Sajátos „tájékoztatást” kaptak nemrégiben a szakképző intézményekben dolgozók Pölöskei Gáborné helyettes államtitkártól, aki a sztrájktárgyaláson egyetlen egyszer szólt hozzá, az is néhány karakterrel leírható. Ahogy kitettük a lábunkat a minisztériumból, sebtében levelet írt, amelyet valamennyi szakképző intézménybe kiküldtek. Hozzánk közvetett úton, a kollégáktól jutott el az írás, amelyre ezúton reagálunk.
Ennek előzménye a 2013 március 14-i egyeztetés amelyre a KIM, azaz a Kulturális és Innovációs Minisztérium államtitkára, Hankó Balázs küldött a PDSZ-nek meghívót.
A PDSZ már tavaly tavasszal kereste a magyar kormányt – a sztrájkról szóló törvény alapján – egyeztetés kezdeményezésével, azonban jogsértő módon a kormány erre nem válaszolt. Végül ez év januárjában a bíróság jelölte ki számunkra egy rendelet alapján a tágyalópartnert, egyébként nem a KIM-et, hanem egy másik, kormányrendeletben megjelölt minisztériumot, és határozta meg a sztrájk alatti még elégséges szolgáltatást. A bíróság jogerős végzésében a PDSZ ajánlatát fogadta el. Erről a folyamatról írtunk itt:
Március 16-ától indul a határozatlan idejű sztrájk a szakképzésben! – Mit kell tudni erről?
Ezért tud most olyan sztrájk megvalósulni, amely alatt nem kell tanítani, és mivel a szakképzésben tanuló diákok számára a szülők várhatóan nem kérnek felügyeletet, megszervezhető egy valódi, zárt ajtók mögötti sztrájk.
Nyilván ez volt az oka annak, hogy pár napja meghívót kaptunk a szakképző intézmények felügyeletét ellátó Kulturális és Innovációs Minisztérium államtitkárától.
Hankó Balázs államtitkár gondolta vezetni az egyeztetést
Csakhogy ez más műfaj: a sztrájktörvény szerinti egyeztetésben két fél van, nem pedig vezető és alárendelt fél, és nem kéréseket, vagy javaslatokat, fogalmaz meg ebben a fázisban a munkavállalói oldal, hanem bizony követeléseket, még ha ez a szó az államtitkár számára nem cseng jól, aminek az egyeztetésen hangot is adott.
Meghallgathattuk a kormányzati sikerpropagandát, amelyet a kormány a szakképzés sikeres átalakításáról és példaértékű működéséről terjeszt. Hankó Balázs a követelések egyikének jogosságát sem ismerte el, sőt megkérdőjelezte, hogy az általunk állított tények megfelelnek a valóságnak.
De nézzük sorban, mit mondtak az egyes követelésekre!
Arra a követelésre, hogy a szakképzésben dolgozók kapják meg legalább a közoktatásban foglalkoztatottak béremelését (ha lesz ilyen), azt a választ kaptuk, hogy a 10+5%-os béremeléssel 10%-os bérelőnyt biztosítanak, de a további béremelés akkor is az uniós támogatások függvénye, ha a szakképzésben dolgozók béremelésére a magyar állam nem tud az EFOP Plusz keretében támogatást lehívni. Ha az uniós pénzek a közoktatásban dolgozók béremelésére jönnek, akkor a szakképzésben dolgozóknak is biztosítanak további emelést. Szakképzésben dolgozók alatt természetesen, ahogy eddig is, csak az oktatókat értik! Arra kérdésünkre, hogy a nem oktató munkakörökben dolgozók bérét, vagy az oktatóknál tapasztalható, az pedagógus életpálya bevezetése óta konzervált aránytalanságokat milyen módon rendezik, többszöri kérdésként sem válaszolták meg.
Egy „minőség- és teljesítményszemléletet” vezettek be, „rugalmas, teljesítményorientált” bérezést.
Jeleztük, hogy a szakképzési centrumok között, sőt azokon belül is igen különböző a bérszint. Az átalakításkor az államtitkár szerint megvalósult 30%-os béremelés, messze nem érint mindenkit. Volt, aki csak 10%-os emelést kapott, vagy annyit sem. Vannak csúcsbérek, de a dolgozók többségének bére beszorult 300-400 ezer forint közé. A jogállásváltáskor a béremelés a korábbi nagy bérkülönbségeket konzerválta, és ezt láthatóan nem kívánják kezelni. A százalékos emelés ezeket a bérkülönbségeket tovább növelné. A minőség- és teljesítményelv és a munkafeltételek vonatkozásában a tagjaink nem elégedettek. A teljesítményértékelésben kapott pontok a tényleges teljesítménnyel és a kialakult bérekkel nem korrelálnak.
