Miközben a kormány, élén a kormányfővel, minden erejével azon van, hogy rombolja a pedagógusok elfogadottságát, a járványügyi védekezésben tapasztalt súlyos problémákkal nem foglalkoznak.
A PDSZ nem játszik sem infektológust, sem epidemiológust. Az általunk kifogásolt két rendeletet nem csak azért elleneztük, mert az oltást elutasító kollégáink is kollégák, így természetesen jogi képviseletüket ugyanúgy ellátjuk, mint más tagjainkét is.
Arról már sok helyen írtunk, hogy
a közoktatásban dolgozó munkavállalók átoltottsága társadalmilag a legmagasabb – a néhány százalék meggyőződésből oltatlan pedagógus pedig egész egyszerűen nem elegendő ok az ellenünk kibontakozó kormányzati kampányra.
A kormány saját bevallása szerint is 92 százalék fölötti a munkatársak átoltottsága az ágazatban – a fennmaradó hét-nyolc százalékban pedig azok is megtalálhatók, akik az oltásokat egészségügyi okokból nem tudják felvenni.
Na de miért fontos a kormánynak, hogy alig néhány százaléknyi oltást elutasító pedagógus miatt ilyen zajt csapjon a „pedagógusok” ellen? – kérdezhetnénk. Hiszen a kormányzati kijelentések rendre a „pedagógusokról” szólnak, és valahogy mindig elmarad annak a ténynek a kifejtése, hogy itt valójában a társadalom egyik legfelelősebben gondolkodó csoportjáról van szó.
Mit gondoljon például az, aki az alábbi kijelentéseket olvassa vagy hallja?
„Persze a pedagógushiány nem kellemes dolog, de ha a gyerekeink megbetegednek, és komolyan betegednek meg, az még sokkal nagyobb baj, mert fontosak persze a pedagógusok, de a legfontosabbak mégis a gyerekeink. És az a tiszteletteljes kérésünk van a pedagógusokhoz, hogy ezt értsék meg, vagy fogadják el, hogy nekünk, szülőknek a gyerek a legfontosabb, és azt szeretnénk, hogy akik foglalkoznak a gyerekeinkkel, nekik is a gyerekeink legyenek a legfontosabbak. És egy ilyen helyzetben arra kérjük őket, hogy vegyék föl a harmadik oltást, vagy ha a harmadikat nem is, mert még nem tartanak ott, akkor vegyék föl az elsőt meg a másodikat. Tehát én úgy érzem, hogy a szülők részéről kellő tisztelettel, de mégis egy jogos elvárás a pedagógusaink felé, hogyha a gyerekeinkkel foglalkoznak, akkor tegyenek meg ők is mindent a mi gyerekeink egészsége érdekében, vagyis tegyék meg azt, hogy felveszik az oltást.”
Igen, a kormány a „pedagógusok” méltatlanságát igyekszik kiemelni, olyannyira, hogy Orbán Viktor miniszterelnök egyáltalán nem rest saját maga foglalkozni az „üggyel”. Ha például valaki mindenféle információ nélkül meghallgatja a fenti szöveget, amit a miniszterelnök december 3-án, pénteken mondott el a Kossuth Rádióban az ügyről, nyilván az a benyomása támadna, hogy itt valamilyen pedagógus-összeesküvésről van szó. Hát miért nem oltakoznak már ezek a pedagógusok? Megőrültek?
De miért éri meg a kormánynak a pedagógusok ellen hangolni a közvéleményt?
Egyszerű a válasz: a kormánynak esze ágában sincs olyan ajánlatot tenni a közoktatásban dolgozók számára, ami legalább megközelíti a munkavállalók által minimálisan elfogadhatónak vélt bérszintet. Mert tudja, hogy nincs igaza: a nevelésben-oktatásban a bérek teljesen elinflálódtak, a pedagógushiány egyre ordítóbban nyilvánvaló.
A kormány ezzel az indokolatlan kampánnyal igyekszik elérni, hogy minél kisebb legyen a pedagógusok jogos követeléseinek társadalmi támogatottsága.
A pedagógushiánynak pedig egyáltalán nem tett jót a kormány két rendelete:
„Ma mondott fel az egyik kollégám, a kettő közül az egyik, aki oltatlan. Az egyetlen probléma, hogy az iskola 5 legjobb, leginnovatívabb tanára közé tartozik. Most irány a T….., ahol ugye cs…..k kérni tőle oltást, és duplabért kap… NIce Orbán Viktor, nice! 😡”
A fenti esetben ráadásul azért távozott a kolléga végleg, nem csak az intézményből, ahol évekig dolgozott, de a pályáról is, mert a munkáltató szakképző intézmény úgy tájékoztatta, hogy a fizetés nélküli szabadság alatt más munkaviszonyt nem létesíthet. Ez természetesen nem igaz! A fizetés nélküli szabadság alatti további jogviszony létesítéséhez nem kell a tankerületi központ engedélye, csak bejelentési kötelezettség van.
