Rehabilitálják a státusztörvény miatt távozásra kényszerült pedagógusokat!

A pedagógusok új életpályájának el nem fogadása miatt, a státusztörvény által automatikusan a pálya szélére helyezett pedagógusok rehabilitációjának lehetőségei – egy érintett kollégánk írása

Inczeffy Szabolcs vagyok, PDSZ-tag, egyike azon pedagógusoknak, akik úgy nyilatkoztak, hogy nem fogadják el a pedagógusok új életpályájáról szóló törvény (státusztörvény) által létrehozott köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyt. Mintegy 1200 pedagógus jogviszonya szűnt meg ennek következtében.

A rehabilitáció gondolatával azután kezdtem foglalkozni, hogy a Tanítanék Mozgalom felvetette az engedetlenség miatt, majd később a státusztörvény következtében eltávolított pedagógusok rehabilitációjának szükségességét. Először szubjektív megközelítésben szeretném bemutatni a kérdést, majd dokumentumokkal alátámasztott tények alapján.

Szubjektív megközelítés

„Mezei” matematika- és fizikatanárként nem tartom magam sem jogtudósnak, sem megmondó embernek. Azt azonban mindvégig láttam, éreztem, és dokumentumokkal is alá tudom támasztani, hogy az az eljárás, amelynek eredményeként a jogviszonyunk a törvény erejénél fogva megszűnt, etikailag kifogásolható, több szempontból méltánytalan, és számos kérdést vet fel.

Nem igaz az az általános vélekedés, hogy mi önként hagytuk el a pályát vagy feladtuk a hivatásunkat. Mi nem a tanítást utasítottuk el, hanem a státusztörvény által létrehozott új köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyt, amelyet szakmailag és jogilag elfogadhatatlannak tartottunk. 

A státusztörvényt elutasító nyilatkozatunk  jogkövetkezménye lett a közalkalmazotti jogviszonyunk megszűnése. Többen közülünk ezt követően is szerettünk volna tovább tanítani – akár óraadóként is –, erre azonban a tankerületek kialakult gyakorlata miatt már nem nyílt tényleges lehetőség.

Arra most nem térek ki részletesen, hogy miért nem fogadtam el az új jogviszonyt, vagy hogy mennyire sajnálom, hogy végül viszonylag kevesen döntöttünk így. Azt reméltem, hogy a tömeges elutasítás a jogalkotót a szabályozás felülvizsgálatára készteti. Ez nem következett be.

Most azonban, amikor egyre többen vetik fel a rehabilitáció szükségességét, érdemes kronológiai sorrendben áttekinteni azokat a tényeket, amelyek ennek alapjául szolgálhatnak.

Dokumentumokkal alátámasztott tények

1. a 2023.évi LII. törvény (Púétv.) megjelenése után 2023.szeptember 11-én kaptam egy tájékoztató levelet, amelyben arról tájékoztattak, hogy:
   • – a közalkalmazotti jogviszonyom 2024 január 1-jével köznevelési foglalkozotti jogviszonnyá alakul át
   • a jogviszony el nem fogadásáról 2023. szeptember 15. és szeptember 29. között lehet nyilatkozni,
   • amennyiben nem fogadom el a jogviszonyváltást, akkor 2023. november 30-án a törvény erejénél fogva megszűnik a jogviszonyom,
   • akinek 20 évnél kevesebb a munkaviszonya csak egy havi, aki 20 és 30 év jogviszonnyal rendelkezik két havi és aki legalább 30 évvel rendelkezik három havi végkielégítésre jogosult,
2. 2023.szeptember 25-én nyilatkoztam arról, hogy a jogviszonyváltást nem fogadom el,
3. 2023. október 12-én kaptam egy levelet az igazgatómtól, miszerint a jogviszonyom 2023. november 30-án, a törvény erejénél fogva megszűnik, és így a december havi munkaidőbeosztásom törlésre került,
4. 2023. október 03-án már fönt volt az álláshirdetés arra a két állásra, ami az én és a feleségem kirúgása miatt üresedett meg és a feleségemmel együtt küldtünk egy levelet az igazgatónknak, illetve a tankerületi vezetőnek, hogy közalkalmazottként, amennyiben mégsem szűnik meg, illetve óraadóként, amennyiben megszűnik a jogviszonyunk, vállaljuk a matematika és a fizika oktatását, vagyis szeretnénk folytatni a több mint 30 éve elkezdett és folytatott munkát! 
5. 2023. november 13-án kaptam egy levelet a tankerületi igazgatótól, aki közölte, hogy a jogviszonyom a törvény erejénél fogva 2023. november 30-tól megszűnik és három havi végkielégítésre vagyok jogosult!

A tények alapján megállapítható, hogy az elutasító nyilatkozatom következtében 2023. november 30-án megszűnt a több mint harmincéves közalkalmazotti jogviszonyom, miközben maga a köznevelési foglalkoztatotti jogviszony csak 2024. január 1-jén lépett volna hatályba.

