Ki fog dolgozni az óvodákban? Február 3-án megrendezett miskolci demonstráción hangzott el óvodapedagógus kolléganőnk alábbi beszéde.
Kulcsárné Szabó Katalin vagyok. Óvodapedagógusként dolgozom.
Társadalmunk láthatatlan, mégis nélkülözhetetlen munkaerejét képviselve veszek részt a mai rendkívüli fogadóórán. Ma a frontvonalból adok helyzetjelentést az óvodákat sújtó rendszerszintű problémákról és az óvodapedagógusok helyzetéről. Fontosnak tartom, hogy beszéljek erről, mert a köztudatban még mindig nagyon sokan úgy tekintenek ránk, mint akiknek csupa móka és kacagás az életük, hiszen egész nap csak játszanak, az egész nyaruk szabad, mégis mindig sírnak. „Kár beléjük!” – „Nyáron három hónapot is sztrájkolnak!” Ilyen és ezekhez hasonló kommentekkel is találkoztam már a közösségi oldalakon. Főleg most, a sztrájkszervezés ideje alatt.
[frame]
Állj a sztrájkolók közé és írd alá az aHangon indított petíciót, amit most már több, mint 30 ezren írtak alá:
[/frame]
Szöget üt a fejembe, hogy ha ez valóban irigylésre méltóan így lenne, hogyan lehetséges, hogy hiány van belőlünk? Hogyan lehetséges, hogy a mai fiatalok számára nem vonzó az óvodapedagógusi pálya?
Szakmám presztízsvesztése és anyagi megbecsülésének hiánya előrevetíti a közeljövő hatalmas problémáját. Utánpótlás nélkül ki fog dolgozni az óvodákban? Ki fogja meg majd annak a rengeteg kormányzat által remélt születendő gyermeknek a kezét minden fontos pillanatban az óvodákban?
A szakmánk elöregedett. A még pályán lévők többsége néhány év múlva nyugdíjba megy. Egyáltalán nem várható, hogy fiatalok jönnek helyettük. Emiatt már országos szinten is működésképtelenné vált a csoportonként két fő diplomás pedagógusra épülő óvodai rendszerünk. A kormányzat megoldás helyett tavaly rendeletben törvényesítette a hiányt, így már pedagógiai asszisztensek és egyéb munkavállalók számára is lehetővé tették az óvodapedagógusok helyettesítését! Csupán délelőtt, mindössze 4 órában követelmény, hogy a gyermekekkel diplomás óvodapedagógus foglalkozzon.
A szakember-létszámhiány indukálta csoportösszevonások magasabb csoportlétszámot eredményeznek, mely mind a gyermekek, mind pedig a pedagógus alapvető komfortérzetét rombolja. Közülük egyre több gyermeknek van szüksége speciálisan képzett szakemberre. Szemlátomást belőlük is egyre kevesebben maradnak a pályán. Lássuk be, hogy a kiemelt figyelmet igénylő gyermekeknek a nevelése-fejlesztése jelen helyzetben szinte lehetetlen küldetés egy közel 30 fős, kisgyermekekkel teli csoportszobában. Az integrált nevelés évek óta csak papíron létezik és külön szakmai képzést, felkészültséget igényel. Ahhoz, hogy dolgozni tudjak, diplomával és nyelvvizsgával kell rendelkeznem. Politikusi pályán ez nem kizáró ok. A nemlétező pedagógushiány okán sok esetben a szakmai megújulásomat segítő képzésekre nem csupán anyagi nehézségek miatt képtelenség eljutnom, hanem azért is, mert akkor ki maradna hivatalosan a gyermekekkel az óvodában? Azokkal a gyermekekkel, akik több időt töltenek intézményben, mint a saját szüleik a munkahelyükön.
A töméntelen, véget nem érő adminisztrációs munka és a mindennapokra való felkészülés feladatait az óvodában jelen körülmények között képtelenség elvégezni. Ott a túlélésért küzdök. Ott az a napi feladatom. Így minden más marad otthonra, a szabadidőm és a családom rovására. A pandémia ideje óta különösen. A rendszerből hiányzókon túl a megbetegedések miatt kiesett kolleganőket is gyakran helyettesítenem kell. A kötelező elvárásnak megfelelően.
