Ismerd meg, hogyan veszik el a pénzed, ha az oktatásban dolgozol!
Kormányzati dicshimnuszok, közben pedig rettegés a terepen: a PDSZ kérdőívének eredményei nem adnak okot örömkönnyekre. Felmérésünk szerint 10 oktatásban dolgozó közül több mint 6 meglehetősen vagy nagyon fél a megbetegedéstől.
Hacsak nem annak, hogy talált az OECD-országok oktatásáról szóló legutóbbi jelentésben egy olyan táblázatot, amelyben Magyarország az első helyen áll. Sajnos mi azonban tovább is lapoztunk a dokumentumban, amiből kiderül: a magyar kormánynak továbbra sincs túl sok oka a büszkeségre.
A kormány akadályozza, hogy megvalósulhasson a PDSZ szolidaritási sztrájkja, amelyet az SZFE dolgozóinak sztrájkjával párhuzamosan hirdetett: nem reagál törvényes határidőn belül a PDSZ levelére. Ezzel gátolja az elégséges szolgáltatásokról szóló tárgyalások megkezdését, ami a sztrájk előfeltétele.
Megdöbbentő és megmagyarázhatatlan: a kormány azoktól a szervezetektől vonja meg a kiegészítő támogatást, amelyek az ország hátrányos helyzetű térségeiben működtetnek iskolákat a leginkább rászoruló gyerekek, fiatalok számára.
Ferdített a miniszter – igen egyszerűen lebukott. Ezután hazudozni kezdenek az alá tartozó intézmények – hazugsággal vádolva a szakszervezetet, aki felhívta a figyelmet a tarthatatlan narratívai ívekre.
Bejárta a sajtót, hogy Rétvári Bence államtitkár szerint milyen jó most az oktatási szektorban lenni: szerinte 10 százalékos fizetésemelés járt most mindenkinek. Nem csak a fizetésemelés hazugság, de az általa elmondott példák is: nem, NEM keres ennyit egy pedagógus!
A napokban napvilágot látott, hogy miközben a magyar családok jelentős része sokszor a létfenntartásért küzdve otthon igyekezett megoldani a karanténoktatással járó problémákat, addig a Miniszterelnökség dolgozóinak gyerekeire közpénzből fizetett óvónők és tanítók vigyáztak a minisztériumban kialakított VIP gyerekmegőrzőkben.
Ennyivel rövidíti meg évente a kormány a legtapasztaltabb pedagógusokat. Míg a kormánypropaganda folyamatosan a pedagógusoknak juttatott béremelésektől hangos, a valóság az, hogy fizetésüket tekintve az oktatásban dolgozók öt éve másodrangú állampolgárok a magyar kormány szemében. 2015-ben vált el ugyanis a bértábla a mindenkori minimálbértől, azóta ugyanazt a vetítési alapot használják az illetmények számításakor. Egy cikk sok számmal azoknak, akik nem értik, miért nem akar senki tanárnak menni, és miért hagyják el egyre többen a pályát.
Már megint emelik a tanárok fizetését – ez az, amit a közvélemény nagy része érzékel, főleg, ha a kormányközeli sajtóból tájékozódik. Sajnos kevesen néznek a hírek mögé, pedig ha megkapargatjuk a felszínt, alul a pedagógustársadalom végletes megosztása látszik, egy olyan oktatás, ahol a szervilizmus és a felülről érkező utasítások vakbuzgó végrehajtása kifizetődőbb, mint valaha. Miközben az egyszeri pedagógus fizetését még mindig a hat évvel ezelőtti minimálbér alapján számítják, és egy bármikor elvehető, 10%-os pótlékról igyekeznek vele elhitetni, hogy az béremelés.
Szeretnénk kifejezni szolidaritásunkat a Klebelsberg Központtal – mindenki mellé szívesen állunk, akinek szakmai munkáját pitiáner pártpolitikai megfontolásokkal lehetetlenítik el. Egyértelmű, hogy a Klebelsberg Központ nehéz helyzetbe került – egyszerű, világos kérdésekre logikai bakugrásokkal tarkított, mosolyogtatóan gyermekded duzzogásokat kapunk válaszul. Kiállunk a Klebelsberg Központ mellett, ha szükséges – ne hagyja a szakmaiságot az út szélén, csak azért, mert a pártközpontból erre utasítják. Jobbak vagytok ennél, Klebelsberg Központ!
Viharos gyorsasággal oldódott meg a vasalódeszkás testnevelőtanár, Vezsenyi László ügye, miután a PDSZ nyilvánosságra hozta a vele készült interjút. Az ügy tanulsága egyértelmű: a nyilvánosság ereje, az a tény, hogy sokan összefogtunk, egy csapásra megoldotta a súlyos túlkapásokkal, önkényeskedéssel súlyosbított ügyet.
Újabb akadályok a munkavállalók előtt a szakképzés átalakítása során: ne vedd ki ész nélkül a szabadságaidat, ha pedig nem élsz a továbbfoglalkoztatás lehetőségével, tudd, hogy azonnal ki kell fizessék a végkielégítésedet!
Ha szakképzésben dolgozol, a napokban kellene megkapnod azt a szerződést, amivel egyrészt megszűnik közalkalmazotti státuszod, másrészt megtudod, mennyit fogsz keresni az új rendszerben. Összeszedtük, mire figyelj.
A szakképzés átalakítása úgy fordult „egyenesbe”, hogy az érintettek szinte semmit nem tudnak. Leszámítva persze a hajmeresztően átláthatatlan, megmagyarázatlan és megmagyarázhatatlan „értékelési” rendszert, ami az elmúlt hetekben borzolta a kedélyeket. Az ITM viszont nyugodt: mindent megoldottak. Csak mi nem látjuk?
A PDSZ egy online kérdőívben kérdezte tagjait arról, hogyan élik meg a szakképzés folyamatban lévő átalakítását. Az érintett dolgozók közel két százaléka, mintegy félezer kolléga válaszolta meg a kérdőívet, és az eredmény elkeserítő.
Hatalmas a káosz alig tíz nappal az előtt, hogy a szakképzési centrumoknak át kellene adniuk a megajánlott szerződéstervezeteket a munkavállalóknak.
Az oktatásért felelős vezetők sokadszorra esnek abba a hibába, hogy egy alapvetően hasznos és jól kidolgozott eszközt használnak elhamarkodottan és dilettáns módon. Ezúttal a szakképzésben dolgozók kénytelenek szembesülni azzal, hogy júliustól a fizetésük egy olyan értékelési rendszertől függ, amit a fejük felett, teljesen előkészítetlenül hajtanak végre. Egy akkreditált szakértő most elmondja, hogyan kellene ezt csinálni.
Ezekben az órákban kapják meg értékeléseiket az intézményvezetőktől a szakoktatásban dolgozó pedagógusok. Égnek a vonalaink, folyamatosan érkeznek a méltánytalanságokról szóló reklamációk. De leginkább az érdekeltek tudnának segíteni. Itt az idő, hogy összefogjunk.