Hankó Balázs elmondta, hogy januártól a 10%-os emelés az oktatók körében valósult meg. Májusban további 5%-os béremelést adnak visszamenőleg, de már differenciáltan, a véleményünk szerint nagyon is vitatható teljesítményértékelés alapján.
A béremelés csak az oktatókra vonatkozna, de a PDSZ nemcsak az oktatók, hanem valamennyi munkakörben dolgozó béremelése érdekében tárgyal.
A szakképzésben boldog a pedagógus az oktató és boldog a tanuló
A PDSZ második követelése a heti 22 óra – a későbbiekben heti 18 óra – kötelező óraszám visszaállítása és a túlmunka kifizetése. A jelenlegi munkaidőkeret még a munka törvénykönyve szerinti előírásoknál is hátrányosabb.
Erre kaptuk válaszul, hogy a szakképzés megújításának alapja, hogy a duális képzésben az órák száma az időben nem konstans, hanem blokkosítva valósul meg, ez ennek a munkaidő-beosztásnak az alapja. Ezt érti az államtitkárság rugalmas foglalkoztatásnak.
Az egyeztetés után az intézményeknek levelet író Pölöskeiné helyettes államtitkár az egyeztetés alatt egyetlen egyszer szólt hozzá: Mikor felvetettük, hogy a jelenlegi szisztémában előfordul, hogy valakinek egy héten 30 tanórát kell tartania, közbeszólt, hogy amit állítunk, abszurd.
Hankó Balázs kérte, hogy küldjünk konkrét példákat ilyen esetekre. Vannak ilyenek a birtokunkban, de mindenki arra bíztatunk, hogy ezt maga is tegye meg, vagy küldje el nekünk órarendjét a [email protected] -címre. Mi továbbítjuk ezt a személyes adatok kitakarásával.
Hankó Balázs azt állította, hogy a tárgyaláson nem bizonyítottuk, hogy a szakképző intézményekben extrém túlmunkaterhelés fordul elő. Úgy tűnt, hogy a markáns szakemberhiány híre se jutott el hozzá.
A helyettes államtitkári levél kissé félretájékoztat
A harmadik követelésünk arról szól, hogy minden szakképzésben dolgozó számára biztosítottak legyenek azok a jogok és juttatások, amelyek a közalkalmazotti törvény hatálya alá tartozókat megilletik. Értjük ez alatt egy kiszámítható jövedelmet biztosító előmeneteli rendszernek (bértáblának) a visszahozatalát, hiszen a jogállásváltás előtt tett ígéretek: a versenyszférát közelítő, értékálló bérezés sem valósult meg. A szakképzésben dolgozók bére ma nagyobb lemaradásban van a magyar átlagkeresetekhez képest, mint volt 2020-at megelőzően.
Pölöskeiné írásával ellentétben nem azt mondtuk, hogy a közalkalmazotti jogviszonyból kiszervezettek nem jogosultak a közalkalmazotti törvény szerinti jubileumi jutalomra, hanem azt kifogásoljuk, hogy a jogállásváltást követő időszakban felvett dolgozók már nem jogosultak a közalkalmazotti törvény szerinti járó javadalmazásra. Ez pedig tény.
Íme a szakképzéső intézményekbe kiküldött helyettes államtitkári levél:
Ez a levél a Krétában is megjelent – a nyitófelületen. Ezek szerint tartanak tőlünk rendesen.
Oktatási minisztérium? Minek?
A negyedik követelésünkre, az egységes Oktatási Minisztérium felállítására azt volt a válasz, hogy minden jó így, ahogy van, tehát a tárgyalópartnereink szerint megfelelő, ha egy rendőr és egy üzletember képviseli a kormányban az oktatást. Indokként az hangzott el, hogy a szakképzésnek és a felsőoktatásnak egyaránt „munkaerőpiaci kimenete van”. Ez az érv szerintünk igencsak lötyög, mondhatni, kevés.
Reméljük, hogy az egyeztetésen – amelyre a kormány által kijelölt tárgyalókat a sztrájkról szóló törvény kötelezi – legközelebb problémaérzékenyebb hozzáállást tapasztalunk a kormányoldal részéről. Jó lenne, ha gondolatatait a helyettes államtitkár a helyszínen kifejtené, és nem az egyeztetés után próbálna körlevélben a PDSZ ellen hangulatot kelteni.
Rövid válaszok két kollégától a helyettes államtitkári levélre:
„Kedves Államtitkár Asszony,
a szakképzésben dolgozók folyamatos béremelésének a garanciája egy olyan indikátorrendszer, amely a mérés – értékelés alapelvei alapján mérhetetlen indikátorokat tartalmaz. Az igazgatók többnyire maguk sem értik az indikátorok tartalmának egy részét, de a kezükbe kaptak egy eszközt, amellyel jutalnazhatják a velük lojális kollégákat és büntethetik azokat, akik kritikát fogalmaznak meg velük, a centrummal és az oktatási rendszerrel szemben.
