A magyar kormány az Európai Unió által nyújtott támogatás fejében többek között azt is vállalta, hogy rendszeresen beszámol az EFOP PLUSZ program keretében történtekről, köztük a „Pedagógus életpálya” elnevezésű, pedagógusbér-emelésről szóló projekt állásáról. Ennek keretében ún. sajtónyilvános beszélgetésre kaptunk meghívást. Írásunkban ennek a sajátos, a 60-as, 70-es éveket meghazudtoló, termelési beszámolószerű eseménynek a részleteit foglaljuk össze.
A beszélgetők
A program címe tehát: „Pedagógus életpályamodell” projektek – sajtónyilvános háttérbeszélgetés volt.
Időpontja: 2025. január 16.
Helyszín: Belügyminisztérium 1055 Budapest, Szalay utca 10-14. 101. sz. tárgyaló
A háttérbeszélgetésben részt vettek:
Valójában ezt nem tudjuk, mert háttérbeszélgetés nem volt, csak beszámolókat hallgattunk meg a meghívóban felsorolt személyektől, akik az alábbi személyek voltak:
– Dr. Balatoni Katalin helyettes államtitkár – Köznevelési Államtitkárság;
– Laurent Sens Head of Unit – European Commission, Directorate-General for Employment, Social Affairs and Inclusion, Jobs, Skills and Social Policies – Labour Mobility and International Affairs;
– Horváth Péter elnök – Nemzeti Pedagógus Kar;
– Sóváriné Kiss Erika elnök – Országos Óvodavezetők Szakmai Egyesülete;
– Dr. Pajtókné Dr. Tari Ilona rektor – Eszterházy Károly Katolikus Egyetem.
Beszámolóikban nem egy valótlan tényállítás volt, viszont hozzászólni nem lehetett, és – a minisztérium biztosra ment – az önkényesen kiválogatott sajtó képviselői sem kérdezhettek. Ahogy tőlük megtudtuk, azok vehettek részt, akik meghívót kaptak, és ők regisztrálhattak az eseményre. Így aztán meglehetősen egyoldalú volt a sajtójelenlét, de a szervezők jobbnak látták, ha senkinek nem adnak szót. Az államtitkárság biztosra ment a „beszélgetés” résztvevőinek kiválasztásakor is: előre meghatározott koregográfia alapján, a hurráoptimizmus jegyében adták elő „termelési beszámolójukat”. A foglalkoztatottak képviseletét a kormány által létrehozott korporatív szervezettel, a Nemzeti Pedagógus Kar elnökével gondolták megoldani.
Aztán születtek ilyen tudósítások ebből mint, pl. ez (katt a képre- fotó: Papajcsik Péter / Index):
A beszámolókban valótlan tényállítások és csúsztatások voltak
Az elhangzottakhoz: a helyettes államtitkár most is folyamatosan béremelésről beszélt, holott ebben a bérintézkedésben a béremelés csak egy elem volt, összességében bértömegemelés zajlott. A 2023-as bértömeget emelhették 32,2%-kal. Ebbe azonban minden bérjellegű kifizetés beletartozik, kezdve az érettségiztetésért járó megbízási díjaktól a bármiféle más egyszeri kifizetésekig, mint pl. a tartós többlettanításért járó óradíj. Ez viszont nem nevezhető béremelésnek. A béremelés mértéke már csak azért sem mondható átlagos 32,2 %-nak 2024-ben, mert akkor ilyen mértékű emelést csak a gyakornokok kaptak, a Pedagógus I-ben ez már egy százalékkal kevesebb volt, de ahova a legtöbben tartoznak, a Pedagógus II-ben 29,1%, Mesterpedagógus fokozatban 21,2% , a Kutatótanár fokozatban 19%. Ennek átlaga nem lehet 32,2% még úgy sem, hogy a kedvezményezett vagy felzárkózó településen dolgozók, valamint a legalább 10%-ban hátrányos helyzetű vagy halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeket nevelők, tanítók pluszban húsz százalék esélyteremtési illetményrészt kapnak, ha a jogszabályban meghatározott fejlesztő foglalkozásokat tartanak. A 2025. évi, átlagos 21,2%-os illetményemelés is ugyanígy bértömegemelés, de a Pedagógus I-nél magasabb fokozatokban az emelés mértéke lényegesen kisebb, ahogy azt egyébként a helyettes államtitkár fel is sorolta.
A pontos adatok itt olvashatók:
Amire az Európai Unió nem ad bértámogatást, arra a kormány se költ
Hiába kérjük évek óta, folyamatosan elmarad a nevelést-oktatást közvetlenül segítők és az egyéb munkakörben dolgozók béremelése, amelyre uniós támogatás nincs, tehát azt teljes egészében a központi költségvetésből kellene finanszírozni. Így a nevelést-oktatást közvetlenül segítő munkakörökben továbbra is minimálbért vagy garantált bérminimumot kapnak és további 7-10%-ot, a többiben csak minimálbért vagy garantált bérminimumot. Ez közel olyan feszültséget kelt a közoktatási intézményekben, mint az egészségügyben az orvosok és a szakápolók esetében. (Annyi a különbség, hogy a pedagógusok most is jóval kevesebbet keresnek, mint az orvosok).
