A PDSZ szerint a kormány 2026. évi, béremelésről szóló rendelete súlyos jogi és méltányossági problémákat tartalmaz. A szabályozás nem garantál egyéni béremelést. Különösen aggályos, hogy a rendelet a teljesítményértékelés alapján adott béremelést elkülönítetten kezeli, holott ez ellentétes a státusztörvény egyértelmű rendelkezésével, amely szerint ez az alapilletmény része. A kormány rendelettel próbálja korrigálni saját korábbi hibás döntését, ami jogállami szempontból elfogadhatatlan.
Ráadásul, a választott megoldás még a deklarált célt sem éri el: a teljesítményértékelésért adott béremelés reálértéke nem védett, és a fokozathoz tartozó minimumnál többet kereső pedagógusok a következő béremelés veszteseivé válhatnak.
A PDSZ korrekciót, jogi garanciákat és kiszámítható bérstruktúrát követel.
Röviden
- A 2026-os béremelés nem egyéni jog, csak intézményi átlag.
- A teljesítményértékelés elkülönítése törvényellenes (státusztörvény 98. § (3)).
- A „védelem” nem működik: a teljesítményalapú bérelem elveszíti reálértékét.
- A kormány rendelettel próbálja korrigálni saját korábbi hibáját – jogellenesen.
- Garanciák nincsenek, nő a bérfeszültség.
Íme egy összefoglaló a rendelet főbb rendelkezéseiről és a benne rejlő ellentmondásokról és veszélyekről:
Az erről szóló Prezi videóhoz katt a képre:
Bővebben a 435/2025. (XII. 23.) Korm. rendelet pedagógusbérekre gyakorolt hatásairól
1. Miért indokolt a kritikus értékelés?
A pedagógus szakszervezetek feladata nem a jogszabályi deklarációk ismétlése, hanem azok valós bérhatásainak, jogszerűségének és méltányosságának vizsgálata. Ennek megfelelően elemezzük a 435/2025. (XII. 23.) Korm. rendeletet, amely a 2026. évi pedagógusbéremelés végrehajtási szabályait határozza meg.
Álláspontunk szerint a rendelet jelenlegi formájában nem biztosítja a pedagógusok számára az átlátható, kiszámítható és méltányos bérrendezést, sőt több ponton újabb bérfeszültségek és jogértelmezési konfliktusok forrásává válhat.
2. Deklarált célok és hiányzó garanciák
A kormányzati kommunikáció szerint a rendelet célja a pedagóguspálya vonzerejének növelése, a pályán tartás ösztönzése és az uniós bérvállalások teljesítése. Ezekkel a célokkal a szakszervezetek egyetértenek, ugyanakkor hangsúlyozzuk: a deklarált célok önmagukban nem helyettesítik a jogi garanciákat.
A rendelet:
- nem rögzít egyéni minimális béremelési mértéket,
- az intézményi szintű átlagolásra épít,
- és széles mérlegelési jogkört ad a munkáltatóknak.
Ez a megoldás az állami felelősséget lefelé tolja, miközben az egyéni pedagógusok jogvédelme gyenge marad.
3. Az intézményi, átlagosan 10%-os emelés kockázatai
A rendelet által előírt, intézményi szinten átlagosan 10%-os béremelési kötelezettség nem jelent egyéni jogosultságot. Mivel nincs meghatározva:
- sem egyéni,
- sem fokozatonként kötelező százalékos minimum,
a pedagógusok tényleges béremelése intézményenként és személyenként szélsőségesen eltérhet. Ez önmagában alkalmas arra, hogy a tantestületeken belül komoly feszültségeket generáljon.
Különösen kritikus a teljesítményértékelés alapján megállapított béremelés és az intézményi szintű 10%-os emelés viszonya: a rendelet alapján nem világos, hogy az emelés alapjába bele kell-e számítani a teljesítményértékelésért adott összeget. Ha nem, akkor a munkáltató kevesebb fedezetet kell biztosítson az emelésre, mintha a teljesítményalapú illetmény is része lenne az átlag alapjának. Ez a mechanizmus további igazságtalanságot és feszültséget generál.
