Helyreigazítás: avagy merre járt november 7-én Hajnal Gabriella?

Papp Béla ritka madár: fiatal pedagógus, nem az átlaghoz, azaz az ötven fölötti korosztályhoz tartozik. A tiltakozásoknak ezt a körét az iskolájukban ő szervezte, és ő kezdeményezte azt a kis akciót is, aminek keretében november 15-én, kedden találkoztunk a Kodály előtt. Az épületben – úgy nyolcvan más intézményhez hasonlóan – egész héten sztrájk és polgári engedetlenség folyt, gördülő rendszerben, azaz minden nap részt vettek kollégák a munkabeszüntetésben. A keddi, rövid akció egy figyelemfelkeltő, támogató demonstráció volt, aminek keretében élőztünk az NDI és a PDSZ Facebook-oldalára (ezen a felvételen 5:14-től hallható az ide vágó nyilatkozat), fotóztunk, és röviden beszélgettünk is a szervezővel.

Senki sem számított rá, hogy az egyébként teljesen ártalmatlan interjúból végül vihar lesz.

Helyreigazítási kérelem kissé szokatlan formában

A demonstrációt követően a diákok visszatértek az intézmény falai közé. Nem sokkal később szokatlan dolog történt: Papp Bélát arra kérték, hogy tegyen közzé „helyreigazítást” az élőben elhangzott állításaival kapcsolatban, miszerint ő nem is volt jelen az egyik, az interjúban általa említett eseményen, ezért „ő nem is tudhatta”, mi történt azon. Itt fűznénk hozzá: helyreigazítani állításokat szoktak. Itt viszont nem hangzott el olyan állítás, amit cáfolni szerettek volna. Sőt.

„Múlt hétfőn volt egy nagyobb megbeszélés, ahol ilyen 28-30 körüli intézmény vett részt a tankerületből, ahol, ugye, Hajnissné Anda Évával egyeztettünk, Hajnal Gabriella is jelen volt /…/ Én ezen sajnos nem tudtam részt venni, mert én ezzel párhuzamosan Brüsszelben voltam egy delegációval” – így vezette fel a tankerület által sérelmezett gondolatait Papp Béla. Azaz egyértelműen nem állt szándékában senkit sem félrevezetni a rendhagyó gyűlésről – egyáltalán nem állította, hogy ott lett volna, a részletekről elbeszélések alapján számolhatott be.

Papp Béla a következő nyilatkozatot juttatta el hozzánk, amelyet kérésére természetesen annak ellenére is közzéteszünk, hogy az interjúban is ezzel megegyezően nyilatkozott:

Az igazi helyreigazítás: mit mondott Hajnal Gabriella november 7-én?

A „helyreigazítás” kapcsán felmerült bennünk, hogy vajon mi is történhetett, amikor Hajnal Gabriella, a Klebelsberg Központ vezetője felkereste a Közép-Budai Tankerület dolgozóit. Mi indokolja ezt a túlmozgást? Miért kell pár teljesen ártalmatlan kijelentés miatt ugráltatni egy fiatal pedagógust (aki egyébként annak a már sok száz tagot számláló Tanárok a Tanárokért csoportnak a tagja, akik jelezték, hogy amennyiben bármely kollégájukat munkabeszüntetés miatt, avagy azzal összefüggésben érné retorzió, egyszerre és azonnal teszik le a munkát)?

Erre a november 7-én, a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban megrendezett tankerületi fórumra csak ötven pedagógust hívtak el. A fórumot a Rákóczi pedagógusai kezdeményezték, még akkor, amikor a polgári engedetlenségek miatt ők is személyesen vették át fenyegető levelüket. Ez alkalommal ugyanis a tankerületi vezető Hajnissné Anda Éva nyitottnak mutatkozott egy ilyen szervezésére, és ennek a felkérésnek eleget is tett. Sőt, a korábban egyébként a környéken dolgozó Hajnal Gabriellát, a Klebelsberg Központ vezetőjét is meghívta erre a fórumra. A vezető ugyanakkor a meghívottak számára megtiltotta a hangrögzítést, és kikötötte, hogy az eseményre nem lehet sajtót invitálni. Mivel az érdeklődés a rendelkezésre álló 50 férőhelynél jóval nagyobb volt, az volt a javaslat, hogy az ott lévők majd beszámolnak a többieknek a fórumról. Így tájékozódhatott egyébként a történtekről a cikk elején említett Papp Béla is.

