A PDSZ Országos Választmánya szerint a jelenlegi szakképzési rendszer túlzottan centralizált, kiszámíthatatlan és súlyosan túlterheli az ott dolgozókat. A szervezet ezért többek között a MIR-rendszer újragondolását, a közalkalmazotti státusz visszaállítását, a szakmai autonómia erősítését, az SNI tanulók támogatásának bővítését és egy igazságos, átlátható bérrendszer kialakítását követeli. Cikkünkben ismertetjük az elfogadott követeléslistát.
Mit kér a PDSZ?
A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének Országos Választmánya elfogadta a szakképzés megújításáról szóló követeléscsomagot, amelyet az új oktatásirányítás számára fogalmazott meg. A dokumentum a szakképzésben dolgozó pedagógusok, oktatók és szakmai munkatársak tapasztalataira épül, és átfogó szakmai, munkajogi és intézményirányítási reformokat sürget.
„A PDSZ követelései a szakképzés megújításáért
Javaslatcsomag az újonnan felálló, immár a közoktatással közös minisztérium számára
A szakképzésben dolgozó pedagógusok, oktatók és szakmai munkatársak tapasztalatai alapján az alábbi követeléseket és reformjavaslatokat fogalmazzuk meg az új oktatásirányítás felé.
A jelenlegi rendszer túlzottan centralizált, adminisztratív terhekkel túlterhelt, sok esetben kiszolgáltatott munkajogi helyzetet teremt, és nem biztosít megfelelő szakmai autonómiát sem az intézmények, sem az ott dolgozó pedagógusok számára.
Mindezek miatt a szakképzés átfogó szakmai és munkajogi reformja szükséges.
Első lépésekként:
- Érdemi párbeszédet a szakmával!
Követeljük, hogy a szakképzés jövőjéről szóló döntések:
- a szakszervezetek,
- a szakmai szervezetek,
- helyben az érintettek
bevonásával szülessenek meg!
- Követeljük a MIR rendszerének azonnali visszavonását és alapvető újragondolását! Addig pedig egységesen történjen a béremelés!
Bértábla alapján történjen a bérek meghatározása, ne minőségirányítási rendszer alapján! Legyen mindenki számára – objektív szempontok alapján meghatározott bérezés, az esetleges differenciálás erre épülhessen rá, ne ez alapján történjen a bér megállapítása.
A minőségirányítás szempontjai legyenek helyben meghatározottak. A minőségbiztosítás más országokban sem jár béreltérítéssel.
A jelenlegi rendszer nem átlátható, nem kiszámítható, és túlzottan nagy teret ad az intézményvezetői szubjektivitásnak. Miközben a mérés-értékelés szükségességét nem vitatjuk – hiszen a szakmai munka értékelésére mindig lesz igény –, a mostani MIR nem biztosít valós, igazságos és ellenőrizhető visszajelzést.
Különösen elfogadhatatlan, hogy a megszerzett pontszámok tényleges anyagi hatása sok esetben minimális, miközben a bérek alakulását végül olyan szorzók határozzák meg, amelyek számítási módja nem nyilvános és nem ellenőrizhető. Ez a rendszer kiszámíthatatlanná és bizalmatlanná teszi az egész értékelési folyamatot.
A tapasztalatok szerint a közismereti tárgyakat tanító pedagógusok ebben a rendszerben különösen hátrányos helyzetbe kerülnek. Emellett egyre gyakoribb jelenség, hogy ugyanazon teljesítmény mellett is alacsonyabb pontszámok születnek, pusztán azért, mert „szigorúbb lett az értékelés”.
A MIR így nem szakmai fejlesztő eszközként működik, hanem sok helyen hatalmi és megfélemlítési eszközzé vált. Ez súlyosan rombolja a munkahelyi légkört, a bizalmat és a pedagógusok szakmai autonómiáját.
Olyan értékelési rendszerre van szükség, amely:
– átlátható,
– objektív, helyben meghatározott szempontokon alapul, amelyet az intézményvezető a helyi szakszervezettel egyeztetve terjeszt elő, és az alkalmazotti közösség fogad el,
– ellenőrizhető,
– kiszámítható,
– és nem alkalmas a munkavállalók fegyelmezésére vagy megfélemlítésére.
- Demokratikus intézményirányítást!
Követeljük, hogy az főigazgatók, igazgatók, kancellárok (ha maradnak) esetében legyen bizalmi szavazás!
A magasabb vezetői és vezetői megbízásokba valódi beleszólása legyen:
- a tantestületnek,
- a szakszervezeteknek,
- az üzemi (majdan közalkalmazotti) tanácsnak – amennyiben ez marad
- és az alkalmazotti közösségnek.
A vezetői kinevezések szakmai alapon történjenek, ne politikai vagy lojalitási szempontok szerint.
- Követeljük az „oktató” elnevezés megszüntetését! (helyette: pedagógus, vagy szakoktató)
Követeljük, hogy a szakképzésben dolgozók ismét „pedagógus”-megnevezést kapjanak.
A jelenlegi „oktató” megnevezés mesterségesen választja le a szakképzést a köznevelésről, és csökkenti a pedagógiai munka szakmai és társadalmi elismerését.
A szakképzésben dolgozók:
- tanítanak,
- nevelnek,
- fejlesztenek,
- mentorálnak,
- mentálhigiénés feladatokat látnak el,
- és pedagógiai munkát végeznek.
Ezért indokolt, hogy ismét pedagógusként ismerje el őket a rendszer.
- Követeljük a túlterhelés és a munkaidőkeret rendszerének reformját!