Ezzel a megoldással a kormány nem érte el az eredeti célt, hogy a teljesítményértékelés alapján adott bérelem ne vesszen el, ne eliminálódjon, és továbbra is tartósan torzíthatja a béreket. Pedig a teljesítményalapú elemeket az eredeti javaslataink szerint csak az adott évre kellett volna a bérekhez rendelni.
4. A teljesítményértékelés kezelése – szakmai, bérpolitikai és jogi zsákutca – miért?
4. 1. A „védelem” látszata és a reálérték-vesztés
Ha a százalékos béremelés alapja nem a teljes, integrált illetmény, hanem egy csökkentett béralap, akkor a teljesítményértékelésért járó bérelem:
- kiesik az emelés alapjából,
- nem részesül arányos növelésben,
- és reálértékét fokozatosan elveszíti.
Ez nem védelem, hanem befagyasztás.
4.2. Ellentétes a státusztörvénnyel
A teljesítményértékeléshez kapcsolódó illetmény elkülönített kezelése kifejezetten ellentétes a pedagógusok új életpályájáról szóló törvény (státusztörvény) 98. § (3) bekezdésével, amely egyértelműen kimondja: a teljesítményértékelés alapján megállapított illetményemelés az illetmény részévé válik.
Ebből következően:
- a bérelem nem kezelhető külön,
- törvényi rendelkezést rendeleti szinten nem lehet felülírni,
- a normahierarchia megsértése jogállami szempontból elfogadhatatlan.
Amennyiben a jogalkotó valóban hibásnak ítéli a teljesítményértékelés alapilletménybe építését, azt kizárólag törvénymódosítással korrigálhatná. Ennek elmaradása mellett a rendeleti „korrekció” jogilag érvénytelen megoldás.
4.3. Előre jelzett hiba, elmaradt korrekció
A szakszervezetek már a teljesítményértékelési rendszer elfogadásakor jelezték, hogy szakmailag és bérpolitikailag sem helyes, ha a teljesítményértékelés eredménye tartósan beépül az alapilletménybe. Ezt a kormány akkor nem fogadta el.
Most, amikor a jogalkotó láthatóan felismerte e döntés következményeit, nem a törvényt módosítja, hanem rendeleti eszközökkel próbálja megkerülni a saját maga által alkotott szabályt. Ráadásul mindezt úgy teszi, hogy a deklarált célt sem éri el: a teljesítményértékelésért adott béremelés sem jogilag, sem reálértékben nem kerül védelem alá.
5. Megosztó hatások és kirekesztett dolgozók
A szabályozás alkalmas arra, hogy a fokozatukon belül magasabb keresetű pedagógusok a következő béremelés relatív veszteseivé váljanak. A nem pedagógus-végzettségű, de az intézmények működéséhez nélkülözhetetlen dolgozók teljes egészében kimaradnak az érdemi bérrendezésből.
6. Szakszervezeti követelések
A rendelet korrekciója nélkül a béremelés nem tölti be eredeti funkcióját. Ezért követeljük:
- egyéni, jogszabályban garantált, fokozatonként meghatározott minimális százalékos béremelés bevezetését;
- a 10% számításakor a teljesítményértékelés alapján megállapított illetményelemek beszámítását is a százalékalapba;
- az oktatásban dolgozó, nem pedagógus-végzettségű munkavállalók bevonását az érdemi bérrendezésbe;
- a kiszámítható, törvényben rögzített bértábla és előmeneteli rendszer visszaállítását mind a pedagógus- mind a nem pedagógus-munkakörökben dolgozókra!
Mi a helyzet a szakképzésben?
