BM: nem rendelkeztek szakmai háttéranyagokkal az elrendelt gyermekvédelmi vizsgálatokhoz

Sajtóértesülések szerint az Országos Gyermekvédelmi Szakszolgálatot arról értesítették, hogy “IQ-tesztfelvételre” kerül sor először a 6-12 éves, majd a 13-18 éves gyerekek körében. A probléma csak az, hogy erre

az orosz Testometrika nevű internetes felület IQ-tesztjét választották ki, ami ismeretlen a pszichológiai szakirodalomban. 

Míg a leggyakrabban használt szakmai tesztekre (pl. WISC-IV, Raven) rákeresve szép számmal találni szaklapokban megjelent tudományos közleményeket, erről a tesztről viszont szinte semmilyen találat sem ugrik elő. Nem beszélve arról, hogy az ismert, széles körben alkalmazott teszteket szakember, azaz pszichológus vagy pszichopedagógus veszi fel. 

A PDSZ ezért közérdekű adatigénylést adott be, hogy lássunk tisztán, milyen tesztet töltettek ki a gyerekekkel, és (még ha a tesztfelvételt időközben le is állították) milyen következtetéseket akarnak levonni a már kitöltött tesztek alapján.

Ide kattintva letöltheted a Pintér Sándornak címzett adatkérésünket.

Innen pedig letöltheted a minisztérium válaszát:

MEGBÍZHATÓ A TESZT?

Egy intelligencia-tesztnek számos követelménynek kell megfelelnie. Ismernünk kell például, hogy mennyire megbízható eredményt mutat (ez az úgynevezett reliabilitási kritérium). A Belügyminisztérium válasza alapján felmerül a kérdés, hogy a felügyelete alatt álló intézményrendszerben úgy került-e sor a fenti teszt kitöltésére, hogy

1. nem rendelkeznek adatokkal arról, hogy ugyanaz a mérés egy későbbi időpontban megismételve mennyire ad más eredményt;
2. nem rendelkeznek adatokkal arról, hogy a teszthelyzetet mennyire tudják azonos módon értékelni a pontozók.

ÉRVÉNYES EREDMÉNYT AD A TESZT?

A mindennapokban használt szakmai teszteknek nagy elemszámú kutatásokban kell megmutatniuk, hogy mennyire érvényes adatokat tudnak adni (validitási kritérium). Mit mér egy teszt? Honnan tudjuk, hogy mit mér? A Belügyminisztérium beismerő vallomással is felérő válasza alapján tehát felmerül a kérdés azzal kapcsolatban is, hogy

1. nem rendelkeznek adatokkal arról, hogy például az egyes teszteredményeket valóban a mért képesség okozza, nem pedig egyéb külső faktor (pl. fáradtság);
2. nem rendelkeznek adatokkal arról, hogy a teszt hasonlóan mér-e mint a többi, intelligenciát mérő teszt;
3. nem rendelkeznek adatokkal arról, hogy hogyan határozták meg a mérés tárgyát képező fogalmat (itt: intelligencia);
4. nem rendelkeznek adatokkal arról, hogy a mérőeszköz alapján tett jövőbeli előrejelzések, “mennyire jöttek be”, milyen mértékben teljesültek később;
5. nem rendelkeznek adatokkal arról, hogy a mérőeszköz skálái jól elkülönülnek-e egymástól, a különböző területeket mérő skálák eredményei valóban nem járnak-e együtt egymással.

Mi több, válaszlevelében a Belügyminisztérium így azt is beismeri, hogy nem állnak rendelkezésére olyan döntés-előkészítő háttéranyagok, melyek abban segítenének, hogy milyen fejlesztések,  ellátások vagy egyéb döntések merülnek fel az  elért eredmények függvényében. Ahogy arról sincs anyaguk, hogy az elrendelt tesztfelvételt milyen szakértők fogják majd kiértékelni.

MIÉRT VOLT AKKOR ERRE SZÜKSÉG?

Ha viszont ezekről nincs megbízható adat, akkor mire jó ez a teszt, és miért kellett a gyámokkal és a gyermekotthonokban dolgozó munkavállalókkal kitöltetni ezt a gyerekekkel?

Összehasonlításképpen: hasonló előkészítő munkák, adatok nélkül, nemhogy egy pszichológiai kutatás nem kapna etikai engedélyt, de egy egyetemi szemináriumi műhelymunkát sem lehetne beadni!

Nehezen tudna ilyen szakmaiatlan intézkedés megtörténni, ha megfelelő szakmai irányítás alatt lennének az állam egyes alrendszerei. 

Nem véletlenül követeli a PDSZ, hogy az oktatási ágazat irányítását egy önálló, felelős és elszámoltatható Oktatási Minisztérium biztosítsa!

A legtalányosabb az egész ügyben, hogy ha valamiért valóban intelligencia-vizsgálatra lenne szükség, arra megvannak a pedagógiai szakszolgálatok, a gyermekvédelemben dolgozó pszichológusok vagy az egészségügyi intézmények szakemberei, akik megbízható, érvényes eredményeket nyújtó tesztekkel dolgoznak. Egy intelligencia-vizsgálat hasznos lehet tanulási zavar megállapításánál, vagy például ha egy intellektuális képességzavart el akarunk különíteni egy beszédfogyatéktól – és annak érdekében végezzük el, hogy a gyermek az ő állapotához megfelelő fejlesztést tudja megkapni.

Azonban a jelenlegi “tesztelés” nem segít hasonló kérdéseket megválaszolni. A gyermekvédelem legfontosabb kérdéseit talán nem is intelligencia-vizsgálattal lehetne megválaszolni. Ehhez a szociális ágazat szakmai és érdekvédelmi szerveivel kellene egyeztetni

Ami pedig a gyermekek és a gyermekvédelmi szakellátási intézményekben, javítóintézetekben pedagógus-munkakörben foglalkoztatottakat illeti: az ő problémái sem szakmaiatlan “IQ-tesztekkel”-mérhetőek fel! Hanem olyan mérőszámokkal mint a pedagógushiány mértéke, vagy a 2014. óta a minimálbértől elszakított pedagógus-bértábla számadatai! Azt várjuk, hogy a Belügyminisztérium és a felügyelete alatt álló intézményrendszer a valós problémákra adjon valós válaszokat! Bárki is adott utasítást ezekre a mérésekre, megfelelő szakmai kutatások hiányában pedig ne vonjanak le semmilyen következtetéseket a gyermekek tesztkitöltéseiből!