Vigyázzunk egymásra távoktatás idején is!

A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetéhez egyre többször fut be a kérés, hogy írjunk a rendkívüli munkarend alatt megjelenő terhekről a diákok, családok nézőpontjából is. A tanárokhoz hasonlóan ugyanis számos gyerek, de főként a velük otthon maradó szülők (főleg nők) kérik egyre határozottabban, hogy legyünk jobban tekintettel egymásra. Nem lehet egy az egyben ugyanazt elvárni a diákoktól digitálisan, mint amit órai helyzetben tennénk.

Ahogy a kórházakban helytálló orvosokkal, úgy a tanárokkal kapcsolatban is számos ember fogalmazza meg nagyrabecsülését a közösségi médiában. A magyar pedagógusok gyakorlatilag egy hétvége alatt, egymást segítve dolgoztak ki mindent, amit szinte már a távoktatás első napjától kezdve el is kezdtek használni.

Mindebben persze vaskosan ott van az önkizsákmányolás, ezek után még tarthatatlanabbak lesznek azok a politikai vádak, melyek az érdekvédelmet szokták érni. Arra gondolunk, hogy amikor kirakjuk az asztalra: az oktatás nem működne a tanárok túlmunkája nélkül, sokszor a hivatástudatot kérik számon a pedagógusokon. Egyszóval nagyon sokan hálásak azért a munkáért, amit a pedagógusok a hétvégén és azóta beleraktak a digitális átállásba, mégha ki is kell emelni, hogy itt

ismét a pedagógus feszült meg a rendszer helyett.

Ugyanakkor arról is fontos szót ejteni, hogy a digitális átállás alatt érdemes a diákjaink helyzetét is rendszerben látni. Ahogy nekünk is védeni kellett az érdekeinket (és kell sok helyen most is), hogy a tagintézményvezetők és igazgatók ne rakjanak túl sok terhet a pedagógusokra, úgy érdemes megvizsgálni, hogy a pedagógusok nem raknak-e hasonlóan nagy terheket a diákokra. 

ha valakiknek van saját élményük arról, hogy milyen kiszolgáltatottnak lenni az oktatásban, akkor azok a tanárok.

Ezért érdemes saját nehézségeink mellett azt is megvizsgálni, hogy hogyan tudjuk mi csökkenteni azok nehézségeit ebben a helyzetben, akik viszont ránk vannak utalva. Nagyon fontos, hogy folyamatosan felmérjük a kapacitásokat és az erőforrásokat, és akármekkora is rajtunk a nyomás, ügyeljünk rá, hogy ne toljuk azt át a családokra.

Sajnos sorra érkeznek hírek tanári túlkapásokról, mint például amikor egy videókonferenciás órán egy diák igazolatlan órát kapott, mert ledobta a net. Vagy amikor egyest kapott az a gyerek, akinek a szülei nem tudtak a megváltozott terhek között ugyanúgy segíteni, mint a korábbiakban.

[frame]

A szülők most egy kis türelemre és megértésre vágynak. Segít, ha az átállás elejéről át lehet csoportosítani a témazárókat. Segít, ha nincs rögtön elvárva, hogy a szülő be tudjon lépni egy számára még ismeretlen felületre, hiszen többgyerekes családoknál akár 6-7 platformot is használni kellene egyszerre. Segít, ha minél több nyílt végű feladatot adunk lazább határidővel, vagy ha több különböző feladattípusból maga a diák választhat egy adott pontrendszer szerint. 

[/frame]

Szinte behozhatatlan előnyben vannak azok az iskolák, amelyek előfizettek valamilyen egységes platformra, de ennek hiányában is jó minél inkább egységesíteni a gyakorlatot iskolán belül, és újra meg újra tudatosítani: a kevesebb több.

