A közoktatási államtitkárság előtt mutattuk meg, mekkora a baj

Kisebb tömeg gyülekezett június 10-én, szombaton délelőtt a (most már) Belügyminisztérium Szalay utcai közoktatási államtitkársága előtt: azért jöttek itt össze az emberek, hogy elbábozzák a kormányzatnak, mekkora a baj.

/Folytatás az 1. oldalról./

“Hanyas vagy?” – tette fel a kérdést Szűcs Tamás a megjelenteknek, Nagy-Bandó András után szabadon:

“Hányas vagy? 2004-es, most mész tanárképzőre, most készülsz a leggyönyörűbb pályára?

A 2000-es évek körül születtél, most leszel pályakezdő, most akarsz belenézni a csillogó szemekbe, most fogsz olyan problémákat mikre nem is gondoltál? Elkezded a világ egyik hivatását? Nincsenek sokan, nincsenek annyian, mint ahányan nyugdíjba mentek?”

“1992-es vagy, 30 körüli, pályakezdő, itt maradtál? Vannak ilyenek, reméljük, de tudjuk, hogy számuk egyre csökken. Abban, csak hinni lehet, megtapasztalni nem, hogy családot lehet ebből alapítani.”

“’82-es vagy, családot alapítottál? Fent szeretnéd tartani, de jól tudod, hogy ebből nem fog sikerülni?”

“Negyvenes ötvenes vagy, aki azt hitte, hogy eddigre a toppon lesz, ki tud teljesedni? Na nem ebben a rendszerben, hiszen jól tudjuk, hogy a tanári szabadságot is visszavágták.”

“50 pluszos vagy, aki azt hitte, hogy nem lesznek többlet terhek? Aki azt remélte, hogy most jönnek be azok a fiatalok, akiknek át tudod adni a tudást. Na ilyen nem lesz.

A gond nagyon nagy, azt mi látjuk legjobban. Ha van probléma legalább ne hallgassunk. Most felülnézetből mutassuk meg a problémát.”

A gondokat minden korosztály pontosan látja – és egyre inkább érzik a diákok, a szülők is. Arról, hogy az oktatás összeomlása nem csak a pedagógusoknak vagy az oktatásban dolgozóknak rossz, egy résztvevő – aki maga is egy nyolcosztályos gimnázium tanára – így beszélt nekünk:

/Cikkünk a 3. oldalon folytatódik../