Annak érdekében, hogy kiderüljön, mi is történt pontosan a fórumon, öt olyan személlyel beszéltünk, akik részt vettek az eseményen. Itt beszámolóiknak csupán azon részeiből idézünk, amelyekkel kapcsolatban mindannyian egyetértettek, hogy ezen az eseményen elhangzottak. Egyes nyilatkozók nevét és munkahelyét visszatartjuk.

Leuralta a rendezvényt

Mind az öt megszólaló egyetértett abban, hogy november 7-én nem kerülhetett sor érdemi párbeszédre, eszmecserére a KK vezetőjével. „Hajnal Gabriella leuralta a rendezvényt” – fogalmazott egyikük.

„Az interjúban elhangzottak lényegében megfelelnek a valóságnak, mert tényleg nem párbeszéd volt, hanem monológokkal egybefűzött szemezgetés azokból a kérdésekből, amit a tankerület iskolái előkészítettek. Sajnos nem állt elég idő a rendelkezésünkre, hogy válogassunk és fontossági sorrendbe tegyük a kérdéseket, ezért apróbb fontosságú témák vitték el az idő nagy részét” – nyilatkozta az egyik résztvevő, Lőrincz Katalin, a Szabó Lőrinc Gimnázium pedagógusa.

„/…/ a gesztuson kívül, hogy ennyien rászánták az idejüket, sok eredménye, értelme nem volt. A tankerület vezetésével és a KK elnökével nem tudott kialakulni olyan párbeszéd (már a rendezvény műfajából adódóan se), melyből kiderült volna az ő számukra az egybegyűltek véleménye, motivációja, a miértek és okok sokasága” – mondta egy másik jelenlévő pedagógus, a Móricz Zsigmond Gimnáziumban tanító Bärnkopf Bence.

Miért rúgták ki a Kölcsey pedagógusait?

A jelenlevők megerősítették: arról tájékoztatták a fórumon egybegyűlteket, hogy a Kölcsey pedagógusait alapvetően nem kirúgták, hiszen már maguktól is menni akartak, sőt Hajnal Gabriella úgy tudta, hogy volt, akinek már rég megvolt az állása is – itt Palya Tamásra utalt.

„A Kölcseys tanárokat miért rúgták ki és milyen jogcímen? „Mert nekik volt a legtöbb engedetlenkedő órájuk.” Ezt azóta tudjuk, hogy egyáltalán nem igaz, hisz az egyik elbocsájtott tanárnak – mint ahogy az a Magyar Helsinki Bizottság közzétett kerestében is olvasható – 4 órája maradt el, ennél több elmaradt órája nagyon sok kollégának van” – foglalja össze Lőrincz Katalin.

Mire voltak jók a fenyegető levelek?

A közvéleményt megdöbbentették a kirúgással fenyegető levelek, amelyeket az intézményekben polgári engedetlenkedő pedagógusok kaptak. Ezek után érthetetlen volt, hogy a fenyegető levelek végül nem mentek ki mindenkinek – meglehetősen rendszertelenül érkeztek meg a különböző intézményeknél, volt aki megkapta, volt, aki nem.

„Mindezek mellett a legvérlázítóbb az volt, amikor megkérdeztük, hogy miért nem ment ki minden kollégának az október 5. után a “figyelmeztető levél”, amire a rövid válasz: “Miért, úgyis mindenki rögtön kitette a facebookra!” Mire számítsunk, hányadik levél után lesz kirúgás, van erre szabály, törvény vagy rendelet? Nincs. Ne rendetlenkedjünk, ne engedetlenkedjünk, nyugodtan sztrájkoljunk, ha akarunk” – írja Lőrincz Katalin.

