A PDSZ évenkénti költségvetési kongresszusán a kongresszus küldöttei határozatokat is elfogadtak. Ezek megerősítik a PSZ-szel történő együttműködés keretében azokat a közös törekvések iránti elköteleződést, amit a PSZ Kongresszusa deklarált, de a Kongresszus küldöttei kiegészítették ezeket azzal a felvetéssel, hogy a státusztörvény helyett mi történjen. A PDSZ követeli, hogy vonják vissza a munka világából egyébként már eltűnt reprezentativitást, amivel a kormány a szakszervezeteket ki akarja zárni az érdekegyeztetésből. Elvégre kényelmesebb saját magával, azaz az általa létrehozott testületekkel egyeztetni. Cikkünkben erre is kitérünk, meg a Pintér Sándor fejében máig élő üzemi négyszögről is szó lesz.
A HATÁROZATOK
- A PDSZ Kongresszusa megerősíti a PSZ kongresszusa által elfogadott követeléseket (vonják vissza a státusztörvényt, folyjon tovább a munka a sztrájkbizottságban, azonnali béremelés a pedagógusoknak, oktatóknak és nevelést, oktatást közvetlenül segítőknek, sztrájkjog korlátozásának megszüntetése, oktatási reform, pedagógusképzés, önálló oktatási minisztérium, az oktatásra fordított összegek arányának növelése a GDP-ben, presztízsemelés, társadalmi béke helyreállítása).
- A PDSZ Kongresszusa követeli, hogy a kormány a státusztörvény beterjesztésre tervezett szövegét a törvényhez csatlakozó végrehajtási rendelettel együtt beterjesztés előtt hozza nyilvánosságra, egyeztesse a szakszervezetekkel.
- A PDSZ Kongresszusa elutasítja a Teljesítményértékelési Rendszer kormány által ismertté tett tervezetét, és olyan új bérrendezést javasol, amelyben az illetmény emelését jogszabályok garantálják, továbbá egy új tervezet kialakítása során, már annak kezdetétől vonják be a szakszervezeteket.
- A PDSZ kongresszusa felkéri az Országos Választmányt, hogy a státusztörvény visszavonása érdekében forduljon az Európai Bizottsághoz. Hívja fel a Bizottság figyelmét arra, hogy ez a törvény ellentétes a kormány Unió felé tett vállalásaival. Követeljük a kormánytól, hogy az EFOP Pluszban foglaltaknak megfelelően, a jelenlegi jogszabályok módosításával biztosítsa a vállalt illetményemelést, különítsen el differenciálásra forrást, ezzel tegye vonzóvá a pedagóguspályát!
- A PDSZ Kongresszusa nem tartja elfogadhatónak a szakszervezeti jogok korlátozását és egyben követeli, hogy a kormány törölje el a szakszervezetek reprezentativitásának mérését, mivel a mérés diszkriminatív, szakszervezetellenes és nem tükrözi a szakszervezetek valódi támogatottságát.
Kicsit bővebben…
A kormány számos ponton visszalépett az eredeti törvénytervezetben, csakhogy ami maradt, és az a tény, hogy az állami ingyenes nevelő-oktatómunkát ellátó intézményeket és az ebben dolgozókat ki akarja szervezni a közalkalmazotti törvény hatálya alól, elfogadhatatlan. Ahogy az is indokolatlan, hogy évek óta folyik a közalkalmazotti törvény kivezetése az egyéb, kötelező állami feladatot ellátók körében, így a szakképzésben, az egészségügyben és a szociális területen. Az új jogállási törvények egytől egyig hátrányosabb helyzetet, nagyobb kiszolgáltatottságot teremtettek. A közoktatásban bevezetendő státusztörvény e korábbiaknál is durvább, méltán kapta a BOSSZÚTÖRVÉNY elnevezést.
A kormány uniós pénzek megszerzése érdekében tett uniós vállalásai között egyátalán nem szerepel új jogállási törvény megalkotásának kötelezettsége. Az uniós tisztségviselők maguk se értik, miért jött elő ezzel a kormány a béremelés ütemezéséről szóló megállapodások előtt nem sokkal.
Mivel a státusztörvény ellentétes az uniós vállalásokkal – erről több írásunkban írtunk ITT – önmagában is a támogatások lehívásának akadálya, ezért azt azonnal vissza kell vonni!
