Levelet kaptak a szakképzési dolgozók: így reagál a minisztérium a sztrájkkövetelésekre

Miután a szakképzési sztrájkbizottság harmadik levelére sem érkezett reakció a kormánytól a Bíróság döntött a kérdésben, maga határozta meg – a PDSZ javaslatát figyelembe véve – a sztrájk alatt biztosítandó még elégséges szolgáltatások körét.

Figyelemre méltó, hogy mindezek után

a kormány elállt a fellebbezés jogától, azaz hivatalossá vált: jogszerű volt a január 31-i sztrájk.

Levél!

Még érdekesebb, hogy a sztrájk napján egy újabb levelet kaptunk a minisztériumtól, amiben reagáltak a sztrájkkövetelésekre – bár teljesen világos számunkra, hogy a leírtakat ajánlatként nem lehet értelmeznünk.

A kormány nevében a Kulturális és Innovációs Minisztérium (ide tartozik a szakképzés) képviseletében dr. Hankó Balázs államtitkár válaszolt a megkeresésünkre.

A gyorsan olvadó sok százalék

Hankó államtitkár levelét egy – kormánykörökben – jól begyakorolt fordulattal kezdi, miszerint „jól bizonyítja” a kormány elkötelezettségét a pedagógusbérek emelése iránt, hogy 2013 óta 50 százaléknál is nagyobb mértékben emelkedtek a bérek.

Félretéve egy sor pontosítást (miért nem neveznénk béremelésnek egy pótlékemelést, stb.), értékeljük most csak egyetlen szempont alapján, hogy mennyire is volt fontos a kormánynak a pedagógusbérek emelése, és mennyit is ért az az 50% az elmúlt tíz év alatt!

Kikerestük, mennyi volt a minimálbér 2013-ban. Hankó államtitkár kedvéért leírjuk: pontosan bruttó 98 000 forint. Azt is gyorsan tegyük hozzá, hogy ma 232 000 forint a bruttó minimálbér összege. Azaz míg Hankó államtitkár szerint hatalmas érdem az 50 százalékos növekedés,

a minimálbér a pedagógusbérek 50 százalékához képest pontosan 236,7 százalékkal nőtt, azaz a pedagógusbérek emelése több, mint négy és félszer maradt el a minimálbérek emelése mögött.

Bár biztosan nem ez volt a szándéka, de ezzel az államtitkár gyakorlatilag pontosan azt mutatta be, hogy mennyire NEM volt elkötelezve a kormány a pedagógusbérek emelése mellett 2013 óta.

A szokásos panelek

Sajnálatosan megint előkerül az a hajmeresztő kijelentés, hogy a közszolgáltatások normális minőségű működését Magyarország kormánya az Európai Unióra bízná, mivel maga nem képes a megfelelő színvonalon működtetni őket. A kormány még csak kilátásba sem helyezi, hogy a diplomás pedagógusok esetleg elérjék a diplomás átlagbért:

hihetetlen, de a kormány szerint az egy jövőbeli kecsegtető eredmény lehet, ha a – gyakran többdiplomás – pedagógusok fizetése nem éri el a többi diplomás átlagkeresetének négyötödét sem.

A második válasszal sem lehetünk maradéktalanul elégedettek: az nem rugalmasság, hogy ugyan van egy munkaidőkeret, de ettől eltérve tetszőlegesen lehet ingyenmunkát előírni a munkavállalóknak. Nincs ingyenmunka: akkor lehetséges extra munkát előírni, ha a kötelező óraszámon felüli túlmunkát kifizetik.

Az államtitkár kijelentése, miszerint „minden érintett megőrizte az előnyöket, amelyeket a közalkalmazotti jogviszony biztosított” igen durva ferdítés: a szerzett jogok egy része csak azok esetében nem vész el, akiket kiszerveztek a közalkalmazotti jogállási törvény hatálya alól, azaz azok esetében, akik az átszervezés, a jogviszonyváltás során már a rendszerben voltak. Azokra ugyanakkor, akiket ezt követően vettek fel, ez már messze nem érvényes: rájuk az átmeneti rendelkezések nem érvényesek.

Hankó Balázs megállapítása, miszerint a „kormányon belüli feladatmegosztás alapján a teljes oktatási rendszert két minisztérium szoros együttműködése révén biztosítjuk” sajnos meglehetősen véleményes: amit régen közoktatásnak hívtunk, jól láthatóan teljesen összeomlott a kormányon belüli feladatmegosztás dacára, ellenére, vagy talán éppen azért.

Ezt a célt az Oktatási Minisztérium tudná megvalósítani,

mégpedig sokkal jobban, a tanulók, javára, mivel az egyes intézménytípusok közötti átmenet is sokkal inkább biztosított lenne, nem beszélve arról, hogy az oktatás minden ágában szükséges, hogy kompetens személy legyen a terület képviselője a kormányban.

Mi volt ez a levél?

Sajnálatos, hogy ez a levél sem ajánlatként nem értelmezhető, sem a sztrájktárgyalást nem hívja össze. Amennyiben nem sikerül továbbra sem megállapodnunk, de még tárgyalni sem tudunk a követelésekől, úgy újabb sztrájkokra kerülhet sor a szakképzésben is.

Mindenesetre természetesen nem tartjuk megfelelőnek a további 5 százalékkal kapcsolatos ígéretet, ahogy az uniós forrásokkal kapcsolatos megjegyzéseket, vagy a diplomás átlagért soha el nem érő kijelentéseket sem. Az országnak képesnek kellene arra, hogy saját forrásból fedezze egy olyan kritikus fontosságú közszolgáltatás, mint az oktatás, üzemeltetését.

---