Balatoni Katalin helyettes államtitkár bevallotta, hogy a béremelés megvalósulásáról csak a tankerületi központokból rendelkeznek adatokkal, az önkormányzatok által végrehajtott emelésről nincs adatuk, pedig kb. 3800 óvoda tartozik az önkormányzatokhoz. Ezekből a PDSZ folyamatosan kapta a visszajelzéseket, hogy nem aszerint történik az emelés, ahogy azt Maruzsa Zoltán államtitkár az egyeztetéseken ígérte, hanem mindenkit csak a fokozatához rendelt minimumra állítanak be, akkor is, ha a bére a korábbi minimumnál magasabb volt (mert idősebb és magasabb besorolású volt, míg volt bértábla, amit a státusztörvénnyel eltöröltek). A jelzésünkre végül a Magyar Államkincstáron keresztül felszólították az önkormányzatokat, de hogy ténylegesen mennyi béremelést adtak – és nem csak egyszeri jutalmakat – vagy más kifizetésre költötték a kapott forrást, hogy ne kelljen visszafizetniük, nem tudjuk. Erről azóta sincs adat. Dr. Balatoni Katalin a jelzéseinkre igyekezett egyedileg eljárni, de nyilvánvaló, hogy az összes eset nem került hozzánk. Tehát a bemondott számok csak a tankerületi központokra vonatkoznak, ezért is lehetséges az, hogy a PDSZ felmérése szerinti átlagbér és a kormány által állított adat között nagyjából 100 ezer forint különbség van.
Az nem derült ki a helyettes államtitkár előadásából, hogy a teljesítményértékelés és a továbbképzés átalakítása mivel tenné vonzóvá a pedagóguspályát. A teljesítményértékelés, a fölösleges többletterheket jelentő, megalázó NAT-vizsga, a még több ingyenmunkát jelentő, részben utasításos alapon működő, az NKE által szervezett továbbképzési rendszer nem, hogy nem teszi vonzóvá a pályát, hanem a hatás ellenkező lesz.
A teljesítményértékelésre jelenleg egyetlen forint sincs beállítva a központi költségvetésbe, többletterhet viszont az ebben vállalt feladatok és az adminisztráció már most jelent, és nem kevés feszültséget is, mert a szakképzésben már bevezetett teljesítményértékelés alapján joggal tarthatnak a kollégák attól, hogy ha lesz differenciálás, abban erőteljesen érvényesülhetnek szubjektív szempontok, és a helyi egyeztetések rendre elmaradnak. A hétévenkénti helyett ötévente teljesítendő továbbképzés, amelyben jelentősen szűkítették a pedagógusok számára a választási lehetőséget, viszont a többletmunkát nem fizetik ki, szintén nem teszik attraktívvá a pályát.
A pedagógusképzésbe jelentkezettek nem azt mutatják egyelőre, hogy mennyire népszerű lett a pedagóguspálya, hanem azt, hogy hányan választották az ingyen és rövid idő alatt megszerezhető diplomát adó képzéseket.
Kérdés, hogy majd a fiatalok hányan mennek tanítani vagy óvodapedagógusi állásokra jelentkezni, és hány évig maradnak a pályán. Mi lesz, ha szembesülnek azzal, hogy miután letelik a gyakornoki idejük, heti négy órával nő az ellátandó óraszámuk, miközben a bérük egy részét elveszik – ti. a béremelésükből 10.800 forint külön soron lesz, és arra csak addig jogosultak, amíg gyakornokok. Ennek az volt a magyarázata, hogy ezt azért nem akarták az alapilletményre tenni, mert akkor ez is emelte volna a megbízási díjakat és a pótlékokat.
Nem teljesen igaz tehát, hogy a teljes gyakornoki bér emeli a megbízási díjakat és a pótlékokat. Ebből már most kicsit lefaragtak, hogy annyira azért ne emelje. És egyébként volt már ennél nagyobb garancia is a béremelésre akkor, amikor a köznevelési törvénnyel, amellyel együtt jelentősen növelték a munkaterheket, a minimálbérhez kötötték a pedagógusbéreket – egészen 2015 januárjáig. Utána az alap maradt a 2014-es minimálbér szintjén. Ezért volt az, hogy egészen a mostani emelésekig az alapbéreket „felülírta” az ezeknél magasabb garantált bérminimum, és amit ehhez pótlékként adtak, az az inflációt se kompenzálta.
Aki ma gyakornok, azt tapasztalhatja, hogy ha betölti a 25. életévét, lényegesen kevesebbet keres, mivel megszűnik az adókedvezménye, és – azért, mert a gyakornok és a Pedagógus I. között nettó 8000 forint a különbség – ezt el is veszti a jelenleg 10.800 forint, külön soron, kizárólag a gyakornoki idő alatt biztosított bérelem elvonásával, viszont az óraszáma heti négy órával nő.