Én arról nyilatkoztam, hogy 2024. január 1-jétől nem kívánok köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban dolgozni. Nem arról, hogy a még fennálló közalkalmazotti jogviszonyomat már 2023 decemberében meg kívánnám szüntetni.

Mindezek alapján érdemes megvizsgálni, hogy milyen rehabilitációs lehetőségek merülhetnek fel.

Rehabilitációs lehetőségek, fajták, típusok

Törvényi rehabilitációnak tekinteném, ha az új kormány elismerné, hogy a közalkalmazotti jogviszonyok megszüntetésével és a státusztörvény bevezetésével hibás irányt választott az előző kormány!

Törvényi rehabilitáció

Törvényi rehabilitációnak tekinteném, ha kimondanák, hogy a közalkalmazotti jogviszony megszűntetése, átalakítása hiba volt, hiszen

1.  teljesen indokolatlanul történt, semmilyen profil váltás, vagy gazdasági, pénzügyi kényszer nem indokolta, nem volt létszám leépítés, stb.
2. a szakmai szervezetek érdemi bevonása, meghallgatása és javaslataik figyelembevétele nélkül történt,
3. a kitűzött célokat (a nevelők, oktatók, társadalmi, szakmai és anyagi megbecsülése javuljon) nem érte el! A bérek ugyan növekedtek, de ezt egyszerű béremeléssel is el lehetett volna érni!
4. az engedetlenkedő és sztrájkoló tanárok elleni bosszúhadjárat volt a fő motivációs erő!

Javaslat: Vonják vissza, szüntessék meg a 2023.évi LII. törvényt!

Jogi rehabilitációnak tekinteném, ha kimondanák,

1. hogy a közalkalmazotti jogviszony megszűntetése, átalakítása diszkriminatív volt, nem volt jogszerű, inkorrekt volt és etikátlan, hiszen:
2. nem volt jogszerű, korrekt, etikus az, hogy 2023 szeptemberében vélemény kinyilatkoztatásra kényszerítettek mindenkit (burkoltan a nem nyilatkozás is vélemény nyilvánítás), holott a jogviszonyváltás csak 2024 januárjában lépet érvénybe,
3. az sem volt korrekt, hogy egyrészt nem hagytak elég időt arra, hogy a pedagógus átgondolja, utána nézzen a lehetőségeinek, másrészt nem volt biztosítva a visszaút, amennyiben a tanár mégis meggondolná magát és december 30-áig mégis úgy nyilatkozik, hogy elfogadja a jogviszonyváltást,
4. azért sem tartom jogszerűnek az eljárást, mert nem történt semmilyen törvénytelen cselekedet, semmilyen azt oktatás ellen, az oktatási intézmény ellen elkövetett cselekmény, ami indokolta volna a közalkalmazotti státuszból való elbocsátásunkat, a közalkalmazotti jogviszonyunk megszüntetését! A nyilatkozat nem tekinthető egyik fentebb említett cselekménynek sem, tehát semmi sem indokolta a jogviszonyunk megszűntetését egy hónappal a tényleges jogviszonyváltás előtt,
5. a fentiek miatt a nyilatkozatunk csak egy egyszerű szándéknyilatkozat, ami miatt indokolatlan és elhamarkodott volt az eltávolításunk!

A fentiek alapján indokolt annak vizsgálata, hogy a jogviszony megszüntetésének módja megfelelt-e a jogbiztonság, a kiszámíthatóság és az egyenlő bánásmód követelményeinek.

Javaslat: Mondják ki, hogy a státusztörvény alapján végrehajtott jogviszony-megszüntetések több szempontból sértették a jogállamiság és a tisztességes eljárás követelményeit, és rendezzék azoknak a pedagógusoknak a jogi helyzetét, akik a státusztörvény elleni tiltakozásuk következtében veszítették el jogviszonyukat. Biztosítsák számukra a köznevelésbe való méltányos visszatérés lehetőségét az új jogállási szabályozás keretei között.

Erkölcsi rehabilitáció

Javaslat: Mondják ki, hogy a státusztörvényt elutasító pedagógusok, tanárok jóhiszeműen, a diákok, a pedagógiai szabadság és a pedagógiai szakma megbecsültségének érdekében cselekedtek!

Anyagi (pénzügyi) rehabilitáció

Javaslat: Azok a pedagógusok, akik kizárólag a státusztörvény szerinti jogviszonyváltás elutasítása miatt veszítették el közalkalmazotti jogviszonyukat, kapják meg mindazokat a juttatásokat, amelyek a közalkalmazotti jogviszony rendes felmentéssel történő megszüntetése esetén megillették volna őket, ideértve a felmentési időre járó illetményt és a végkielégítést is, de minimum egy havi végkielégítést!