Bärnkopf Bence is arról számolt be, hogy a tanügyi irányítás számára a sztrájk a kisebbik rossz:

„A polgári engedetlenséggel kapcsolatban teljes mértékig elutasító megnyilvánulásokat hallottunk, a tankerület vezetője egyáltalán nem volt kíváncsi arra, hogy az általa foglalkoztatottak közül miért választhatta több mint száz ezt a tiltakozási formát, ehelyett egyszerűen tisztességtelen magatartásnak minősítette azt, miközben tisztában lehetett vele, hogy a teremben vele szemben számos olyan kollégája ül, aki több tíz éves odaadó munka után jutott el arra a pontra, hogy magatartásával a jogszabályok és a törvényhozás visszsságaira próbálja felhívni a figyelmet.„

Vidéken nagyon elégedett mindenki mindennel!

Igazán meglepő viszont az, ahogyan az tanügyi vezetők a főváros-vidék kontextust próbálták értelmezni. Mint kiderült, az a vélemény, hogy a vidékiek szeretnek tanítani, sőt jobban is kijönnek a pénzükből, ezért kevesebben sztrájkolnának.

„A tájékoztató során elhangzott sok általunk ellenőrizhetetlen adat, kijelentések a vidéki iskolák jó hangulatról, remek felszereltségéről, elégedett pedagógusairól /…/” – emlékezett vissza Bärnkopf, és Lőrincz Katalin is hasonlóan nyilatkozott:

„Nagyon sok szám, adat, felmérés elhangzott arról, hogy ez csak a mi problémánk itt Budapesten, mert a  Klebelsberg Központ vezetője nagyon sok vidéki településen járt és ott a kollégák elégedettek a körülményekkel.„

„A megjelent vezetők részéről elhangzott az is, hogy vidéken nem azért tiltakoznak kevesen, mert félnek, hanem mert elégedettek; sok szempontból jobb helyzetben vannak„

– foglalta össze a tanügyi központ véleményét Tóth Bence, a Csik Ferenc Általános Iskola és Gimnázium tanára.

Meglepő, de zártkörű beismerések: méltatlanok a fizetések, az életpálya nem megfelelő, vacak a NAT!

Ugyanakkor meglepő beismerések is elhangzottak a vezetők szájából:

„Hajnal Gabriella és Hajnissné Anda Éva azt is elmondták, hogy szívesen látnák, ha 70 ezer pedagógus sztrájkolna, nem pedig csak pár ezer. Elismerték azt, hogy a tanári fizetések méltatlanok, hogy a 22-26 kötelező óraszám túl sok, és hogy ebben a formájában a tanári életpálya sem megfelelő” – említette meg Hortobágyi Péter a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium tanára.

A kormányzati intézkedések mellé rendszerint nyilvánosan megbízhatóan odaálló tanügyi vezetőktől legalábbis nem várt megállapítások is elhangzottak a szűk körű megbeszélésen. Például azok, amikről Bärnkopf Bence is beszámolt:

„Előkerült több olyan jól hangzó intézkedés, melyről saját maguk jelentették ki, hogy nem működik: mint az új NAT, amit senki nem olvas el, és senki nem tart be, mert valójában a bevezetés előkészítésére, megalapozására, a tanárok továbbképzésére, a személyi és dologi feltételek biztosítására már nincs forrás és akarat; vagy a mindennapos testnevelés, melyhez sok helyen hiányzik az infrastruktúra, így valójában csak adminisztratív eszközökkel tartjuk fenn annak látszatát, hogy megvalósult.„

Persze, míg a problémákat Hajnal Gabriella zárt körben, zárt ajtóknál, felvétel készítését mellőzve elismeri, azok súlyosságát viszont egészen másképp látja. Itt van például a szabad tankönyvválasztás problémája. Egyik nyilatkozónk szerint, aki nem adott engedélyt neve közlésére, így fogalmazott:

„nem érti ezt a felhajtást a szabad tankönyvválasztás körül, mert egy jó tanár bármilyen könyvből tud tanítani, csak becsukja a könyvet, és folytatja„.

A tanárhiánnyal kapcsolatban is meglepő következtetésre jutott a tanügyirányítás. Tanárhiány ugyanis nem nagyon van, hiszen

Hajnal Gabriella szerint „ha nincs ellátva két óra, és azt megkapja túlóraként egy matektanár, akkor nincs tanárhiány„.