Mindig legyünk tudatában, hiszen mi magunk is megtapasztaltuk már a saját bőrünkön, milyen sok körülmény van ráhatással az otthon végzett munkára. Bár sok középosztálybeli család könnyen meg tudja oldani, hogy eszközparkot biztosít a tanuláshoz, és az otthon dolgozás mellett/után sokat segít a gyermeknek, nagy hiba volna ezt elvárásként általánosítani.

Sok családnak most az az elsődleges feladata, hogy megszervezze az életét, a túlélését ebben a megváltozott helyzetben.

Vannak, akiknek a megélhetése és a lakhatása került most veszélybe, ők nyilvánvalóan nem tudnak úgy odaszegeződni a gyerek mellé. Még akkor sem, ha sokan emberfeletti áldozatokat vállalnak (a pedagógushoz hasonlóan), mint például az a család, ahol a takarítóként dolgozó anya és a masszőr férj egyszerre vesztették el vállalkozóként a koronavírus miatt ügyfélkörüket, és annak ellenére vettek jó minőségű tabletet és mobilinternetet a gyereküknek, hogy a tartalékaikhoz kell nyúlniuk. És nekik legalább még vannak tartalékaik…

Nők a teher alatt

Ahogy a tanárok többsége, úgy a gyermekekkel otthon tanulók többsége is nő, így osztja le a mai magyar társadalom a szerepeket. Összességében tehár ez a koronavírusos helyzet sokkal rosszabbul érinti a női dolgozókat, mint a férfiakat, hiszen nemcsak a home office-t kell megoldaniuk, hanem legtöbbször a háztartás menedzselését is, és most a megemelkedett otthontanulási helyzeteket is. A mindennapokban is hatalmas teher van a nők vállán, erre jön rá most a koronavírusos időkben mindaz az extra súly, amit az eddig még sosem próbált távoktatás jelent.

A pedagógusok túlnyomó többségének is lehet erről saját élménye, sokuk számára nem ismeretlen élmény a napi ötszöri étkeztetés megoldása, a gyermekek mellett a szülők, sőt nagyszülők segítése vagy a megemelkedett érzelmi munkák egy olyan helyzetben, ahol az átállás mindenkinek megterhelő fizikailag, szellemileg és érzelmileg egyaránt. Ezért kell, hogy rezonáljon bennünk amikor a szülők több időt, türelmet, támogatást és rugalmasságot kérnek.

Szolidaritás és igazságosság

A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének egyik központi értéke a szolidaritás, és a szakszervezetnek fontos feladata, hogy az erről való beszédbe behozza az igazságosság kérdését. A mostani helyzetben különösen fontos, hogy vigyázzunk egymásra a távoktatás során is. Ahogyan a pedagógus is függ a felettesei döntéseitől, úgy a diák is függ a pedagógus döntéseitől. Főként azok a családok lesznek ezért hálásak, ahol akár több gyermek mellett, alacsonyabb osztályhelyzetből szeretnék továbbadni azt az értéket, hogy a tanulás az első. Nem beszélve arról, hogy az alacsony osztályhelyzetű gyermekek körében adott esetben több tanulási nehézséggel küzdő gyermek van, a BTM-es és SNI-s gyermekek otthoni tanulása pedig a mindennapi támogatás nélkül még inkább nehezített.

Továbbá nekünk, érdekvédő szervezetnek elemi érdekünk, hogy a pedagógus munkakörben dolgozókról alkotott társadalmi kép ne forduljon negatívba, hiszen csak így tudjuk a későbbiekben támogatásra hívni a szélesebb közvéleményt a jobb bérekért és munkakörülményekért való közdelmeink során.

Azzal is nevelünk, amikor nemet mondunk arra, hogy továbbörökítsük a hatalomnélküliséget. Amikor a tanár-munkáltató viszonyban megjelenő hatalomnélküliséget mi már nem visszük be a tanár-diák kapcsolatba. Hiszen ahogy a pedagógus kollégáink szenvedhetnek az elnyomás ezen arcától, úgy a diákok is. Érdemes olvasgatni a Közélet iskolája szövegeit, amelyek több oldalról is megvilágítják ezt a problémát.