A 4000 főnyi, rövid ciklusú képzésre jelentkezettek között ott vannak azok, akik már tanítanak, csak további szakot kívánnak néhány félév alatt szerezni. Velük nem lesznek többen a pedagógusok. A 2628 fő gyógypedagógus-képzésre jelentkezett között ott vannak azok a szülők, akik nem pedagógusok, csak éppen szeretnének megfelelő fejlesztést nyújtani a gyermeküknek, akik ezt a szakszolgálatok szakemberhiánya miatt nem kapják meg. Az 1400 fő természettudományos képzésre jelentkezett sem fogja kihúzni a csávából az intézményeket, mert nagyságrendekkel többen hiányoznak ezen a területen, nem beszélve arról, hogy nagy kérdés, hogy a képzésre felvettek közül hányan maradnak tartósan a pályán.
Amit Horváth Péter a 60. életévüket betöltöttek lehetőségéről mondott, nevezetesen azt, hogy kérhetik a csökkentett óraszámban tanítást, nem újdonság, nem vívmány, az már a nemzeti köznevelési törvényben is régóta adott volt.
Azzal viszont egyetértünk, hogy az ingyenmunkát, az ún. eseti helyettesítést meg kellene szüntetni, és minden helyettesítést ki kellene fizetni. Ezért a szakszervetek már régóta küzdenek, és nyerjük is sorra a pereket. Az új elem itt az volt, hogy ezt végre a Nemzeti Pedagógus Kar képviselője is kimondta.
Azzal is egyetértünk, hogy értékállónak kellene lennie a közoktatásban a béreknek, illetve kiszámítható életpályára lenne szükség ahhoz, hogy a pálya vonzó legyen. Csak hát 2024-től eltörölték az előmeneteli rendszert, a bértáblát, és teljesen kiszámíthatatlanná tették a béreket. A pedagógusok jellemzően a bérsávok alsó határa körül keresnek, az életpályában egyetlen biztos elem van: az a bizonytalanság.
Úgyhogy van még teendő bőven. Az Európai Unió képviselője most nem említette, de korábban a Monitoring Bizottság ülésén megjegyezte, hogy őket is meglepte a pedagógusok új életpályájáról szóló törvény bevezetése, mert a béremelés a korábbi bértábla, ezáltal a törvényben garantált előmeneteli rendszer megtartásával is megvalósulhatott volna.
A támogatás fejében vállalt kötelezettség az állam részéről és a szakszervezetekkel történő egyeztetés úgyszintén az Unió elvárásra volt, de fontos lenne most – mióta a bérsávok fellazították ezt a rendszert – ennek helyben, a munkahelyeken is megvalósulni, hogy a szubjektív döntéseket kontrollálni és korlátozni lehessen.
A túlhatalom korlátozása, valamint a fékek és ellensúlyok kiépítése terén is még bőven van tennivaló. Ehhez viszont helyi szakszervezeti csoportokra van szükség. Három fő már csoportot alkothat és tisztségviselőket választhat. A tisztségviselőknek munkaidő-kedvezmény és munkajogi védelem jár. Mindez azért szükséges, hogy helyben is legyen, aki tud és mer is tárgyalni az intézményvezetéssel és a fenntartóval.
Helyi szakszervezeti csoportok nélkül nem beszélhetünk helyi egyeztetésről. Az év végi jutalomosztásnál is szükséges lett volna előzetes egyeztetés. Ezt csak abban az esetben lehet kikövetelni és ezt az igényt jogilag is érvényesíteni, ha van az intézményben szakszervezeti csoport és vagytok annyian a csoportban, hogy a törvény szerint kötelező legyen a munkáltatónak – beleértve az igazgatót és a szakképzési centrum igazgatóját, valamint a tankerületi igazgatót – és a fenntartónak (ez a tankeres intézményekben egybeesik) egyeztetni.
Helyi egyeztetéssel lehet igazságosabb és átlátható elosztást, diszkriminációmentes működést elérni, és nem utolsósorban olyan munkahelyi légkört kialakítani, amelyben a beosztott pedagógusok nem beszélőszerszámnak, megfélemlített, parancsokat végrehajtó, hanem értelmes munkát végző értelmiséginek érezhetik magukat, a segítő dolgozók munkáját pedig mind szakmai, mind anyagi értelemben végre megbecsülik. Ezért is harcolunk a NOKS- és egyéb munkakörökben dolgozók béremeléséért, amelyről mindent megtaláltok itt:
Követeljük a nem pedagógus-munkakörökben dolgozók béremelését is! – podcastadással és petícióval bővítve!
Az első lépés a PDSZ-hez csatlakozás.
A második lépés a szakszervezeti csoport alakítása.
Erről mindent megtaláltok a képre kattintva:
Ne csak szerveződj! Szervezz is!
Együtt erősebbek vagyunk!
Csak együtt vagyunk erősek!