És külön köszönöm azoknak az igazgatóknak, akik ezt nem így teszik.
Üdvözlettel:
Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyunk elégedve.”
[frame]
„A levél több helyen csúsztatásokat, valótlanságokat tartalmaz.
„A KIM álláspontja változatlan, az eddigi intézkedések a kormány elkötelezettségét mutatják a megfelelő felkészültségű, minőségi munkát végző oktatók anyagi megbecsülése mellett, okafogyottak a PDSZ követelései.”
Jelenlegi ismereteink szerint az idei évben sem a közoktatásban, sem a szakképzésben szó sincs inflációkövető béremelésről.
Semmi garancia nincs arra, hogy a tervezett későbbi béremelések valódi felzárkóztatást eredményeznek, és ismételten említést sem tesznek több a ezer nem oktató kollégánk bérezéséről.
Elhangzanak konkrét – jól csengő – összegek távoli időpontokra, de ezek nincsenek megfelelő relációba helyezve a majdani megélhetéssel. Emellett úgy állítják be, mintha ez lenne az egyetlen komolyan vehető követelés.
A KIM álláspontja szerint egyes követelések éppen a szakszervezetben oktatók érdekeivel lennének ellentétesek. A merev 22 órás kötelező heti tanítási óraszámkeret visszavezetése tönkretenné a szakképzési rendszer rugalmasságát, a gazdasággal való összekapcsolást és az eddigi szakmai vívmányait, továbbá negatívan befolyásolná a szakképző intézményekben dolgozók gazdasági és szociális érdekeit.
A kötelező heti óraszámnál minden további nélkül lehet több órára beosztani kollégákat, amennyiben azt külön javadalmazzák. A rendszer rugalmas marad, a többet dolgozó tanár, többet keres. Ez miért veszélyeztetné a szakképző intézményekben dolgozók gazdasági és szociális érdekeit?
A közalkalmazotti juttatások kapcsán téves az a szakszervezeti álláspont, miszerint a korábban a közalkalmazotti törvény hatálya alatt álló oktatóknak bánnilyen juttatása elvételre került volna. A jogviszonyváltáskor fontos garanciális elem volt, hogy minden érintett megőrizte azon előnyöket, amelyeket a közalkalmazotti jogviszony biztosított.
Ez valóban így van, azonban az új munkaszerződésekre ez nem vonatkozik. Ha valaki nem folytonos jogviszonnyal helyezkedik el az oktatásban, nem vonatkoznak rá a korábbi közalkalmazotti előnyök. Emellett tudtommal a korábbi előnyöknek csak egy részét prolongálták (jubileumi pénzek) – (megj.: ráadásul adhatóan). De például a nyugdíjba helyezés szabályainál elvesztek a Kjt-ben leírt előnyök. A munka törvénykönyvében lényegesen hátrányosabbak az erre vonatkozó szabályok.”
[/frame]
Általánosságban sem sikerült egyeztetünk a kollégáink szakmai észrevételeiről: a szakképzésbe beiskolázott tanulók jogai és előmeneteléről, a tankötelezettségi korhatárról, az iskolák szabad átjárhatóságának biztosításáról, a leszakadó, részképesség- vagy tanulási zavarral küszködők sorsáról.
–
[frame]
Támogasd a munkabeszüntetések szervezését!
A PDSZ a saját tagbevételeiből gazdálkodik. Nincs főállású vezető, nincs bónusz, nincs cafatéria. Viszont van munka: a munkabeszüntetések tervezése iszonyatos erőfeszítést igényel, no és rengeteg kiadás. Egyedül nehezen bírnánk. Sztrájktámogatás, polgári engedetlenkedők támogatása az alapítványon keresztül. Cikkek, jogi útmutatók, jogsegély, filmek. Élők az eseményekről. Technika, előfizetések, tárhelyek. Tájékoztató anyagok, plakátok, filmek. Erre költjük a pénzedet, ha úgy döntesz, támogatod a munkánkat!
Vegyél részt a sztrájkban!
Töltsd ki a kérdőívet ITT, hogy tudjuk, hányan vettünk részt a munkabeszüntetésben!
Lépj be a PDSZ-be!
Ne feledd: a szakszervezeti tagság nem szotyiért és karácsonyi ajándékcsomagért fontos! Hanem azért, hogy a jogászaink megvédjenek, eljárjanak a nevedben, ha jogsértés ér. És azért, hogy a mindenkori kormánnyal szemben hatékonyan képviselhessük az érdekeidet! Ha nem vagyunk elegen, akkor sehol sem vagyunk!
Havi egy gyorséttermi menü árával bebiztosíthatod, hogy mindig legyen, aki kiáll az érdekeidért!
[/frame]
