arra, hogy hiány lenne pedagógusokból. Azaz ez a narratíva velük maradt – akármi is történjék.
A követelésre Kisfaludy László nem tudott érdemben reagálni – egyeztetnie kell.
Pénz, pénz, pénz: semmi változás, csak a verbalitás gazdagabb
A második tárgyalt téma a bértáblával és a pedagógus előmeneteli rendszerrel kapcsolatos követeléseink voltak. Kisfaludy helyettes államtitkár ebben a témában sem okozott katarzist: mindaz, amit elmondott, gyakorlatilag egy jottányit sem különbözött mindattól, amit Orbán Viktor mondott legutóbb.
Kisfaludy szerint a kormány egyértelművé tette elkötelezettségét amellett, hogy a nevelésben-oktatásban béremelésre van szükség. Szerinte mindenki elmondta, hogy szükség van rá. Ami a béremelés mozgásterét illeti, azzal kapcsolatban gyakorlatilag elismerte a miniszterelnök által is elmondottakat: 10 százalék, 2023-tól lehet szó valamilyen nagyobb mértékű béremelésről.
A tíz százalékos emelés módja nem eldöntött, jelezte a kormányoldal. A kormányon belül a mértékről beszéltek ugyanis, a béremelés módjáról nem, amiben
számukra elképzelhető újabb pótlék, vagy a szakmai ágazati pótlék emelése, de akár egy adott bértömeg is, amelyet az intézményeknek juttatva az intézményvezető differenciált emelésre(!) használhat fel.
Ezen a ponton Kisfaludy egy kissé szürreális, ám igen kreatív kommunikációs panelt adott elő, ami bizonyára sokszor elhangzik majd a következő hetekben a pedagógusok béremelésével kapcsolatban: ezzel az emeléssel már elmondható lesz, hogy a fiatal pályakezdőknek pár éven belül 30 százalékkal emelte meg a kormány a járandóságát. A felvont szemöldökökre válaszul a helyettes államtitkár levezette, hogy ez a – fiktív – 10 százalék, plusz a tavaly nyár óta járó 10 százalékos bérpótlék és a (figyelem!) bérminimum emelése az 30 százalék! Azaz igen, a kormány szerint a bérminimum emelkedése után járó kényszerű bérrendezés is egyenlő a béremeléssel – akkor is, ha egész egyszerűen törvényileg nem fizethetnek kevesebbet.
Kisfaludy azt is elmondta, hogy a minimálbérhez kötés egy „aggályos és komoly kockázatot magában foglaló út” – ami pedig természetesen arra a követelésünkre adott reakció, ami a béreink minimálbérhez kötésével kapcsolatban fogalmazódott meg.
A kormánynak most már rég tüzet kellene oltania, ehelyett az égő épületben lévőkre zárja az ajtót
Mindkét érdekképviselet tagjai elmondták, hogy ez az ajánlat nem elfogadható, még kiindulásképpen sem. Az, hogy a diplomás, 14 éve a pályán dolgozó kolléga annyi pénzt, vagy még kevesebbet vigyen haza, mint egy kezdő betanított dolgozó egy ipari üzemben – nos, ez teljességgel elfogadhatatlan. A pályáról továbbra is folyik az elvándorlás, új belépők egyre kevesebben akadnak – amikor a kollégák bére nem több, mint egy érettségizett betanított munkásé, akkor a rendszer képtelen lesz megállítani az oktatás lezüllését. A 10 százalékos emelés tehát semmit sem tud megoldani.
A béremelés módjával kapcsolatban az érdekképviseletek kikötötötték, hogy annak béremelésként kell megtörténnie, teljesen elfogadhatatlan számukra a pótlékemelés, az ágazati pótlék emelése, és teljesen elképzelhetetlen, hogy bértömeget juttassanak az intézményeknek, akik ezt a minimális összeget is differenciálásra használhatnák fel. Véleményünk szerint a differenciálást kifejezetten ízléstelen lenne így, a kiszolgáltatott, tartalékaik végén járó kollégáknak juttatandó messze nem elegendő, minimális összegekből „megoldani”.
A kormányzat ne próbálja a minimálbérnövekedésből adódó bérrendezést béremelésnek eladni, hiszen már eleve az a tény is elképesztő, hogy a pályán évek óta dolgozó munkatársak jó részének annyira alacsony a fizetése, hogy a bérminimum szintje is utolérte azokat az évek során. Ennek soha nem szabadott volna bekövetkeznie: az értékállóság mindannyiunk érdeke. Azaz ez nem dicsekvésre méltó eredmény, (nem béremelés!), hanem a kormány és az oktatásirányítás szégyene.
Automatizmust, nem morzsákat!
A szakszervezeti oldal elmondta: most egy súlyos elmaradást kellene rendeznie a kormánynak. Automatizmusra van szükség a béreknél, nem pedig morzsákra, az pedig teljesen elfogadhatatlan, hogy e morzsákból ráadásul differenciáljanak is.
A kormánynak muszáj lesz hozzányúlnia a vetítési alaphoz – az nem maradhat évtizedes szinten. Szükség van erre az automatizmusra ahhoz, hogy ne inflálódjanak el rohamosan a bérek. De hiszen ezt a kormány tudja, hiszen pont ez, az értékállóság megteremtése volt a célja akkor, amikor eredetileg a minimálbérhez kötötte a fizetéseket.
Elmondtuk, hogy nem kell megkérdeznünk a kollégákat arról, hogy mit szólnak ehhez az ajánlathoz, mert ezt már ismerik, és mi is ismerjük a véleményüket: ezért is tárgyalunk most sztrájkbizottságban. Feltettük a kérdést:
az elégedetlenség tényleg nem hallatszik fel az EMMI-be, ahogy a pedagógushiányról se tudnak?
Végezetül azt javasoltuk a helyettes államtitkárnak, hogy ezt az ajánlatot vigye vissza, és jöjjön legközelebb olyan javaslattal, ami a mostani minimálbérhez kötött illetmények mértékétől 60-65 százalékkal elmaradó illetmények érzékelhető növelésével és értékének – legalább – szinten tartásával jár.
***
A tárgyalások egy hét múlva folytatódnak.
[frame]
MOST lépj be a PDSZ-be, ha nem akarod, hogy átlépjenek rajtad!
A munkavállalói jogainkat kemény harcokban tudjuk csak kiküzdeni, és kizárólag akkor, ha sokan álltok mögöttünk. Ha nem vagyunk elegen, nem lesz elegendő a fizetésünk, nem lesznek emberi munkakörülményeink – viszont lehet rettegni a munkahelyeken csöndben, behúzott farokkal.
Nem! Nem repül a szádba a sült galamb, legalább ennyit neked is meg kell tenned saját magadért!
Lépj be ma, itt:
[/frame]