A helyzet összetettségére a PDSZ már rég felhívta a figyelmet – úgy tűnik, hogy a folyamat most már beindult: a fenti kolléga a versenyszférába igazolt, de azt is el kell mondani, hogy – egészen elképesztő módon – egyes állami intézményekben felmondó kollégák egyházi és alapítványi intézményekbe áramolnak – mivel ott a fenntartón múlik, kötelezővé teszi-e az oltást. A jogszabálynak tehát az állami intézményrendszer az egyértelmű vesztese: innen nem csak az egyházi és alapítványi intézményekbe, de a versenyszférába is sokan távoznak.
„Nálunk az oltatlan tanító néni felmondott és már van új állása is. Ez igen csak gáz, mert év elején már 4 tanító mínusszal indultunk. Gyakorlatilag, már csak 2 alsós osztály maradt, amit még két tanító visz. A többibe össze-vissza mindenki keresztbe betanít. A technikát és vizuális kultúrát meg az egyik pedagógiai asszisztens tartja mindenhol. Most éppen úgy tűnik, hogy ennek a távozó kolléganőnek a helyére az első osztályba nekem kell majd beállnom kb. 12 órában olvasást, írást, etikát tanítani +3 órában napközizni a saját 24 fejlesztő órámon felül.”
A PDSZ teljes mértékben a tudomány pártján áll, és igen, felelősséget érzünk oltatlan munkatársaink iránt is. Amellett, hogy minden kollégánkat az oltások felvételére buzdítjuk, azt követeltük a kormánytól, hogy ne a lehető legsúlyosabb módon sújtsa ezeket a munkatársakat: az általunk bírált rendeletek sem őket, sem a gyerekeket nem védik meg, nagyon sok intézmény munkáját pedig ellehetetlenítik. Míg a pár százaléknyi pedagógust, akit érint ez az ügy, szinte biztosan nem lehet meggyőzni fenyegetéssel, hiszen gyakorlatilag bármilyen munkahelyen és munkakörben többet keresnének, mint jelenleg, az amúgy is leterhelt intézményekben azonban nagyon komoly problémákat okoz a hiányuk.
Az oltásokkal kapcsolatban amúgy is lényeges fejlemények történnek: az omikron variáns terjedésével egyes szakértők már inkább a kivárást tanácsolnák (lásd az alábbi videót). Emellett miközben az összes járványtani szakembertől, virológustól azt halljuk, hogy a két, tavasszal beadott oltás már nem nyújt elegendő védelmet már a delta variáns ellen sem, a rendelet csupán ezt írja elő. Mégis, a rendelet szerint el kell küldeni a betegségen nemrég átesett, védettséggel rendelkező kollégákat, ugyanakkor a két tavaszi oltás után be nem oltott, gyakorlatilag védettség nélküliekkel nincs baj. Már csak ezért is értelmetlen a jelenlegi szabályozás.
A fenti beszélgetés kapcsán fontos megemlíteni azt is, hogy a Magyar Orvosi Kamara álláspontja is változott a betegség és az oltások felvétele közötti időszakot illetően. Kérésünkre december végén úgy tájékoztattak, hogy a „korábbi 90 napos várakozási időt nem tekintjük ma irányadónak„, és hogy az igazolt gyógyulást követően bárki megkaphatja az oltást. Ez alapján a foglalkozás-egyészségügyi szakorvosok sem adnak igazolást, amely felmentést adna a nemrég felgyógyultaknak a kötelező oltás alól – miközben Lisziewicz Julianna és sok más immonológus is azt nyilatkozza, hogy a felgyógyulást követő három hónap múlva indokolt az oltás.
Teljesen biztos tehát, hogy nem szolgálja a járvány elleni védekezés ügyét az, hogy a kormány egy kiemelkedően átoltott ágazatra szórja a propaganda-patronjait. Az eltávozó pedagógusok hiánya nem csak szakmailag lehetetleníti el az intézményeket, de zsúfoltsághoz is vezet – ami pedig szintén nem kívánatos járványügyi szempontból.
Az is teljesen világos, hogy a kormánynak nem csak a vakcinákra kellene koncentrálnia a védekezésben: a maszkviselés lehetővé tétele félmegoldásnak is kevés egy olyan helyzetben, amikor egy új variáns bukkan fel, amikor a 12 éven felüliek átoltottsága még az 50%-ot sem éri el, ráadásul dél-afrikai hírek szerint az omikron variáns elsősorban a nem oltatható, 5 év alatti korosztályban okozza a legtöbb problémát. Az is elfogadhatatlan, hogy a digitális munkarend lehetővé tételétől már teljes mértékben elzárkózik a kormány.
A racionálisan meghozható döntések sorában tehát nagyon hátul áll az a pár pedagógus, aki még mindig nem hajlandó oltatni magát.
[frame]
MOST lépj be a PDSZ-be, ha nem akarod, hogy átlépjenek rajtad!
A munkavállalói jogainkat kemény harcokban tudjuk csak kiküzdeni, és kizárólag akkor, ha sokan álltok mögöttünk. Ha nem vagyunk elegen, nem lesz elegendő a fizetésünk, nem lesznek emberi munkakörülményeink – viszont lehet rettegni a munkahelyeken csöndben, behúzott farokkal.
Nem! Nem repül a szádba a sült galamb, legalább ennyit neked is meg kell tenned saját magadért!
Lépj be ma, itt:
[/frame]