Követeljük:
- a túlórák teljes és kötelező kifizetését,
- az éves munkaidőkeret felülvizsgálatát,
- a helyettesítéseknek az Mt. rendkívüli munkaidőre vonatkozó szabályok szerinti elszámolását és kifizetését,
- a vizsgaidőszaki feladatok munkaidőként való elismerését,
- az átlátható munkaidő-nyilvántartást.
A jelenlegi rendszer sok esetben túlterheléshez, kiégéshez és jogbizonytalansághoz vezet.
Rövidtávon pedig az alábbiak megvalósulását várjuk el:
- Valódi támogatást az SNI és hátrányos helyzetű tanulóknak!
Elvárjuk:
- több gyógypedagógus,
- pedagógiai asszisztens,
- több fejlesztő szakember,
- kisebb osztálylétszámok,
alkalmazásának lehetőségét, erre vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket,
- mentálhigiénés támogatást,
- a pedagógusok szakmai segítését, és ezzel kapcsolatos ingyenes továbbképzésben való részvétel lehetőségét,
- az SNI tanulók kettő, ill. három tanulóként történő figyelembevételét a csoportlétszámok meghatározásánál,
- az SNI és BTM nehézséggel küzdő tanulók ellátása feltételeinek biztosítását.
A jelenlegi rendszer nincs felkészülve a növekvő pedagógiai terhek kezelésére.
- Követeljük az egységes oktatási rendszer kialakítását!
Üdvözöljük, hogy a szakképzés és a közoktatás ismét egy minisztérium alá került.
Ez lehetőséget teremt arra, hogy megszűnjön a mesterséges különválasztás a két terület között.
Elengedhetetlennek tartjuk:
- az egységes pedagógiai szemlélet kialakítását,
- azonos munkajogi és szakmai garanciákat,
- az egységes előmeneteli- és illetményrendszert,
- a szakképzés teljesjogú státuszának helyreállítását az oktatásban.
- A szakképzésben dolgozók kerüljenek vissza közalkalmazotti jogviszonyba!
Kerüljenek a szakképzésben dolgozók is ismét közalkalmazott státuszba!
Fontos hangsúlyozni, hogy a szakképzésben dolgozók nem azért keresnek többet, mert a munka törvénykönyve hatálya alatt dolgoznak, és a közalkalmazotti jogviszony sem jelentene automatikusan alacsonyabb béreket. A lényeg a nagyobb munkajogi védelem, a kiszámíthatóság és a munkavállalói garanciák visszaállítása.
Emellett szükség van egy egységes, átlátható és méltányos bérrendszerre, amely világos szabályokra épül, és ahol az esetleges differenciálás csak objektív, ellenőrizhető szempontok alapján történhet.
A jelenlegi, kizárólag Mt.-s foglalkoztatás:
- gyengíti a munkavállalói jogokat,
- növeli a kiszolgáltatottságot,
- megkönnyíti a vezetői visszaéléseket,
- bizonytalanabbá teszi a foglalkoztatást,
- és nem felel meg a pedagógusi hivatás közszolgálati jellegének.
A szakképzés pedagógiai feladatot is ellát, ezért az itt dolgozókat ugyanazok a jogok, garanciák és védelmek illessék meg, mint a közoktatásban dolgozó pedagógusokat.
- Követeljük a centrumrendszer felülvizsgálatát és a szakmai autonómia helyreállítását!
A jelenlegi centrumrendszer túlzott centralizációt, adminisztratív terheket és ellenőrzési szemléletet eredményezett. A pedagógusoknak ismét szakmai szereplőkké kell válniuk, nem pusztán adminisztratív végrehajtókká.
Követeljük:
- a centrumok szerepének újragondolását,
- az intézményi autonómia növelését,
- a helyi szakmai döntések visszaadását az iskoláknak,
- a túlméretezett centrumok átalakítását,
- az adminisztráció csökkentését,
- a pedagógiai szabadság növelését,
- a gyakorlati oktatás megerősítését,
- a szakmai döntések decentralizálását.
- Korszerű és igazságos szakképzési rendszert!
A rendszer biztosítsa
- a korszerű tananyagokat,
- a megfelelő tankönyvellátást,
- az átjárhatóságot a szakképzésen belül és az egész közoktatási intézményrendszerben,
- a modern infrastruktúrát,
- a digitális eszközöket,
- a jól felszerelt tanműhelyeket,
- a valós munkaerőpiaci igényekhez igazodó képzést.
Tudjanak a tanulók a tanulmányaik során átlépni más intézménytípusba! Kerüljük el a korai pályakényszert és azt, hogy egy rosszul meghozott vagy túl korán kikényszerített döntés végleg meghatározza a fiatalok életútját. Biztosítani kell az átjárhatóságot a különböző képzési formák között, hogy minden tanuló a saját fejlődési ütemének és érdeklődésének megfelelő utat találhassa meg.
A szakképzés reformját nem lehet kizárólag központi adminisztratív döntésekkel végrehajtani.
Záró üzenet
A szakképzés nem másodrendű oktatási terület.
A szakképzésben dolgozók pedagógusok, akik köznevelési feladatot látnak el, ezért ugyanaz a szakmai megbecsülés, jogi védelem és társadalmi elismerés illeti meg őket, mint a közoktatás bármely más szereplőjét.
A szakképzés jövője csak egy szakmailag autonóm, demokratikus, emberközpontú és munkavállaló-barát rendszerben képzelhető el.”
Ez egy folyamatosan alakuló, organikus elvárásrendszer, de első körben a fentieket képviseli a PDSZ.
Íme a követeléssor letölthető dokumentumban:
Ezeket a követeléseket érjük el együtt!
Csatlakozz Te is!
👉 Információk, belépés: www.pdsz.hu