Olyan béremelésre van szükség, amelyet a köznevelési törvény módosításával is meg lehet valósítani, és olyan bérdifferenciálásra, amelyre erre elkülönített keret van, és felhasználásáról helyben döntenek. Nem az igazgató egyedül, hanem helyben elfogadott döntéshozatali rendszer alapján.
A Pintér Sándor fejében továbbélő „üzemi négyszög” a szakszervezetek kiiktatásának indoka?
Pintér Sándor a pártok képviselőinek tartott eligazításon, amelyen rajta kívül mindenki, aki egyáltalán megszólalhatott, három percet kapott ún. körönként, ő maga pedig minden hozzászólást kommentált, a szakszervezeti reprezentativitás témakörénél megkérdezte, hogy ki emlészik az üzemi négyszögre. A PDSZ jelenlévő képviselője feltette a kezét. „És ez önnek tetszett? Megfelelőnek tartja?” – kérdezte Pintér azt, akinek nem adott szót. Azért Nagy Erzsébet válaszolt: Nem. De hogy jön ez ide?
Azt kell tudni az üzemi négyszögről, hogy az a pártállami időkben a főnök, a párttitkár, a KISZ-titkár és a szakszerverzeti bizalmi négyesét jelentette, akik együttesen vezették a munkavállalókat. A párttitkár és a KISZ-titkár instrukcióira lépett a főnök, a szakszervezeti bizalmi dolga pedig a párt és a dolozók közötti transzmissziós szíj volt: a pártutasításokat kellett a dolgozók számára magyar nyelvre fordítani és elmagyarázni, hogy azt miért kell végrehajtani. Pintér Sándor ezt idézte fel, mikor előkerült, hogy nem kéne a közoktatásban működő szakszervezeteknél továbbra is fenntartani az egyébként a munka világából, a szakképzésből is kiiktatott reprezentativitást. Ez jelenleg egy, kizárólag a közalkalmazotti törvényben megmaradt zárvány, sehol máshol nem létezik már, a munka törvénykönyvéből régen eltűnt, de a státusztörvényben a kormány ragaszkodik hozzá, mivel tudja, hogy egyik szakszervezet sem éri el jelenleg a 10%-os szervezettséget (de mindegyik jobban áll taglétszám tekintetében, mint a pártok). Az időutazó Pintér Sándor nyilvánvalóan arra utalva hozta fel az üzemi négyszöget, hogy a szakszervezeteknek az irányításban nincs helye, csakhogy a mai demokratikus társadalmakban nem ilyen szerepe van a szakszervezeteknek, hanem a Pintér Sándor által láthatóan ismeretlen fékek és ellensúlyok rendszerének része. Nem a hatalomban, hanem a hatalommal átellenes oldalon ül, és nemcsak kontrollszerepet tölt be, hanem a munkavállalók nézőpontját, érdekeit képviseli a döntések előtti egyeztetések során. Ezt Pintér – nevezzük inkább Orbánnak – megbízhatóbb szereplőkre szeretné bízni: konkrétan saját magára, azaz az általa létrehozott és életben tartott, korporatív szervezetekre. Ilyen a Nemzeti Pedagógus Kar (az ő képviselőjük kapott is szót a vele való egyeztetésen) és az Országos Diáktanács. Olyan fórumokat hoz létre, amelyekbe ha szakszervezet mégis beteszi a lábát (a PDSZ éppen ezért nem), véleményével biztosan kisebbségben maradjon, ha az a kormány szándékaival ellentétes.
A legszomorúbb pedig az, hogy mialatt mi Orbán és Pintér tévképzeteivel, a múlt fejükben továbbélő szellemeivel küzdünk, addig a többi ország a kor legújabb kihívásaival foglalkozik, és igyekszik ehhez igazítva modernizálni, fejleszteni oktatási rendszerét.
Ezen kell közösen változtatnunk, és ezért fontos, hogy tudatos munkavállaló légy.
Lépj be a PDSZ-be!
Ne feledd: a szakszervezeti tagság azért fontos, hogy EGYÜTT a mindenkori kormánnyal, a fenntartóval és adott esetben az intézményvezetővel szemben is hatékonyan képviselhessük érdekeinket! De azért is, hogy a jogászaink megvédjenek, eljárjanak a nevedben, ha jogsérelem ér. EGYÜTT ERŐSEBBEK VAGYUNK. CSAK EGYÜTT VAGYUNK ERŐSEK.
Havi egy gyorséttermi menü árával bebiztosíthatod, hogy mindig legyen, aki kiáll az érdekeidért!