Sőt, Hajnal tovább ment és beszámolt „a túlórák számáról és az ebből becsülhető pedagógus hiány tényleges volumenéről, mely a KK elnöke szerint közel nulla, amit kétkedve fogadtunk, mert napi tapasztalataink, hétköznapi értesüléseink egészen mást mutatnak„

Hálátlan munka

A Klebelsberg Központ vezetője azért hajlandó volt némi betekintést is adni az tanügyirányítás munkás mindennapjaikba:

„Más témákban arról hallottunk, hogy a KK elnöke évről-évre képvisel a minisztérium fele ügyeket, évről-évre betervez a költségvetésbe forrásokat bizonyos juttatásokra, továbbképzésekre, bérrendezésre, de ezek minden évben kihúzásra kerülnek” – emlékezett vissza Bärnkopf. – „Az elhangzottakból megtudhattuk azt az amúgy sem vitatott tényt, hogy a tankerületi vezető és a KK elnöke dolgos, munkáját igyekvően végző személy egy olyan rendszerben, melynek működésére ebben a beosztásban sincs érdemi ráhatása, köti őket a forráshiány, a jogszabályok dzsungele és a többi hivatal.„

A fórum során egyébként a vezetők többször elmondták, hogy támogatják a pedagógusokat, sőt az is kiderült, hogy 2016-ban még maga Hajnal Gabriella is szervezett tiltakozást – hogy ez mennyire nem titok, azt az is mutatja, hogy erről a 444 is írt a napokban. Ugyanakkor a zárt körben kifejeződő „támogatást” nagyon sokan nagyon kevésnek érzik:

„A fórum konklúziója számomra az, hogy bár a jelenlévő vezetők kiemelték, hogy sok tekintetben egyetértenek velünk és támogatnak, ezt a nyilvánosság előtt jól láthatóan nem akarják vállalni; az oktatásirányítás részére adott visszajelzéseiknek pedig eddig nem láttuk érdemi eredményét. Így ezzel a támogatással sajnos nem sokra megyünk” – összegezte Tóth Bence.

No de ki tehet a problémákról?

Nagyon úgy néz ki, hogy a problémák többségéért a vezetők nem felelősek – ők magukat hivatalnoknak látják. A felelősöket szerintük teljesen máshol kell keresni – Tóth Bence így számolt be erről:

„A problémák okaként a megjelent vezetők ugyan nem kizárólag a tanító – vagy épp nem tanító – pedagógusokat jelölték meg, de a fenntartók felelősségét hárították a kialakult helyzetben. A problémák és konfliktusok oka máshol keresendő, a konkrétan felmerülő kérdésekben a Minisztérium, a MÁK, az OH, a KELLO az illetékesek; a KK és Tankerületi Központok minden tőlük telhetőt megtesznek a helyzet rendezése érdekében”.

Meglepő javaslat, hogy a megoldáskeresés érdekében a pedagógusok kezdjenek el leveleket írni a megfelelő hatóságoknak. Bärnkopf Bence így idézte fel ezt az elképzelést:

„Mindennek fényében érdekes volt hallani a konkrét problémákkal kapcsolatos tanácsukat, hogy bármilyen gond, javaslat esetén írjunk a megfelelő hatóságnak, miközben a gyakorlati tapasztalatunk az, hogy ezek a beadványok – a KK elnökének beadványaihoz hasonlóan – sok eredményre nem vezetnek.”

Alternatív valóság

Ha nem került volna sor erre a közjátékra a „helyreigazítással”, valószínűleg azt sem tudjuk meg, mi történt pontosan november 7-én a Közép-Budai Tankerület dolgozói fórumán. Ennek köszönhetően azonban sikerült alaposan feltérképezni, mi az, amit ma a tankerületi vezetők gondolnak a közoktatásról: minden rendben van, ami pedig nincs rendben, arról nem ők tehetnek.

Ahogy Lőrincz Katalin összegzett:

„A munkabeszüntetések kapcsán végül a tanári megbecsülésről is beszéltek… Milyen jogon várunk el tiszteletet a diákoktól, hogy írunk be nekik igazolatlan órát, és miért várunk el több megbecsülést, ha azt nem tudjuk kiérdemelni. 

Zárszóként ez mindenkit letaglózott.”

(A képeket a Közép Budai Tankerület hivatala előtti demonstráción készítette a szerző, Kincse Szabolcs)