A GEW – Gewerkschaft Erziehung und Wissenschaft német tanárszakszervezet anyagi segítségével jutott ki képviselőnk, Nagy Erzsébet az Oktatási Világszervezet, az Education International 10. Kongresszusára, amely 2024. július 29 – augusztus 2. között Buenos Airesben került megrendezésre. Az Eudcation International 383 tagszervezetből áll, több, mint 32 millió pedagógust és nevelő-oktatómunkát közvetlenül segítő és technikai dolgozót képvisel, 178 országban és térségben.
Döbbenetes beszámolók
A kongresszus meghívott előadóitól, így pl. a jelenlegi kolumbiai munkaügyi miniszter, korábbi szakszervezeti vezető, Gloria Inés Ramínez elképesztő üldözésekről, szakszervezeti tisztségviselők meggyilkolásáról számolt be, és arról, hogy az Education International is segítséget nyújtott számára, mikor elüldözték hazájából. Egy afrikai küldött – szándékosan nem írjuk ki a nevét és országát – elmondta, hogy náluk, ha valaki a kormánynak nem tetsző véleményt hangoztat, pillanatok alatt a fronton találja magát, vagy éppen a családja élete is veszélybe kerül. A PDSZ-től támogatást kért arra, hogy online formában biztosítsunk francia nyelven beszélő szakembereket a kollégáit nap mint nap érő pszichés terhelés feldolgozására. De hallottunk elképesztő eseteket Európából is, pl. tanárok megfigyeléséről, megfélemlítéséről, a véleménynyilvánítás jogának korlátozásáról.
Az Ukrajnában folyó háború és a Gázában történő, népirtásszintű katonai csapások áldozatai között rengeteg a gyermek és a pedagógus. A kongresszus felszólította a kormányokat ezek azonnali beszüntetésére és a béke helyreállítására. Ebből volt is konfliktus, mivel az izraeli küldöttek kifogásolták, hogy a határozat nem tér ki a 2023. október 7-ei terrortámadásokra, és a túszok szabadon bocsátására. Az egyik német küldött, Andreas Keller politológus, a GEW elnökhelyettese ezt szóvá is tette.
A libanoni küldött a gázai népirtás elleni határozat elfogadása mellett érvel:
Japánban is súlyos helyzet alakult ki, és sajnos még várható is, ahogy arról az egyik küldött beszámolt, akinek saját régiójában a kongresszus ideje alatt is többen meghaltak és váltak hajléktalanná a földrengések következtében. Az azonban még a szörnyűségek között is mindenki számára feltűnő volt, hogy létezik olyan ország, ráadásul európai ország, ahol nincs oktatási minisztérium, és az oktatásért felelős miniszter egy volt rendőr. Orbán Viktor nevét egyébként már világszerte jól ismerik, nem szorult e tekintetben a PDSZ segítségére. Az akadémiai szabadság témakörében két küldött is negatív példaként hozta fel Magyarországot.
Kongresszusi határozatok
A kongresszus több napon keresztül számos határozati javaslatot vitatott meg és fogadott el. Azok számára, akik ezekben el szeretnének mélyedni, íme a határozati javaslatsor magyar nyersfordítása:
Néhányat kiemelve:
A tanárhiány világjelenség, mintegy 44 millió pedagógus hiányzik az oktatásból. A szakemberhiányt elsősorban megfelelő bérekkel és munkakörülményekkel lehet orvosolni. Jellemző, hogy a pedagógusok kevesebbet keresnek, mint a hasonló képzettséggel rendelkező, más területen dolgozó diplomások. Legfőbb cél a pályán lévők megtartása, az elvándorlás megállítása, mert új pedagógusok képzése és toborzása költségesebb, mint a meglévő munkaerő megtartása.
