Fordítva sült el a megfélemlítés: 27 ezer sztrájkoló – és még sokszor ennyi oktatási dolgozó, akik szolidaritási nyilatkozatot írtak alá. Közben „Gulyás szerint a következő három év magyar uniós költségvetésébe 30 százalékos tanári bérfejlesztést tervezünk, és ehhez jönnek még a nemzeti források” – elég ennyit mondani? Hátradőlhetünk?
Kezdjük a legjobb hírekkel:
26 782 fő vett részt a január 31-i jogszerű figyelmeztető sztrájkban,
ami a várakozásokhoz képest is felemelő: az omikron-járvány miatt a hatóságok karantént rendeltek el rengeteg helyen, kiugróan sokan voltak betegek, és emellett voltak, akik elhitték a hivatalosnak tűnő szándékos félreinformálást, miszerint a sztrájk jogszerűtlen, és azt inkább „pár nappal későbbre” kellene halasztani. (Arról, hogy ez miért rosszindulatú ferdítés, másik cikkben írtunk.)
Akik nem lehettek ott, szolidaritási nyilatkozatokat írtak alá – ami pedig ennek a számnak a sokszorosa, összesítésük továbbra is folyamatban van.
Hihetetlenül sokan vagyunk: láthatjuk, az oktatásban dolgozók egységesen felsorakoztak a követelések mellett, így várjuk a március 16-át, vagy a kormány épkézláb ajánlatát. A társadalom nagy része pedig mögöttünk áll – a napi.hu megrendeléséből készült független, reprezentatív felmérés szerint a társadalom 85%-a támogatja a béremelést, 67%-a pedig magát a sztrájkot is – köszönjük nekik!
[frame]
Hihetetlenül sokan írták eddig alá az aHang oldalán indított petíciónkat is: több, mint 63 ezer támogató aláírás gyűlt össze mindeddig.
Ha eddig nem tetted volna, állj te is a sztrájkolók közé és írd alá az aHangon indított petíciót, amit most már több, mint 30 ezren írtak alá:
[/frame]
És a legfontosabb üzenet a kormánynak a sztrájkolóktól:
Nem volt sikeres a megfélemlítés!
A kormány és végrehajtói mindent megtettetek: önkényesen átvéve a független magyar bíróság szerepét „jogszerűtlennek” nyilvánították a sztrájkot; hazugságkampányt kezdtek arról, hogy a sztrájkolók kék szalagot viselnek; a tankerületek igyekeztek félreinformálni a szülőket arról, hogy „nem lesz sztrájk”; a szóban elhangzott alaptalan és etikátlan fenyegetések, amelyeket a kormány képviselői is átvettek (a „jogszerűtlen sztrájk nem maradhat következmények nélkül„), a sztrájkszervezők fenyegetése, és még sorolhatnánk – nos, úgy tűnik, ez nem működik már nálunk.
A kormányzati megfélemlítés, fenyegetőzés dacára 15 százalékkal több sztrájkoló tette le a munkát az intézményekben, mint amit a helyi sztrájkbizottságok előzetesen jeleztek! Ha valami, akkor ez az igazi győzelmünk: levetettük az apátiát, elhittük vége saját magunknak, hogy nem kell félnünk, hogy mi alakítjuk a sorsunkat! Felemelt fejjel mutattunk fügét a fenyegetőző hatalmasságoknak, hogy kiálljunk magunkért, a szakmánkért, a hivatásunkért, a tanulókért!
Na de mi is a kormány ajánlata? Neked elfogadható?
Egy újdonságról tudunk beszámolni: Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a Demokrata hasábjain üzent nekünk. Lássuk, mi az ígéret – az eduline beszámolója szerint:
„A korábban már beígért 2023-as béremelésről is beszélt. Csak a következő három év magyar uniós költségvetésébe 30 százalékos tanári bérfejlesztést tervezünk, és ehhez jönnek még a nemzeti források.”
A Gulyás-féle nyilatkozat semmilyen konkrétumot nem tartalmaz. Semmilyen ajánlat nem hangzott el, és az eddigi kommunikációjuk alapján könnyen lehet, hogy Gulyásék a mágikusnak vélt 30%-os számot is úgy képzelik elérni, hogy az idei és az előző éves, (10 százalékosnak kommunikált) 9 százalékos pótlékemelést is hozzászámolják a majdani, 2023-as 30 százalékos „béremeléshez”. Ezek – a konkrét vállalások és határidők nélküli – ígérgetések több szempontból is elgondolkoztatóak: az egyik hogy 2013-ban ugyanez a kormány ígérte meg számunkra a bértábla mindenkori minimálbérhez kötését, majd az egészet visszakézből és magyarázat nélkül hajította a sarokba, amikor épp úgy gondolta. Miért kellene most homályos ígéreteket elfogadnunk ugyanettől a kormánytól?
A másik, hogy az általuk kommunikált 10 százalékos béremelés egy humbug, hiszen a fizetéseink alapvetően maradtak ugyanazon a nyomorúságos szinten, ahol mindig. Íme, így néz ki a 2022-es bértábla:
Látható, hogy a legtöbben továbbra sem lennének képesek akár csak egy átlagos nagyvárosi lakás albérleti díját a rezsivel kigazdálkodni ebből – ami elfogadhatatlan. Ráadásul idén újabb 10 százalékos áremelés várható az ingatlanpiacon, ami, mint mindenki mást, nyilván érinti a pedagógusokat is, akik körében aggasztó mértékű lakhatási szegénységet mértünk már fél évvel ezelőtt is – így a kilenc százalékos pótlékemelés már a lakhatási árak emelkedésén bőven el fog olvadni.
De nézzük, hogy mennyit emelkedtek egyes termékek árai 2010 és 2020 között a KSH adatai szerint – és itt bocsátjuk előre, hogy az elmúlt két év kiugró mértékű és ütemű árdrágulását az alábbi adatok nem is tartalmazzák:
Mit tegyünk?
Péntekre hívta össze Kisfaludy László helyettes államtitkár a következő sztrájkegyeztetést – jó eséllyel elhangzik egy ilyen, 30 százalék körüli ajánlat. Vajon mit mondtok ti, a sztrájkolók? Megelégedjünk-e ezzel, vagy ragaszkodjunk az elmúlt két év pótlékemelésein fölül a most követelt 45%-hoz, amelyet egyszeri és alapilletményemelés formájában kell végrehatjani?
[frame]
LÉPJETEK BE AZ PDSZ-BE, MERT MI CSAK ÉS KIZÁRÓLAG A TAGDÍJAITOKBÓL ÜZEMELJÜK A SZERVEZETET – EZ A FOLYAMAT, A SZTRÁJKZERVEZÉS, A TI ÉRTESÍTÉSETEK, INFORMÁLÁSOTOK, A CIKKEK, A KÖZVETÍTÉSEK, A JOGSEGÉLY – MIND-MIND KIMONDOTTAN KÖLTSÉGES DOLGOK! HA NEM CSATLAKOZTOK, SEMMIRE SEM JUTUNK!
ITT lépj be a PDSZ-be!
A munkavállalói jogainkat kemény harcokban tudjuk csak elérni, és kizárólag akkor, ha sokan álltok mögöttünk. Ha nem vagyunk elegen, nem lesz elegendő a fizetésünk, nem lesznek emberi munkakörülményeink – viszont lehet rettegni a munkahelyeken csöndben, behúzott farokkal.
[/frame]