A szakképzésben dolgozó oktatók béremeléséről szóló kormányhatározat ilyen anomáliákat nem tartalmaz, de ettől még e területen nem jobb a helyzet, sőt, rosszabb. A 1563/2025. (XII. 23.) Korm. határozat és a
429/2025. (XII. 23.) Korm. rendelet a szakképzésben dolgozó oktatók bérfejlesztéséről mindössze annyit rögzít, hogy 2026. január 1-jétől átlagosan 10%-os béremelés valósuljon meg, és az oktatók bére nem lehet kevesebb havi bruttó 775 500 forintnál. Ezen túlmenően azonban a határozat semmilyen kötelező garanciát nem tartalmaz.
A szakképzésben már régebb óta, mint a közoktatásban – mióta a terület a munka törvénykönyve hatálya alá került – nincs előmeneteli rendszer, nincs besorolás, és nincs meghatározva sem egyéni, sem intézményi szinten kötelező béremelési mérték. Így a határozat nem biztosítja, hogy azok az oktatók, akiknek a bére már meghaladja a minimumot, bármilyen béremelésben részesüljenek.
Mindez a szakképzésben dolgozó oktatókat fokozottan kiszolgáltatott helyzetbe hozza, mivel a bérek alakulása teljes egészében a munkáltatói döntésektől függ, valódi jogi és bérpolitikai garanciák nélkül.
Íme a szakképzésben dolgozó oktatók béremeléséről szóló kormányhatározat:
Mit tegyünk most?
- Alakítsatok szakszervezeti csoportokat, válasszatok csoportképviselőket!
- Senki ne menjen be egyedül az igazgatóhoz vagy a tankerületi igazgatóhoz, fenntartóhoz tárgyalni!
- Senki ne álljon egyedül a szőnyeg szélén – mindenhez legyen tanú, közösségi háttér!
- Ne írjatok alá hátrányos dokumentumot anélkül, hogy szakszervezethez, jogsegélyszolgálatunkhoz fordulnátok!
👉 A béremelésetek a ti adatotok, arra nem írhat elő senki titoktartást!
👉 Kérjértek ki a munkáltatótól írásban, milyen szempontok szerint történt az elosztás!
Az egyeztetés nem formális lehetőség, hanem érdemi nyomásgyakorlási eszköz az átlátható és méltányos bérmegállapítás érdekében.
👉 Szerveződjünk a munkahelyeken és intézmények között is, hozzunk létre közösségeket, amelyekben erősíteni tudjuk egymást!
Fontos jogi lehetőség, hogy a nevelőtestület egyharmadának írásos kezdeményezésére kötelező nevelőtestületi ülést összehívni. Ha ezt szervezetten, közösen kezdeményezik, az igazgató nem térhet ki a béremelés napirendre tűzése elől.
Kiemelendő a státusztörvény 17. § (6) bekezdése, amely szerint a besorolás és a havi illetmény (ideértve az illetményeltérítést is) megállapítását a tankerületi központ vezetője az igazgató egyetértésével gyakorolja, egyetértés hiányában pedig a tankerületi vezető dönt. Ez azt jelenti, hogy az igazgató nem háríthatja el az egyeztetést arra hivatkozva, hogy nincs szerepe a bérmegállapításban.
Más fenntartású intézményekben a bérmegállapítás közvetlenül az igazgató hatáskörébe tartozik, ezért ott a szervezett fellépés még közvetlenebb eszköze a nyomásgyakorlásnak.
Vegyétek fel velünk a kapcsolatot az [email protected] címen. Ha az intézményben nem érzitek biztonságosnak a találkozót, várunk benneteket irodánkban is.
Össze kell fognunk, mert így leszünk erősek, így leszünk megtéveszthetetlenek.
Együtt képesek vagyunk megvédeni egymást, és nemet mondani a félelem politikájára.
Ha még nem tettétek meg, lépjetek be a PDSZ-be! Kattints a képre!