A pedagógushiány kezelésére hozott határozat:
Az Education International 10. Kongresszusa felszólítja a kormányokat, hogy
- fizessenek versenyképes béreket a tanároknak, és javítsák a fizetésüket más szakmákhoz képest;
Garantálják az oktatásban dolgozók számára emberi és szakszervezeti jogaikat megkülönböztetés nélkül, beleértve a véleménynyilvánítás és a véleménynyilvánítás szabadságát, valamint az egyesülési
szabadságot; - fordítsanak pénzt a minőségi munkakörülményekre a pedagóguspálya vonzerejének javítása és a szakemberek megtartása érdekében;
- fektessenek be a minőségi oktatási infrastruktúrába, létesítményekbe és tananyagokba;
- fordítsanak pénzt a tanárok minőségi alapképzésébe és folyamatos szakmai továbbképzésébe, és bővítsék azok körét;
- a 98. és 87. ILO-egyezményt betartva vegyenek részt a kollektív tárgyalásokban és a szociális párbeszédben, és terjesszék ki azokat, valamint ápolják az oktatási szakszervezetekkel való bizalmon és kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolatot;
- a tanárok, különösen a nők és a marginalizált csoportok védelme érdekében teremtsenek erőszakmentes munkakörülményeket, és biztosítsák a 190. ILO-egyezmény
végrehajtását!
A hozzászólásokból kiderült, hogy egészen döbbenetes egyes országokban a véleménynyilvánítás és a szólásszabadság korlátozása. Ki gondolta volna, hogy pl. Dél-Koreában egészen drámai a helyzet e téren. Ezért a kongresszus erre külön határozatot hozott, követelve a kollégák számára e jogok biztosítását.
Szakszervezeti jogok
A kongresszus határozatában elítéli a szakszervezeti jogok elleni támadások minden formáját, beleértve a jogalkotási intézkedéseket, a közigazgatási intézkedéseket és a szakszervezet-ellenes propagandát, amelyek a világ különböző országaiban történnek. Ezek a támadások aláássák a pedagógusok alapvető jogait, és veszélyeztetik a tanári szakma integritását.
A kongresszus sürgeti, hogy
- a kormányok és a nemzetközi szervezetek tartsák be és érvényesítsék a
nemzetközi munkaügyi normákat, beleértve az egyesülési szabadsághoz és a kollektív
tárgyalásokhoz való jogot, amint azt a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO)
egyezményei rögzítik. Ezek a normák alapvető fontosságúak a munkavállalók – köztük a
tanárok – jogainak védelme, valamint a tisztességes és méltányos munkakörülmények
biztosítása szempontjából világszerte;
- a nemzetközi közösség – beleértve a kormányokat, a nemzetközi szervezeteket és a civil
társadalmi csoportokat – támogassa a tanári szakszervezeteket a szakszervezeti jogok
védelmére és a mindenki számára elérhető minőségi oktatás előmozdítására irányuló
erőfeszítéseikben. A kollektív fellépés elengedhetetlen a pedagógusok jogainak védelméhez
és a társadalmak jövőbeli jólétének biztosításához világszerte.
Digitális kultúra, mesterséges intelligencia
A határozati javaslatban az alábbi megállapítások vannak: A taneszközök digitalizálása javíthatja a tanárok hozzáférését a minőségi tananyagokhoz. Az online taneszközök azonban gyakran nem rendelkeznek minőségbiztosítással. Sok esetben hiányzik belőlük a nyelvi sokszínűség is, ami megerősíti a domináns nyelvek és kultúrák előnyben részesítését, ami fokozhatja a neokolonializmust. A dezinformáció terjedése veszélyt jelent a demokráciára, és az új technológiák – köztük a mesterséges intelligencia – felerősítik ezt. Az oktatási rendszeren belül fenyeget a veszély, hogy egyes funkciókat mesterséges intelligenciával helyettesítenek, ami álláshelyek leépítését, munkahelyek megszüntetését eredményezheti. Ez eleinte valószínűleg nagyobb mértékben érinti a NOKS-dolgozókat, de a jövőben kétségkívül pedagógusokat is érint majd.
Az oktatóknak és a kutatóknak védelemre van szükségük a szellemi tulajdonukat tulajdonjog és kártérítés nélkül felhasználó generatív mesterséges intelligenciával szemben. A platformgazdaság térhódítása, amely szorosan kapcsolódik a mesterséges intelligencia fejlődéséhez, a szakszervezetek nélküli, bizonytalan foglalkoztatási feltételek aggasztó tendenciáját vetíti előre. Az oktatás emberi tevékenység, semmi sem helyettesítheti a diák és a pedagógus közötti kapcsolatot.
