Az elmúlt két hónap egyaránt nehéz volt diáknak, szülőnek, tanárnak, minden bizonnyal szabadulna már a többség a kényszerű karanténból. De egy átgondolatlan és kusza újranyitás több kárt okozhat, mint amennyi nemzetgazdasági hasznot hoz.
Bízvást állíthajuk, hogy a pár nap alatt véghezvitt digitális átállás, és az azóta eltelt hetek alaposan igénybe vették az oktatás minden szereplőjét. Sokan várjuk vissza a megszokott iskolai hétköznapokat, de nem úgy, ahogyan azt a Pedagóguskar elnöke a minap felvázolta.
Európa nyugati felében szigorú óvintézkedések mellett elindult az iskolák újbóli megnyitása. Kevesebb gyerek egy teremben, folyamatos kézfertőtlenítés, maszkviselés, távolságtartás mindenütt elvárás, de olyat is látni, hogy szabadtéren, ahol van rá mód, az erdőben zajlik az oktatás. Itthon is egyre többen vetik fel a lehetséges újranyitást, de egyelőre nagyon sok a kérdés, és komoly aggályok merülnek fel.
[promo title=”rajott”]
Horváth Péter, a Nemzeti Pedagóguskar elnöke a júniusi nyitás mellett érvel, de csak az alsósok számára és kötelező iskolalátogatás nélkül. De az is felmerült, hogy csak azokon a településeken, ahol nem volt sok koronavírusos beteg, ahol megoldható a kevés diák tantermenként, ahol lehetséges a szabadtéri oktatás – és még számos tényező merült fel. Vagyis csak annyit tudunk, hogy Horváth Péter szerint lehet, hogy meg kellene nyitni az alsósok számára az iskolát, de lehet, hogy nem.
Nos, egy olyan embertől, aki elvileg az ország pedagógustársadalmának szószólója, mi inkább egy határozott nemet vártunk volna ezzel kapcsolatban.
Először is fontos tisztán látni:
az iskolák esetleges júniusi újranyitásának semmi köze a gyermekek tanulásához.
Nem azért van most szükség az iskolákra és az óvodákra, hogy a gyerekek tanulhassanak, fejlődhessenek. Azért kell kinyitni az iskolákat és az óvodákat, mert a szülőknek dolgozniuk kell.
A szülők többségének azért kell mielőbb visszatérni a munkába, mert annyi tartalékuk sincs, hogy 2-3 hónapig kihúzzák bevétel nélkül, állam pedig semmilyen módon nem támogatja a gyermeket nevelő családokat. Ahogyan sokan másokat sem: bevezetett gazdaságmentő intézkedések a szakértők egybehangzó véleménye szerint nem alkalmasak arra, hogy a járvány gazdasági hatásait érdemben enyhítsék.
Az egyszerű munkavállalók többségének tehát nincsenek tartalékai,
ahogyan a kis- és középvállalkozások többségének sem, a legnagyobb tőkefelhalmozó multinacionális vállalatok pedig nem akarják lenyelni a járvány okozta profitkiesést – miközben jó pár olyan vállalat van, amely ebben a helyzetben is osztalékot fizet a részvényeseinek.
Azt is érdemes lenne tekintetbe venni, hogy az óvodai és az alsó tagozatos pedagógiai munka során a biztonsági intézkedések alig betarthatók. Milyen óvoda az, ahol az óvónő nem simogat fejeket, nem ölelhetik meg a gyerekek, nem törli meg az orrokat? Milyen alsó tagozat az, ahol a tanító nem hajol a füzet fölé, nem segíti közvetlen közelről az óvodából éppen kikerült gyerekeket?
A karantén nem szabadság
Érvként merült fel az is, hogy azért kell visszatérni a szülőknek a munkába, mert elfogyott a kivehető szabadság. Emiatt a nyarat is újra kell strukturálni, minden bizonnyal több olyan napközis tábor jellegű lehetőségre lesz szükség, ahol a szülők pedagógus felügyelete mellett tudhatják a gyermeküket. Ezzel csak az a probléma, hogy, ahogyan arról már többször írtunk,
az óvodapedagógusok és pedagógusok szabadságának kiírása a járványhelyzet idejére jogszabályellenes.
Igaz mindez az összes olyan munkavállalóra, akivel a szabadság kiadásának tényét nem közölték legalább 15 nappal korábban.
Tehát erre hivatkozva külön bérezés nélkül bárkit munkába állítani nyáron még gondolatkísérletként se jöhetne szóba.
Mit lehet tenni?
Úgy gondoljuk,
az államnak külön forrásokat kell biztosítania a munkába visszaálló szülők gyerekeinek nyári ellátására.
Ezekben a napközis táborokban és egyéb programokon kizárólag olyan pedagógusokat lehet foglalkoztatni, akik erre önként jelentkeznek, és külön bérezést kapnak érte.
Szerencsére a miniszterelnök ma reggeli rádióinterjúja alapján a kormányzat egyelőre (szerintünk joggal) óvatos az iskolák és az óvodák jelenleginél szélesebb körű megnyitásával kapcsolatban. Elkeserítő, hogy a Pedagóguskar elnöke, aki egyébként semmilyen legitimációval nem bír a pedagógusok között, hiszen maga a Kar is egy felülről kreált udvari testület, még a látszatát sem képes fenntartani annak, hogy valóban szívén viseli kollégái egészségét. Nagyon úgy tűnik, hogy Horváth Péter továbbra is sokkal inkább képviseli a kormány, illetve a hozzá kapcsolódó holdudvar érdekeit, mint a pedagógustársadalomét.
[frame]
Ugye, már te is érted, miért fontos, hogy összefogjunk? Ne várd meg, amíg bajba kerülsz – csatlakozz most hozzánk!
Ezekben az órákban mindannyian megfeszítetten dolgozunk azon, hogy tovább oktassuk diákjainkat. Tudnunk kell, hogy sokunknak veszélybe kerülhet a megélhetése, sokunknak az egészsége. Kiemelten fontos, hogy az érdekképviselet ezekben az időkben is képes legyen ellátni a feladatát. Ehhez bizony te kellesz. Csatlakozz hozzánk még ma!
[/frame]
