Csak nem állnak le a megbízási szerződéssel foglalkoztatott oktatási dolgozók menesztésével a fenntartók. Ráadásul egyre „kreatívabbak”: van, ahol jogilag is aggályos megoldásoktól sem riadnak vissza, csak szabaduljanak a munkavállalóktól és a juttatások kifizetésétől. Teszik ezt úgy, hogy az államtitkár és a Klebelsberg Központ sem támogatja kifejezetten ezeket az eljárásokat.
A megbízási szerződéssel foglalkoztatott pedagógusok most már fellélegezhetnek, mert minden rendben van – ismételgetik több helyen is a kormányzat és oktatásirányirányítás részéről. Milyen szép is lenne, nagy kár, hogy nem igaz. Még akkor sem, ha lassan már magunk is kénytelenek vagyunk elhinni, hogy az oktatásirányításban sokan őszintén így is gondolják ezt.
Az utóbbi napokban egyre több helyről kapunk segélykérést pedagógus kollégáktól: megbízási szerződésüket a vészhelyzetre való tekintettel azonnali hatállyal megszüntetik. A leghajmeresztőbb, hogy az általunk átnézett szerződések nagy részében felmondási idő sincs kikötve – ami hosszú távú megállapodások esetében azt jelenti, hogy az állam egy kicsikét mostohábban bánik a neki dolgozókkal, mint a versenyszféra minden hájjal megkent haszonlesői.
[promo title=”rajott”]
A pécsi tankerületnél korrektül jártak el a szerződéskötésnél: ki volt kötve az egyhónapos felmondási idő. Mi legyen most? – tehették fel a kérdést, amikor kiderült, hogy ki kell fizetni a felmondási időre járó egyhavi megbízási díjat. Az a nagyszerű, ámbár teljesen jogtalan megoldás született, hogy aláíratják a dolgozóval, hogy a szerződéses összeg kifizetését határozatlan ideig felfüggesztik.
Itt jelezzük: ha ilyen papírt dugnak az orrod alá, nehogy aláírd! Ha a szerződést fel akarják mondani, tegyék – de akkor jár neked a felmondási időre szóló pénz. Az említett ügyben – nagyon helyesen – így járt el a kolléga, ezek után bizalomvesztés miatt mondták fel a szerződését. Úgy, hogy egyébként lett volna, volt is munkája.
Kiket sértenek ezek a méltatlan eljárások?
A be nem vallott, de mindenki által jól ismert pedagógushiányt rengeteg nyugdíjas kollégával „pótolták” – nekik szinte kizárólag megbízási szerződéseket ajánlottak. Ezek az emberek hivatástudatból álltak ismét munkába, nyugdíjasként. És ne feledjük, hogy a nyugdíjak szintén nem miniszteri szintűek – sokaknak a megélhetéshez is szükségük volt erre a munkára, az érte kapott pénzre.
A nyugdíjas pedagógusok munkája húzta ki az oktatási rendszert a gödörből, mivel nélkülük esély sem lett volna arra, hogy az oktatásirányítás tovább tudja működtetni a rendszert. És most mindenféle teketória nélkül, sokszor jogtalanul, sokszor szimplán etikátlanul egyszerűen szélnek eresztik őket. Hiszen most pár hónapig nincs rájuk szükség.
[promo title=”egyedul”]
És akkor nem beszéltünk a diákokról. Az a diák, aki egy pedagógussal kezdte a tanévet, akit már több éve oktat ugyanaz a tanár, nyilván hátrányosabb helyzetbe kerül, ha egy számára ismeretlen pedagógussal kell belevágnia a távoktatásba. Velük szemben ez egyszerűen diszkrimináció.
Az elküldött pedagógusok munkáját pedig a kinevezéssel alkalmazott munkatársaiknak adnák ki. Ezzel is van, bőven, probléma: egyrészt nem, a távoktatás nem kevesebb munkát jelent, hanem többet. A lelkiismeretes pedagógus ilyenkor differenciáltan oktat, több időt tölt a diákokkal, különböző szintű gyerekeknek különböző feladatokat ad ki. A távoktatás eleve több időt követel meg tőlük – erre jön az, hogy most „vedd át a cé osztályt, menni fog neked erre a pár hónapra”. Nem, nem megy: ez jog szerint is túlmunka, amiért plusz pénz jár – ezt javasoljuk is, hogy jelezzék azok, akik így jártak. Ezzel nem csak az elküldött kollégáikkal lesznek szolidárisak, de saját jogaikért is kiállhatnak.