A technológiának és a mesterséges intelligenciának ki kell egészítenie a meglévő pedagógiai módszereket, és a személyes interakciókat fenn kell tartani. A technológia és a mesterséges intelligencia széles körű elterjedése által jelentett szabványosítás kockázatát olyan politikákkal kell ellensúlyozni, amelyek megőrzik a tanárok autonómiáját és kreativitását.
A tanároknak és a pedagógiai szakembereknek proaktívan részt kell venniük az oktatási technológiák fejlesztésében annak érdekében, hogy ezek az eszközök pedagógiailag megalapozottak legyenek, és megfeleljenek a tanárok, a pedagógiai szakemberek és az oktatási intézmények gyakorlati igényeinek.
A tanárokat és a NOKS-dolgozókat képezni, támogatni kell, és meg kell bízni bennük, hogy döntéseket hozzanak a technológia és a mesterséges intelligencia eszközeinek munkájuk során történő felhasználásáról. A tanári szakmaiság és autonómia előfeltétele a technológia sikeres integrációja a pedagógiába és a gyakorlatba. A tanároknak és az ESP-nek folyamatos szakmai fejlesztésre van szükségük ahhoz, hogy a technológiát és a mesterséges intelligenciát hatékonyan integrálhassák oktatási és oktatási támogatási gyakorlatukba. Ezeknek a programoknak hozzáférhetőnek és folyamatosnak kell lenniük, és a technológiai fejlődéssel együtt kell fejlődniük. A technológia bevezetése nem áshatja alá a tanterv széleskörűségét azáltal, hogy alábecsüli azokat a tantárgyakat vagy kompetenciákat, amelyek digitalizálása nagyobb kihívást jelent. A tanároknak és a NOKS-dolgozóknak egyaránt joga van a digitális eszközökhöz való kapcsolódáshoz és az azokról való leváláshoz. A tanároknak és a NOKS-dolgozóknak hozzáférést kell biztosítani az internetkapcsolathoz, illetve a tanítást és tanulást támogató eszközökhöz. Másrészt a technológia veszélyt jelenthet a tanárok és a pedagógusok jólétére, ha munkaidőn kívül nem tudnak kikapcsolódni.
A kormányoknak szabályozniuk kell az adathalászatot az oktatásban, és biztosítaniuk kell az adatok bizalmas kezelését. Az adatgyűjtés célja mindig az oktatás minőségének javítása kell, hogy legyen. Az oktatási szakszervezeteket be kell vonni az ezzel kapcsolatos politikai vitákba, hogy a tanárok és diákok adatainak gyűjtése és tárolása során biztosítva legyen az adatvédelem és az adatbiztonság.
Szorgalmazzuk a szakszervezetek bevonását az oktatási technológiák irányításába és ellenőrzésébe.
A PDSZ képviselője is felszólalt a világkongresszuson
Nagy Erzsébet a kongresszus előtt felkérést kapott arra, hogy az oktatást segítőkről szóló panelben előadó legyen, ezen belül két kérdésre válaszoljon. A panelbeszélgetés angol nyelven folyt, a válaszok magyar nyelvű összefoglalója itt olvasható:
1. kérdés: Milyen a közfinanszírozási helyzet az Ön országában és ez hogyan befolyásolja a oktatást-nevelést segítők helyzetét?