Minden óvodába kerülő gyermeknek alkotmányos joga, hogy szakképzett óvodapedagógus foglalkozzon vele, szükség esetén pedig speciálisan képzett szakember. Ők azok, akik felkészülten és lelkiismeretesen tudnak bánni a rájuk bízott gyermekekkel. Azt gondolom jogos követelésünk, hogy a munkánkért tisztességes fizetést kapjunk, amiből a saját gyermekeinket is el tudjuk tartani és fel tudjuk nevelni.
Kiegyensúlyozott életű, korszerű óvodákra van szükség, ahol a gyerek minden pillanatban érezheti, hogy fontos tagja az országnak, nem pedig közjószága.
Óvodapedagógusként a szakmám jövőjéért, a szakmaiság visszaállításának esélyéért, a mostani és az ezután születendő gyermekekért és szüleikért is KÖTELESSÉGEMNEK érzem, hogy minden fórumon hallassam a hangomat. Ezt a hangot hallják meg végre azok is, akik észre sem veszik, hogy értük is szólok. Mindenkiért szólok aki igénybe veszi (hangosan meg is követeli…) tudásomat, türelmemet, figyelmemet.
Azokért a kollégákért is szólok, akik némán hallgatnak. Miért hallgatnak? Talán félnek? Mitől félnek? Ha a gyerekeinkkel naphosszat foglalkozó emberek között ott van a félelem, akkor KÖTELESSÉGEM tiltakozni!
- Elfogadhatatlan, hogy olyan minősítési rendszerrel mérik a pedagógusok szakmaiságát, ami nem ad reális képet SENKIRŐL! Amellett, hogy óriási, felesleges teher, senki nem lesz általa jobb vagy elhivatottabb a szakmájában! A gyerekektől veszi el az időt…
- Elfogadhatatlan, hogy integrálás címszó alatt, a sajátos nevelési igényű gyermekek legtöbbször hiányos vagy semmilyen szakmai segítséget nem kapnak az óvodai ellátásban!
- Elfogadhatatlan, hogy sok esetben annak jár az egyéni bánásmód és a gyermekközpontú óvodai közeg, akinek van rá pénze és magánóvodába tudja járatni gyermekét!
- Elfogadhatatlan, hogy az óvodák nagy részében nem biztosított a megfelelő személyi – és tárgyi feltétel.
- Elfogadhatatlan, hogy a gyermekek iskolaérettségéről elsősorban olyan szakemberek döntenek, akik nem ismerik az érintett gyereket. Elfogadhatatlan, hogy az óvodákat gyermekmegörzővé degradálták! Mellékesen jegyzem meg, hogy ma egy bébiszitter óradíja nettó 3000-3500 Ft.
Képtelen vagyok a rendszer embertelen működését támogatni! Kizsákmányolva és megalázva nem lehet minőségi munkát végezni.
Ma ezért vettem fel a kockás sálamat! Ha a hétfői két órás figyelmeztető sztrájk hatására nem történik érdemi változás, március 16-án is sztrájkolni fogok és erre buzdítom minden pedagógus társamat. Azokat pedig, akik nem dolgozói, hanem igénybe vevői az oktatás hatalmas rendszerének, arra kérem, hogy értsék meg!
NINCS HOVÁ HÁTRÁLNI!!!
Az a légszomj, amelyet mi érzünk, előbb utóbb a gyermekeinkre és mindenkire ránehezedik, aki óvodába járatja gyermekét. Szülőként és pedagógusként közösek az érdekeink. Emeljük fel közösen szavunkat a gyermekek jövője mellett! Tiltakozzunk közösen az óvodákat sújtó rendszerszintű problémák ellen!
[frame]
LÉPJETEK BE AZ PDSZ-BE, MERT MI CSAK ÉS KIZÁRÓLAG A TAGDÍJAITOKBÓL ÜZEMELJÜK A SZERVEZETET – EZ A FOLYAMAT, A SZTRÁJKZERVEZÉS, A TI ÉRTESÍTÉSETEK, INFORMÁLÁSOTOK, A CIKKEK, A KÖZVETÍTÉSEK, A JOGSEGÉLY – MIND-MIND KIMONDOTTAN KÖLTSÉGES DOLGOK! HA NEM CSATLAKOZTOK, SEMMIRE SEM JUTUNK!
ITT lépj be a PDSZ-be!
A munkavállalói jogainkat kemény harcokban tudjuk csak elérni, és kizárólag akkor, ha sokan álltok mögöttünk. Ha nem vagyunk elegen, nem lesz elegendő a fizetésünk, nem lesznek emberi munkakörülményeink – viszont lehet rettegni a munkahelyeken csöndben, behúzott farokkal.
[/frame]