Mit mond az oktatásirányítás?
Azon túl, hogy a hivatalos álláspont szerint nincsenek anomáliák, hogy születtek iránymutatások is a kérdésben, a minisztérium széttárja a kezét: „nem a mi dolgunk”. Nyílt levelünkre válaszul Maruzsa Zoltán közoktatási államtitkár úgy válaszolt, hogy neki is fontos a korrekt eljárás, azonban szerinte minden esetben külön, a tankerületeknél kellene eljárnunk, ha ez nem vezet eredményre, akkor forduljunk a KLIK elnökéhez az ügyekben.
Ezt persze meg is tesszük – csakhogy az esetek elképesztő száma egyszerűen nem teszi lehetővé, hogy minden egyes ügyben eljárjunk! Meggyőződésünk, hogy a Klebelsberg Központ vezetőjének, Hajnal Gabriellának is meg fogják haladni a kapacitásait a helyi fenntartói központokkal való, ügyenkénti foglalkozás.
[frame]
„A megbízási szerződések ügyében számomra is fontos a korrekt eljárás, ezért minden esetben tisztázandó a valós háttér. /…/ A Klebelsberg Központ el is járt ezen ügykörben, és minden esetben ellenőrizte a tankerületek eljárását. Amennyiben aggályos gyakorlatra bukkannak, korábbi megbeszélésünk szerint az adott tankerületnél, ha az nem elegendő, a Klebelsberg Központ elnökénél jelezzék azt. Minden ügyet megvizsgálunk, ahogyan ez az eddigi gyakorlatban is így volt.”
Részlet Maruzsa Zoltán államtitkár leveléből
[/frame]
Ha elfogadjuk Maruzsa Zoltán válaszát, és tényleg nem ez a minisztérium ki nem mondott szándéka, akkor teljes joggal várhatjuk el a minisztériumtól, hogy tegye egyértelművé az oktatás minden szereplője számára: a koronavírus-járvány miatti veszélyhelyzet nem lehet indoka a megbízási szerződések felmondásának, és pláne nem lehet olyan abszurd megoldásoknak, mint a kifizetések szüneteltetése. Elvárnánk, hogy felismerjék: ezen a ponton már rendszerszintű problémáról van szó. Ráadásul olyanról, ami azokat az embereket hozza kilátástalan helyzetbe, akik eddig kihúzták a slamasztikából az oktatásirányítást, és akik maguk is kiszolgáltatott helyzetvbe kerülnek az ilyen eljárások miatt.
Egy államtitkári nyilatkozat – különös tekintettel arra az szándékra, amit nyílt levelünkre adott válaszában világossá tesz Maruzsa – talán nem terhelné le annyira a minisztériumot, viszont megnyugtató támpontot jelentene az ország számos megbízási szerződéssel foglalkoztatott pedagógusának és maguknak a fenntartóknak is.
A megbízási szerződésekkel rendelkezőknek meg csak annyit üzenünk, amit mindig: ne írd alá azonnal, olvasd el, tájékozódj, informálódj!
[frame]
Nagy tanulság, hogy mindenhol nem lehetünk ott. Rengeteg a feladat, hihetetlen mennyiségű ügyben járunk el. Mégis, ott vagyunk a legsikeresebbek, ahol sokan vagyunk: azokon a településeken vagyunk a leghatékonyabbak, ahol vannak tagjaink.
Mi következik ebből?
[/frame]
Ezekben a napokban mindennél fontosabb, hogy összefogjunk!
Ezekben az órákban mindannyian megfeszítetten dolgozunk azon, hogy tovább oktassuk diákjainkat. Tudnunk kell, hogy sokunknak veszélybe kerülhet a megélhetése, sokunknak az egészsége. Kiemelten fontos, hogy az érdekképviselet ezekben az időkben is képes legyen ellátni a feladatát. Ehhez bizony te kellesz. Csatlakozz hozzánk még ma!