[frame]

Innen letölthető a Társadalmi egyenlőtlenségek – segédanyag a Közélet iskolája képzéseihez c. dokumentum:

[/frame]

Most, amikor kizökkentek a mindennapok keretei, talán fel lehet használni ezt a helyzetet arra, is, hogy a tanárok több hatalommal ruházzák fel a diákjaikat. Ez a gyors tempóban megvalósuló digitalizáció pedig arra teremthet alkalmat, hogy a kritikai pedagógia nagyobb hangsúlyt kapjon. Hiszen ez egy olyan szituáció, mikor a tanár is rengeteget tanulhat diákjaitól, az ő segítségükkel könnyebb lehet ezt az akadályt megugrani.

A hatalom megosztásával egy olyan oktatási helyzet teremthető, ahol mind a pedagógus mind a diák, mind a szülő jobban meg tud küzdeni a helyzettel. 

Hiszen egyikünk sem felelős a most kialakult helyzetért, a politikai rendszer, ezen belül az oktatásirányítás azonban erősen támaszkodik az önkizsákmányolásra. Mindemellett adminisztratív elvárásokkal gátolja a kreatív megoldásokat, például azzal, hogy az órákat ugyanúgy kell naplózni a KRÉTA-ban, mintha iskolai oktatás zajlana. Sok kollégát ez arra készteti, hogy irgalmatlan feladatmennyiséggel pakolja meg a diákjait. A problémát jeleztük a Klebelsberg Központ elnökének, aki jelezte, érti azt, ezért kérte, hogy csak a témaköröket tüntessék fel a pedagógusok az e-naplóban, a konkrét feladatokat nem kell. Csakhogy ez az ajánlás vagy nem ért célba, vagy túlbuzgó bürokraták felülírták.

Ezt látni kell a szülőknek is, a tanároknak pedig merni kell nagyobb hatalmat adni a diákoknak (kisiskolások esetében a szüleiknek is) a saját tanulásuk megszervezésében. Most ugyanis nem a felletteseinknek kell megfelelni,  

most az egész társadalom a tanfelügyelőnk!

És bár egyenként egyik tanár sem felelős a most kialakult helyzetért, minden egyes tanár tehet a rendszerszintű változásért. Most egy demokratikusabb digitális osztályteremmel, később pedig talán egy szakszervezeti tagsággal, egy helyi csoporttal.

A lényeg, hogy egymás presszionálása helyett az visz minket előbbre, ha összefogunk, és megszervezzük magunkat.

[frame]

Ezekben a napokban mindennél fontosabb, hogy összefogjunk!

Ezekben az órákban mindannyian megfeszítetten dolgozunk azon, hogy tovább oktassuk diákjainkat. Tudnunk kell, hogy sokunknak veszélybe kerülhet a megélhetése, sokunknak az egészsége. Kiemelten fontos, hogy az érdekképviselet ezekben az időkben is képes legyen ellátni a feladatát. Ehhez bizony te kellesz. Csatlakozz hozzánk még ma!

[/frame]

Kamrás Orsolya

Kamrás Orsolya

Hasonló cikkek

Béremelés és ki nem fizetett túlmunka – csak tagoknak

Ebben az írásunkban hozzájutsz azokhoz a tartalmakhoz, amelyeket csak tagoknak tettünk elérhetővé. Miről van benne szó? Miért jár a felmentési idejüket töltőknek is a béremelés? Hogyan tudod behajtani az elmaradt díjazást a 2023. december 31-éig végzett eseti helyettesítésért és egyéb többletmunkáért, ha közoktatásban vagy szakképzésben dolgozol? – Ezekhez adunk szerkeszthető, frissített mintadokumentumokat is. Miért jár a felmentési idejüket töltőknek is […]

Ez a cikk csak PDSZ-tagok számára érhető el. Még nem vagy tag? Lépj be!

Tovább olvasom »