Magyarországon összességében nagyon rossz az oktatásban dolgozók helyzete, de ezen belül a nevelést-oktatást közvetlenül segítőké és a technikai dolgozóké még rosszabb. A PDSZ folyamatosan küzd a helyzetük javításáért. 2021-ben megalakult a sztrájkbizottság. A sztrájkkövetelések között szerepelt a nevelést-oktatást közvetlenül segítők béremelése. Legalább 50 százalékos átlagos béremelést, előmeneteli rendszert és bértáblát követelünk. E dolgozók nem kaptak fizetésemelést 2024-ben. Korábban létezett egy előmeneteli rendszer, de mivel 2008 óta nem emelték az abban lévő béreket, végül szinte mindenki a garantált bérminimumot kapta, ill. a NOKS-munkakörökben még plusz hét százalékot (a fedezet plusz 10 százalékig biztosított). A kormány nem biztosított béremelésre saját költségvetésből fedezetet akkor, amikor a pedagógusok uniós forrásból illetményemelést kaptak. Így most mindenki garantált bérminimum körül keres, nem számít, mi a munkaköre, hány éves, milyen végzettsége van. A követelések között szerepelt, hogy a NOKS-dolgozók ne töltsenek többet heti 35 óránál egyedül osztályban vagy gyermekcsoportban. A pedagógushiány miatt ugyanis gyakran küldik be őket osztályokba, gyermekcsoportokba – időnként tanítani is. Ez a követelés részben teljesült. Rendes munkaidőben heti 35 óra munkaidő fordítható gyermekfelügyeletre. A sztrájktárgyalások 2022-től folynak. Másfél évig rendszeresen folytak sztrájkok az óvodákban és az iskolákban, és többször került sor tüntetésekre. A legnagyobb tüntetés az oktatásban az ADOM Diákszervezettel együtt szervezett demonstrációnk mintegy 80 000 résztvevővel.
2. kérdés: Milyen tárgyalási vagy kampánystratégiákat talál a leghatékonyabbnak a finanszírozási hiányok és a privatizáció visszaszorítására, valamint a NOKS-dolgozók munkakörülményeinek javítására?
Magyarországon az oktatásban nincs valódi érdekegyeztetés. Ezért kénytelenek vagyunk alkalmazni a sztrájktörvényt és kezdeményezni a sztrájktörvény alapján történő egyeztetést, mert ezeken a munkáltató és a kormány köteles részt venni. Emellett az Európai Unió támogatást ad a tanároknak. Az uniós vállalás alapján a kormánynak egyeztetnie kell a szakszervezetekkel. Az uniós források felhasználásával foglalkozó bizottság, amely egy másik lehetőséget ad számunkra, hogy a kormánynak kifejtsük a véleményünket. Az oktatás privatizációja nem új keletű jelenség Magyarországon. Ezt az Orbán-kormány előtt már elkezdte a szocialista kormány. Már ekkor is tiltakoztunk a privatizáció ellen. Az önkormányzati iskolákban először főként a takarítást és az étkeztetést szervezték ki vállalkozóknak. Korábban a takarító és a konyhai dolgozó is közalkalmazott volt, részt vettek a gyerekek nevelésében, kapcsolatban álltak velük. Most nagy a fluktuáció, a cégek által beszervezett munkavállalók nem részei az iskolai közösségnek. A privatizációval nő a kiszolgáltatottság. A munkaterhelés extrém, nagy a létszámhiány és alulfizetettek a dolgozók. Magyarországon a magánfinanszírozás aránya a teljes oktatásban – az alapfokú oktatástól a felsőoktatásig – több, mint 17% volt 2020-ban, ami nagyjából megfelel az OECD-átlagnak, de jóval magasabb, mint az EU 10%-os átlaga. Ezzel egy szinten vagyunk Chilével és Törökországgal. Míg az OECD-országokban átlagosan az összes közkiadás 10%-át költik oktatásra, addig nálunk ez csak 6%. Radikálisan növekszik az egyházi iskolába járó gyerekek száma: az általános oktatásban a tanulók mintegy 15 százaléka, de a középiskolákban már minden negyedik tanuló jár egyházi iskolába. Nő a szegregáció. Jelenleg elég pontosan le tudjuk írni egy gyermek és családja társadalmi-pénzügyi helyzetét az iskolája alapján. Az egyházi iskolákban a nevelést-oktatást közvetlenül segítők helyzete általában semmivel sem jobb, mint az állami iskolákban.
A plenáris ülésen a szélsőjobb, populista politika veszélyéről szóló határozat elfogadását támogatva Nagy Erzsébet többek között arról beszélt, hogy nincs oktatási minisztériumunk, a belügyminisztériumhoz tartozunk, a miniszterünk egy volt rendőr. A kormány a fékeket és ellensúlyokat folyamatosan felszámolja, a szakszervezeteket populista, hamis kormányzati propagandával hitelteleníteni, gazdaságilag ellehetetleníteni, munkájukat akadályozni próbálja. Megköszönte a GEW-nek, hogy lehetővé tették a PDSZ számára a kongresszuson való részvételt. Az Orbán-kormány folyamatosan harcot folytat, különböző kisebbségi csoportokat állít célkeresztbe. Példaként hozta fel a gyermekvédelminek nevezett törvényt, amely voltaképpen homofóbtörvény. E törvény összemossa a homoszexualitást a pedofíliával, gyűlöletet kelt az iskolákban és a társadalomban. A szakmai és civil szervezetek nem tarthatnak tájékoztatót az iskolákban, még a homoszexualitás említése is szankciókhoz vezethet.
Tisztújítás
A kongresszus megválasztotta a tisztségviselőket is. Susan Hopgood leköszönő elnök helyére Mr. Mugwena Maluleke-t, az eddigi dél-afrikai alelnököt választotta meg. A további tisztségviselőkért kattints a képre (Forrás: EI):
Különösen nagy öröm, hogy a vezetőség tagja a Európai Régió egyik képviselőjeként Maike Finnern, a GEW elnöke, és a szabad helyek egyikére egy másik kedves barátunk, az ukrán tanárszakszervezet képviselője, Olga Chabaniuk is bekerült.
Kapcsolatépítés
Ezeken az eseményeken azért fontos részt venni, mert kiváló alkalom a kölcsönös tájékozódásra és a kapcsolatépítésre. Ennek különösen a bajban van jelentősége, amikor számítunk nemzetközi szervezetek, más szakszervezetek szolidaritására, és ők is a mi támogatásunkra. A nemzetközi összefogás és hálózatépítés kiváló terepei ezek a nagyszabású nemzetközi események, de fel is tudják hangosítani azokat a helyi ügyeket, problémákat, amelyekkel a vendéglátó szervezet, ill. ország küzd. Ilyenek az Argentínában egyre inkább fenyegető egyetemprivatizáció – erről van némi tapasztalatunk – és a katonai diktatúra máig be nem gyógyuló sebei. A kongresszus küldöttei kimentek egy közös fotózásra a kongresszusi helyszín melletti egyetemi épület, a Buenos Aires-i egyetem jogi kara elé. Ez a fotózás egy – nem is kisméretű -demonstráció és szolidaritás volt az egyetemi autonómia mellett.
A kongresszus záróeseményén megjelentek a Buenos Aires-i Plaza de Majo téren hetente találkozó anyák és nagymamák képviselői, akik máig keresik és gyászolják a katonai diktatúra alatt eltűnt gyermekeiket, unokáikat, akiket a hadjani tiszti főiskola épületében kialakított börtönben és kínzóhelyen tartottak fogva, majd onnan vittek el repülőn, és testüket beledobták az óceánba. De nemcsak ebből a példából, hanem a kongresszuson felszólaló küldöttektől is további adalékokat lehetett hallani arról, hogyan alakulhat át egy demokratikus rend autoriter állammá, majd pedig leplezetlen diktatúrává, katonai juntává. A béke mára egyre több országban áhított fogalommá vált, amelyet elérni – ezt az argentin és kolumbiai kollégák példája is mutatja – nem a diktátoroknak való behódolással, hallgatással és tűréssel lehet.
(A fotókon német kollégák, a csoportképen David Edwards, az Education International főtitkára az argentin anyák és nagymamák képviselőivel a kongresszus záróeseményén.)
Folytatjuk a munkát – Gyertek a PeDfeSZtre!
A PDSZ következő nagy eseményére készülünk, a 2024. augusztus 23-ára szervezett PeDfeSZtre. Az esemény részletei a képre kattintva olvashatók:
Várunk Benneteket! Gyertek, csatlakozzatok a PDSZ-hez! Megéri!
NE FELEDD: EGYÜTT ERŐSEBBEK VAGYUNK!
KATTINTS A PDSZ MEGÚJULT HONLAPJÁRA! Ha tagunk vagy, és még nem állítottál be rendszeres tagdíjátutalást, itt tudsz meg erről minden fontos információt:
